El albergue Download Free Veronika Franz Hd-720p mkv For Free

El albergue Download Free Veronika Franz Hd-720p mkv For Free

8.9 out of 10 stars - 338 votes

↡↡↡↡↡↡↡↡

watch - download

⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑

 

 

country: UK Runtime: 1 H 40minutes Alicia Silverstone average ratings: 7,3 / 10 star scores: 1095 vote. El albergue Download freeware. El albergue download free trial. El albergue download free mp3. El albergue download free movies. El albergue download free software. Ingyenes képek: téli, nap, hó, tej, trikolór, érzékenység, menedék, fehér, emlős, gerinces, canidae, kutya fajta, húsevő, ormány, fa, rafeiro do Alentejo, őzborjú, utca kutya 2400x1600 - chelovekpoddojdem - 1603152 - Ingyenes képek - háttérképek ingyen - PxHere We use cookies and other technologies on this website to enhance your user experience. Read more Privacy Policy. I Agree Fotók közreműködése Regisztrálj Belépek PxHere 2400x1600 Felbontás 01/31/2020 Feltöltött 0 Nézetek 0 Letöltések Leírás Az ingyenes, nagy felbontású fotó kutya, téli, nap, hó, tej, trikolór, érzékenység, menedék, fehér, emlős, gerinces, canidae, kutya fajta, húsevő, ormány, fa, rafeiro do Alentejo, őzborjú, utca kutya @chelovekpoddojdem, lövés ismeretlen kamera 01/31 2020 A felvett kép A kép mentesítsék a szerzői Creative Commons CC0. Lehet letölteni, módosítani, terjeszteni, és használja őket, jogdíjmentes amit akarsz, még a kereskedelmi alkalmazások. Nevezd nincs szükség.

Az ingyenes, nagy felbontású fotó fa, erdő, ág, madár, faipari, törzs, fenyő, log, gally, furcsa, menedék, Hűvös kép, fészek, király Fotó, madárház, fajta, napsugár, madárház, keltető, madáretető, madár étel, fészkelő dobozban, kopott, lövés DMC-G1 06/25 2017 A felvett kép 258. 0mm, f/5. 6s, 10/10000s, ISO 400 A kép mentesítsék a szerzői Creative Commons CC0. Lehet letölteni, módosítani, terjeszteni, és használja őket, jogdíjmentes amit akarsz, még a kereskedelmi alkalmazások. Nevezd nincs szükség. El albergue download free vector. Kemping, Sátor, Rajz, Izolált, Menedék, Camping drawing, Tent drawing, Clip art. El albergue Download free. El albergue download free game.

El albergue download free software. El albergue download free youtube. Partagez vos passions Rejoignez la communauté a posté un article: HD:VIDEA] Lótolvajok Teljes Film Magyar; Filmek Online; Videa Magyarul [HD:VIDEA] Lótolvajok Teljes Film Magyar; Filmek Online; Videa Magyarul ~Lótolvajok 2019 Teljes Film Magyarul Lótolvajok online mozicsillag,Lótolvajok online teljes film magyarul,Lóto... Dimanche 12 Janvier à 01:17 FilmStreamingOnline a posté un article: HU-TV] Lótolvajok (2019) Teljes Filmek Magyarul,Indavideo [HU-TV] Lótolvajok (2019) Teljes Filmek Magyarul,Indavideo Eredeti cím: Lótolvajok Feltöltve: 2019. október 31. Játékidő: 123 perc Rendező: Vertigo Média Kft. Kategóri... Dimanche 12 Janvier à 01:12 a posté un article: HD»Videa] Téli menedék 2019 Teljes Film Magyarul OnLine [HD»Videa] Téli menedék 2019 Teljes Film Magyarul OnLine Téli menedék 2019 Nézd Meg A Teljes Filmet High Quality 720p, 1080p, DvdRip, Téli menedék) Biography, Comedy, Drama&nb... Dimanche 12 Janvier à 01:04 a posté un article: Film Magyar, Téli menedék Online [HD-Teljes film] Film Magyar, Téli menedék Online [HD-Teljes film] Téli menedék) Biography, Comedy, Drama Cat... Dimanche 12 Janvier à 00:58 a posté un article: HD:1080p] Lótolvajok Teljes Film Magyar; Filmek Online; Videa Magyarul [HD:1080p] Lótolvajok Teljes Film Magyar; Filmek Online; Videa Magyarul ★ Lótolvajok Teljes Film Magyarul Online ★ Eredeti cím: Ut og stjæle hester Bemutató: 2019. Rendező: direktor... Dimanche 12 Janvier à 00:48 a posté un article: Téli menedék (2019) Teljes Filmek Magyarul, HU-TV] Téli menedék (2019) Teljes Filmek Magyarul, HU-TV] Eredeti cím: Ut og stjæle hester Bemutató: 2019. Rendező: direktorKategória: dráma, misztikus Főszereplők: Danic... Dimanche 12 Janvier à 00:44 a posté un article: 【Watch】 Watch Smuggling in Suburbia (2019) Online Free - HD stream 【Watch】 Watch Smuggling in Suburbia (2019) Online Free - HD stream Watch Smuggling in Suburbia (2019) Full Online HD Movie Streaming Free Unlimited Download, Annabelle Comes Hom Full Series 2019 Online Movie for Free DVD Rip Full HD Wi... Dimanche 12 Janvier à 00:34 a posté un article: 2019) HDTV Smuggling in Suburbia full online free (2019) HDTV Smuggling in Suburbia full online free How to Watch Smuggling in Suburbia Online Free? opEnlOad]Smuggling in Suburbia! 2019) Full Movie Watch online free HQ [DvdRip-HINDI] Smuggling in Suburbia! 2019) Full Movie Watch... Dimanche 12 Janvier à 00:31 a posté un article: ดูหนังออนไลน์:【The Lodge 2019】(2019) เต็มเรื่อง (Thai) ดูหนังออนไลน์:【The Lodge 2019】(2019) เต็มเรื่อง (Thai) หลอนจัดเต็มรอดูได้เลย The Lodge (2019) นี่คือหนังสยองขวั... Dimanche 12 Janvier à 00:22 a posté un article: (Bad Boys for Life) BG (2020) (Bad Boys for Life) BG (2020) : Bad Boys : , , Crime : ... Samedi 11 Janvier à 23:45 a posté un article: BGAudio1080p]▷ (Bad Boys for Life ) 【2020】 . - BGSUBs⊹ [BGAudio1080p]▷ (Bad Boys for Life ) 【2020】 . - BGSUBs⊹ ) De... Samedi 11 Janvier à 23:09 a posté un article: -HD]» (Bad Boys for Life ) (2020) -HD]» (Bad Boys for Life ) (2020) : Bad Boys : , , Crime : , ... Samedi 11 Janvier à 22:41 a posté un article: Băieți răi 3 pe viață 2020 Dublat In Romana (HD) Tot Filmul 2020 Băieți răi 3 pe viață 2020 Dublat In Romana (HD) Tot Filmul 2020            Băieți răi 3 pe viață 2020 Dublat In Romana (HD) Tot Filmul 2020 Băieți răi 3 pe viață Dublat in Romana to... Samedi 11 Janvier à 22:25 a posté un article: 〠-Băieți răi pe viață (2020)〔 F I L M 〕online subtitrat în Româna. Bad Boys for Life Dublat in Româna 〠-Băieți răi pe viață (2020)〔 F I L M 〕online subtitrat în Româna. Bad Boys for Life Dublat in Româna Titlu: Bad Boys for Life Titlu original: Bad Boys for Life Titluri alternative: ... Samedi 11 Janvier à 22:19 a posté un article: Gratis] Bad Boys for Life - Băieţi răi 3 film subtitrat in romana 2020 [Gratis] Bad Boys for Life - Băieţi răi 3 film subtitrat in romana 2020 Bad Boys for Life dublat in Română tot filmul, Bad Boys for Life online dublat in Română, Bad Boys for Life dublat in Română, Povestea Ba... Samedi 11 Janvier à 22:12 a posté un article: HD1080p] Băieți răi 3 -FILM- SUB DUBLAT IN ROMANA 2020 [HD1080p] Băieți răi 3 -FILM- SUB DUBLAT IN ROMANA 2020 Titlu: Băieți răi 3 pe viață Titlu original: Bad Boys for Life Regia: Adil El Arbi, Bilall Fallah Cu: Will Smith, Martin Lawrence, Derrick Gilbert, Vanessa Hudgens, Alexander... Samedi 11 Janvier à 22:08 a posté un article: ดูหนังออนไลน์:【Bad Boys for Life 2019】แบดบอยส์ 3 (2019) เต็มเรื่อง (Thai) ดูหนังออนไลน์:【Bad Boys for Life 2019】แบดบอยส์ 3 (2019) เต็มเรื่อง (Thai) หัวข้อ: Bad Boys for Life (2020)   เผยแพร่: 15... Samedi 11 Janvier à 21:56 a posté un article: 【ดูหนัง】Bad Boys for Life แบดบอยส์ คู่หูขวางนรก 3เต็มเรื่อง (HD)ออนไลน์ 2019 【ดูหนัง】Bad Boys for Life แบดบอยส์ คู่หูขวางนรก 3เต็มเรื่อง (HD)ออนไลน์ 2019 ชื่อเรื่อง: Bad Boys for Life Full Movie... Samedi 11 Janvier à 21:49 a posté un article: ดูหนังออนไลน์:【Saekano the Movie Finale 2019】(2019) เต็มเรื่อง (Thai) ดูหนังออนไลน์:【Saekano the Movie Finale 2019】(2019) เต็มเรื่อง (Thai) ดูหนังดังปี2020 ดู Saekano the Movie Finale พากย์ไทย เรื่... Samedi 11 Janvier à 21:33 a posté un article: 【ดูหนัง】Saekano: How to Raise a Boring Girlfriend Fine เต็มเรื่อง (HD)ออนไลน์ 2019 【ดูหนัง】Saekano: How to Raise a Boring Girlfriend Fine เต็มเรื่อง (HD)ออนไลน์ 2019 พ. ศ. 2563 ‧ ภาพยนตร์อาชญากรรม/แอคชั่น ‧ 1 ชม. Samedi 11 Janvier à 21:22 a posté un article: BGAudio1080p]▷ 9: ( ) 【2019】 . . BGAudio1080p]▷ 9: ( ) 【2019】 . - BGSUBs⊹ . Vendredi 10 Janvier à 19:57 a posté un article: : 2019 : 2019 : 2019 (2019) �... Vendredi 10 Janvier à 19:51 a posté un article: - 1080pᴴᴰ. 9: ) BG (2019) - 1080pᴴᴰ. 9: ) BG (2019) Vendredi 10 Janvier à 19:47 a posté un article: BG subs) 9: [HD] , (BG subs) 9: [HD] , : 9: ... Vendredi 10 Janvier à 19:39 a posté un article: -HD]» : (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker ) (2019) -HD]» : (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker ) (2019) : �... Vendredi 10 Janvier à 19:34 Plus... Blogs favoris FilmStreamingOnline n'a pas encore de blogs favoris Suit 0 membres FilmStreamingOnline ne suit pas de membre Suivi par 0 membres FilmStreamingOnline n'est suivi par aucun membre.

El albergue download free movie. A szakrális építmények egyedi komplexumát a selmecbányai barokk stílusú Kálvária képviseli. A „Scharfenberg“ (Éles csúcs) vulkanikus eredetű domb tetején áll. A dombon, vulkán közepén való elhelyezkedésének köszönhetően Selmecbánya dominánsa és Közé-Európa legszebb barokk építményei közé tartozik. A Kálvária három templomból, tizenkilenc kápolnából és Szűz Mária szobrából áll. E mágikus helyre való kirándulás során ne hagyja ki a Kálvária kiállítást az Alsó templom helyiségeiben. Ezen a kis kiállításon néhány billboard és rövid magyarázat segítségével sok érdekes információt tudhat meg a Kálvária múltjáról és jelenéről. Egy szép szuvenír vagy ajándék megvásárlásával támogathatja a Kálvária felújítását. A kiállításra a 4. számú kápolnán át lehet bejutni (az Alsó templom jobb tornya. Az infopanelek, TV produkció és a szuvenírek az oldalsó helyiségben, a sekrestyében találhatók. A kiállításra ingyenes a belépés. Javasoljuk a Menedék Kálvária kiállítást is, amely a Régi kastély egyik legnagyobb helyiségében található. A Kálvária díszeinek összes megmentettet eredeti műve megtalálható itt, amelyet 17 értékes dombormű, Jézus Krisztus és a latrok keresztre feszítésének szobra, 3 szobor a börtönből és az Úr sírjából származó síró asszonyok 3 szobra képez. A kiállított művek mindegyike egyúttal kis térképpel van kiegészítve, amely azt a kápolnát jelzi, amelyben a mű eredetileg volt elhelyezve. Hovorte s nami Need advice? Mobile app Štiavnica in Your smartphone Visit World Heritage See Banská Štiavnica at Newsletter subscription Want to be informed about what's happening in Banská Štiavnica? Then hit the subscribe button.

El albergue download free 2017. El albergue download free online. El albergue download free version. El albergue download free wallpaper. El albergue download free mp3. El albergue download free pdf. El albergue download free torrent. El albergue Download freecell. El albergue download free english. El albergue download free hd.

El albergue download free music

I attended the east coast premiere of "The Lodge" a few weeks ago and can say it will most likely be 2020's most polarizing and divisive horror release.
If you've seen Franz & Fiala's last film, Goodnight Mommy, you'll have an idea of what to expect in terms of tone and themes. The cinematography is breathtaking, and Riley Keough's performance is unbelievable. Like "Mommy" the central characters are two siblings who are up against some sort of unknown/unstable maternal presence while existing in isolation. Instead of a vast, lonely European farm, The Lodge" features exactly what the title suggests. a mountain lodge in the middle of nowhere. It's so well done that you can almost feel the icy frost in the theater as the film progresses.
Franz & Fiala take a lot of cues from Ari Aster, ESPECIALLY "Midsommar, in depicting sudden tragedy and brutal, existential grief that consistently drips off the screen. Additionally, there are underlying themes of mental illness and psychosis that are done really well and tactfully. although I might add it may not seem so at first. Sorry if that's cryptic, I just don't want to give any spoilers. The ending will knock you on your ass. I couldn't move after the screening, I was frozen for half the credit roll, and couldn't stop thinking about it for days.
I highly recommend "The Lodge" for fans of Aster's work, or if you liked "Goodnight Mommy" and want more of the same slow-burn insanity.

El albergue download free download. El albergue download free music. El albergue download free game. El albergue moviescounter El Part 1 Full Movie. Putlocker Streaming. El albergue download free windows 7. THE LODGE / 2019 / Egyesült Királyság, USA / 100 perc Richard és Grace házasodni készülnek. Ennek a férfi két gyermeke nem annyira örül, mert nem látják a lány helyét a családban az anyjuk helyén. Ezt nyomatékosan ki is fejezik, amikor Grace egyedül marad a gyerekkel az Isten háta mögötti téli házban. Aztán, ezen felül még rejtélyes események is elkezdik borzolni az idegeket. Az osztrák rendezőpáros, Veronika Franz és Severin Fiala korábbi filmjével, a Jó éjt, anyu! című művészhorrorral már versenyzett a CineFesten, így ők is visszatérő alkotóink! A film mafabos adatlapja. 2019. szeptember 19. csütörtök 23:00 Pressburger terem (premier) MŰSORVÁLTOZÁS! 2019. szeptember 20. péntek 23:15 Pressburger terem (ismétlés) 2019. szeptember 21. szombat 20:45 Béke terem (ismétlés) Rendező: Severin FIALA, Veronika FRANZ Biográfia: Severin Fiala 1985-ban született az Ausztriai Hornban. Veronika Franz 1965-ban született az Ausztriai Bécsben. Filmográfia: 2014 Goodnight Mommy Producer: Aliza JAMES, Simon OAKES, Aaron RYDER Forgatókönyvíró: Sergio CASCI, Severin FIALA, Veronika FRANZ Operatőr: Thimios BAKATAKIS Szereplők: Riley KEOUGH, Jaeden MARTELl, Richard ARMITAGE.

Az ingyenes, nagy felbontású fotó fa, természet, szabadtéri, hó, téli, madár, ház, vadvilág, vad, piros, természetes, kicsi, időjárás, fagyott, színes, kert, évad, fa, évszaki, kézzel készített, madárház, etető, fagyasztó, madárház, lövés NIKON D3100 03/09 2017 A felvett kép 280. 0mm, f/6. 3s, 1/125s, ISO 1600 A kép mentesítsék a szerzői Creative Commons CC0. Lehet letölteni, módosítani, terjeszteni, és használja őket, jogdíjmentes amit akarsz, még a kereskedelmi alkalmazások. Nevezd nincs szükség. El albergue download free.

#elalbergue full movie tamil download Download"Movie" El albergue (HDRip)…. El albergue download free full. Átírás 1 Az Emberi Erőforrások Minisztériumának döntése a Hajléktalanokért Közalapítvány által november 9-én közzétett Hajléktalan személyek ellátásának megszervezése a Közép-Magyarországi régióban című, KMR kódú pályázati felhívásra beérkezett pályázatok áról Pályázati KMR-0101 Újlak Caritas 1025 Budapest, Barlang u KMR-0102 Léthatáron 1181 Budapest, Reviczky Gyula u. 72. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 76 fő részére 120 napon át KMR-0103 Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ 2030 Érd, Fehérvári út 89. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 23 fő részére 166 napon át KMR-0104 Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete 1. MVK Hajléktalan Szálló 1131 Budapest, Madridi út MVK Férfi Hajléktalan Szálló 1211 Budapest, Központi út MVK Nappali Melegedő és Utcai Gondozó Szolgálat 1107 Budapest, Bihari út MVK XIX. kerületi Nappali Melegedő és Utcai Gondozó Szolgálat 1191 Budapest, Ady Endre út MVK Nappali Szociális Központ 1084 Budapest, Diószeghy u. 5. Étkezés a az éjjeli menedékhelyen 226 fő részére a táli 181 napon át KMR-0105 Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete Budakalász, Szentendrei út Cegléd, Dugovics u. 2. /a Százhalombatta, Csenterics S. utca Szentendre, Szabadkai út 11. Étkeztetés a 4 éjjeli menedékhelyen a téli: 111 fő részére 120 napon át /15 2 KMR BMSZKI Dózsa Éjjeli Menedékhely és Lábadozó 1134 Budapest, Dózsa György út BMSZKI Szabolcs Lábadozó 1134 Budapest, Szabolcs utca BMSZKI Könyves Éjjeli Menedékhely 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt BMSZKI Kőbányai Lábadozó 1087 Budapest, Kőbányai út BMSZKI Előd Éjjeli Menedékhely 1105 Budapest, Előd utca BMSZKI Váci Éjjeli Menedékhely 1044 Budapest, Váci út BMSZKI Bánya Éjjeli Menedékhely 1105 Budapest, Bánya utca 37. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyeken és lábadozókban a téli: 300 fő részére 181 napon át és további 63 fő részére 105 napon át KMR-0107 Tiszta Forrás 1193 Budapest, Táncsics Mihály u. 26. KMR-0108 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca 1. KMR-0109 Menhely 1082 Budapest, Vajdahunyad u. 3. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 42 fő részére 181 napon át. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 80 fő részére 181 napon át. Étkezés a éjjeli menedékhelyen, illetve a menedékhely lábadozóján a téli: 52 fő részére 181 napon át KMR Feszty átmeneti szálló 1013 Budapest, Feszty Árpád utca Miklós utca Hajléktalanok éjjeli menedékhelye 1033 Budapest, Miklós u Miklós utca - Női éjjeli menedékhely 1033 Budapest, Miklós u Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum 1013 Budapest, Feszty Árpád utca Szociális Központ Éjjeli Menedékhely 1118 Budapest, Rimaszombati u. 15/a. 6. Vonat" Éjjeli Menedékhely 1142 Budapest, Vágány utca 3 Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen és a lábadozón a téli: 288 fő részére 151 napon át /15 3 KMR-0111 Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy 1176 Budapest, Bánya u. 1 Étkezés a éjjeli menedékhelyen a téli: 50 fő részére 151 napon át KMR-0112 RÉS Szociális és Kulturális 1067 Budapest, Podmaniczky u. 33. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 50 fő részére 181 napon át KMR-0113 Misszió Budapest, Viola utca 30. KMR-0114 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1086 Budapest, Dankó u Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen a téli: 46 fő részére 181 napon át. Étkeztetés a éjjeli menedékhelyeken és lábadozóban a téli: 300 fő részére 151 napon át számú, Étkeztetés a éjjeli menedékhelyen és lábadozóban a téli " című programra összesen: 15 4 KMR-0201 KMR-0202 Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 2120 Dunakeszi Verseny u Budapest, Könyves Kálmán krt. 84. KMR-0203 Tiszta Forrás 1181 Budapest Üllői út KMR-0204 KMR-0205 KMR-0206 KMR-0207 Budapest Főváros XV. Kerületi Önkormányzat Egyesített Szociális Intézménye Golgota Keresztény Gyülekezet Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1156 Budapest, Kontyfa utca Budapest, Széll Kálmán tér Budapest, Vörösmarty utca Budapest, Dankó u számú, Nappali melegedők munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli " című programra összesen: Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 26 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 58 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 57 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 48 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 20 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 54 napon keresztül Nappali melegedő munkanapokon túli nyitva tartásának a a téli 59 napon keresztül /15 5 KMR-0301 Léthatáron 1138 Budapest, Zsilip u. 13. KMR-0302 Twist Olivér 1044 Budapest, Fóti út 4. KMR-0303 KMR-0304 KMR-0305 KMR-0306 Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 2030 Érd, Emma u Budapest Arany János u, Dunakeszi, Verseny utca Budapest Dózsa György út 152. KMR-0307 Tiszta Forrás 1181 Budapest, Üllői út KMR-0308 Menhely 1082 Budapest Baross u. 41. KMR-0309 KMR-0310 Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy 1118 Budapest, Rimaszombati u. 15/A Budapest, Feszty Árpád u Budapest, Bánya u. 1. KMR-0311 Keresztény Advent Közösség 1204 Budapest, Kapitánypuszta KMR-0312 Alfa Karitatív 1239 Budapest, Ócsai út 6. KMR-0313 Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatósága Családtámogató és Gyermekjóléti Központ 1096 Budapest, Balázs Béla u. 22/b. Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 7 utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 4 utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 2 utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 9 utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 2 utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli KMR-0314 Misszió Budapest Viola utca KMR-0315 Oltalom Karitatív 1086 Budapest, Dankó u KMR-0316 Magyarországi Evangéliumi Utcai gondozó szolgálat kiegészítő a a téli 1086 Budapest, Dankó u. 11. Testvérközösség számú, Utcai gondozó szolgálatok kiegészítő a a téli " című programra összesen: 15 6 KMR-0401 Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ 2030 Érd, Emma u KMR-0402 Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 2000 Szentendre, Szabadkai u. 11 Az éjjeli menedékhely nyitva tartási idejének növelésével (du között) a tisztálkodás, a ruházat tisztítása, ételmelegítés, melegedés, pihenés, esetmunka biztosítása 32 fő utcán élő hajléktalan embernek, 89 napon keresztül KMR Budapest, Alföldi utca Budapest, Kálvária utca Budapest, Külső Mester utca Budapest, Vaspálya utca 56. Az Alföldi és Külső Mester átmeneti szállások Nyitott szolgáltatások programjainak megvalósítása KMR-0404 Misszió 1194 Budapest, Viola utca számú, Tartósan közterületen élők szolgáltatáshoz jutásának, integrálásának a" című programra összesen: 15 7 KMR-0501 Újlak Caritas 1025 Budapest, Barlang u. KMR-0502 Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ 2030 Érd, Fehérvári út 89. Gyógyszer- és kötszer 6 hónapon át, havonta 120 fő részére. Gyógyszer- és kötszer 7 hónapon át, havonta 30 fő részére és fogpótlások a KMR-0503 KMR-0504 KMR-0505 Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 1. kerületi Nappali Melegedő és Utcai Gondozó Szolgálat 1191 Budapest, Ady Endre út Budakalász Szociális Központ 2011 Budakalász, Szentendrei út Cegléd Integrált Intézmény 2700 Cegléd, Dugovics u. /a. Dunakeszi nappali melegedő 2120 Dunakeszi, Verseny utca Százhalombatta Integrált Intézmény 2440 Százhalombatta, Csenterics S. utca Szentendre Éjjeli Menedékhely 2000 Szentendre, Szabadkai út Orvosi Krízis Szolgálat Bp. XII. Dózsa György u 152. KMR-0506 Tiszta Forrás 1181 Budapest, Üllői út KMR-0507 KMR-0508 Menhely Gyógyszer- és kötszer 6 hónapon át, havonta 140 fő részére. Gyógyszer- és kötszer 4 hónapon át, havonta 35 fő részére és szemüvegkészítés 35 fő részére. Gyógyszer- és kötszer 7 hónapon át, havonta 39 fő részére, szemüvegkészítés 20 fő részére és kórházi csomag 30 fő részére Budapest, Vajdahunyad u férőhelyes lábadozó működtetése 6 hónapon át és vitaminok a napi 100 fő részére 142 napon át Budapest, Bem rkp Budapest, Feszty Árpád utca Budapest, Fő u Budapest, Feszty Árpád utca Ingyenesítési alprogram 1. Fertőtlenítő fürdetés működtetése 2. Szemüvegkészítés 80 fő részére 4. Fogpótlás 25 fő részére KMR-0509 Misszió 1194 Budapest, Viola utca /15 8 KMR-0510 Oltalom Karitatív 1086 Budapest, Dankó utca 9. KMR-0511 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség MET Fűtött Utca Hajléktalanok Központja 1086 Budapest, Dankó utca 15. Oltalom Hajléktalanok Központja 1086 Budapest, Dankó utca számú, Hajléktalan emberek egészségügyi ellátásának a" című programra összesen: Gyógyszer- és kötszer 7 hónapon át, havonta 300 fő részére. Gyógyászati segédeszközök beszerzése és fertőtlenítőszerek a 7 hónapon át, havonta 285 fő részére /15 9 KMR-0701 Új Út Szociális 1097 Budapest, Gubacsi út 21. KMR-0702 KMR-0703 Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete 2030, Érd, Fehérvári út Budapest Ady Endre út 112. Nappali melegedő meleg víz szolgáltatásának, korszerűsítése. Éjjeli menedékhely 60 m2-es tetőszerkezetének cseréje. Nappali melegedő meleg víz szolgáltatásának, korszerűsítése és fűtéskorszerűsítés KMR Bp. Előd utca 9. A BMSZKI Előd utcai telephelye korszerűsítése KMR-0705 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca KMR-0706 Menhely 1073 Budapest Kürt u. 4. Nappali melegedő fűtés- és meleg víz rendszerének fejlesztése új kazánok, víztárolók és kémény beépítésével, valamint az intézmény pinceszintjén kialakított csomagmegőrző felújítása KMR-0707 KMR-0708 Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy 1102 Budapest, Bánya u Budapest KMR-0709 Keresztény Advent Közösség 1121, Budapest, Kapitánypuszta 1. Éjjeli menedékhelyen 8-10 fős krízis szoba és akadálymentesített krízis fürdő kialakítása. A pályázó 5 intézményének korszerűsítése (lakószoba és vizesblokkok, fűtés- és kéményrendszer, burkolási munkák) és eszközbeszerzések. Nappali melegedő meleg víz szolgáltatásának, épület hőháztartásának javítása vízvezetékek, kazán és ablakok cseréjével KMR-0710 RÉS Szociális és Kulturális 1067 Budapest, Podmaniczky utca 33. Éjjeli menedékhelyen a fűtést és meleg víz szolgáltatást biztosító kazán és a hozzátartozó melegvíztároló cseréje, valamint a pinceszinten lévő magas bukóablakok nyitószerkezetének, távnyitójának cseréje KMR-0711 Golgota Keresztény Gyülekezet 1074 Budapest, Vörösmarty utca 17. KMR-0712 Oltalom Karitatív 1086 Budapest, Dankó u. 9. Nappali melegedő mosó- és szárítógépeinek cseréje, továbbá villanyvezetékek korszerűsítése. Hajléktalan kórház akadálymentesítése eszközbeszerzéssel valamint 2 kerekesszék beszerzése /15 10 KMR-0713 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1086 Budapest, Dankó u. hajléktalanok kórháza A pályázó "Fűtött Utca" éjjeli menedékhelyén és nappali melegedőjében 170 m2-es galéria megépítése számú, Intézményi beruházások a: Intézmény korszerűsítés a" című programra összesen: 15 11 KMR-0801 Léthatáron 1181 Budapest, Reviczky Gyula utca 72. KMR-0802 Új Út Szociális 1097 Budapest, Gubacsi út 21. KMR-0803 Twist Olivér 1044 Budapest, Fóti út 4. KMR-0804 KMR-0805 KMR-0806 KMR-0807 KMR-0808 Hajlék Nélküliek Jövőjéért Érd Megyei Jogú Város Szociális Gondozó Központ Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 1045 Bp. Berlini u Érd, Fehérvári út Budapest, Diószeghy Sámuel u Budapest, Bihari u Budapest Ady E. út Budakalász, Szentendrei út Cegléd, Dugovics u. Bp. XIII. Dózsa György út 152. VIII. Alföldi u. X. Fehér köz 2. IX. Külső Mester u. Vaspálya u. 56. Kálvária u. 23. XI. Kocsis u. Gyáli u. XIV. Rákosszeg park 4. Könyves Kálmán krt. KMR-0809 Tiszta Forrás 1181, Budapest Üllői út KMR-0810 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca 1. KMR-0811 Menhely 1082 Budapest Vajdahunyad u. KMR-0812 KMR-0813 Szociális és Rehabilitációs 1152 Budapest Aporháza u Budapest, Bem rkp. 28. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése éjjeli menedékhelyen. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése nappali melegedőben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése átmeneti szálláson és nappali melegedőben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése átmeneti szálláson. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése integrált intézményben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése nappali melegedőkben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése 4 intézményben... Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése 12 intézményben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése rehabilitációs intézményben. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése a Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben /15 12 KMR-0814 Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy 1102, Budapest Bánya utca 1. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése éjjeli menedékhelyen és nappali melegedőben KMR-0815 Keresztény Advent Közösség 1204 Budapest, Kapitánypuszta 1. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése nappali melegedőben KMR-0816 RÉS Szociális és Kulturális Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése éjjeli 1067 Budapest, Podmaniczky utca 33. menedékhelyen KMR-0817 Golgota Keresztény Gyülekezet Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése nappali 1074 Budapest, Vörösmarty utca 17. melegedőben KMR-0818 Misszió Budapest, Viola utca Budapest József nádor tér 10. KMR-0819 Oltalom Karitatív Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése átmeneti 1171 Budapest Szabadság sugárút 104. szállón és családok átmeneti otthonában KMR-0820 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1086 Budapest, Dankó utca 11. Kisértékű tárgyi eszközök beszerzése éjjeli menedékhelyen, nappali melegedőben és lábadozóban számú, Kis értékű tárgyi eszközök beszerzésének a" című programra összesen: 15 13 KMR-0901 Léthatáron 1181 Budapest, Reviczky Gyula utca 72. Kiegészítő programok a: szupervízió KMR-0902 Baptista Szeretetszolgálat REVIP Hajléktalanok Átmeneti Szállója 1181 Budapest, Reviczky Gyula utca 72. Kiegészítő programok a: szabadidős programok KMR-0903 Szalmaszál a Hajléktalanokért Kiegészítő programok a: albérletkereső 1097 Budapest, Gubacsi út 21. program KMR-0904 Twist Olivér 1043 Budapest, Fóti út 4. Kiegészítő programok a: szupervízió és esetmegbeszélő csoport KMR-0905 Twist Olivér 1044 Budapest, Fóti út 4. Kiegészítő programok a: KMR-0906 Érd Megyei Jogú Város Szociális Kiegészítő programok a: szabadidős 2030 Érd, Fehérvári út Gondozó Központ programok KMR-0907 KMR-0908 Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 2011 Budakalász, Szentendrei út Cegléd, Dugovics utca 2/a Dunakeszi, Verseny utca Százhalombatta, Csenterics S. Kiegészítő programok a: KMR-0909 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca 1. Kiegészítő programok a: sportkör KMR-0910 KMR-0911 KMR-0912 Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy Menhely 1011 Budapest, Bem rkp kiegészítő program a Budapest, Bánya utca Budapest, Kürt utca Budapest, Kürt utca Budapest, Práter utca 29/b Budapest, Könyves Kálmán krt Budapest, Kürt utca Budapest, Kürt utca 4. KMR-0913 Van Esély Kürt utcai Nappali Melegedő, 1073 Budapest Kürt u. 4 KMR-0914 Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatósága Családtámogató és Gyermekjóléti Központ Bp. Alföldi u KMR-0915 Misszió 1194 Budapest, Viola utca kiegészítő program a. Kiegészítő programok a: jogsegélyszolgálat kiegészítő program a Kiegészítő programok a: jogsegélyszolgálat Budapest, Tűzoltó utca kiegészítő program a Kiegészítő programok a: jogsegélyszolgálat /15 14 Pályázati KMR-0916 Oltalom Karitatív 1085 Budapest, Dankó utca KMR-0917 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1086 Budapest, Dankó utca 11. Kiegészítő programok a: kézműves kör számú, Kiegészítő programok a" című programra összesen: 15 15 KMR-1001 Új Út Szociális 1097 Budapest, Gubacsi út 21. KMR-1002 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca 1. KMR-1003 Szociális és Rehabilitációs 1152 Budapest, Aporháza u. 61. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása és utánkövetése. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása 4 fő számára és a program utánkövetése. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása és utánkövetése KMR Budapest, Miklós u Budapest, Eötvös u. 21. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása 10 fő számára és a program utánkövetése KMR-1005 RÉS Szociális és Kulturális 1067 Budapest, Podmaniczky utca 33. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása 6 fő számára és a program utánkövetése KMR-1006 Oltalom Karitatív 1051 Budapest, József Nádor tér 10. Tartósan közterületen élő hajléktalan ember komplex integrációját segítő program eredményeinek fenntartása 22 fő számára és a program utánkövetése számú, A 2012-UNY kódú, Vissza az utcáról című felhívás keretében támogatott programok eredményeinek fenntartása, a programok hosszabb távú hatásának utánkövetése" című programra összesen: KMR-1101 Maceko Nonprofit Kft Budapest, Izabella 48. Új, kísérleti visszailleszkedési program kiegészítő a: kerékpár-szerelés KMR-1102 Menedékház 1112 Budapest, Muskétás utca KMR-1103 Menhely 1082 Budapest Baross u. Új, kísérleti visszailleszkedési program kiegészítő a: munkába állás a számú, Új, kísérleti visszailleszkedési programok kiegészítő a" című programra összesen: 15.

El albergue download free online. El albergue download free pc. Nicholas Sparks MENEDÉK Senki sem tudja, honnan, de egy nap gyönyörő nı érkezik Southportba, a tengerparti kisvárosba. A zárkózott fiatalasszony számára ez a hely többet jelent holmi átmeneti állomásnál. Katie-nek ez a városka valódi menedék. Szörnyő emlékek őzték idáig, és túlélése érdekében csak remélni tudja, ittléte titok marad. Legalább az elıtt a bizonyos férfi elıtt. Egyetlen módon lehet biztonságban: ha senkivel sem barátkozik, és fıként senkit sem enged közel magához… Ám az önkéntes számőzetésbe vonult nı erre képtelen, és szép lassan megnyílik két ember felé: az egyik a mindig váratlanul, szinte a semmibıl elıbukkanó szomszédasszonya, Jo, akivel szoros barátságba kerül, a másik pedig Alex, a gyermekeit egyedül nevelı özvegyember. Ahogy Katie érzelmei a férfi iránt elmélyülnek, a múltját elsötétítı árnyak egyre közelebbrıl fenyegetik e törékeny boldogságot… A mő eredeti címe: Safe Haven Copyright 2010 by Nicholas Sparks Fordította SZIEBERTH ÁDÁM Paul és Adrienne Cote szeretettel ırzött emlékének. Az én csodálatos apósom és anyósom… Máris hiányoztok. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ha elkészülök egy regénnyel, mindig azokra terelıdnek a gondolataim, akik írás közben a segítségemre voltak. A névsor, ahogy mindig, most is feleségemmel, Cathyvel kezdıdik, aki azon túl, hogy elviselte az alkotómunkával járó hangulatingadozásaimat, maga is emberpróbáló évet élt át, hiszen édesanyját és édesapját is elvesztette. Szeretlek, Cathy, és bárcsak enyhíthetném valamivel a fájdalmadat. A szívem veled van. Köszönet jár a gyermekeimnek: Milesnak, Ryannek, Landonnak, Lexie-nek és Savannah-nak is. Miles már nem otthon lakik, egyetemre jár, a legkisebbek pedig harmadik elemisták, és állandóan örömet okoz, ahogy az ötös fogat cseperedik. Ügynökömnek, Theresa Parknak is köszönettel tartozom, amiért mindig mindent megtesz annak érdekében, hogy a tılem telhetı legjobb regényt írjam meg. Szerencsém van, Theresa, hogy veled dolgozhatok. Ugyanez vonatkozik Jamie Raabra, a szerkesztımre. Az írás számtalan fortélyára tanított meg, és hálát adok a sorsnak, amiért jelen van az életemben. Denise DiNovi, az én kedves hollywoodi barátnım és több filmem producere, az évek során sok örömet szerzett nekem, a barátsága pedig sokat jelent a számomra. Köszönöm, Denise, mindazt, amit értem tettél. David Young, a Hachette Book Group vezérigazgatója okos ember és csuda jó fej. Köszönöm, David, hogy toleráltad az állandó késedelmeimet a kéziratleadással. Howie Sanders és Keya Khayatian, a filmes ügynökeim, már évek óta dolgoznak együtt velem, és a sikereimet jórészt az ı kemény munkájuknak köszönhetem. Jennifer Romanello, aki a PR-osom a Grand Central Publishingnál, minden egyes regényem népszerősítésén együtt dolgozott velem. Szerencsés embernek tartom magam mindazért, amit értem tesz. A másik PR-osom, Edna Farley nagy hozzáértéssel, szorgalmasan teszi a dolgát, és óriási segítséget nyújt abban, hogy a felolvasó körútjaimon minden simán menjen. Köszönöm, Edna. Scott Schwimmer, a szórakoztatóipar jogi oldalát jól ismerı ügyvédem, nem csupán a barátom, hanem a szerzıdéseim rejtett finomságaiban is kivételes tehetséggel igazodik el. Megtisztelı a számomra, hogy veled dolgozhatok, Scott. Abby Koonst és Emily Sweetet, a Park Literary Group két harcosát is köszönet illeti mindazért, amit a külföldi kiadóimmal, a honlapommal és a szerzıdéseimmel tesznek. Ti vagytok a legjobbak. Hálával tartozom Marty Bowennek és Wyck Godfrey-nak, akik a Kedves John producereiként fantasztikus munkát végeztek. Nagyra értékelem a munka során tanúsított gondosságukat, odafigyelésüket. Hasonlóképpen szívesen dolgoztam együtt Adam Shankmannel és Jennifer Gibgottal, Az utolsó dal producereivel is. Köszönet mindenért. Courtenay Valenti, Ryan Kavanaugh, Tucker Tooley, Mark Johnson, Lynn Harris és Lorenzo di Bonaventura igazi szenvedéllyel dolgozott a regényeim filmadaptációin, ıket is köszönet illeti a munkájukért. Hálás köszönetem Sharon Krassney-nek, valamint az olvasószerkesztık és korrektorok csapatának, akik sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztak, hogy nyomdakész állapotba hozzák a regényt. Jeff Van Wie, Az utolsó dal társ-forgatókönyvírója is hálára kötelezett a munkában tanúsított szenvedélyével és buzgalmával, valamint a barátságával. 1. fejezet Az asztalok közt szlalomozó Katie haját fölborzolta az Atlantióceán felıl fújó enyhe szél. Három tányért a bal kezében vitt, a negyediket a másikban. Farmert és pólót viselt, az utóbbin a Térjen be Ivanhoz, ahol a lepény is hal! felirat díszelgett. Négy pólóinges férfinak szervírozta az ételt; a hozzá legközelebb ülı elkapta a tekintetét, és rámosolygott. Bár igyekezett úgy tenni, mintha egyszerően csak egy barátságos fickó lenne, Katie tudta, hogy figyeli ıt, ahogy távolodik az asztaluktól. Melody említette, hogy Wilmingtonból jöttek, és egy filmhez keresnek külsı helyszínt. Katie hozott egy kancsó jeges teát, újratöltötte a poharukat, majd visszament az ırhelyére. Egy pillanatig lopva a panorámában gyönyörködött. Április vége volt, a hımérséklet az ideális érték körül mozgott, és egészen a láthatárig tisztán kéklett az ég. A keleti part mentén húzódó hajózható csatorna a szél ellenére nyugodt volt, és mintha az égbolt színét tükrözte volna vissza. A korláton tucatnyi sirály gubbasztott, éberen várták, hogy lecsaphassanak az asztal alá hulló morzsákra. Ivan Smith, a tulaj győlölte a madarakat, szárnyas patkányoknak nevezte ıket. Aznap már kétszer járırözött a korlátnál a fanyelő gumipumpát suhogtatva, hogy elriassza ıket. Melody odahajolt Katie-hez, és bevallotta, hogy ıt nem anyira a sirályok aggasztják, inkább az, hogy elızıleg vajon mire használták a vécépumpát. Katie nem szólt semmit. 8 Föltett még egy kanna jeges teát, és letörölte a pultot. Kis idı múlva megkocogtatták a vállát. Ivan lánya, Eileen állt mögötte. A csinos, lófarkas, tizenkilenc éves lány részmunkaidıben besegített apjának az étterem vezetésébe. – Katie, tudnál vinni még egy asztalt? Katie végighordozta tekintetét az asztalain, és fejben átpörgette a felszolgálás ritmusát. – Persze – bólintott végül. Eileen lement a lépcsın. Katie a közeli asztaloktól odaszőrıdı mondatfoszlányokat hallgatta; az emberek barátokról, családtagokról, az idıjárásról vagy éppen a horgászatról beszélgettek. Aztán észrevette, hogy az egyik sarokasztalnál összecsukják az étlapot a vendégek. Odasietett, fölvette a rendelést, de nem idızött tovább az asztalnál, nem próbált bájcsevegni velük, ahogy Melody tenné. Az nem az ı mőfaja volt, de mivel hatékonyan és udvariasan szolgált fel, a vendégek, úgy tőnt, nem bánják. Március eleje óta dolgozott az étteremben. Ivan egy hideg, de napos délutánon vette föl, az égbolt a vörösbegytojás kékjében játszott. Amikor a tulajdonos azt mondta, hétfın kezdhet, Katie kis híján ott helyben könnyekre fakadt, de türtıztette magát, és csak hazafelé menet omlott össze. Egy vasa sem volt ugyanis, és már két napja nem evett. Vizet, jeges teát töltött a vendégek poharába, majd a konyha felé indult. Ricky, az egyik szakács, rákacsintott, ahogy mindig. Két napja randira is hívta, de Katie azt felelte, hogy nem akar olyasvalakivel randizni, aki az étteremben dolgozik. De az volt az érzése, hogy Ricky újra próbálkozni fog, és csak reménykedhetett, hogy az ösztöne ezúttal csal. 9 – Ma már aligha lassul le a tempó – jegyezte meg Ricky. A hórihorgas, szıke fiú talán egy-két évvel lehetett fiatalabb Katie-nél, de még mindig a szüleinél lakott. – Amikor úgy néz ki, hogy kezdünk egyenesbe jönni, mindig beüt egy újabb roham. – Csodaszép az idı – mondta Katie. – Hát ez az, miért ülnek itt az emberek ilyen szép idıben? Miért nem mennek a strandra, vagy horgászni? Én pontosan ezt fogom tenni, ha itt végzek. – Jól hangzik. – Hazavihetlek majd? Ricky hetente legalább kétszer fölajánlotta, hogy hazaviszi. – Köszönöm, nem kell. Nem lakom olyan messze. – De tényleg nem gond – erısködött a fiú. – Nagyon szívesen elviszlek. – Jót tesz nekem az a kis séta. Azzal a kezébe nyomta a cédulát, Ricky pedig föltőzte a falikerékre, és elıkereste Katie egyik korábbi rendelését. A nı kivitte az egyik asztalához. Ivan étterme amolyan helyi intézmény volt, már csaknem harminc éve mőködött. Katie az ott töltött idı alatt megismerte a törzsvendégeket. Most, miközben átvágott az éttermen, messzebbre vándorolt a tekintete, azokra, akiket még sosem látott. Egyes párok javában flörtöltek egymással, míg mások tudomást sem vettek a mellettük ülırıl. Családok is ücsörögtek az asztalok mellett. Senki sem rítt ki a környezetébıl, és senki sem kérdezısködött utána – olykor mégis remegni kezdett a keze, és még most is égı villanynál aludt. Rövidre vágott haja gesztenyebarna volt; a konyhai mosogatóban festette be a parányi házikóban, amelyet kibérelt. Nem sminkelte 10 magát, és tudta, hogy elıbb-utóbb lesz egy kis színe, vagy talán több is a kelleténél. Napirenden tartotta, hogy naptejet vegyen, de miután kifizette a házikó lakbérét meg a közüzemi számlákat, efféle luxuscikkekre már nem sok maradt. Még a naptej is gondot okozott. Ivan étterme jó munkahely volt, és Katie örült, hogy ott dolgozhat, de mivel olcsón mérték az ételt, a borravaló sem volt valami sok. Étrendjében az utóbbi négy hónap során nagyrészt rizs, bab, tészta és zabpehely szerepelt, így jócskán le is fogyott. A pólója alatt kiálltak a bordái, és pár hete még sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt, amelyekrıl akkor úgy gondolta, soha nem tőnnek el. – Azt hiszem, méregetnek téged azok a pasik – mondta Melody, és a négy férfi felé intett a fejével, akik a filmstúdióbóljöttek. – Különösen az a barna hajú. Az a kis aranyos. – Aha – dünnyögte Katie, és fızni kezdte az újabb adag kávét. Tudta, hogy ha Melodynak bármit is megemlít, az körbejár, ezért rendszerint nemigen mondott neki semmit. – Na, mi az, szerinted nem aranyos? – Nemigen vettem észre. – Hogy lehet nem észrevenni, hogy egy fiú aranyos? – bámult rá hitetlenkedve Melody. – Nem tudom – felelte Katie. Rickyhez hasonlóan Melody is fiatalabb volt Katie-nél, talán huszonöt éves lehetett. A vörösesbarna hajú, zöld szemő, kacér lány egy Steve nevő fiúval járt, alti a város másik felében lévı lakberendezési bolt futára volt. Ahogy az étteremben mindenki, Melody is ott, Southportban nıtt fel, és azt tartotta a szülıvárosáról, hogy a gyerekek, a családosok és az idısek paradicsoma, egyedülállóknak viszont a világ leglehangolóbb helye. Hetente legalább egyszer elmondta Katie-nek, hogy úgy tervezi, 11 Wilmingtonba költözik, mert ott vannak kocsmák, szórakozóhelyek, és sokkal több helyen lehet vásárolni. Úgy tőnt, mindenkirıl mindent tud. Katie néha már arra gondolt, hogy Melodynak igazából a pletykálkodás a foglalkozása. – Hallom, Ricky randira hívott – váltott témát Melody –, de te nemet mondtál. – Nem szeretek munkatársakkal randizni – felelte Katie, és úgy tett, mintha nagyon lekötné az evıeszközök rendezgetése. – Pedig lehetne dupla randink. Ricky és Steve együtt járnak horgászni. Katie-nek szöget ütött a fejébe, hogy erre vajon Ricky kérte-e meg Melodyt, vagy a saját ötlete volt. Persze, lehet, hogy ez is, az is, gondolta. Esténként, zárás titán az étteremben dolgozók többsége még ott maradt pár sörre. Katie-n kívül mindenki évek óta dolgozott már Ivannál. – Nem hinném, hogy jó ötlet lenne – hőtötte le Melodyt. – Miért? – Egyszer volt egy rossz élményem – mondta Katie. – Mármint azzal kapcsolatban, hogy a munkatársammal randiztam. Azóta nálam ez amolyan szabály. Melody a szemét forgatta, majd elsietett az egyik asztalához. Katie pedig kivitte két asztalhoz a számlát, és összeszedte az üres tányérokat. Talált magának tennivalót, ahogy mindig, igyekezett hatékonyan dolgozni, és észrevétlen maradni. Leszegte a fejét, és gondoskodott róla, hogy csillogjon-villogjon a pult. Így gyorsabban telt a nap. A filmstúdiós fickóval nem flörtölt, és a férfi, amikor elment, egyszer sem nézett vissza. Katie dupla mőszakot vállalt, ebéd- és vacsoraidıben is dolgozott. Amikor lassanként leszállt az est, nagyon szerette azt nézni, ahogy a 12 világ nyugati peremén a kék ég elıbb elszürkül, majd narancs- és citromsárgán ragyog. Napnyugtakor csillogott a víz, és táncoltak a szélben a vitorlások. Mintha még a fenyıfák tőlevelei is csillámlottak volna. Amikor pedig a nap lebukott a horizont mögé, Ivan bekapcsolta a propángázzal mőködı főtıtesteket, és a tekercseik úgy világítottak, mint megannyi töklámpás. Katie arcát kicsit megkapta a nap, így csípte a bırét a főtıtestekbıl áradó meleg. Este Abby és Nagy Dave váltotta Melodyt és Rickyt. Abby végzıs középiskolás lány volt, és sokat vihogott, Nagy Dave pedig már csaknem húsz éve fızte a vacsorát Ivánnál. A kétgyermekes családapa jobb alkarjára egy skorpiót tetováltatott. Dave csaknem százötven kilót nyomott, és a konyhában mindig fénylett az arca. Mindenkinek adott valami becenevet, ıt például Katie Katnek szólította. Az esti roham kilencig tartott. Amikor már kezdett kiürülni az étterem, Katie letakarította és bezárta a pincérállást. Amíg arra várt, hogy az utolsó asztaloktól is távozzanak a vendégek, behordta a tányérokat a mosogatófiúkkal. Az egyik asztalánál egy fiatal pár ült, és ahogy fogták egymás kezét az asztal fölött, Katie meglátta az ujjukon a győrőt. Vonzóak és boldogok voltak, és Katie-n déjà vu érzés lett úrrá. Egyszer, valamikor réges-régen ı is ilyen volt, ha csak egy pillanatra is. Legalábbis akkor azt hitte, mert azóta rájött, hogy az a pillanat is csak illúzió volt. Elfordult a boldog pártól, és arra gondolt, bárcsak ki tudná törölni az agyából az emlékeit, és soha többé ne támadna ilyen érzése. 13 2. fejezet Másnap reggel Katie kilépett a verandára, kezében egy csésze kávéval. A padlódeszkák nyikorogtak a csupasz lába alatt. A korlátnak dılt. Az egykori virágágyásban liliom nyílt a vadfő szálai között. Katie megemelte a csészét, és aprót kortyolt belıle, alaposan kiélvezve a kávé aromáját. Tetszett neki itt. Southport más volt, mint Boston vagy Philadelphia vagy Atlantic City, ahol egy pillanatra sem ült el a forgalom zaja, végtelen sokféle szag terjengett a levegıben, és a járdán hömpölygött az emberár. Ráadásul életében elıször magáénak mondhatta a lakóhelyét. A házikó nem volt valami nagy, de csak az övé volt egy jó, félreesı helyen, és ı ezzel bıven beérte. Két egyforma, deszkafalú építmény állt egy kaviccsal felszórt ösvény végén, az egykori vadászházak mögötti tölgy- és fenyıliget pedig egészen a tengerpartig nyúlt. A házikónak elég kicsi nappalija és konyhája, valamint gardróbszekrény nélküli hálószobája volt, viszont bútorokkal együtt lehetett kibérelni, még hintaszékek is álltak a verandán, és mindezért igazán jutányos lakbért kértek. A faanyag még nem korhadt, de a sokéves elhanyagoltság miatt az egész épületet belepte a por. A tulajdonos fölajánlotta, hogy megveszi a szükséges eszközöket, ha Katie hajlandó valamelyest kicsinosítani a házat. Így mióta beköltözött, a szabadideje jó részét négykézláb vagy széken állva töltötte. Addig sikálta a fürdıszobát, amíg az csillogottvillogott, és még a plafont is lemosta nedves ronggyal. Az ablakokat ecettel törölte le, és órákon át térdepelt a konyha padlóján, hogy amennyire lehet, eltüntesse a linóleumról a rozsdafoltokat meg a mocskot. A fal repedéseit kiglettelte, majd simára smirglizte. A 14 konyha falát vidám, sárga színőre festette, a faliszekrényeket pedig csillogó fehérre. A hálószobája immár világoskék volt, a nappali bézs színő, és az elızı héten a kanapé is új huzatot kapott, amitıl gyakorlatilag vadonatújnak nézett ki. Most, hogy túl volt a munka dandárján, délutánonként szívesen üldögélt a verandán, és a könyvtárból kivett könyveket olvasgatta. A kávén kívül az olvasás volt az egyetlen „luxus”, amit engedélyezett magának. Tévéje, rádiója, mobiltelefonja, mikrohullámú sütıje nem volt, sıt még autója sem, és az összes holmija elfért egyetlen táskában. A huszonhét éves, egykor hosszú hajú, szıke lánynak nem voltak igazi barátai. Amikor beköltözött, nem volt szinte semmije, és az elmúlt hónapok alatt sem halmozott föl túl sokat. A borravalója felét félretette, és a pénzt minden este szépen betette a veranda alatt ırzött kávésdobozba. Vészhelyzetre tartalékolta azt a pénzt, és inkább éhen maradt, mint hogy hozzányúljon. Már a puszta gondolatra is föllélegzett egy kicsit, hogy a pénz ott van, mert tisztában volt vele, hogy a múlt nem tágít, és bármikor visszatérhet. A múlt árnyai bizonyára most is portyáznak, szimatolnak, tővé teszik érte az egész világot, és napról napra egyre dühösebbek lesznek. – Jó reggelt! – zökkentette ki merengésébıl egy hang. – Nyilván te vagy Katie. Katie megfordult. Hosszú, borzas, barna hajú nı integetett neki a szomszédos házikó rozzant verandájáról. Ránézésre harmincöt körül járhatott, farmert és könyékig felgyőrt ujjú inget viselt. A feje búbján napszemüveg fészkelte be magát a zilált, göndör fürtjei közé. Kis szınyeget tartott a kezében, és mintha azon vívódott volna, hogy kirázza-e vagy sem, míg végül félredobta, és elindult Katie felé. Energikusan, könnyedén mozgott, látszott, hogy rendszeresen sportol. 15 – Irv Benson mondta, hogy szomszédok leszünk. A tulaj, futott át Katie agyán. – Én nem is tudtam, hogy valaki beköltözik még ide. – Szerintem ı sem hitte volna. Majd leesett a székrıl, amikor mondtam neki, hogy kivenném a házat. – A nı idıközben odaért Katie verandájához, és a kezét nyújtotta. – A barátaim Jonak szólítanak – mondta. – Szia! – Katie kezet fogott vele. – Hát nem hihetetlen, hogy ilyen pompás idınk van? – Tényleg szép ez a reggel – bólintott Katie. – Mikor költöztél be? – Tegnap délután. És aztán, öröm a köbön, nagyjából egész éjjel tüsszögtem. Szerintem Benson összeszedte az összes port, ami az útjába akadt, és itt tárolta. El se hinnéd, hogy néz ki belülrıl az a ház. Katie az ajtó felé intett a fejével. – Ugyanez volt a helyzet nálam is. – Hát, pedig nagyon nem úgy néz ki. Bocs, de nem tudtam megállni, hogy a konyhámból be ne kukkantsak az ablakodon. Ez a ház vidámságot áraszt. Én viszont egy poros, pókoktól hemzsegı sötétzárkát béreltem ki. – Mr. Benson megengedte, hogy kifessem a házat. – Azt elhiszem. Bármit, csak ne neki kelljen csinálnia. Lefogadom, hogy nekem is meg fogja engedni. Neki lesz egy szép, tiszta háza, mi meg dolgozhatunk vele. – Fanyar mosollyal folytatta: – Mióta laksz itt? Katie keresztbe fonta a karját. A délelıtti napsütés már kezdte melengetni az arcát. – Már majdnem két hónapja. – Én nem hiszem, hogy bírni fogom itt annyi ideig. Ha még sokáig úgy tüsszögök, mint az éjjel, alighanem leesik a fejem. – A 16 napszemüvegéért nyúlt, és az ingével törölgetni kezdte a lencséjét. – Hogy tetszik Southport? Egészen más világ, nem igaz? – Hogy érted ezt? – A kiejtésedbıl ítélve nem vagy környékbeli. Talán valahonnan északról jöttél? Katie kis szünet után bólintott. – Gondoltam – folytatta Jo. – És eltart egy ideig, mire az ember megszokja Southportot. Illetve én mindig is szerettem, de hát elfogult vagyok a kisvárosokkal szemben. – Idevalósi vagy? – Itt nıttem fel, aztán elmentem, de végül visszajöttem. A szokványos történet, nem igaz? Meg aztán ilyen porfészket nem találsz akárhol. Katie elmosolyodott, és egy kis ideig egyikük sem szólalt meg. Jo nyugodtan állt szomszédnıje elıtt, és várta, hogy ı tegye meg a következı lépést. Katie kortyolt egyet a kávéjából, és az erdıt bámulta, de aztán eszébe jutott, hogy mit kíván a jó modor. – Kérsz egy csésze kávét? Most fıztem. Jo visszatette a napszemüvegét a feje búbjára, és hátratolta vele a hajtincseit. – Tudod, szívbıl reméltem, hogy megkérdezed. Nem kérek, könyörgök egy csésze kávéért. Még nem csomagoltam ki a konyhacuccaimat, a kocsim meg szervizben van. Tudod, hogy milyen érzés koffein nélkül szembenézni a hosszú nappal, ami elıtted áll? – El tudom képzelni. – Igazság szerint kıkemény koffeinfüggı vagyok. Különösen az olyan napokon, amikor ki kell csomagolnom. Említettem már, hogy utálok kicsomagolni? 17 – Szerintem még nem. – Nagyjából a legszörnyőbb dolog a világon. Agyalsz, hogy mit hova tegyél, és folyton megbotlasz valamiben, ahogy a nagy kupiban gázolsz. De ne félj, nem vagyok az a fajta szomszéd, aki az ilyesmiben segítséget kér. Hanem a kávé… – Gyere – intett Katie. – Csak azt ne felejtsd el, hogy a bútorok többségét a házzal együtt kaptam. Miután átvágtak a konyhán, Katie elıvett a szekrénybıl egy csészét, színültig teletöltötte kávéval, és odaadta Jónak. – Bocs, de tejszínem és cukrom sincs. – Az nem is kell – mondta Jo, és elvette a csészét. Megfújta a kávét, majd szürcsölve ivott belıle. – Oké, most már hivatalosan is bejelenthetem – szólalt meg. – Mostantól kezdve te vagy a legjobb barátom az egész világon. Ez annyira finom! – Örülök, hogy ízlik – mondta Katie. – Bensontól hallottam, hogy Ivannál dolgozol. – Pincérkedem. – Nagy Dave megvan még? – Miután Katie bólintott, Jo folytatta: – Még középiskolás se voltam, amikor ı már ott fızött. Még mindig becenevet ad mindenkinek? – Igen – felelte Katie. – És mi van Melodyval? Még mindig mondogatja, hogy milyen helyes fiú egyik-másik vendég? – Minden egyes mőszakban. – És Ricky? Még mindig ráhajt az új pincérlányokra? Miután Katie ismét bólintott, Jo elnevette magát. – Ott soha nem változik semmi. – Te is dolgoztál ott? 18 – Nem, de ez egy kisváros, és Ivan étterme itt valóságos intézmény. Meg aztán minél tovább élsz Southportban, annál inkább megérted, hogy ebben a városban nincsenek titkok. Mindenki tud mindenki más viselt dolgairól, és egyesek, mint például Melody, szinte mővészi tökélyre fejlesztették a pletykát. Engem ez régebben megırjített. Persze, Southport lakóinak fele ilyen. Nem sok szórakozásuk van a pletykálkodáson kívül. – Mégis visszajöttél. Jo vállat vont. – Hát, igen. Mit mondhatnék erre? Lehet, hogy szeretem, ha megırjítenek. – Kortyolt még egyet a kávéjából, és az ablak felé intett. – Tudod, bármilyen régóta élek itt, eddig fogalmam sem volt róla, hogy ez a két házikó egyáltalán létezik. – A tulaj szerint vadászházak voltak. Régen az ültetvényhez tartoztak, aztán meg ki lehetett bérelni ıket. Jo a fejét csóválta. – El sem hiszem, hogy kiköltöztél ide. – De hát te is kiköltöztél – mutatott rá Katie. – Igen, de nekem csak azért jutott eszembe, mert tudtam, hogy nem egyedül lakom majd a murvás út végén, a semmi közepén. Ezen a kissé félreesı helyen. Éppen ezért vettem ki ezer örömmel, gondolta Katie. – Nem olyan vészes – mondta hangosan. – Már megszoktam. – Remélem, én is megszokom majd. – Jo megfújta a kávéját. – Szóval, mi szél hozott Southportba? Mert abban biztos vagyok, hogy nem az Ivan által kínált karrierlehetıség. Talán rokonaid élnek errefelé? Szüleid, testvéreid? – Nem – felelte Katie. – Csak én. – A barátod után jöttél? – Nem. 19 – Szóval csak úgy… ideköltöztél? – Igen. – És ugyan mi az ördögnek? Katie nem felelt. Ugyanezeket a kérdéseket tette föl Ivan, Melody és Ricky is. Tudta, hogy minden hátsó szándék nélkül kérdezgetik, pusztán a természetes kíváncsiság vezérli ıket, de nem nagyon tudta, mit mondhatna – hacsak nem az igazat. – Egyszerően újra akartam kezdeni mindent. Jo megint ivott a kávéjából, és közben szemmel láthatóan Katie válaszát emésztgette, de meglepı módon nem kérdezısködött tovább. Csak bólintott. – Ezt megértem. Néha az embernek pontosan arra van szüksége, újrakezdésre. És szerintem bámulatra méltó, hogy te belevágtál. Sok embernek nincs hozzá bátorsága. – Úgy gondolod? – Nem gondolom, hanem tudom – felelte Jo. – Szóval, mik a terveid mára? Amíg én nyavalygok, meg kicsomagolok, meg takarítok orrvérzésig. – Késıbb majd be kell mennem dolgozni. De addig semmi különös. Még el kell szaladnom a boltba pár dologért. – A Fisher-boltba mész, vagy be a városközpontba? – Csak ide, Fisherhez. – Találkoztál már a tulajjal? Az ısz hajú fickóval? Katie bólintott. – Egyszer-kétszer. Jo kiitta a kávéját, betette a csészét a mosogatóba, majd felsóhajtott. – Na jó – mondta nem túl lelkesen. – Elég az idıhúzásból. Ha most nem kezdek hozzá, sose leszek kész. Kívánj nekem sok szerencsét. 20 – Sok szerencsét. Jo gyors mozdulattal búcsút intett. – Örülök, hogy megismertelek, Katie. Katie a konyhaablakból látta, hogy Jo kirázza az elıbb félredobott szınyeget. A nı egész barátságosnak tőnt, de ı nem volt biztos benne, hogy vágyik-e a társaságra. Talán jól jöhet, ha néha szomszédolhat egy kicsit, gondolta, de már igencsak megszokta az egyedüllétet. Ugyanakkor tudta azt is, hogy egy kisvárosban nem tarthat örökké ez az önként vállalt elszigeteltség. Hiszen muszáj dolgoznia, boltba járnia, jönnie-mennie a városban; az étteremben egyik-másik vendég máris megismeri. És nem tagadhatta azt sem, hogy jólesett beszélgetni Joval. Valamiért úgy érezte, abban a nıben több rejlik, mint amennyi elsı ránézésre látszik, úgy érezte, van benne valami… valami bizalomgerjesztı, bár maga sem tudta, miért gondolja ezt. Ezenkívül egyedülálló nı, ami határozottan elıny. Katie inkább meg sem próbálta elképzelni, hogyan reagált volna, ha egy férfi költözik a szomszédjába; eltőnıdött rajta, vajon miért nem fordult meg soha a fejében ez az eshetıség… Kimosta a kávéscsészéket, majd visszatette ıket a faliszekrénybe. Ismerıs volt a mozdulat, ahogy reggeli után eltesz két csészét, és egy pillanatra rátörtek a hátrahagyott élete emlékei. Egymáshoz kellett préselnie a két kezét, és vennie kellett néhány mély lélegzetet, hogy elmúljon a remegés. Két hónapja még ez sem lett volna elég, sıt még két hete is alig-alig tudott parancsolni a kezének. Örült, hogy már nem olyan elsöprı erejőek a szorongásrohamai, ugyanakkor ez arra is utalhatott, hogy kezd megnyugodni, elkényelmesedni, és ezt ijesztınek találta. Hiszen nem engedheti meg magának, hogy elkényelmesedjen, hogy lankadjon az ébersége. 21 Ezzel együtt hálát adott a sorsának, hogy Southportba vetette. Ez a pár ezer lakosú, történelmi városka pontosan ott fekszik, ahol a Cape Fear folyó a part menti hajózható csatornába torkollik. A széles járdák, árnyas fák, homokos talajban viruló virágok földje ez. Az ágakon spanyolmoha nı, az aszott fatörzseken fojtóbab kúszik fel. Katie sokszor elnézte az utcán biciklizı, labdát rugdosó fiúkat, és elálmélkodott azon, hogy szinte minden sarokra jut egy templom. Esténként tücskök ciripeltek, békák kuruttyoltak, és Katie arra gondolt, hogy ez a hely kezdettıl fogva megfelelınek tőnt. Itt biztonságban érezte magát, és Southport valahogy mintha hívogatta volna, mintha menedéket ígért volna neki. Katie belebújt az egyetlen pár lábbelijébe, a viseltes Converse edzıcipıbe. A fiókos szekrénye nagyrészt üresen állt, és a konyhában alig volt ennivaló, de amikor kilépett a napfényre, és elindult a bolt felé, azt gondolta: Ez az otthonom. Beszívta a jácint és a frissen nyírt fő illatát, és tudta, hogy évek óta nem érezte ennyire boldognak magát. 22 3. fejezet A férfinak már a húszas évei elején ıszülni kezdett a haja, és nem is úszta meg a kedélyes baráti ugratást. És még csak nem is szép lassan következett be a változás, nem fokozatosan lett ezüstös színő itt-ott pár hajszála. Ehelyett az történt, hogy az egyik év januárjában még fekete volt a haja, a következı januárra pedig már alig maradt benne sötét szál. A két bátyjához kegyesebb volt a sors, igaz, az utóbbi években az ı pajeszuk is kifehéredett egy kicsit. A szüleik sem tudtak magyarázatot adni a dologra; amennyire tudták, Alex Wheatley mind apai, mind anyai ágon anomáliának számított. Ez azonban ıt furcsamód nem zavarta. Sıt, gyanította, hogy a hadseregben az ısz haja meggyorsította az elımenetelét. A katonai bőnügyi nyomozó hatóság, a CID munkatársaként Németországban, majd Amerikában, Georgia államban állomásozott. Tíz évig foglalkozott a katonai bőncselekmények felderítésével, a szökéstıl a betörésen át egészen a családon belüli és nemi erıszakig, sıt gyilkosságig. Idırıl idıre elıléptették, végül harminckét évesen ırnagyi rangban vonult nyugdíjba. Miután letette a lantot, és befejezte katonai pályafutását, a felesége szülıvárosába, Southportba költözött. Friss házasok voltak, akkor várták elsı gyermeküket, és bár Alex úgy tervezte, hogy a bőnüldözésben próbál elhelyezkedni, az apósa fölajánlotta, hogy megvásárolhatja tıle a családi vállalkozásukat. Az ódivatú vidéki bolt külsı falát fehér deszkaburkolat borította, a zsalugátereket kékre festették, fedett verandája volt, a bejárat mellett 23 pad állt, és az üzlethelyiség fölött, az emeleten volt a lakás. Az efféle boltok nagyon régen élték fénykorukat, és mára többé-kevésbé kihaltak. Az épület egyik oldalára hatalmas magnóliafa vetett árnyékot, elıtte pedig egy tölgyfa állt. A parkolónak csak az egyik felét betonozták le, a másik felét murvával szórták föl, de csak nagyon ritkán állt üresen. Alex apósa még Carly születése elıtt nyitotta meg a boltot, amikor az épületet jóformán csak szántóföldek vették körül. Büszke volt az emberismeretére, és arra törekedett, hogy legyen raktáron minden, amire a vevıknek szükségük lehet, így aztán kissé zsúfolt lett az üzlet. Alex ugyanígy állt a dologhoz, és nemigen változtatott a bolt jellegén. Öt-hat polcsoron élelmiszerek és tisztálkodási szerek sorakoztak, hátul a hőtıszekrények szénsavas üdítıtıl, ásványvíztıl, sörtıl, bortól roskadoztak, és ahogy minden vegyesboltban, itt is voltak a pénztár közelében rácsos állványok, amelyekrıl a kedves vevı lekaphatott egy kis csipszet, cukorkát meg mindenféle egészségtelen „mőkaját. ” Alex üzlete azonban csak ennyiben hasonlított egy átlagos vegyesboltra. A polcokon ugyanis volt horgászfelszerelés, friss csali, és kis grillbüfé is várta a vendégeket: a hamburgert, hot dogot, melegszendvicset Roger Thompson sütötte, aki egykor a Wall Streeten dolgozott, de aztán Southportba költözött, mert egyszerőbb, csendesebb életre vágyott. Ezenkívül lehetett DVD-t kölcsönözni, volt többféle lıszer, esıkabát, esernyı, sıt, még bestsellerek és klasszikus regények szerény választékát is kínálta az üzlet. Lehetett kapni autógyertyát, ékszíjat, benzineskannát, és Alex a szomszédos helyiségben lévı géppel kulcsmásolatot is tudott készíteni. Volt továbbá egy kis töltıállomás három kúttal, a mólón lévı negyedikbıl pedig a vízi jármőveket lehetett megtankolni; ezt a kishajókikötın kívül csak itt lehetett megtenni. A pult közelében kapros savanyúság és sós vízben fıtt 24 mogyoró sorakozott a polcokon, valamint néhány kosár friss zöldség is kellette magát. Meglepı módon nem volt olyan nehéz fenntartani a készletet. Egyes árucikkek rendszeresen forogtak, mások nem. Alex az apósához hasonlóan jó érzékkel meg tudta állapítani, hogy mire van szüksége valakinek, amint belépett a boltba. Mindig észrevett és eszébe vésett olyan dolgokat, amit mások nem, ennek a képességének már a katonai rendırségnél mérhetetlenül nagy hasznát vette. Mostanában szüntelenül toldozta-foldozta az árukészletet, hogy lépést tartson a vásárlók változó ízlésével. Azelıtt nem gondolta volna, hogy egyszer ilyesmivel foglalkozik majd, de jó döntés volt, már csak azért is, mert így szemmel tudta tartani a gyerekeket. Josh már iskolába járt, Kristen viszont még ıszig nem, így ı az üzletben töltötte napjait. Alex kialakított a pénztár mögött egy játszósarkot, ahol az ı vidám, beszédes kislánya igen jól érezte magát. Csak ötéves volt, de már tudta kezelni a kasszát, és vissza is adta az aprót, igaz, föl kellett állnia egy kis zsámolyra, hogy elérje a pénztárgép billentyőit. Alex mindig nagy élvezettel figyelte, milyen arcot vágnak az idegenek, amikor Kristen sorra beüti a tételeket. Ezzel együtt tudta, hogy ez nem nevezhetı ideális gyerekkornak, még akkor sem, ha a kislánynak nincs összehasonlítási alapja. Alex ıszinte pillanataiban kénytelen volt beismerni, hogy a gyerekeirıl való gondoskodás meg az üzlet vezetése minden energiáját fölemészti. Néha úgy érezte, épphogy boldogul a sok feladattal: ebédet készíteni Josh-nak, elvinni az iskolába, leadni a rendeléseket a beszállítóknak, tárgyalni a kereskedıkkel, kiszolgálni a vevıket, és közben arra is figyelni, hogy Kristen ne unatkozzon. Tıle telhetıen szánt idıt a gyerekeire: biciklizett, sárkányt eregetett velük, és 25 horgászott is Joshsal, de Kristen inkább babázni meg kézmőveskedni szeretett, és ı abban nem volt valami jó. És mivel mindemellett rá várt a vacsorakészítés meg a ház takarítása is, sokszor bizony kis híján összecsaptak a feje fölött a hullámok. Még akkor se nagyon lazíthatott, amikor este végre ágyba dugta a gyerekeket, mindig akadt még valami tennivaló. Már nem is tudta, képes lenne-e egyáltalán lazítani, ha lenne rá módja… Miután Josh és Kristen lefeküdt, Alex egyedül töltötte az estét. Szinte mindenkit ismert a városban, kevés igazi barátja volt. A házaspárok, akikhez annak idején néha elmentek Carlyval kerti hússütésre vagy vacsorára, lassan, de biztosan elmaradoztak. Ez részben Alex hibája volt, hiszen a bolt és a gyereknevelés nagyon lekötötte az idejét, de néha úgy érezte, az egykori barátok feszengnek a jelenlétében, mintha eszükbe juttatná, hogy milyen riasztóan kiszámíthatatlan az élet, és hogy egy pillanat alatt tönkremehet minden. Fárasztotta ez az életmód, és idınként elszigetelte a külvilágtól, de Alex csak Joshra és Kristenre koncentrált. Ugyanis mióta Carly meghalt, mindkét gyerek rémálmoktól szenvedett, igaz, már nem annyira, mint eleinte. Ha az éjszaka közepén vigasztalhatatlanul zokogva fölriadtak, az apjuk a karjába zárta ıket, és addig suttogott a fülükbe, hogy nem lesz semmi baj, míg végül visszaaludtak. Az elején hármasban elmentek egy családterapeutához: a gyerekek rajzolgattak, és az érzéseikrıl beszéltek. De úgy tőnt, ez nem segít annyit, amennyit Alex reményei szerint kellett volna: a rémálmok csaknem egy éven át folytatódtak. Olykor, ha Kristennel rajzolgattak vagy Joshsal horgásztak, a gyerekek elcsöndesedtek, és Alex ilyenkor tudta, hogy hiányzik nekik az anyukájuk. A kislány ezt néha remegı, vékonyka babahangon meg is mondta, és közben folyt a 26 könnye. Ilyenkor Alex szinte érezte, hogy odabent összetörik a szíve, mert tudta, hogy nem tehet, nem mondhat semmit, ami javítana a helyzeten. A családterapeuta megnyugtatta, hogy a gyerekek alkalmazkodók, és ha tudják, hogy szeretik ıket, a rémálmok idıvel megszőnnek, és ritkulnak a sírások is. Az idı a szakembert igazolta, de Alexnek most egy másfajta veszteséggel kellett szembenéznie, amelytıl szintén majd megszakadt a szíve. Tisztában volt vele ugyanis, hogy a gyerekek lelkiállapota azért javul, mert az édesanyjukról ırzött emlékeik lassan, de biztosan elhalványulnak. Nagyon kicsik voltak még – az egyik négyéves, a másik három –, amikor elvesztették ıt, így várható volt, hogy eljön az idı, amikor az édesanyjuk már inkább elképzelt alak lesz a szemükben, mintsem valóságos személy. Alex, persze, tudta, hogy ez elkerülhetetlen, mégis lehangolta, hogy nem fognak emlékezni Carly nevetésére, meg arra, ahogy kiskorukban gyengéden magához ölelte ıket, és arra sem, hogy határtalanul szerette mindkettıjüket. Alex soha nem volt valami nagy fotós. Mindig Carly nyúlt a fényképezıgépért, következésképpen a férfiról és a gyerekekrıl készült egy csomó felvétel. Olyan képet viszont, amin Carly is rajta van, csak néhányat talált, és bár gondot fordított rá, hogy idınként lapozgassák az albumot Joshsal és Kristennel, és meséljen nekik az édesanyjukról, gyanította, hogy a róla szóló történetek idıvel tényleg csak történetek lesznek a számukra. A történetekhez kötıdı érzelmeket pedig lassanként elmossa az idı, mint a homokvárat a dagály. Ugyanez volt a helyzet a Carlyról készült fotóval, amelyet a házasságuk elsı évében csináltatott a felesége tiltakozása ellenére. A kép azt a szép, független, erıs akaratú nıt mutatta, aki rabul ejtette a szívét, és késı este, amikor a gyerekek már aludtak, Alex néha azon 27 kapta magát, hogy a felesége portréját bámulja, és fölkavarodnak az érzelmei. Josh és Kristen viszont szinte észre sem vette a fényképet. Alex sokat gondolt a feleségére, és hiányzott neki az a bajtársias, baráti kapcsolat, amely a legjobb idıszakokban a házasságuk sziklaszilárd alapját jelentette. És be kellett látnia, hogy szeretné újra átélni ezt az érzést. Magányos volt, bár zavarta, hogy ezt be kell ismernie. Miután elvesztette Carlyt, hónapokig el sem tudott képzelni egy újabb kapcsolatot – szerelemrıl nem is beszélve. Még egy év múlva is elhessegette az efféle gondolatokat. Túlságosan friss volt még a fájdalom, túl eleven a tragédiát követı idıszak emléke. Pár hónapja azonban, amikor elvitte a gyerekeket a tropikáriumba, a cápaakvárium elıtt szóba elegyedett a vonzó nıvel, aki melléjük keveredett. A nı szintén a gyerekeivel volt, és ı sem viselt jegygyőrőt. A gyerekei egyidısek voltak Joshsal és Kristennel. A négy gyerek a halakat mutogatta egymásnak, a nı pedig nevetett valamin, amit Alex mondott, mire a férfiban egy pillanatra fölszikrázott a vonzalom, és emlékeztette mindarra, amit elveszített. A beszélgetés abbamaradt, és ment ki-ki a maga útján, de kifelé menet még látták egymást. A nı odaintett neki, és Alexben egy pillanatra fölmerült, hogy kikocog utána a parkolóba, és elkéri a telefonszámát. De nem tette, és a nı már indult is a kocsival. Soha többé nem látta. Aznap este egyre várta, hogy jöjjön az önvád és a megbánás mindent elöntı hulláma. De furcsamód nem jött – és még csak nem is érezte úgy, hogy ez helytelen dolog lenne. Sıt, egyenesen úgy érezte, hogy ez… hogy ez így van rendjén. Nem kifejezetten jó, nem felvillanyozó, de rendben van, és Alex valahogy megsejtette, hogy ez azt jelenti: kezdenek begyógyulni a sebei. Azt azért nem jelentette, persze, hogy rögtön fejest ugrik a „szingliéletbe”. Csak azt, hogy ha 28 megtörténik, hát megtörténik. És ha nem? Úgy gondolta, ezzel majd akkor foglalkozik, ha eljön az ideje. Kész volt kivárni, hogy találkozzon azzal a nıvel, aki nem csupán örömöt csempész az életébe, hanem ugyanúgy szereti a gyerekeit, ahogy ı maga. Persze, tisztában volt vele, hogy a városban, ahol él, ennek igen csekély az esélye. Southport túl kicsi hely ehhez. A nık közül, akiket ismert, szinte mindenki férjes asszony volt, vagy nyugdíjas, vagy pedig valamelyik helyi iskola diákja. Egyedülálló nıbıl vajmi kevés akadt, pláne olyanból, akit a „kapcsolt áru”, azaz a gyerekek sem riasztanak el. Márpedig, természetesen, ezen állt vagy bukott az egész. Hiszen bármennyire magányos volt Alex, bármennyire vágyott egy társra, a gyerekeit nem lett volna hajlandó föláldozni ezért. Épp elég viszontagság érte már ıket, és mindig is ık lesznek számára a legfontosabbak. És mégis… mégis úgy nézett ki, hogy talán van egy lehetıség. Alexet ugyanis érdekelte egy nı, bár nem tudott róla szinte semmit azonkívül, hogy egyedülálló. Március eleje óta hetente egyszerkétszer eljött a boltjába. Az elsı alkalommal sápadt volt és már-már vészesen sovány. Alex normál esetben rá se nézett volna. A boltba sokszor tértek be átutazóban lévı emberek üdítıért, benzinért, csipszért, és Alex többnyire akkor látta ıket elıször és utoljára. Ez a nı viszont nem ilyesmiért jött: lehajtott fejjel az élelmiszeres polcok felé indult, mintha igyekezne láthatatlan maradni, olyan volt, mint egy ember formájú kísértet. De nem járhatott sikerrel, mert túl vonzó volt ahhoz, hogy ne vegyék észre. Alex úgy saccolta, hogy huszonötharminc között járhat, barna haja váll fölé ért, és kissé egyenetlenül volt levágva. Nem viselt sminket, és a kiugró arccsontja meg az egymástól távol ülı, kerek szemei elegáns, némiképp törékeny külsıt kölcsönöztek neki. 29 Amikor a pénztárhoz lépett, Alex rádöbbent, hogy közelrıl még csinosabb. A zöldes-mogyorószín szemében aranyló pöttyök csillogtak, a kurta, szórakozott mosolya pedig ugyanolyan gyorsan ment, ahogy jött. Csak olyasmiket pakolt ki a pultra, amire minden háztartásban szükség van. Alex érezte, hogy a nıt zavarná, ha beszélgetni próbálna vele, ezért szótlanul ütötte be a kasszába a kávét, rizst, zabpelyhet, tésztát, mogyoróvajat, tisztálkodási szereket. Ekkor hallotta elıször a nı hangját. – Szárazbab van? – Sajnálom, de azt általában nem tartok – felelte. Miközben szatyorba pakolta a vásárolt árut, észrevette, hogy a nı kibámul az ablakon, és merengve rágcsálja az alsó ajkát. Alexnek valamiért az volt a benyomása, hogy mindjárt sírva fakad. Megköszörülte a torkát. – Ha rendszeresen szüksége lesz szárazbabra, szívesen rendelek. Csak tudnom kell, milyen fajtát szeretne. – Ne csináljon belılem gondot – felelte szinte suttogva a nı. Kis címletekben fizetett, majd átvette a szatyrot, és távozott. Alexet meglepte, hogy egyenesen kisétál a parkolóból, és csak ekkor döbbent rá, hogy ez a nı nem autóval jött. Ez csak fokozta a kíváncsiságát. A következı héten már volt szárazbab. Alex háromfélét szerzett be: tarkababot, vesebabot és limababot, igaz, csak egy-egy tasakkal, és amikor a nı legközelebb fölbukkant, megemlítette, hogy a sarokban találja, az alsó polcon, a rizs mellett. A nı mindhárom tasakot odahozta a pénztárhoz, és megkérdezte, hogy van-e vöröshagyma. Alex a kis zsákokra mutatott, amelyeket az ajtó közelében lévı kosárban tartott, de a nı a fejét rázta. 30 – Nekem csak egy fej kell – motyogta tétova, bocsánatkérı mosollyal. Remegı kézzel számolta ki a bankjegyeket, és ezúttal is gyalogszerrel távozott. Azóta mindig volt raktáron bab, lehetett kapni külön egy fej vöröshagymát is, és az elsı két látogatását követı hetekben a nı amolyan törzsvásárló lett. Továbbra is csendes volt, de mintha már kevésbé tőnt volna sebezhetınek és idegesnek. Fokozatosan halványultak a szeme alatti sötét karikák, és a jó idınek köszönhetıen lett némi színe. Láthatóan fölszedett egy-két kilót is – épp csak annyit hízott, hogy egy kicsit lágyabbak lettek a finom vonásai. Határozottabban csengett a hangja, és bár Alex iránti érdeklıdésnek nyoma sem volt benne, egy kicsivel tovább állta a férfi pillantását, mielıtt elfordította a fejét. Nem jutottak túl a „Megtalált mindent, amire szüksége volt? ” „Igen, köszönöm” típusú társalgáson, de a nı most már nem menekült ki őzött vadként az üzletbıl, sıt nézelıdött egy kicsit a polcok között, és szóba elegyedett Kristennel. Alex akkor látta elıször a védıpáncélja nélkül. A könnyed, fesztelen nyíltsága arról árulkodott, hogy szereti a gyerekeket, és Alex úgy gondolta, most megpillantotta azt a nıt, aki valaha volt, és megfelelı körülmények között még lehet. Úgy tőnt, a kislánya is érezte, hogy ez a nı különleges, mert késıbb közölte az apjával, hogy van egy új barátja, és úgy hívják, hogy Miss Katie. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy a nıt nem feszélyezi Alex társasága. Az elızı héten, miután Katie olyan jól elcsevegett Kristennel, Alex észrevette, hogy a regények hátlapját olvasgatja. De végül nem vett könyvet, és amikor Alex a pénztárnál mintegy mellesleg megkérdezte, hogy van-e kedvenc írója, látta, hogy a nı arcán a régi, ideges kifejezés suhan át. Mellbevágó volt a felismerés, hogy talán nem kellett volna kikotyognia, hogy figyelte ıt. 31 – Ne is törıdjön vele – szabadkozott a férfi –, nem fontos. De az ajtóban, hóna alatt a szatyrával, Katie egy pillanatra még megállt. Félig visszafordult Alex felé, és azt motyogta: – Szeretem Dickenst. – Azzal kinyitotta az ajtót, és már ott sem volt. Alex azóta gyakrabban gondolt rá; a titokzatosság ködébe burkolózó, homályos gondolatok voltak ezek, de áthatotta ıket a tudat, hogy szeretné jobban megismerni a nıt. Bár fogalma sem volt, miként foghatna hozzá. Hiszen attól az évtıl eltekintve, amíg Carlynak udvarolt, Alex nem igazán jeleskedett a randizás terén. Az egyetem alatt az úszás és a tanulás mellett nem sok ideje maradt a szórakozásra, a hadseregben pedig belevetette magát a karrierépítésbe: sokat túlórázott, és minden elıléptetéskor áthelyezték máshová. Találkozgatott ugyan néhány nıvel, de ezek a futó románcok jobbára a hálószobában kezdıdtek, és ott is végzıdtek. Olykor, ha visszagondolt a korábbi életére, szinte meg sem ismerte a férfi, aki volt, és tudta, hogy a változás Carlynak köszönhetı. Igen, nehéz volt néha az élete, és igen, a magánytól is szenvedett. Hiányzott neki a felesége, és, bár errıl senkinek sem beszélt, még mindig voltak pillanatok, amikor megesküdött volna, hogy érzi a közelségét, érzi, hogy Carly ott van, és figyeli, minden rendben van-e vele. Hála a csodaszép idınek, a bolt nagyobb forgalmat bonyolított le, mint más vasárnapokon. Mire Alex reggel hétkor kinyitott, a mólónál már három hajó várta, hogy bekapcsolja a töltıkutakat. És a benzinért fizetı hajótulajdonosok föltankoltak harapnivalóból, italokból, rágcsából is, ahogy ez már lenni szokott. Roger meg sem állt, mióta fölvette a kötényét, és a grillbüfé zsúfolásig megtelt kolbászos szendvicset, sajtburgert eszegetı vendégekkel. 32 Alex rendszerint délig kezelte a kasszát, utána átadta a gyeplıt Joyce-nak. Az asszony, Rogerhez hasonlóan, az a fajta alkalmazott volt, aki jelentısen megkönnyítette az üzlet vezetését. Joyce a nyugdíjazásáig a bíróságon dolgozott, és Alex amolyan „kapcsolt áruként”, a bolttal együtt örökölte ıt. Még az apósa vette föl tíz éve, és már a hetvenes éveit taposta, de tele volt energiával. A férje már évekkel azelıtt meghalt, a gyerekei elköltöztek, ezért úgy bánt a vevıkkel, mint az ı defacto családjával. Ugyanolyan tartozéka volt az üzletnek, mint a polcokon sorakozó árucikkek. És ami még fontosabb, Joyce azt is pontosan értette, hogy Alexnek a bolton kívül is el kell tölteni némi idıt a gyerekeivel, ezért nem bánta, ha vasárnap is dolgoznia kellett. Amint megérkezett, egybıl beállt a kasszába, és úgy mondta Alexnek, hogy mehet, mintha a fınöke lenne, nem pedig az alkalmazottja. Joyce ezenkívül bébicsıszként is mőködött, ı volt az egyetlen, akire Alex rá merte bízni a gyerekeket, ha valami dolga akadt a városon kívül. Ez nem fordult elı gyakran – az utóbbi években mindössze kétszer hagyta el Southportot, amikor egy régi katonatársával találkozott Raleighben –, Alex mégis élete egyik legnagyobb áldásának tekintette Joycet. Amikor a legnagyobb szüksége volt rá, mindig számíthatott a segítségére. Miközben az asszonyt várta, körbesétált az üzletben, és megnézte, mi van a polcokon. A számítógépes rendszer kiválóan jelezte a készletet, de Alex tudta, hogy a számsorokból nem mindig derül ki a teljes igazság. Néha úgy érezte, jobban jár, ha a saját szemével gyızıdik meg róla, hogy mit adott el. Ahhoz, hogy egy bolt sikeres legyen, az kell, hogy minél gyorsabban forogjon az áru, ehhez pedig idınként olyasmit is kellett kínálnia, amit máshol nem kap meg a vevı. Tartott házi készítéső lekvárt és dzsemet, meg marha- és 33 sertéshúshoz használatos, „titkos recept” alapján készült főszersókat, valamint helyben befızött gyümölcsöt, zöldséget is. Alex tudatosan törekedett rá, hogy mindig kapható legyen valami helyi specialitás, és az ilyesmiért még olyanok is sokszor beugrottak hozzá, akik egyébként a nagy szupermarketekben, a Food Lionban vagy a Piggly Wigglyben vásároltak. És volt valami, ami az eladott mennyiségnél is fontosabb: az, hogy mikor keltek el az egyes árucikkek, márpedig a számok ezt nem feltétlenül mutatták ki. Alex észrevette például, hogy a hotdog-kifli elsısorban hétvégén kelendı, hétköznap jóval kevesebb fogy belıle, a normál mérető kenyérrel viszont fordított a helyzet. Ennek tudatában a kiflibıl is, a kenyérbıl is akkor rendelt többet, amikor az jobban ment, és javultak is az eladási mutatók. Nem nagy összegrıl volt szó, persze, de sok kicsi sokra ment, és Alex kis boltja fenn tudott maradni, pedig a nagy üzletláncok sorra kiszorították a piacról a hozzá hasonlókat. Miközben a polcokat tanulmányozta, félig-meddig azon is járt az esze, hogy mit csináljon a gyerekekkel délután. Végül úgy döntött, elviszi ıket biciklizni. Carly annak idején azt szerette a legjobban, ha berakta ıket a biciklis babakocsiba, és együtt körbefurikáztak a városban. De a bringázás nem tölti ki az egész délutánt. Esetleg elkarikázhatnának a parkba… azt talán élveznék. Alex vetett egy gyors pillantást az ajtó felé, hogy nem jön-e éppen valaki, majd a raktárba sietett, és kidugta a fejét a hátsó ajtón. Josh a mólón horgászott. Ez volt a kedvenc idıtöltése, utcahosszal elızött meg minden más játékot. Alex nem örült neki, hogy a kisfia egyedül van ott kint, tudta, hogy sokak szemében rossz apa, amiért megengedi. Josh azonban mindig a kinti videokamera látószögében maradt, amely a pénztár mögötti monitorra küldte a képet. Ez volt a 34 szabály, és Josh be is tartotta. Kristen pedig szokás szerint a pénztár mögötti asztalkájánál üldögélt. Kupacokba rakosgatta a babaruháit, és látszólag jól elvolt azzal, hogy egyikbıl a másikba öltözteti a játékait. Ha elkészült, vidám, ártatlan arcot vágva nézett az apukájára, és megkérdezte, hogy csinos-e a baba – mintha legalábbis elképzelhetı lett volna, hogy Alex nemmel felel. Kislányok… megolvasztják a legkeményebb emberek szívét is. Alex éppen a főszereket rendezgette a polcon, amikor csilingelt az ajtó fölötti csengı. Odanézett a polc fölött, és azt látta, hogy Katie lép be az üzletbe. – Szia, Miss Katie! – kiáltotta a kassza mögül elıbukkanó Kristen. – Hogy tetszik a babám? Alex a kislánya fejét is alig látta onnan, ahol állt, az viszont jól látszott, hogy Kristen kezében ott van… Vanessa? Vagy Rebecca? Akárhogy is hívják azt a barna hajú babát, elég magasra tartotta ahhoz, hogy Katie is lássa. – Gyönyörő, Kristen – mondta Katie. – Új ruha van rajta? – Nem, már megvan egy ideje. De mostanában nem hordta. – Hogy hívják a babádat? – Vanessa – felelte a kislány. Vanessa, véste az eszébe Alex. Sokkal figyelmesebb apukának fog látszani, ha legközelebb név szerint dicséri meg, hogy milyen csinos. – Te adtad neki ezt a nevet? – Nem, már így hívták, amikor megkaptam. Segítesz ráadni a csizmáját? Nem tudom egészen fölhúzni. Alex figyelte, ahogy Kristen Katie kezébe adja a babát, és a nı megpróbálja ráadni a puha mőanyag csizmácskát. Tapasztalatból tudta, hogy ez csak látszólag könnyő feladat. A kislánynak esélye 35 sem volt, és ı is csak nagy üggyel-bajjal tudta ráerıltetni, Katie viszont könnyedén megoldotta. – Így jó lesz? – kérdezte, amikor visszaadta Kristennek a babát. – Tökéletes – felelte a kislány. – Szerinted adjak rá kabátot is? – Nincs olyan hideg odakint. – Tudom. De Vanessa néha megfázik. Azt hiszem, kell neki kabát. – Kristen feje eltőnt a pult mögött, majd megint elıbukkant. – Szerinted melyiket adjam rá? A kéket vagy a lilát? Katie elgondolkodva a szájához emelte az ujját, és komoly arccal azt felelte: – Talán inkább a lilát. Kristen bólintott. – Szerintem is. Kösz. Katie rámosolygott, majd a polcok felé fordult, és Alex sürgısen a munkájába mélyedt, nehogy a nı rajtakapja, hogy bámulja. Elırébb húzta a polcon a mustárt meg az ételízesítıt. A szeme sarkából látta, hogy Katie fölmarkol egy kis kosarat, és egy másik polcsor felé indul. Alex visszament a pénztárhoz. A nı meglátta, és barátságosan odaintett neki. – Jó reggelt! – mondta Alex. – Jó reggelt! – A nı megpróbálta a füle mögé dugni az egyik hajtincsét, de túl rövid volt ahhoz, hogy ott is maradjon. – Szükségem van egy-két dologra. – Csak szóljon, ha nem találja, amit keres. Néha átkerülnek a dolgok máshová. A nı bólintott, és elindult a polcok mentén. Alex belépett a pénztárgép mögé, és a monitorra pillantott. Josh ugyanott pecázott, ahol addig, és közben lassan közeledett a mólóhoz egy hajó. Na, mit 36 szólsz, apu? – Kristen megrángatta Alex nadrágszárát, és büszkén mutatta a babáját. – Ejha! De szép lett! – Alex leguggolt a kislánya mellé. – Különösen a kabát áll jól rajta. Vanessa néha megfázik, igaz? – Aha – felelte Kristen. – De azt mondta, hintázni akar, úgyhogy alighanem át fog öltözni. – Nem is rossz ötlet. Esetleg elmehetnénk mindannyian a parkba. Ha te is akarsz hintázni. – Én nem akarok hintázni, csak Vanessa. És csak játékból akar hintázni, nem igaziból, apu! – Ja, persze – mondta Alex. Akkor a park kilıve, gondolta. A saját külön világába merült Kristen ismét vetkıztetni kezdte a babát. Alex megnézte a monitoron, hogy a mólón van-e még Josh. Abban a pillanatban egy tinédzser fiú lépett be az üzletbe egy szál úszósortban. Átnyújtotta a kezében szorongatott bankjegycsomót. – A benzin ára – mondta, és már rohant is vissza a hajóhoz. Alex beütötte az összeget, Katie pedig a pénztárhoz lépett. Ugyanazt vette, mint máskor, plusz egy tubus naptejet. Bekukucskált a pult mögé, hogy mit csinál Kristen, és férfinak feltőnt a több színben játszó szeme. – Megtalált mindent? – kérdezte. – Igen, köszönöm. Alex elkezdte bepakolni az árut a szatyorba. – Az én kedvenc Dickens-regényem a Szép remények – jegyezte meg szándéka szerint barátságos hangon. – Magának melyik a kedvence? A nı nem válaszolt azonnal. Mintha megijesztette volna, hogy Alex emlékszik arra a kijelentésére, hogy szereti Dickenst. – A Két város – felelte végül halkan. 37 – Azt én is szeretem. Csak egy kicsit szomorú. – Igen – mondta a nı. – Ezért szeretem. Mivel tudta, hogy Katie gyalog jött, Alex belerakta a teli szatyrot egy másikba. – Gondoltam, mivel a kislányommal már megismerkedett, bemutatkozhatnék én is. Alex vagyok. Alex Wheatley. – İ pedig Miss Katie – csiripelte a háta mögött Kristen. – De ezt már mondtam neked, emlékszel? – Alex hátrapillantott a válla fölött. Amikor ismét elırefordult, azt látta, hogy Katie mosolyogva nyújtja feléje a pénzt. – Nem Miss Katie, csak Katie – mondta. – Örülök, hogy megismerhetem, Katie. – Alex pötyögött valamit a pénztárgép billentyőin, mire a fiók csilingelve kinyílt. – Ha jól sejtem, a közelben lakik, ugye? Katie nem jutott el odáig, hogy válaszoljon. Amikor Alex fölpillantott, észrevette, hogy a nı szeme elkerekedett a rémülettıl. Alex megpördült a tengelye körül, és most már ı is látta a monitoron, amit Katie: a pánikba esett Josh ruhástól kapálózott a vízben. Alexnek elszorult a torka. A puszta ösztöneitıl vezérelve kirontott a pult mögül, és átrohant a raktáron. Fel is döntött egy nagy dobozt, szanaszét repült a sok papírtörlıtekercs, de a férfi nem lassított le. Kivágta a hátsó ajtót, és az adrenalin hajtotta, ahogy átugrott a bokrokon, hogy lerövidítse az utat. Teljes sebességgel érkezett meg a mólóra. A deszkapadozatról elrugaszkodva jól látta a kalimpáló, fuldokló Josht. A levegıt hasító férfi szíve hevesen vert. Joshtól csupán egy-két méterre csapódott a vízbe, amely talán másfél-két méter mély lehetett, és Alex sípcsontig belesüppedt a puha, laza iszapba. 38 Fölküzdötte magát a felszínre, a fiáért nyúlt, és érezte, hogy megfeszül a karja. – Foglak! – kiáltott oda Joshnak. – Foglak! De Josh csalt kínlódott-köhögött, nem kapott levegıt, és az apja csak nagy üggyel-bajjal tudta kihúzni a sekélyebb vízbe. Aztán minden erejét megfeszítve fölcipelte a fiút a füves parti töltésre, és közben lázasan dolgozott az agya. Villámgyorsan számba vette a lehetıségeket: újraélesztés, gyomormosás, lélegeztetés. Megpróbálta lefektetni Josht, de a kisfia ellenállt. Még mindig rúgkapált és köhögött, és Alexnek pánikközeli állapotában is volt annyi lélekjelenléte, hogy tudja, ez mit jelent: azt, hogy Joshnak minden bizonnyal nincs komoly baja. Nem tudta, meddig tartott – alighanem csak pár másodpercig, de egy örökkévalóságnak tőnt –, mire Josh szájából hangos köhögés kíséretében végre spriccelni kezdett a víz, és most elıször sikerült levegıt vennie. Mohón beszívta, majd megint rátört a köhögés, aztán az újabb levegıvétel után még egyszer, de ezúttal már torokköszörülésszerő hanggá szelídülve. A kisfiú, akin még mindig látszottak a pánik jelei, többször egymás után mély lélegzetet vett, és mintha csak ekkor fogta volna föl, hogy mi történt. Az apja felé nyújtotta a kezét, és Alex jó szorosan magához ölelte. Josh sírva fakadt, rázkódott a válla, a férfi gyomrát pedig szabályosan fölkavarta a gondolat, hogy mi történhetett volna. Mi lett volna, ha nem veszi észre, hogy Katie a monitorra mered? Mi van, ha eltelik még egy perc? A válaszoktól ugyanúgy remegett, mint a kisfia. Josh zokogása idıvel alábbhagyott, és most mondta ki az elsı szavakat azóta, hogy Alex kihúzta a vízbıl. – Sajnálom, apu – nyögte ki nagy nehezen. 39 – Én is sajnálom – súgta Alex, és továbbra is magához ölelte a fiát, mert félt, ha elengedi, visszafelé kezd forogni az idı kereke, és ezúttal minden máshogy végzıdik. Amikor végre elengedte a fiút, észrevette, hogy a bolt mögött kisebb tömeg verıdött össze. Ott álldogált Roger, a falatozó vevık, és nyújtogatták a nyakukat még ketten, akik valószínőleg nemrég érkeztek. És persze, ott volt Kristen is. Alex egy csapásra borzalmas szülınek érezte magát, mert látta, hogy a kislánya sír, fél, és szüksége lenne rá, hiába öleli magához Katie. Alex csak akkor tudta meg, hogy mi történt pontosan, amikor Joshsal együtt már átöltöztek száraz ruhába. Roger csinált a két gyereknek hamburgert meg sült krumplit, és ott ültek mindannyian a grillbüfé egyik asztalánál, bár nem mutattak különösebb érdekıdést az étel iránt. – A zsinórom beakadt a hajóba, amikor elindult, és nem akartam elveszteni a horgászbotomat. Azt hittem, mindjárt elpattan a zsinór, de berántott, és nyeltem egy csomó vizet. Aztán meg nem kaptam levegıt, és olyan volt, mintha húzna lefelé valami. – Josh némi habozás után folytatta: – Azt hiszem, beleejtettem a botomat a folyóba. Kristen duzzadt, kisírt szemmel ült mellette. Megkérte Katie-t, hogy maradjon ott vele még egy darabig, és a nı még most is fogta a kezét. – Semmi baj – mondta Alex. – Majd kicsit késıbb kimegyek, és ha nem találom meg, veszek neked egy újat. De legközelebb csak engedd el, oké? Josh szipogott egyet, és bólintott. – Tényleg nagyon sajnálom – mondta. 40 – Baleset volt – nyugtatta meg Alex. – De többet nem fogod megengedni, hogy pecázzak. És megint bepotyogj a vízbe? Szó se lehet róla! – gondolta Alex. – Errıl majd késıbb beszélünk, rendben? – mondta hangosan. – És ha megígérem, hogy legközelebb elengedem a botot? – Mondom, errıl majd késıbb beszélünk. Egyelıre inkább ehetnél valamit. – Nem vagyok éhes. De ebédidı van, és enned kell. Josh elvett egy sült krumplit, harapott belıle egy kicsit, és gépiesen rágta a falatot. Ugyanígy tett Kristen is, aki majdnem mindig utánozta a bátyját az asztalnál. Máskor az ırületbe kergette ezzel a testvérét, de Joshnak most tiltakozni se volt ereje. Alex Katie-hez fordult. Nyelt egyet, mert hirtelen úrrá lett rajta az idegesség. – Beszélhetnénk egy percre? A nı fölállt az asztaltól, és elindult Alex után. Amikor már biztosan nem hallhatták ıket a gyerekek, a férfi megköszörülte a torkát. – Szeretném megköszönni mindazt, amit tett. – Nem csináltam én semmit – hárította el a nı. – Dehogynem – mondta Alex. – Nagyon is sokat tett. Ha akkor nem néz föl a monitorra, nem tudtam volna, hogy baj van. Lehet, hogy nem értem volna oda idejében. – Kis szünet után folytatta: – És köszönöm azt is, hogy a gondjaiba vette Kristent. A legaranyosabb kislány a világon, de nagyon érzékeny. Örülök, hogy nem hagyta magára még akkor sem, amikor fölmentünk átöltözni. – Mindenki ugyanezt tette volna – erısködött Katie. Aztán a rájuk telepedett csöndben mintha hirtelen rádöbbent volna, milyen közel 41 áll a férfihoz, mert hátrált egy fél lépést. – Most már tényleg mennem kell. – Várjon – marasztalta Alex, és elindult az üzlet végében lévı hőtıszekrények felé. – Szereti a bort? A nı a fejét rázta. – Néha iszom, de… Mire befejezte volna a mondatot, Alex már ki is nyitotta az egyik hőtıt, és elıhúzott a felsı polcról egy üveg chardonnay-t. – Kérem, fogadja el. İszintén mondom, nagyon jó bor. Nem hinné, hogy itt jó borokat lehet kapni, de a hadseregben volt egy barátom, aki beavatott a jóféle italok rejtelmeibe. Amolyan amatır borszakértı, és ı válogatja össze az árukészletemet. Úgyhogy biztos ízleni fog. – Erre igazán semmi szükség. – Ez a legkevesebb. – Alex rámosolygott a nıre. – Hálám jeléül. A nı most elıször állta a tekintetét, mióta megismerkedtek. – Rendben – mondta végül. Azzal összeszedte, amit vásárolt, és elment. Alex visszaült az asztalhoz. A gyerekek némi hízelgés hatására befejezték az ebédet, az apjuk pedig kiment a mólóhoz, hogy megkeresse a horgászbotot. Mire visszaért, megérkezett Joyce, és már vette is a kötényét, úgyhogy Alex elvitte a gyerekeket biciklizni. Utána pedig kocsival bementek Wilmingtonba, ahol megnéztek egy filmet és pizzáztak – ezek voltak a régi, jól bevált vésztartalékok, ha nem tudta, mit csináljon velük. Mire hazaértek, lement a nap, és a gyerekek is jól elfáradtak, úgyhogy egybıl lezuhanyoztak, és ágyba bújtak. Egy órára Alex is odafeküdt közéjük, és mesélt nekik, majd leoltotta a villanyt. 42 A nappaliban bekapcsolta a tévét, és egy darabig csatornáról csatornára kapcsolgatott, de nem volt olyan hangulatban, hogy bármit is végignézzen. Egyre csak Joshon járt az esze, és hiába tudta, hogy a fia már biztonságban van, ugyanaz a félelem, ugyanaz a kudarcérzet töltötte el, mint korábban. Megtett mindent, ami tıle telt, senki sem szerethette volna nála jobban a gyerekeket, mégis úgy érezte, hogy ez kevés. Késıbb, amikor Josh és Kristen már régen elaludt, kiment a konyhába, és kivett a hőtıbıl egy sört. Azt dajkálgatta a kanapén, miközben újra lejátszódtak a fejében a nap történései. Most azonban nem Josh képe tolult az elıtérbe, hanem a Katie-be csimpaszkodó, arcát a nı nyakába fúró kislányáé. Arra gondolt, hogy utoljára akkor látott ilyet, amikor Carly még élt. 43 4. fejezet Az áprilist felváltotta a május, és teltek-múltak a napok. Az étterem forgalma jelentısen megnıtt, és biztatóan gyarapodott Katie kávésdobozban győjtött dugipénze is. Már nem aggódott amiatt, hogy nem tudna eltőnni innen, ha úgy alakul. Évek óta elıször fordult elı, hogy a lakbér meg a közüzemi számlák kifizetése és az élelmiszer megvásárlása után is maradt pénze. Nem sok, de ahhoz épp elég, hogy könnyőnek és szabadnak érezze magát. Péntek délelıtt körülnézett az Anna Jean's nevő használtruha-boltban. Nem kevés idıbe telt, mire átnézte a kínálatot, de végül sikerült kiválasztania két pár cipıt, néhány hosszúnadrágot és sortot, három divatos pólót meg néhány blúzt. Szinte mindegyik márkás holmi volt, és majdnem újnak néztek ki. Katie-t elképesztette, hogy egyes nıknek annyi szép ruhájuk van, hogy ilyeneket ajándékozhatnak jótékony célra. Áruházban egy vagyonba került volna, amit vásárolt. Jo éppen egy szélcsengıt akasztott föl, amikor Katie hazaért. Az elsı találkozásuk óta nem sokat beszélgettek. Jot, úgy tőnt, lefoglalja a munkája, bármi is volt az, Katie pedig annyi mőszakot vállalt, amennyit csak tudott. Esténként néha látta, hogy a szomszédban ég a villany, de ahhoz már késı volt, hogy átmenjen, az elızı hétvégén pedig nem találta otthon Jot. – Rég beszéltünk – mondta a szomszédasszonya, és odaintett neki. Megütögette a szélcsengıt, hogy csilingeljen, amíg átvág az udvaron. Katie letette a szatyrait a verandán. 44 – Merre jártál? – kérdezte. – Tudod, hogy megy ez. Az ember késın fekszik, korán kel, jönmegy. Sokszor úgy érzem, a szélrózsa minden irányába ráncigálnak egyszerre. – A hintaszékek felé intett. – Nem baj, ha leülök? Muszáj pihennem egy kicsit. Egész délelıtt takarítottam, és most akasztottam föl azt a micsodát. Szeretem a hangját. – Csak nyugodtan – felelte Katie. Jo leült, és a vállát forgatta, hogy megmozgassa a merev izmokat. – Téged egy kicsit megfogott a nap – jegyezte meg. – A strandon voltál? – Nem – felelte Katie. Arrébb rakta az egyik szatyrot, hogy helyet csináljon a lábának. – Csak jó sok déli mőszakot vállaltam, és kint dolgoztam a szabadtéri részen. – Napfény, víz, mi kell még? Ivannál dolgozni olyan lehet, mintha nyaralnál. Katie elnevette magát. – Azért nem egészen. De mi a helyzet veled? – Hát, móka, kacagás nemigen volt. – Jo a szatyrok felé intett a fejével. – Reggel át akartam menni, hogy lejmoljak egy kávét, de már nem voltál itthon. – Vásároltam. – Azt látom. És találtál valami kedvedre valót? – Azt hiszem, igen – vallotta be Katie. – Akkor ne csak ülj ott, mutasd, mit vettél! – Biztos? Jo elnevette magát. 45 – Itt lakom a semmi közepén, egy murvás út végén, és egész délelıtt a faliszekrényeket pucoltam. Ugyan mi másra izgulhatnék rá? Katie elıhúzott a szatyorból egy farmert, és a másik nı kezébe adta. Jo maga elé tartotta, és megnézte elölrıl, majd hátulról is. – Ejha! – mondta. – Ezt biztos az Anna Jean's boltban találtad. Imádom azt a helyet. – Honnan tudod, hogy oda mentem? – Onnan, hogy máshol nemigen kapsz ilyen szép cuccokat. Ez valakinek a gardróbszekrényébıl van. Egy gazdag nı gardróbszekrényébıl. Az Anna Jean'sben sok használt ruha gyakorlatilag új. – Jo most lejjebb engedte a nadrágot, és végighúzta az ujját a zsebek varrásán. – Ez nagyszerő. Gyönyörő ez a minta! – A szatyor felé sandított. – Mi van még? Katie egyenként a kezébe adta a ruhadarabokat, Jo pedig mindegyikrıl áradozott egy sort. Amikor kiürült a szatyor, nagyot sóhajtott. – Ezennel hivatalosan is bejelentem, hogy irigyellek. És hadd találjam ki, nem hagytál a boltban semmi jót? Katie vállat vont. Egy csapásra zavarba jött. – Bocs – mondta. – Elidıztem ott egy darabig. – Hát, azt jól tetted. Igazi kincsekre leltél. Katie Jo háza felé intett a fejével. – Alakul a dolog odaát? – kérdezte. – Elkezdted már a festést? – Még nem. – Sok a munkád? Jo elhúzta a száját. – Az az igazság, hogy miután végeztem a kipakolással, és tetıtıl talpig kipucoltam a kéglit, valahogy elfogyott az erım. Jó, hogy a 46 barátnım vagy, mert így legalább átjöhetek néha egy napsugaras, vidám helyre. – Bármikor szívesen látlak. – Kösz. Ezt nagyra értékelem. De holnap az az álnok Mr. Benson hoz néhány doboz festéket. Ez egyben magyarázat is arra, hogy miért vagyok itt. Már a gondolattól is rettegek, hogy egész hétvégén festékfoltos leszek. – Nem olyan vészes az. Gyorsan megy. – Látod ez a két kezet? Arra vannak teremtve, hogy szép férfiakat cirógassanak, és ápolt körmök meg gyémántgyőrők ékesítsék ıket. Nem kétkezi munkára valók, nem áll jól bennük a festıhenger. Katie elvihogta magát. – Akarod, hogy átjöjjek segíteni? – Semmi szín alatt. A halogatásnak mestere vagyok, az igaz, de nagyon nem szeretném, ha még tehetetlennek is tartanál. Mert igazából elég jó vagyok abban, amit csinálok. Seregélyraj szállt fel a fákról, szinte zenei ritmusra mozogtak együtt. A hintaszékek alatt kissé nyikorgott a veranda. – Miért, mit is csinálsz? – érdeklıdött Katie. – Amolyan lelki tanácsadó vagyok. – A középiskolában? – Nem – rázta meg a fejét Jo. – Gyásztanácsadó vagyok. – Ó – mondta Katie. – Nem igazán tudom, hogy mi az – tette hozzá kis szünet után. – Meglátogatom az embereket, és próbálok segíteni nekik. Általában azért van erre szükség, mert meghalt valaki, aki közel állt hozzájuk. – Jo itt kis szünetet tartott, majd halkabban folytatta: – Az emberek igen sokféleképpen reagálnak erre, és nekem kell 47 kitalálnom, hogyan segíthetnék nekik elfogadni azt, ami történt. Igazából utálom ezt a szót, mert olyannal még nem találkoztam, aki erre képes lett volna, de nagyjából ezt kell csinálnom. Mert végeredményben, bármilyen nehéz ügy ez, az elfogadás segít abban, hogy az ember továbblépjen, és élje az életét. Néha azonban… – Jo itt elhallgatott. A beállt csöndben a lepattogzó festéket vakargatta a hintaszékrıl. – Néha, amikor dolgozom valakivel, más dolgok is elıjönnek. Mostanában épp ilyesmivel foglalkozom. Mert az embereknek idınként másféle segítség is kell. – Szép munkának hangzik. Hálás feladat lehet. – Igen, az. Még akkor is, ha meg kell küzdeni bizonyos kihívásokkal. – Jo most Katie felé fordult. – És veled mi a helyzet? – Tudod, hogy Ivánnál dolgozom. – De ezenkívül még nem meséltél magadról semmit. – Nincs sok mesélnivalóm – szerénykedett Katie, abban a reményben, hogy sikerül másra terelnie a szót. – Dehogy nincs. Mindenkinek van története. – Jo kis szünet után folytatta: – Például mi szél hozott valójában Southportba? – Már mondtam. Újra akartam kezdeni mindent. A választ emésztgetı Jo mintha röntgenszemekkel átlátott volna rajta. – Rendben – jegyezte meg végül könnyedén. – Igazad van. Semmi közöm hozzá. – Én nem ezt mondtam… – Dehogynem. Csak szebben fogalmaztál. És én tiszteletben tartom a válaszodat, mert igazad van: tényleg semmi közöm hozzá. De amikor azt mondod, újra akartál kezdeni mindent, a bennem rejlı terapeutában fölmerül a kérdés, vajon miért érezted úgy, hogy újra 48 kell kezdened mindent? És ami még fontosabb, mit hagytál magad mögött? Katie-nek megfeszült a válla. Jo észrevette, hogy kényelmetlenül érzi magát, és szelíd hangon folytatta: – Akitor mit szólnál a következıhöz: most szépen elfelejted, hogy bármit is kérdeztem, viszont ha bármikor beszélgetni akarsz, itt vagyok. Rendben? Jó hallgatóság vagyok, különösen, ha a barátaimról van szó. És akár hiszed, akár nem, néha segít, ha beszél az ember. – És ha nem tudok beszélni róla? – Katie ezt önkéntelenül is suttogva kérdezte. – Akkor mást mondok: felejtsd el, hogy terapeuta vagyok. Egyszerően csak barátnık vagyunk, és a barátnık beszélgethetnek bármirıl. Például arról, hogy hol születtél, meg minek örültél kiskorodban. – Miért olyan fontos ez? – Nem fontos. És éppen ez a lényeg: semmi olyat nem kell mondanod, ami nem akarsz elmondani. Katie emésztgette egy kicsit a szavai, majd hunyorogva ránézett. – Te nagyon jó vagy a szakmádban, igaz? – Igyekszem – hagyta rá Jo. Katie összekulcsolta az ujjait az ölében. – Rendben. Altoonában születtem. Jo hátradılt a hintaszékben. – Még sosem jártam ott. Szép hely? – Olyan régi vasúti város – felelte Katie –, tudod, mirıl beszélek. Derék, szorgalmas emberek lakják, akik szeretnének jobban élni, és tesznek is ezért. És szép város is, különösen ısszel, amikor sárgulnak a falevelek. Annak idején úgy gondoltam, nincs is annál szebb város 49 a világon. – Katie lesütötte a szemét, és belefeledkezett az emlékeibe. – Volt egy Emily nevő barátnım, és azt játszottuk, hogy egycenteseket tettünk a sínre. És miután elment a vonat, ott keresgéltük ıket négykézláb, és ámultunk-bámultunk, hogy a rajtuk lévı vésetnek nyoma se maradt. És néha még forrók voltak az érmék, egyszer majdnem megégettem az ujjamat. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, fıleg ilyen apró örömök jutnak eszembe. Katie vállat vont, de Jo csöndben maradt, várta a folytatást. – Szóval Altoonában jártam iskolába. Végig. A helyi középiskolában végeztem, de addigra, nem is tudom… azt hiszem, belefáradtam… az egészbe, érted? A kisvárosi életbe, meg hogy minden hétvége egyforma. Ugyanazok az emberek mennek ugyanazokra a bulikra, ugyanazok a fiúk isszák a sört, a kisteherautó platóján ülve. Én ennél többre vágytam, de az egyetem nem jött össze, és… egy szó, mint száz, Atlantic Cityben kötöttem ki. Egy darabig ott dolgoztam, aztán költöztem ide-oda, most pedig, évekkel késıbb, itt vagyok. – Egy másik kisvárosban, ahol mindig minden ugyanolyan. Katie a fejét rázta. – Southport más. Itt olyan érzésem van… Miután habozott, Jo fejezte be a mondatot. – …hogy biztonságban vagy? – Katie ráemelte a riadt szemét. Jot mintha mulattatta volna a dolog. – Nem olyan nehéz rájönni. Mint mondtad, újrakezdesz mindent, és ugyan hol találnál ehhez alkalmasabb helyszínt, mint egy ilyen városkában, ahol soha nem történik semmi? – Kis szünet után folytatta: – Persze, ez azért nem egészen igaz. Hallottam, hogy pár hete volt egy kis izgalom. Amikor beugrottál a boltba, igaz? – Ezt hol hallottad? 50 – Kicsi ez a város, az embert nem kerülik el a hírek. Szóval, mi történt? – Ijesztı volt. Alexszel beszélgettem, és amikor megláttam a monitoron, hogy mi történik, azt hiszem, látta az arcomon, hogy baj van, mert egy pillanat alatt elrobogott mellettem. Kiszaladt a boltból, mint a villám, de akkor meglátta a monitort Kristen is, és pánikba esett. Fölkaptam, és mentem az apja után. Mire odaértem, Alex már kihúzta a vízbıl Josht. Nagyon örülök, hogy nem esett baja. – Én is – bólintott Jo. – És mit szólsz Kristenhez? Hát nem ı a legédesebb kis teremtés a világon? – Miss Katie-nek szólít. – Imádom azt a kislányt – jegyezte meg Jo, és fölhúzta a térdét a mellkasára. – És nem lep meg, hogy jól kijöttök egymással. Meg hogy hozzád bújt, amikor megijedt. – Miért mondod ezt? – Mert nagyon jók a megérzései. Tudja, hogy neked jó szíved van. Katie szkeptikusnak tőnt. – Szerintem csak én voltam ott egyedül, amikor megijedt, mert az apja elrohant. – Ne tartsd ilyen kevésre magad. Mint mondtam, a kislánynak jók a megérzései. – Jo tovább ütötte a vasat. – És Alex hogy viselkedett? Mármint utána. – Zaklatott volt, de egyébként, úgy tőnt, nincs semmi baja. – Azóta beszélgettél vele? Katie semmitmondóan megvonta a vállát. – Nem valami sokat. A boltban mindig kedves hozzám, és gondja van rá, hogy legyen minden, amit venni szoktam, de nagyjából ennyi. – Az ilyesmiben lehet rá számítani – mondta mély meggyızıdéssel Jo. 51 – Úgy beszélsz, mint aki jól ismeri. Jo hintázott egy kicsit a székkel. – Azt hiszem, ismerem is. Katie várta a folytatást, de Jo hallgatott. – Akarsz beszélni róla? – érdeklıdött ártatlanul Katie. – Mert az néha segít, különösen, ha a barátnıddel beszélgethetsz. Jo szeme fölcsillant. – Tudod, mindig is gyanítottam, hogy sokkal rafináltabb vagy, mint amilyennek mutatod magad. A fejemre olvasod a saját szavaimat. Szégyelld magad. Katie elmosolyodott, de nem szólt semmit, pontosan úgy, ahogy Jo csinálta vele. És meglepı módon mőködött is a dolog. – Nem tudom, mennyit mondhatok el róla – folytatta Jo. – De egyvalamit leszögezhetek: Alex jó ember. Az a fajta ember, akire számíthatsz, hogy azt teszi, amit kell. Láthatod ezt abból is, hogy mennyire szereti a gyerekeit. Katie egy pillanatra összepréselte az ajkát. – Ti találkozgattatok valamikor? Jón látszott, hogy gondosan megválogatja a szavait. – Igen, de talán nem úgy, ahogy te gondolod. És egyvalamit tisztázzunk: ez már régen történt, és mindenki túllépett rajta. Katie nem igazán tudta hova tenni ezt a választ, de nem akarta firtatni a dolgot. – Egyébként Alexnek mi a története? Ha jól sejtem, elvált, ugye? – Kérdezd meg tıle. – Én? Miért akarnám megkérdezni tıle? – Azért, amiért tılem is megkérdezted – felelte szemöldökét felvonva Jo. – Ami természetesen azt jelenti, hogy érdeklıdsz iránta. 52 – Nem érdeklıdöm iránta. – Akkor miért foglalkoztat, hogy mi a története? Katie szúrósan nézett rá. – Barátnınek kissé manipulatív vagy. – Én csak azt mondom el az embereknek, amit már tudnak, csak nem merik bevallani maguknak. Katie ezen elgondolkodott. – Egyvalamit tisztázzunk: ezennel hivatalosan visszavonom az ajánlatomat, hogy segítek kifesteni a házadat. – De már megígérted, hogy segíteni fogsz. – Tudom, de most visszavonom. Jo elnevette magát. Figyelj, mit csinálsz ma este? – Hamarosan indulnom kell dolgozni. Igazából el is kéne kezdenem készülıdni. – És holnap este? Akkor is dolgozol? – Nem. A hétvégém szabad. – Akkor mi lenne, ha áthoznék egy üveg bort? Biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz rá, és nem szeretnék még este is festékszagot szívni, ha nem muszáj. Na, benne vagy? – Hogy ıszinte legyek, igen jól hangzik. – Akkor jó. – Jo föltápászkodott a hintaszékbıl. – Megdumáltuk a randit. 53 5. fejezet Szombat reggel tiszta, kék volt az ég, de hamarosan fölbukkantak a vaskos, szürke felhık: ott gomolyogtak, kavarogtak az egyre erısödı szélben. A hımérséklet rohamosan csökkent, és mire Katie kilépett a házból, pulóvert kellett fölvennie. A bolt valamivel kevesebb, mint három kilométerre volt a házától, normál, egyenletes tempóban talán egy órát kellett gyalogolnia. Tudta, hogy sietnie kell, ha nem akarja, hogy elkapja a vihar. Éppen kiért a fıútra, amikor meghallotta az égzengést. Meggyorsította a lépteit, és érezte, hogy sőrőbb lesz körülötte a levegı. Egy elrobogó teherautó nagy porfelhıt kavart, és Katie átlépett a homokos elválasztósávba. Az óceán felıl sós illatot hozott a szél. A magasban egy vörösfarkú ölyv lebegett. Idınként meglovagolta a felfelé irányuló légáramlatot, tesztelve a szél erejét. Katie gondolatai a léptei egyenletes ritmusára ide-oda kalandoztak, és most azon kapta magát, hogy a Jóval folytatott beszélgetésén tőnıdik. Mármint nem azon, amit ı mesélt magáról, hanem azon, amit a szomszédja Alexrıl mondott. Arra jutott, hogy Jo nem igazán tudja, mit beszél. Katie csak beszélgetni akart, de a másik nı kiforgatta a szavait, hogy olyasmi süljön ki belıle, ami nem egészen igaz. Persze, Alex rendes fickónak látszik, Kristen pedig, ahogy Jo is mondta, bőbájos kislány, de az nem igaz, hogy ı érdeklıdik Alex iránt. Hiszen alig ismeri. Mióta Josh belepottyant a folyóba, alig váltottak néhány szót, és neki most egy kapcsolat hiányzik a legkevésbé. 54 Akkor vajon miért érezte úgy, hogy Jo össze akarja hozni ıket? Katie ebben nem volt biztos, de igazából nem is számított. Örült, hogy az este Jo átjön hozzá. Két barátnı iszogat egy kis bort… nincs ebben semmi különös, tudta jól. Mások, más nık nap mint nap csinálnak ilyesmit. Katie összeráncolta a homlokát. Jó, talán nem mindennap, de a többségük alighanem úgy érzi, bármikor megteheti, ha akarja, és Katie úgy gondolta, hogy ez lehet a különbség közte és köztük. Hiszen mikor csinált ı utoljára olyasmit, ami normális dolognak tőnt? Kénytelen volt bevallani magának, hogy talán gyerekkorában. Amikor egycenteseket rakott a sínre. De nem volt egészen ıszinte Johoz. Azt már nem mondta el neki, hogy sokszor azért ment ki a sínekhez, hogy ne hallja a szülei veszekedését, a dühödt, egybefolyó szavaikat. Nem mondta el Jonak, hogy nemegyszer kereszttőzbe került, és tizenkét éves korában eltalálta egy hógömb, amelyet az apja az anyjához akart hozzávágni. Fölszakadt a fejbıre, órákon át vérzett, de sem az anyja, sem az apja nem mutatott hajlandóságot arra, hogy kórházba vigyék. Nem mondta el Jonak azt sem, hogy az apja az italtól agresszív lett, és azt sem, hogy soha nem hívta át hozzájuk a barátnıit, még Emilyt sem, vagy hogy az egyetem azért nem jött össze, mert a szülei kijelentették, hogy az csak idı- és pénzpocsékolás. És nem mondta el azt sem, hogy amint elvégezte a középiskolát, kidobták otthonról. Arra gondolt, hogy talán majd elmeséli Jonak mindezt. Vagy talán mégsem. Hiszen nem olyan fontos. Nem nevezhetı ideálisnak a gyerekkora, az igaz, de hát akkor mi van? A szülei ittak, és sokszor nem volt munkájuk, de a hógömbös incidenstıl eltekintve soha nem bántották. Igaz, nem kapott autót, és nem rendeztek neki születésnapi zsúrt, de nem is kellett éhesen lefeküdnie, és bármilyen rosszul álltak 55 anyagilag, iskolakezdésre mindig kapott új ruhát. Az apja nem volt a legnagyszerőbb apuka, de legalább nem osont be éjszakánként a szobájába, hogy olyan szörnyő dolgokat mőveljen, amiket a barátnıinek el kellett szenvedniük. Tizennyolc éves korában nem érezte úgy, hogy megsebezték volna a lelkét. Az egyetem miatt talán kissé csalódott volt, és szorongott amiatt, hogy egyedül kell megállnia a helyét a világban, de nem sérült a lelke jóvátehetetlenül. És nem is vallott kudarcot. Atlantic Cityben nem volt neki olyan rossz. Megismert pár kedves fiút, és jól emlékezett rá, hogy nemegyszer hajnalig beszélgettek, nevetgéltek a munkahelyi barátaival. Újfent emlékeztette magát arra, hogy nem a gyerekkora határozta meg az egész életét, annak semmi köze ahhoz, amiért valójában Southportba jött. És bár Jo a legjobb barátnıje ebben a városban, ı sem tud róla semmit. Az égvilágon semmit. Szia, Miss Katie! – fuvolázta a kisasztalánál ülı Kristen. Most nem babázott, hanem a rajzfüzete fölé görnyedt, és egy képet színezett. Egyszarvúak voltak rajta, meg szivárvány. – Szia, Kristen! Hogy vagy? – Jól. – A kislány most fölnézett a füzetbıl. – Miért jössz mindig gyalog? Katie megtorpant, majd megkerülte a pultot, és leguggolt Kristen mellé. – Azért, mert nincs autóm. – Miért nincs? Azért, mert jogosítványom sincs, gondolta Katie. És ha lenne, akkor se tudnék kocsit venni. – Tudod mit? Lehet, hogy veszek egyet, oké? 56 – Oké. – A kislány fölmutatta a füzetet. – Hogy tetszik? – Nagyon szép. Ügyesen rajzolsz. – Köszi – mondta Kristen. – Ha kész lesz, neked adom. – Nem kell nekem adnod. – A kislány szavaiból elragadó magabiztosság áradt. – De neked akarom adni. Kirakhatod a hőtıdre. Katie elmosolyodott, és fölállt. – Nekem is éppen ez jutott eszembe. – Segítsek vásárolni? – Azt hiszem, ma egyedül is boldogulok. És így legalább nyugodtan befejezheted a rajzodat. – Jó – felelte Kristen. Katie a kezébe vett egy kosarat, és meglátta a közeledı Alexet. A férfi odaintett neki, és Katie-nek, bár ennek nem volt semmi értelme, olyan érzése támadt, hogy most látja elıször. Alex haja ısz volt ugyan, de a szeme körül alig-alig látott szarkalábat, és az az egy-két ránc is inkább erısítette, mintsem gyengítette az összbenyomást, a férfiból sugárzó vitalitást. A vállától lefelé fokozatosan keskenyedett a felsıteste, egészen a sportos, karcsú derekáig. Katie-nek az volt a benyomása, hogy ez az ember biztosan nem viszi túlzásba sem az evést, sem az ivást. – Jó napot, Katie! Hogy van? – Köszönöm, jól. És maga? – Nem panaszkodhatok. – Alex szája mosolyra húzódott. – Örülök, hogy benézett. Mutatni akartam magának valamit. – Azzal a monitor felé intett. A nı odanézett, és azt látta, hogy Josh horgászbottal a kezében üldögél a mólón. – Megint kiengedte oda? – csodálkozott Katie. – Látja a mellényét? 57 Katie közelebb hajolt, és hunyorogva nézte a képernyıt. – Mentımellény? – Idıbe telt, mire találtam egy olyat, amelyik nem túl vastag, és nem túl meleg. De ez, ami most rajta van, tökéletes. És igazából nem volt más választásom. El se tudja képzelni, mennyire elkeseredett Josh, hogy nem pecázhat. Nem is tudom, hányszor könyörgött, hogy gondoljam meg magam. Egy idı után nem bírtam tovább, és úgy gondoltam, ez lehet a megoldás. – És Josht nem zavarja, hogy föl kell vennie? – Ez az új szabály: mellény nélkül nincs pecázás. De nem hinném, hogy baja lenne vele. – És fog is néha valamit? – Nem annyit, amennyit szeretne, de azért fog. – És megeszik a zsákmányát? – Néha igen – bólintott Alex. – De Josh többnyire visszadobja a halakat. Nem bánja, ha ugyanazt a példányt fogja ki újra meg újra. – Örülök, hogy talált megoldást. – Ha jobb apa lennék, alighanem elıbb jutott volna eszembe. Katie most elıször nézett a szemébe. – Nekem az az érzésem, hogy maga igen jó apa. Egy pillanatig összefonódott a tekintetük, aztán Katie erıt vett magán, és elfordult. Alex érzékelte a nı zavarát, és keresgélni kezdett valamit a pult mögött. – Van itt valami magának – mondta végül, és a pultra helyezett egy szatyrot. – Az egyik kis farmon, ahonnan árut kapok, van egy üvegház, és olyasmiket termesztenek benne, amit mások nem. Épp tegnap hoztak egy kis friss zöldséget. Paradicsomot, uborkát meg többféle tököt. Esetleg érdemes lenne megkóstolnia. A feleségem esküszik rá, hogy ilyen finomat még nem evett. 58 – A felesége? A férfi megcsóválta a fejét. – Bocsásson meg, még mindig elıfordul velem néha. Úgy értem, a néhai feleségem. Pár éve meghalt. – Részvétem – motyogta Katie, és ismét eszébe villant a Joval folytatott beszélgetés. Alexnek mi a története? Kérdezd meg tıle, vágta rá Jo. A szomszédasszonya nyilván tudta, hogy Alex felesége meghalt, de nem mondta meg. Furcsa. A férfi nem vette észre, hogy Katie gondolatai elkalandoztak. – Köszönöm – mondta halkan. – Nagyszerő asszony volt. Kedvelte volna. – Szomorkás, sóvár kifejezés ült ki az arcára. – Szóval ı esküdött rá, hogy az a farm a legjobb. Organikus növénytermesztést folytatnak, és még mindig kézzel takarítja be a termést a család. Általában pár óra alatt elfogy, amit hoznak, de magának félretettem egy kicsit. Ha esetleg meg akarja kóstolni. – Alex elmosolyodott. – Egyébként maga vegetáriánus, ugye? Mert akkor biztosan értékelni fogja. Erre a szavamat adom. Katie hunyorogva nézett a férfira. – Mibıl gondolja, hogy vegetáriánus vagyok? – Miért, nem az? – Nem. – Ó… – A férfi zsebre dugta a kezét. – Tévedtem, elnézést. – Semmi baj – mondta Katie. – Ért már ennél súlyosabb vád is. – Ezt erısen kétlem. Azt ne tegye, gondolta magában Katie. – Rendben – bólintott –, elfogadom a zöldségeket. Köszönöm szépen. 59 6. fejezet Míg Katie a többi árucikk között válogatott, Alex a pénztárgép körül matatott, és közben a szeme sarkából figyelte a nıt. Rendet rakott a pulton, megnézte, mit csinál Josh, tanulmányozta Kristen alkotását, majd még egyszer rendet rakott a pulton. Mindent megtett, hogy roppant elfoglaltnak látsszon. Katie megváltozott az utóbbi hetekben: lebarnult egy kicsit, és friss, üde bıre valósággal ragyogott. Ezenkívül már nem tőnt olyan idegesnek Alex közelében, ahogy ezt a mostani eset is kiválóan példázta. Jó, nem lobbantotta lángra a világot a sziporkázó társalgásuk, de azért kezdetnek nem volt rossz, nem igaz? Már csak az a kérdés, hogy minek a kezdete lehet ez? Alex az elejétıl fogva érzékelte, hogy a nı bajban van, és erre az volt az ösztönös reakciója, hogy segíteni akart rajta. Azt is látta, persze, hogy Katie csinos nı, nem tévesztette meg az elfuserált frizurája meg az elınytelen öltözete. De igazán az indította meg, ahogy Kristent vigasztalta, miután a bátyja a vízbe esett. Ennél is meghatóbb volt a kislány reakciója: úgy bújt oda Katie-hez, ahogy az édesanyjukhoz szoktak a gyerekek. Alexnek összeszorult a torka, mert eszébe jutott, hogy a gyerekeknek ugyanúgy hiányzik az édesanyjuk, ahogy neki a felesége. Tudta, hogy ık is gyászolnak, és tıle telhetıen igyekezett feledtetni velük az anyjuk hiányát, de csak akkor döbbent rá, amikor együtt látta Katie-t és Kristent, hogy a szomorúság csak az egyik 60 része annak, amit átélnek. Hiszen ott van még a magány is, az ı magányának tükörképe. Nyugtalanította, hogy erre korábban nem jött rá. Ami Katie-t illeti, ı bizonyos fokig rejtély volt a számára. Kell hogy legyen egy hiányzó láncszem, gondolta. Egy ideje nem hagyta nyugodni a dolog. Nézte Katie-t, és azon törte a fejét, vajon mi szél hozta Southportba? A nı az egyik hőtıszekrény elıtt állt, pedig ez még soha nem fordult elı, és a kínálatot vizsgálgatta. Összeráncolta a homlokát, mintha nem tudná eldönteni, mit vegyen, és Alex észrevette, hogy a jobb keze ujjai a bal győrősujja köré fonódnak, és az onnan hiányzó győrővel játszadoznak. A mozdulat fölidézett valamit, amit Alex már rég elfeledett. Erre a szokásra, erre az önkéntelen mozdulatra a katonai nyomozóhivatalnál töltött évek alatt figyelt föl. A vele szemben ülı összevert, deformált arcú nık nyúlkáltak ilyen kényszeresen a győrőjükhöz, mintha bilincs lenne, amely a férjükhöz láncolja ıket. Rendszerint tagadták, hogy a férjük verte meg ıket, és még azokban a ritka esetekben is, amikor beismerték, erısködtek, hogy nem a férjük hibája volt, ık provokálták ki a verést. Elmondták, hogy odaégették a vacsorát, vagy nem mosogattak el, vagy a férjük aznap ivott. És mindig, de mindig esküdöztek, hogy ez volt az elsı eset, és nem akarnak feljelentést tenni, mert akkor vége lenne a férjük karrierjének. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy a hadsereg keményen bánik a feleségbántalmazó férjekkel. Volt azonban néhány asszony, aki másképp viselkedett – legalábbis az elején –, ık ragaszkodtak a feljelentéshez. Alex ilyenkor írni kezdte a vallomásukat, a nık pedig azt kérdezték, miért fontosabb a papírmunka a letartóztatásnál, a törvény érvényre 61 juttatásánál. İ azért fölvette a vallomást, visszaolvasta az áldozatnak a saját szavait, majd megkérte, hogy írja alá. Néha elıfordult, hogy a harcias álarc lehullt, és Alex megpillanthatta a rettegı nıt, aki az indulatos felszín alatt megbújt. A végén sokan nem írták alá a papírt, és akik aláírták, azok is hamar meggondolták magukat, amikor a nyomozók bevitték a férjüket. Az ilyen ügyek a nı döntésétıl függetlenül folytak tovább, de késıbb, miután az asszony nem volt hajlandó tanúskodni, enyhe büntetést szabtak ki. Alex idıvel megértette, hogy igazán csak azok számára jött el a szabadulás, akik ragaszkodtak a vádemeléshez, mert a házasságuk börtön volt, ha ezt a többségük nem is vallotta be. Létezett azonban más módja is annak, hogy kitörjenek rémálomszerő életükbıl. évek során mindössze egy áldozattal volt dolga, akinek ez sikerült. Egyszer kihallgatta a nıt, aki a tagadás, önostorozás megszokott útján indult el. Pár hónappal késıbb azonban kiderült, hogy megszökött. Nem a rokonaihoz ment, és nem is a barátaihoz, hanem olyan helyre, ahol a férje nem találhatta meg. A dühtıl tébolyult férfi egy éjszakába nyúló ivászat után elvesztette a fejét, és megsebesített egy katonai járırt. A leavenworthi szövetségi börtönben végezte, és Alex jól emlékezett rá, hogy elégedett vigyorral nyugtázta a hírt. És elmosolyodott akkor is, amikor a bántalmazott asszonyra gondolt. Jól csinálta. Most, hogy a nem létezı győrővel babráló Katie-t figyelte, újra mőködésbe léptek a nyomozói ösztönei. Arra gondolt, hogy kell itt lennie egy férjnek; igen, a nı férje a hiányzó láncszem. Lehet, hogy még mindig házasok, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy Katie még most is fél tıle. Ezt súgta Alex ösztöne. A nı éppen egy doboz sós kekszért nyúlt, amikor robbant az égbolt. A villámlást pár másodperc múlva mennydörgés követte, 62 amely hangos, dühös robajlással zúgott. Josh épphogy be tudott rohanni az üzletbe a felhıszakadás elıtt, a horgászdobozát és a botját szorongatva lépett be az ajtón. Egészen kivörösödött, és úgy lihegett, mintha a futóverseny célvonalán haladna át. – Szia, apa! Alex fölnézett. – Na, horogra akadt valami? – Már megint csak az a törpeharcsa. Amelyiket mindig kifogom. – Hamarosan ebédelünk, rendben? Josh eltőnt a raktárban, és Alex hallotta, ahogy caplat föl a lépcsın a lakásba. Odakint zuhogott az esı, és a szél valóságos vízfüggönyt csapott az ablakhoz. Meghajlottak a fák ágai, mintha egy magasabb erı elıtt rónák le a tiszteletüket. A sötét égbolt fényvillanásait dübörgı, ablakrezegtetı mennydörgés követte. Alex látta, hogy Katie összerezzen, az arcára meglepetés és rémület elegye ül ki. Önkéntelenül arra gondolt, vajon így látta-e ıt egykor a férje is? Most kinyílt a bolt ajtaja, és berohant egy férfi, vízcsíkot húzva maga után a régi fapadlón. A ruhaujjából is szabályos kis patakot rázott ki, majd odabiccentett Alexnek, és a grillbüfé felé indult. Katie ismét a polc felé fordult. Nem volt nagy választék sós kekszbıl, csak Saltines és Ritz – Alex ezt a két fajtát tartotta állandó jelleggel –, és a nı végül egy csomag Ritzet vett le. Összeszedte a szokásos dolgokat is, majd odavitte a kosarát a pulthoz. Alex, miután mindent beütött és bepakolt, megpaskolta azt a szatyrot, amelyet az imént a pultra tett. – A zöldséget itt ne felejtse. Katie a pénztárgép kijelzıjén látható végösszegre pillantott. – Biztos, hogy ezt is hozzászámolta? 63 – Hát persze. – Mert nem mutat többet a gép, mint máskor. – Bevezetı áron kapta meg. Katie összeráncolta a homlokát, mint aki nem tudja, higgyen-e a férfinak, majd belenyúlt a szatyorba. Elıhúzott egy paradicsomot, és az orra elé tartotta. – Jó az illata. – Az este ettem belıle. Egy csipetnyi sóval remek az íze, az uborkának pedig még annyi se kell. Katie bólintott, de a tekintete az ajtóra szegezıdött. A szél dühödten vagdosta oda az esıt. Az ajtó végül nyikorogva résnyire nyílt, és az esı betette a lábát ebbe a résbe. Az üveg mögött összemosódott, egybefolyt a világ. A grillbüfében tétován ácsorogtak a vendégek. Alex hallotta, hogy valaki azt morogja maga elé: – Meg kell várni, amíg elül a vihar. Katie vett egy nagy levegıt, és a szatyraiért nyúlt. – Miss Katie! – kiáltotta már-már pánikszerően Kristen. Fölállt, és a képet lobogtatta, amit rajzolt. Már ki is tépte a füzetbıl. – Majdnem itt felejtetted a rajzot! Katie a kezébe vette a képet, és földerült az arca, ahogy megvizsgálta. Alex észrevette, hogy a nı – legalábbis egy pillanatra – mintha megfeledkezett volna minden másról. – Ez gyönyörő – suttogta. – Alig várom, hogy kirakjam otthon. – Majd csinálok még egyet, és ha legközelebb jössz, elviheted. – Annak nagyon örülnék – mondta Katie. A kislány fülig érı szájjal ült vissza a kisasztalhoz. Katie összetekerte a rajzot, vigyázva, nehogy meggyőrıdjön, majd bedugta a szatyrába. Odakint ismét villámlott-mennydörgött az ég, ezúttal 64 szinte egyszerre történt a kettı. Az esı vadul püfölte a talajt, a parkoló tócsái tengerré változtak. Sötét volt az ég, mint az északi tengerek. – Nem tudja, meddig tart az elırejelzés szerint a vihar? – kérdezte Katie. – Úgy hallottam, majdnem egész nap zuhogni fog – felelte Alex. A nı kibámult az ajtón. Miközben tépelıdött, hogy mitévı legyen, megint a hiányzó győrőjével játszadozott. A beállt csöndben Kirsten megrángatta az apja ingét. – Haza kéne vinned Miss Katie-t – szólalt meg. – Nincs autója, és nagyon esik. Alex a nıre nézett, mert tudta, hogy hallotta, amit Kirsten mondott. – Hazavihetem? Katie a fejét rázta. – Nem, igazán nem szükséges. – De hát mi lesz a rajzommal? – szólt közbe Kristen. – El fog ázni. Miután Katie nem válaszolt azonnal, Alex elılépett a pénztárgép mögül. – Jöjjön – intett az ajtó felé a fejével. – Nem kell bırig áznia. Ott áll a kocsim hátul. – Nem akarok gondot… – Nem okoz gondot. – Alex megütögette a zsebét, elıhúzta belıle a kocsikulcsot, majd Katie szatyraiért nyúlt. – Hadd vigyem én. – És azzal már vitte is a holmit. – Kirsten, kicsim! Fölszaladnál az emeletre, és szólnál Joshnak, hogy tíz perc múlva itt vagyok? – Persze, apu – mondta a kislány. 65 – Roger! – kiáltott hátra a grillbüféhez Alex. – Figyelnél egy kicsit a boltra meg a gyerekekre? – Hogyne – intett oda Roger. Alex odabiccentett Katie-nek. – Mehetünk? Eszelıs iramban rohantak oda a dzsiphez, a viharos szél meg az esıfüggöny vadul hajlítgatta a pajzsként tartott esernyıjüket. Továbbra is villámlott, újra és újra megvilágítva a felhıket. Miután elhelyezkedtek az ülésen, Katie törölgetni kezdte a kezével a párás ablakot. – Amikor eljöttem otthonról, nem gondoltam, hogy ez lesz a vége. – A vihar kezdetéig mindenki így van ezzel. Annyiszor halljuk alaptalanul az idıjárás-jelentésben, hogy „égszakadás várható”, hogy amikor tényleg beüt egy nagy zuhé, váratlanul éri az embereket. Ha nem olyan vészes a dolog, ahogy a meteorológia jósolta, azért panaszkodunk, ha durvább, mint vártuk, akkor meg azért. És ha pontosan azt kapjuk, amit vártunk, akkor is panaszkodunk, hogy olyan sokszor téved a meteorológia, hogy az ember sosem tudhatja, mikor lesz igazuk. Úgyhogy az esı mindenképpen jó alkalom arra, hogy az emberek siránkozzanak egy kicsit. – Mint a grillbüfé vendégei? Alex bólintott, és elvigyorodott. – Azért alapvetıen jó emberek élnek itt. A többségük szorgalmas, becsületes, és végtelenül kedves. Bármelyikük örömmel vigyázott volna a boltra, ha megkérem, és elszámoltak volna az utolsó centtel is. Errefelé így megy ez. Mert a lelke mélyén mindenki tudja, hogy egy ilyen kisvárosban szükségünk van egymásra. Remek dolog ez, bár eltelt egy kis idı, mire megszoktam. – Miért, maga nem idevalósi? 66 – Nem. A feleségem volt southporti, én Spokane-bıl származom. Emlékszem, amikor ideköltöztem, úgy gondoltam, esélytelen, hogy én itt maradjak, egy ilyen déli kisvárosban, amelyik fütyül rá, mit gondol róla a külvilág. Eleinte egy kicsit szokni kell. De aztán… az ember egyre jobban megszereti. Segít, hogy arra koncentráljunk, ami fontos. Katie halkan szólalt meg: – És mi az? Alex vállat vont. – Kinek mi, nem igaz? Nekem pillanatnyilag a gyerekek a legfontosabbak. Ez az otthonuk, és azok után, amin keresztülmentek, kiszámíthatóságra van szükségük. Kell nekik egy hely, ahol Kristen rajzolgathat és öltöztetheti a babáit, Josh pedig horgászhat, és mindkettıjüknek tudniuk kell, hogy ha szükségük van rám, itt vagyok. A város és a bolt ezt megadja nekik, és nekem most ez kell. Erre van szükségem. – A férfi itt szünetet tartott, mert feszélyezte, hogy ennyit beszél. – Egyébként pontosan hová is megyünk? – Menjen tovább egyenesen, aztán majd rá kell fordulnia egy murvás útra. Egy kicsivel a kanyar után. – Az ültetvény melletti útra gondol? Katie bólintott. – Úgy van. – Nem is tudtam, hogy az az út vezet valahova. – Alex összeráncolta a homlokát. – Ez gyalog elég sokáig tarthat. Mennyi lehet, három-négy kilométer? – Nem olyan vészes – mondta Katie. – Szép idıben talán nem. Ma viszont úszva tette volna meg az utat. Ennyit nem tudott volna gyalogolni ebben az esıben, és elázott volna Kristen rajza is. 67 Alex észrevette, hogy Katie arcán mosoly suhan át a kislány nevének hallatán, de a nı nem mondott semmit. – Valaki említette, hogy Ivan éttermében dolgozik – próbálta szóra bírni Alex. A nı bólintott. – Márciusban kezdtem. – És hogy tetszik? – Elmegy. Csak egy munka, nem több, de a tulajdonos rendes hozzám. – Ivan? – Ismeri? – Ivant mindenki ismeri. Tudta, hogy minden évben beöltözik a déli államszövetség tábornokának, és eljátssza a híres southporti csatát? Tudja, amikor Sherman fölégette a várost. Ez nagyon szép dolog, persze… csakhogy a polgárháborúban nem volt southporti csata. Sıt, akkor még nem is Southportnak hívták a várost, hanem Smithville-nek. Sherman tábornok pedig a város száz kilométeres körzetében sem járt soha. – Komolyan? – csodálkozott Katie. – Ne értsen félre, kedvelem Ivant. Rendes ember, és az étterme a város egyik nevezetessége. A gyerekeim imádják a kukoricapogácsát, és Ivan mindig nagyon szívélyes, ha odamegyünk. De azon azért elgondolkodtam egy párszor, hogy vajon mi hajtja? A családja Oroszországból jött ide az ötvenes években, azaz elsıgenerációs amerikai, és élek a gyanúperrel, hogy a polgárháborúról még csak nem is hallott senki az egész rokonságában. De Ivan évente egyszer egy egész hétvégét azzal tölt, hogy kardot ránt, és nagy hangon parancsokat osztogat az út közepén, a bíróság épülete elıtt. 68 – Errıl vajon miért nem hallottam még? – Azért, mert az itteniek nem szívesen beszélnek róla. Egy kicsit… különc idıtöltés, ugye, érti? Ilyenkor még azok is kerülik, akik egyébként nagyon szeretik ıt. Ha meglátják Ivánt a városközpontban, sietve elfordulnak, és olyasmiket mondanak egymásnak, hogy Hát nem gyönyörőek azok a krizantémok ott a bíróság mellett? Katie most elıször nevette el magát, mióta beültek a kocsiba. – Nem tudom, higgyek-e magának. – Nem számít, hogy hisz-e vagy sem. Ha októberben még itt lesz, láthatja majd a saját szemével. De még egyszer mondom, félre ne értsen! Ivan rendes fickó, és az étterme egészen kiváló. Ha a strandon töltjük a napot, utána szinte mindig beugrunk hozzá. Ha legközelebb megyünk, majd kérjük, hogy maga szolgáljon ki. Katie habozott. – Kedveli magát – jegyezte meg Alex. – Mármint Kristen. – Én is kedvelem ıt. Árad belıle a derő, és igazi egyéniség. – Majd megmondom neki. És köszönöm. – Hány éves is? – Öt. İsszel iskolába megy. Nem tudom, mihez kezdek majd nélküle. Nagyon csöndes lesz a bolt. – Hiányozni fog magának – állapította meg Katie. Alex bólintott. – Igen, nagyon. Tudom, hogy tetszeni fog neki az iskola, de szeretem, ha a közelemben van. Közben továbbra is valóságos esıfüggöny zúdult a kocsi ablakára. Az égbolt úgy villogott, mint egy stroboszkóp, és a villámokat követı égzengés szinte folyamatos morajjá olvadt össze. 69 Katie gondolataiba merülve bámult ki az utasülés melletti ablakon. Alex várt, mert valami azt súgta, hogy a nı meg fogja törni a csöndet. Így is lett. – Mennyi ideig voltak házasok a feleségével? – kérdezte végül. – Öt évig. Elıtte egy évig jártunk együtt. Akkor ismerkedtünk meg, amikor Fort Braggben állomásoztam. – A hadseregben szolgált? – Tíz évig. Jó volt, sok mindent megtapasztaltam, úgyhogy örülök, hogy vállaltam. De örülök annak is, hogy már vége. – Ott kell elkanyarodni – mutatta a szélvédın keresztül Katie. Alex befordult a kis útra, és lelassított. A lezúduló esı elárasztotta a murvát, az ablakokra és a szélvédıre felcsapódott a víz az útról. Alexnek, miközben a mély pocsolyákat kerülgette, hirtelen eszébe jutott, hogy a felesége halála óta most elıször ül kettesben egy nıvel a kocsiban. – Melyikben lakik? – kérdezte, miközben hunyorogva nézte a két kis házikó elmosódott körvonalait. – A jobb oldaliban. Alex befordult a hevenyészett kocsibejáróra, és a lehetı legközelebb állt meg a házhoz. – Majd odaviszem a szatyrokat az ajtó elé. – Ugyan, hagyja csak. – Maga nem tudja, milyen neveltetést kaptam én – mondta Alex, és már ugrott is ki a kocsiból, hogy a nınek ne legyen ideje tiltakozni. Megragadta a szatyrokat, és fölszaladt velük a verandára. Mire letette ıket, és lerázta magáról a vizet, már sietett is utána a kölcsönkapott esernyıt szorongató Katie. – Köszönöm! – kiabálta túl a zuhogó esı zaját. Alex a fejét rázta, amikor Katie odanyújtotta neki az ernyıt. 70 – Tartsa meg egy idıre. Vagy akár örökre, nekem nem fog hiányozni. Ha folyton gyalog jár, szüksége lesz rá. – Akkor kifizetem – próbálkozott Katie. – Ugyan már. – De hát az üzletbıl van! – Nem érdekes – mondta a férfi. – Tényleg. De ha úgy érzi, hogy ki kell fizetnie, akkor majd megadja az árát, ha legközelebb nálam vásárol, rendben? – Alex, igazán… A férfi nem hagyta, hogy befejezze. – Maga jó vevım, és én szeretek segíteni a kuncsaftjaimnak. Katie-nek kellett egy kis idı, hogy válaszolni tudjon. – Köszönöm – nyögte ki végül, és a szeme, amely most sötétzöldben játszott, Alexre szegezıdött. – És köszönöm azt is, hogy hazahozott. A férfi biccentett egyet. – Bármikor. Mihez kezdjen a gyerekekkel? Alex elıtt mindig ez a kérdés tornyosult a hétvégén, és néha megválaszolhatatlannak bizonyult. Most sem volt róla halvány gıze sem, hogy mit csinálhatnának. Mivel teljes erıvel tombolt a vihar, és nem is adta semmi jelét, hogy le akarna csillapodni, szabadtéri program szóba sem jöhetett. Moziba éppen elvihette volna ıket, de semmi olyat nem játszottak, ami mindannyiukat érdekelte volna. Persze, egy darabig egyszerően hagyhatta volna, hogy elszórakoztassák magukat valamivel. Tudta, hogy sok szülı így csinálja. De azt is tudta, hogy az ı gyerekei még kicsik ahhoz, hogy teljesen magukra legyenek utalva. És ami még fontosabb, már így is sokat vannak egyedül, sokszor kell 71 improvizálniuk maguknak valami elfoglaltságot, egyszerően azért, mert sokáig tart nyitva a bolt. Alex, miközben a grillezett sajtos szendvicseket készítette, meghányta-vetette magában a különbözı lehetıségeket, de hamarosan azon kapta magát, hogy Katie-re terelıdnek a gondolatai. Nyilvánvaló volt, hogy a nı nagyon igyekszik kerülni a feltőnést, de Alex tudta, hogy egy ilyen kisvárosban ez szinte lehetetlen. Túl vonzó nı ahhoz, hogy beolvadjon a környezetébe, és ha az embereknek feltőnik, hogy mindenhova gyalog jár, óhatatlanul szárnyra kel a szóbeszéd, és firtatni kezdik a múltját. Alex nem akarta, hogy erre sor kerüljön. Nem önzı okokból, hanem azért, mert úgy gondolta, a nınek joga van úgy élni, ahogy tervezte, amikor idejött. Joga van normális életet élni, joga van mindahhoz, amit az emberek természetesnek vesznek: hogy oda mehessen, ahová akar, és biztonságban érezhesse magát az otthonában. Ezenkívül szüksége van arra is, hogy könnyebben mozoghasson. – Hé, gyerekek! – szólalt meg Alex, miközben kirakta a szendvicseket a tányérokra. – Van egy ötletem: lepjük meg valamivel Miss Katie-t! – Jó! – mondta lelkesen Kristen. Josh, aki mindig is könnyen kezelhetı, nyugodt gyerek volt, csak bólintott. 72 7. fejezet A sötét észak-karolinai égbıl hulló, szélfútta esı végigsöpört a tájon, és megáradt folyóként zúdult a konyhaablakokra. A délutáni órákban, miután Katie hazaért, kiragasztotta Kristen rajzát a hőtıszekrényre, és éppen a szennyesét mosta a mosogatóban, amikor a nappali plafonjáról csöpögni kezdett a víz. Odatett alá egy lábost, de már kétszer kellett kiöntenie belıle a vizet. Úgy tervezte, másnap reggel fölhívja Bensont, de nemigen hitte, hogy a tulaj rögvest hozzáfog a beázás kijavításához. Vagy hogy hozzáfog egyáltalán valaha is… A konyhában apró kockákra vágott egy kis cheddar sajtot, azt majszolgatta, miközben jött-ment a házban. Egy sárga mőanyag tányéron pedig sós keksz, valamint paradicsom- és uborkaszeletek sorakoztak, de nem sikerült úgy elrendeznie ıket, ahogy akarta. Semmi sem úgy nézett ki, ahogy akarta. Az elızı otthonában szép, fából készült tálalója volt, az ezüst sajtkésbe egy pinty körvonalát gravírozták, és egy teljes borospohárkészletbıl válogathatott. Az ebédlıben cseresznyefa asztal állt, az ablakokon könnyő, áttetszı függöny lógott, itt viszont szedett-vedett székek vették körül a billegı asztalt, az ablakokat nem takarta semmi, és csak kávéscsészébe tudta tölteni a bort. Bármilyen szörnyő volt a korábbi élete, szívesen rendezgette a háztartásban található tárgyakat; most viszont már úgy tekintett mindenre, amit maga mögött hagyott – a sajtkésre, a borospoharakra, a cseresznyefa asztalra –, mintha átálltak volna az ellenséghez. 73 Az ablakon át látta, hogy Jonál kialszik a villany. Odament a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta, és figyelte a pocsolyákban tocsogó, egyik kezében esernyıt, a másikban egy üveg bort szorongató Jot. Még egy-két nehézkes lépés, és a barátnıje már a verandán állt, a vízhatlan esıköpenyérıl csöpögött a víz. – Most már értem, mit érezhetett Noé. Hát nem hihetetlen ez a vihar? Tiszta tócsa az egész konyhám. Katie hátramutatott a válla fölött. – Nálam a nappali ázott be. – Otthon, édes otthon, igaz? Tessék! – Jo Katie kezébe nyomta a bort. – Az ígéret szép szó… És hidd el, szükségem is lesz rá. – Kemény napod volt? – Ne tudd meg! – Kerülj beljebb! – Inkább kint hagynám a kabátomat, különben mindjárt két tócsád lesz a nappaliban. – Azzal Jo leügyeskedte magáról az esıköpenyt. – Csak pár másodpercig voltam kint, de így is bırig áztam. A verandán álló hintaszékre dobta a vizes ruhadarabot meg az esernyıjét is, és bement Katie után a konyhába. A háziasszony egybıl letette a borosüveget a pultra, és mire Jo odaballagott az asztalhoz, már ki is nyitotta a hőtı melletti fiókot. Elıhúzott hátulról egy rozsdás svájci bicskát, és kihajlította a bornyitót. – Ó, ez remek! – mondta Jo, körbenézve. – Kopog a szemem. Egész nap nem ettem. – Szolgáld ki magad! Hogy ment a festés? – Hát, a nappalival elkészültem. Utána viszont már nem volt nem volt ilyen jó napom. – Miért, mi történt? 74 – Majd késıbb elmondom. Elıbb innom kell egy kis bort. És te? Mit csináltál egész nap? – Nem sok mindent. Elszaladtam a boltba, takarítottam, mostam. Jo leült az asztalhoz, és elvett egy kekszet. – Azaz lesz mirıl írnod az emlékirataidban. Katie elnevette magát, és csavarni kezdte a dugóhúzót. Csupa izgalom. – Csináljam én? – mutatott a borosüvegre Jo. – Azt hiszem, sikerülni fog. – Akkor jó – somolygott Jo. – Mert én vagyok a vendég, úgyhogy engem kell kényeztetni. Katie a térde közé szorította az üveget, és már pukkant is a dugó. – De most komolyan, kösz, hogy meghívtál. – Jo felsóhajtott. – Fogalmad sincs, mennyire vártam ezt az estét. – Tényleg? – Ezt ne csináld. – Mit ne csináljak? – csodálkozott Katie. – Ne csinálj úgy, mintha meglepne, hogy át akartam jönni. Hogy egy üveg bor mellett szorosabbra akarom főzni a kettınk közti köteléket. Ahogy a barátnık szokták. – Jo fölvonta a szemöldökét. – Apropó, mielıtt azon kezdenél rágódni, hogy tényleg barátnık vagyunk-e, és mennyire ismerjük egymást, hidd el, ha mondom, hogy igen, azok vagyunk. Én a barátnımnek tekintelek. – Várt egy kicsit, hogy Katie ezt megemészthesse, majd folytatta: – Most pedig mit szólnál hozzá, ha innánk egy kis bort? Korra este végül elült a vihar, és Katie kinyitotta a konyhaablakot. Csökkent a hımérséklet, hővösebb, tisztább lett a levegı. A talajról párafoltok szálltak föl, a hold elıtt elúszó gomolyfelhık miatt fény75 és árnyékfoltok váltogatták egymást a földön. Az esti szélben csillámló falevelek ezüstösrıl feketére, majd újra ezüstösre változtatták a színüket. Katie álmodozva sodródott a bor, az esti szellı és a Jo-féle könnyed kacagás hullámain. Rettentıen ízlett neki a vajas sós keksz és a pikáns, intenzív íző sajt, minden egyes falatot élvezettel ízlelgetett, és eszébe jutott, hogy gyötörte egykor az éhség. Akkoriban olyan sovány volt, mint a nádszál. Elkalandoztak a gondolatai. Eszébe jutottak a szülei, de nem a nehéz idık, hanem a jó pillanatok, amikor a démonaik aludtak. Amikor az édesanyja szalonnás tojást sütött, és az aromája belengte az egész házat, és ı látta, hogy az apja beoson a konyhába. Ilyenkor félresimította a felesége haját, és megcsókolta oldalt a nyakát, mire az asszony elnevette magát. Eszébe jutott az is, hogy az édesapja egyszer elvitte a családot Gettysburgbe. Megfogta Katie kezét, körbejárták a polgárháború nagy csatájának helyszínét, és Katie máig emlékezett az apja kezének szorítására: ritka jó érzéssel töltötte el az ereje, a szelídsége. Az apja magas, széles vállú ember volt, a felkarján a haditengerészetnél csináltatott tetoválás díszelgett. Négy évig szolgált torpedórombolón, járt Japánban, Koreában, Szingapúrban, bár nemigen mesélt az élményeirıl. Az édesanyja kicsi, törékeny, szıke asszony volt, aki egyszer szépségversenyen is részt vett, és harmadik helyezést ért el. Imádta a virágokat, tavasszal hagymákat ültetett az udvarra kirakott cserepekbe. Volt ott tulipán, nárcisz, bazsarózsa, ibolya, és olyan élénk színekben pompáztak, hogy Katie-nek szinte belefájdult a szeme. Amikor elköltöztek, a virágcserepek a hátsó ülésre kerültek, és bekötötték ıket a biztonsági övvel. Takarítás közben az édesanyja a gyerekkorában tanult dalokat énekelte, egy részüket lengyelül, 76 Katie pedig titkon hallgatta a másik szobából, és próbálta megfejteni a szavak értelmét. A bornak, amit Katie és Jo ivott, csodás aromát kölcsönzött az enyhe tölgyfa- és barackíz. Katie hamar a végére is járt, és Jo újratöltötte a kávéscsészéjét. Aztán a mosogató fölötti lámpa körül táncolni kezdett egy molylepke, céltudatosan, de összezavarodva rezegtette a szárnyait, és mindketten nevetésben törtek ki. Katie földarabolt még egy kis sajtot, és kekszet is rakott még a tányérra. Filmekrıl, könyvekrıl beszélgettek, és amikor Katie elmondta, hogyy Az élet csodaszép címő Frank Capra-film a kedvence, Jo visított a gyönyörőségtıl, mondván, hogy neki is. Katie fölidézte, hogy a film hatására csengıt kért az édesanyjától, hogy segíthessen az angyaloknak szárnyra kelni. Most pedig, miután a második csésze borával is végzett, olyan könnyőnek érezte magát, mintha tollpiheként suhanna a nyári szellı szárnyán. Jo nemigen kérdezısködött. Maradtak a felszínes témáknál, és Katie ismét arra gondolt, hogy jól érzi magát a barátnıje társaságában. Amikor az ablakon túli világ ezüstös fénybe borult, kiléptek a verandára. Katie érezte, hogy kissé imbolyog, ezért a korlátba csimpaszkodott. Míg ott kortyolgatták a borukat, a felhızet egyre jobban fölszakadozott, és egyszer csak tele lett az égbolt csillagokkal. Katie megmutatta a Göncölszekeret és a Sarkcsillagot, mert csak ezt a kettıt ismerte, mire Jo tucatnyi csillagképet sorolt föl. Katie hüledezve bámulta az eget, elképesztette, hogy a másik ilyen sok konstellációt ismer, de aztán fölfigyelt rá, hogy miféle neveket sorol a barátnıje. – Az ott Tapsi Hapsi, ott pedig, közvetlenül a fenyıfa fölött, Daffy kacsa látható. – Amikor Katie végre rájött a turpisságra, Jo úgy vihogott, mint egy pajkos gyerek. 77 Visszamentek a konyhába. A vendéglátó kitöltötte a maradék bort, és belekortyolt. A folyadék kellemesen melengette a torkát, és kissé szédült is tıle. A molylepke folytatta táncát a lámpa körül, de ha Katie erısen koncentrálni próbált, kettıt is látott belıle. Boldog volt, biztonságban érezte magát, és ismét arra gondolt, hogy milyen élvezetes ez az este. Van egy barátnıje, egy igazi barátnıje, akivel együtt nevetgélnek, aki megvicceli a csillagnevekkel, és nem is tudta, sírjon-e vagy nevessen, olyan régen volt már része az élet efféle egyszerő, természetes örömeiben. – Jól vagy? – kérdezte Jo. – Igen. Csak eszembe jutott, hogy mennyire örülök, hogy átjöttél. Jo merın nézte. – Azt hiszem, becsíptél. – Igazad lehet – hagyta rá Katie. És most mit szeretnél csinálni? Mert az világos, hogy be vagy csiccsentve, és egy kis mókára vágysz. – Nem tudom, mire gondolsz. – Nem akarsz valami szokatlant csinálni? Mondjuk bemenni a városba, és keresni valami izgalmas helyet? Katie megrázta a fejét. – Nem. – Nem akarsz emberekkel találkozni? – Jobb nekem egyedül. Jo végighúzta az ujját a csésze peremén, mielıtt megszólalt volna. – Egyvalamit higgy el nekem: senkinek sem jobb egyedül. – Nekem igen. Jo eltőnıdött egy kicsit Katie válaszán, majd közelebb hajolt. 78 – Tehát azt mondod, hogy ha lenne mit enned, lenne fedél a fejed fölött, meg ruhád, meg minden egyéb, ami a puszta túléléshez kell, akkor szívesen ott rekednél egy lakatlan szigeten a semmi közepén, akár életed végéig? Légy ıszinte! Katie pislogott néhányat, így próbált jobban összpontosítani. – Miért ne lennék ıszinte? – Azért, mert mindenki hazudik. Ez abból adódik, hogy közösségben élünk. Ne érts félre, szerintem erre szükség van. Az hiányzik a legkevésbé, hogy olyan társadalomban létezzünk, ahol eluralkodik a teljes ıszinteség. El tudod képzelni, milyen beszélgetéseket folytatnánk? „Kicsi vagy és kövér”, mondhatná az egyik ember, mire a másik: „Tudom. De te meg büdös vagy. ” Egyszerően nem mőködne a dolog. Ezért az emberek elhallgatással hazudnak. Majdnem az egész történetet elmondják… de én megtanultam, hogy sokszor az a legfontosabb része, amit merı hanyagságból kifelejtenek. Az emberek rejtegetik az igazságot, mert félnek. A barátnıje szavai mintha Katie szívébe martak volna. Egy csapásra nehezebben kapott levegıt. – Most rólam beszélsz? – nyögte ki végül rekedtes hangon. – Nem tudom. Rólad beszélek? Katie érezte, hogy kissé elsápad, de mielıtt válaszolhatott volna, Jo elmosolyodott. – Igazából a mai napomra gondoltam. Mondtam már, hogy milyen nehéz volt, igaz? És ennek részben az az oka, amit most elmondtam neked. Egy idı után frusztráló, hogy az emberek nem mondják el az igazat. Érted, hogy segítsek valakin, ha elhallgat elılem dolgokat? Ha nem tudom, mi a helyzet valójában? Katie érezte, hogy összeszorul a mellkasa. 79 – Lehet, hogy szeretnének beszélni róla, de tudják, hogy úgysem segíthetsz rajtuk – suttogta. – Valamit mindig tudok tenni értük. A konyhaablakon beragyogó hold fehér fénybe vonta Jo bırét, és Katie-nek az volt az érzése, hogy a barátnıje soha nem megy ki a napra. A bortól imbolygott a szoba, elhajlott a fal. Katie érezte, hogy fátyolosodik a szeme, nem tehetett mást, mint hogy visszapislogja a könnyeit. Kiszáradt a szája. – Nem mindig – suttogta. Az ablak felé fordult. Alacsonyan járt a fák fölött a hold. Katie nagyot nyelt, és hirtelen olyan érzése támadt, mintha a szoba másik felébıl nézné önmagát. Látta, ahogy az asztalnál ülve beszélget Joval, és amikor megszólalt, a hangja mintha nem is az övé lett volna. – Volt egy barátnım. Borzalmas házasságban élt, és nem beszélhetett róla senkivel. A férj verte, és a barátnım az elején megmondta neki, hogy ha ez még egyszer elıfordul, elhagyja. A férje megesküdött, hogy soha többé nem tesz ilyet, ı pedig hitt neki. De utána csak rosszabb lett a helyzet, például ha hideg volt a vacsora, vagy ha a barátnım megemlítette, hogy elkísérte az egyik szomszédot, aki a kutyáját sétáltatta… Csak beszélgetett egy kicsit azzal a férfival, de aznap este a férje nekilökte a tükörnek. Katie a padlót bámulta. A sarkokban már fölkunkorodott a linóleum, de ı nem tudta, hogy kell kijavítani. Megpróbálta ragasztóval, de ez nem vált be, mert a linóleum megint följött. – A férje mindig bocsánatot kért – folytatta –, néha még sírt is, amikor meglátta a kék-zöld foltokat a felesége karján, lábán, hátán. Ilyenkor azt mondta, győlöli magát azért, amit tett, de egy szuszra azt is közölte a barátnımmel, hogy megérdemelte. Mert ha jobban vigyázott volna, nem történik meg ez az egész. Ha jobban figyelt 80 volna, ha nem olyan ostoba, akkor ı nem vesztette volna el az önuralmát. A barátnım igyekezett megváltozni. Mindent megtett, hogy jobb feleség legyen, hogy minden úgy legyen, ahogy a férje szereti, de annak soha semmi nem volt elég jó. Katie érezte, hogy könny szökik a szemébe, és hiába próbált uralkodni magán, már le is folyt az arcán. Jo mozdulatlanul figyelte ıt az asztal túloldaláról. – És a barátnım szerette azt a férfit! Mert eleinte nagyon kedves volt hozzá, és ı biztonságban érezte magát mellette. Úgy ismerkedtek meg, hogy a barátnımnek a nyomába szegıdött két férfi, amikor egy este hazafelé tartott a munkából. Amikor befordult a sarkon, az egyik férfi elkapta, és a szájára tapasztotta a kezét, és bár próbált kiszabadulni, ketten sokkal erısebbek voltak nála, és ki tudja, mi történt volna, ha nem jár arra éppen a leendı férje, aki úgy tarkón vágta az egyik férfit, hogy összeesett. Aztán elkapta a másikat, a falhoz vágta, és ennyi volt. Fölsegítette a lányt, hazakísérte, és másnap elhívta kávézni. Kedves volt, úgy bánt vele, mint egy hercegnıvel, egészen a nászútjukig. Katie tudta, hogy nem szabadna elmondania ezt Jonak, de nem tudta abbahagyni. – A barátnım kétszer is megpróbált elmenekülni. Egyszer magától ment vissza, mert nem volt hova mennie. Amikor aztán másodszor is megszökött, azt hitte, végre szabad. De a férje becserkészte, és hazarángatta. Otthon jól elverte, majd pisztolyt szorított a fejéhez, és azt mondta, ha még egyszer megszökik, megöli. És megöli azt a férfit is, akihez bármi köze lesz. És a barátnım ezt elhitte, mert akkor már tudta, hogy a férje ırült. Csapdába esett. A férfi nem adott neki pénzt, nem engedte ki a házból. Munkaidıben is elhajtott kocsival a ház elıtt, hogy megnézze, ott van-e a felesége. Folyton 81 hazatelefonált, ellenırizte a híváslistát, és nem engedte, hogy a felesége jogosítványt szerezzen. Ráadásul a barátnım egyszer arra ébredt az éjszaka közepén, hogy a férje ott áll az ágy mellett, és bámulja ıt. Látszott rajta, hogy ivott, megint ott volt a kezében a fegyver, és a barátnım ijedtében csak annyit tudott kinyögni, hogy feküdjön mellé az ágyba. Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbent, hogy ha ott marad, a férje meg fogja ölni. Katie gyors mozdulattal megtörölte a szemét, a kezét összevizezték a sós könnyek. Alig kapott levegıt, de tovább ömlött belıle a szó. – Elkezdett pénzt lopni a férje tárcájából. Egyszerre mindig csak egy-két dollárt, nehogy észrevegye. A férje általában elzárta a tárcáját éjszakára, de néha elfelejtette. Nagyon sokáig tartott, mire a barátnım összeszedett annyi pénzt, hogy megszökhessen. Mert ezt kellett tennie. Muszáj volt megszöknie, elmennie valahova, ahol a férje soha nem talál rá, mert tudta, hogy kitartóan keresni fogja. És nem szólhatott a tervérıl senkinek, mert családja már nem volt, és tudta, hogy a rendırség úgysem tesz semmit. A férje pedig, ha gyanút fog, megöli. Így hát apránként összelopkodta a pénzt, és talált egy-két érmét a kanapé párnái közé csúszva meg a mosógépben is. Egy virágcserép alá rejtette a nejlonszatyrot, amelyben a pénzt győjtötte, és valahányszor a férje kiment, attól rettegett, hogy megtalálja. Lassan jött össze a szükséges összeg, mert annyi kellett, amennyibıl jó messzire eljuthat, és új életet kezdhet. Katie nem tudta pontosan, hogy mikor történt ez, de most észrevette, hogy Jo megfogta a kezét, és ı sem kívülállóként, a szoba másik felébıl nézi már önmagát. Sós ízt érzett az ajkán, és azt képzelte, hogy a lelke szivárog kifelé. Rettenetesen álmos volt. Jo továbbra is merın nézte ıt a beállt csöndben. 82 – A barátnıd nagyon bátor – mondta halkan. – Dehogy bátor – ellenkezett Katie. – Egyfolytában fél. – Errıl szól a bátorság. Ha nem félne, eleve nem is lenne szüksége rá, hogy bátor legyen. Csodálom ıt azért, amit tett. – Jo most megszorította Katie kezét. – Azt hiszem, kedvelném a barátnıdet, ha ismerném. Örülök, hogy meséltél róla. Katie elfordította a fejét. Elhagyta minden ereje. – Valószínőleg nem kellett volna elmondanom neked mindezt. – Én nem aggódnék a helyedben. Rájössz majd, hogy jól bánok a titkokkal. Különösen az olyan emberek titkaival, akiket nem is ismerek, igaz? Katie bólintott. – Igaz. Jo még egy órát maradt, de most már könnyedebb témákra terelte a szót. Katie Ivan éttermérıl mesélt, meg néhány vendégrıl, akiket már kezdett megismerni. A barátnıje pedig megkérdezte, mi a legjobb módja annak, hogy kiszedje a körmei alá száradt falfestéket. Miután a bor elfogyott, Katie szédülése alábbhagyott, de a kimerültség érzetét hagyta maga után. Jo is kezdett ásítozni, és végül fölálltak az asztaltól. Ketten együtt rendet raktak, bár némi mosogatáson kívül nemigen volt tennivaló, és Katie kikísérte a vendégét az ajtóig. Jo a verandára kiérve megtorpant. – Azt hiszem, vendégünk volt. – Mirıl beszélsz? – Valaki a fának támasztott egy biciklit. 83 Katie is kilépett az ajtón. A verandán égı lámpa sárgás fénykörén túl sötétség borult a világra, a távoli fenyıfák körvonalai egy sötét üreg cakkos peremére hasonlítottak. Pislákoló szentjánosbogarak utánozták a csillagokat, és Katie látta, hogy Jo igazat beszélt. – Kinek a biciklije ez? – kérdezte Katie. – Hallottál valakit közeledni? – Nem. De szerintem neked hagyta itt valaki. Látod? – mutatta. – Az ott nem egy masni a kormányon? Katie hunyorogva megnézte magának. Látta azt is, hogy a nıi bicikli hátsó kerekének két oldalára egy-egy drótkosarat szereltek, elıre pedig egy harmadikat. Az ülésre lazán rátekertek egy láncot, és a kulcs benne volt a zárban. – Ki hozna nekem biciklit? – Miért engem faggatsz? Ugyanannyit tudok errıl az egészrıl, mint te. A két nı lelépett a verandáról. A pocsolyák nagyrészt eltőntek, fölszívta ıket a homokos agyag, a főszálakon viszont megmaradt az esı, és nedves lett tılük Katie cipıjének orra. Megérintette a biciklit, aztán a szalagcsokrot, és úgy morzsolgatta ujjai közt a szalagot, mint egy szınyegkereskedı. A masni alatt üdvözlıkártya lapult. Katie szétnyitotta. – Alex írta – mondta döbbenten. – A boltos Alex, vagy egy másik Alex? – A boltos. – És mit írt? Katie fejcsóválva próbálta értelmezni a szöveget, mielıtt átnyújtotta volna Jonak a kártyát. Gondoltam, talán örül majd neki. Jo megkocogtatta a levélkét az ujjával. 84 – Szerintem ez azt jelenti, hogy te is ugyanúgy érdekled ıt, ahogy ı téged. – Engem ı nem érdekel! – Hát persze, hogy nem – kacsintott rá Jo. – Miért is érdekelne? 85 8. fejezet Alex a hőtıszekrények körül söprögetett, amikor Katie belépett az üzletbe. Gondolta, hogy a nınek reggel elsı dolga lesz bejönni, hogy beszéljen vele a biciklirıl. A hőtı üvegajtajának támasztotta a seprő nyelét, visszagyőrte az ingét a nadrágjába, és gyorsan végigsimított a haján. Kristen már kora reggel óta várta Katie-t, és még be sem csukódott az ajtó, amikor elıbukkant a feje a pult mögül. – Szia, Miss Katie! Megkaptad a biciklit? – Igen, megkaptam, köszönöm – felelte a nı. – Ezért vagyok itt. – Nagyon sokat dolgoztunk ám vele! – Szép munkát végeztetek. Apukád itt van valahol? – Aha. Ott van – mutatta a kislány. – Már jön is. Alex megvárta, amíg Katie szembefordul vele. – Jó reggelt! Amikor a férfi a közelébe ért, Katie karba tette a kezét. – Válthatnánk néhány szót odakint? Hővös, rideg volt a hangja. Alex tudta, hogy komoly erıfeszítésébe kerül, hogy ne mutassa ki a haragját Kristen elıtt. – Persze – mondta, és már nyitotta is az ajtót. Aztán ı is követte a bicikli felé haladó nıt, és azon kapta magát, hogy az alakjában gyönyörködik. Katie a bicikli mellett megállt, és szembefordult vele. Az elülsı kosárban ott volt az esernyı, amit elızı nap kölcsönkapott. Roppant komoly arccal paskolta meg az ülést. – Mi ez az egész, ha szabad kérdeznem? 86 – Tetszik? – Miért vett nekem biciklit? – Nem vettem – mondta a férfi. Katie pislogott egyet. – De hát a levél… Alex vállat vont. – Már évek óta porosodik a sufniban. Higgye el, eszembe sem jutna biciklit venni magának. A nınek villogott a szeme. – Nem ez a lényeg! Hanem az, hogy folyton ad nekem valamit, és ezt abba kell hagynia. Nincs szükségem se esernyıre, se zöldségre, se borra! És biciklire sem! – Akkor adja oda valakinek – vonta meg ismét a vállát Alex. – Mert nekem sem kell. Erre csönd volt a válasz, a férfi pedig figyelte, ahogy a nı arcára zavart, ideges, majd lemondó kifejezés ül ki. Katie végül megcsóválta a fejét, és megfordult. De még el sem indult, amikor Alex megköszörülte a torkát. – Mielıtt elmegy, legalább megtenné nekem azt a szívességet, hogy meghallgatja a magyarázatomat? A nı haragosan nézett vissza a válla fölött. – Hogy mivel magyarázza, az mindegy. – Magának talán mindegy, de nekem nem. Katie egy darabig farkasszemet nézett vele, majd tétován lehajtotta a fejét, és sóhajtott egyet. Alex a bolt elıtti pad felé intett, amelyet eredetileg viccnek szánt, mert biztosra vette, hogy a fagylaltgép és a gázpalackok közé ékelt ülıalkalmatosságot a kutya se fogja használni. Hiszen ugyan miért bámulnák a parkolót meg az utat? De meglepı módon szinte soha nem állt üresen a pad; akkor is csak azért nem ült rajta senki, mert még nagyon korán volt. 87 Katie némi habozás után leült, és Alex összekulcsolta az ujjait az ölében. – Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy ez a bicikli évek óta porosodik a sufniban – kezdte. – A feleségemé volt. Imádta ezt a járgányt, rengeteget pedálozott. Egyszer egészen Wilmingtonig tekert, de persze, mire odaért, úgy elfáradt, hogy érte kellett mennem kocsival, pedig akkor még nem volt senki, aki vigyázzon a boltra. Szó szerint be kellett zárnom miatta néhány órára. – Kis szünet után folytatta: – Akkor ült biciklire utoljára. Aznap este kapta az elsı agyvérzését, és rohannom kellett vele a kórházba. Utána pedig rohamosan súlyosbodott az állapota, és soha többé nem kerékpározhatott. Eltettem a biciklijét a garázsba, de valahányszor megláttam, mindig eszembe juttatta azt a szörnyő estét. – A férfi kiegyenesedett ültében. – Tudom, hogy régen meg kellett volna szabadulnom tıle, de egyszerően képtelen voltam odaadni valakinek, aki majd egyszer-kétszer ráül, aztán megfeledkezik róla. Olyan gazdát akartam találni neki, aki ugyanolyan nagyra értékeli, mint ı régen, és tényleg hasznát veszi. Így akarta volna a feleségem is. Ha ismerte volna ıt, megértené. Szívességet tenne nekem, ha elfogadná. Amikor Katie végül megszólalt, nagyon halkan csengett a hangja: – Nem fogadhatom el a felesége biciklijét. – Szóval még mindig vissza akarja adni? Katie bólintott, Alex pedig elıredılt, és a térdére könyökölt. – Bennünk sokkal több a közös vonás, mint gondolná. Én a maga helyében pontosan ugyanezt tettem volna. Nem akarja úgy érezni, hogy bárkinek is tartozik valamivel. Be akarja bizonyítani magának, hogy önállóan is boldogul, igaz? Katie szája szólásra nyílt, de nem mondott semmit, ezért Alex végül folytatta. 88 – A feleségem halála után én is így voltam ezzel. Egész sokáig. A boltba betérı emberek közül sokan mondták, hogy hívjam föl ıket, ha bármire szükségem van. A többség tudta, hogy nincsenek itt rokonaim, és jót akartak, de én nem hívtam föl senkit, mert az egyszerően nem én lettem volna. Még akkor sem telefonáltam, ha tényleg kellett volna valami. Nem is tudtam volna, hogyan kérjem, sıt többnyire azt se tudtam, mit akarok. Csak azt tudtam, hogy szorul a hurok, és hogy továbbvigyem ezt a hasonlatot, sokáig kétséges volt, hogy ki tudom-e húzni belıle a nyakamat. Érti, egyszer csak két kisgyereknek is gondját kellett viselnem a bolt mellett, ráadásul akkor még kisebbek voltak, még jobban oda kellett figyelni rájuk, mint most. Aztán egy szép napon fölbukkant Joyce. – Alex most Katie-re nézett. – Találkozott már Joyce-szal? Délutánonként szokott dolgozni, hetente három-négy napot jön, köztük vasárnap is. Idısebb hölgy, mindenkivel szóba elegyedik. Josh és Kristen imádja. – Nem hiszem, hogy láttam volna. – Mindegy, nem érdekes. Szóval egyik délután megjelent Joyce, úgy öt óra körül lehetett, és egyszerően közölte velem, hogy a következı héten ı vigyáz a gyerekekre, én pedig megyek a tengerpartra. Már le is foglalta nekem a szállást, és azt mondta, nincs más választásom, mert véleménye szerint rohamosan haladok az idegösszeomlás felé. – Alex megdörzsölte az orrnyergét, mintha el akarná fojtani azoknak a napoknak az emlékét. – Elıször ideges lettem, hiszen az én gyerekeimrıl volt szó, ugye, és hát milyen apa vagyok én, ha az emberek azt hiszik rólam, hogy nem tudok megbirkózni a szülıi feladataimmal? De Joyce nem azt mondta, hogy hívjam föl, ha kell valami, ahogy mások, hanem tudta, min megyek keresztül, és egyszerően tette, amit szerinte tenni kellett. Mire fölocsúdtam volna, már úton voltam a tengerpart felé. És Joyce89 nak igaza volt. Két napig még ugyanolyan roncs voltam, de utána nagyokat sétáltam, olvasgattam, jó sokáig aludtam, és mire visszajöttem, rádöbbentem, hogy régóta nem voltam már ilyen nyugodt… Alex elhallgatott, mert érezte magán a nı fürkész tekintetének súlyát. – Nem tudom, miért mondja el nekem mindezt. A férfi Katie felé fordult. – Mindketten tudjuk, hogy ha megkérdeztem volna magától, nincs-e szüksége a biciklire, azt mondta volna, hogy nincs. Ezért úgy jártam el, ahogy Joyce: egyszerően fogtam magam, és odaadtam, mert ezt kellett tennem. Mert megtanultam, hogy nem baj, ha az ember olykor elfogad egy kis segítséget. – A bicikli felé intett a fejével. – Vigye csak el. Én úgysem veszem hasznát, és nem tagadhatja, hogy ezzel sokkal kényelmesebben járhatna munkába. Eltelt pár másodperc, mire Katie vállából eltőnt a feszültség, és a nı fanyar mosollyal Alex felé fordult. – Sokat gyakorolta a beszédét? – Persze. – A férfi igyekezett szégyenlıs képet vágni. – Szóval, elfogadja? Katie habozott. – Valóban jól jöhet egy bicikli – ismerte be végül. – Köszönöm. Egy hosszúra nyúlt pillanatig egyikük sem szólt semmit. Alex merın nézte a nı profilját, és újfent megállapította, milyen csinos, bár az volt az érzése, hogy a nı nem tartja magát annak. Ez azonban csak fokozta a vonzerejét. – Nagyon szívesen – mondta Alex. – De többet nem potyázok, oké? Már így is több mint elég, amit értem tett. 90 – Rendben. – Alex a bicikli felé biccentett. – Kényelmes volt? A kosarak miatt kérdezem. – Nincs vele semmi gond. Miért? – Mert tegnap Kristen és Josh segített fölszerelni ıket. Kiváló elfoglaltság az esıs napokra. Kristen választotta ki a kosarakat. És csak hogy tudja, a kislányom villogó kormányfogantyút is akart, de ott már meghúztam a határt. – Pedig nem bántam volna, ha villog a kormányfogantyú. Alex elnevette magát. A nı némi habozás után megszólalt: – İszintén szólva, maga nagyon jó ebben. Mármint a gyerekei nevelésében. – Komolyan mondom. És tudom, hogy nem volt könnyő. – Az élet már csak ilyen. Sokszor nagyon nem könnyő. Egyszerően meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni belıle. Érti, mire gondolok? – Igen – bólintott a nı. – Azt hiszem, igen. Ekkor nyílt a bolt ajtaja, és Alex elırehajolva azt látta, hogy Josh a parkolót kémleli, Kristen pedig ott áll szorosan mögötte. A barna hajú, barna szemő kisfiú az édesanyjára emlékeztetett. A haja csupa kóc volt, és ebbıl Alex tudta, hogy most mászott ki az ágyból. – Itt vagyunk, gyerekek! Josh a fejét vakargatva, csoszogva elindult feléjük. Kristen fülig érı szájjal integetett Katie-nek. – Figyelj, apu! – szólalt meg Josh. – Igen? 91 – Azt akartuk kérdezni, hogy akkor megyünk-e ma a tengerpartra? Megígérted, hogy elviszel minket. – Persze, ez a terv. – És hússütés is lesz? – Hogyne. – Oké – mondta Josh, és megdörgölte az orrát. – Szia, Miss Katie! A nı odaintett a két gyereknek. – Tetszik a bicikli? – csiripelte Kristen. Köszönöm szépen. – Segítenem kellett apunak, amikor megjavítottuk – tájékoztatta ıt Josh. – A szerszámokkal nem bánik valami jól. Katie somolyogva pillantott Alexre. – Ezt nem említette az apukád. – Tudtam, mit kell csinálni. Csak az új belsınél szorultam segítségre. Kristen tekintete az újdonsült biciklitulajdonosra szegezıdött. – Te is velünk jössz a strandra? Katie kihúzta magát ültében. – Nem hiszem. – Miért? – kérdezte a kislány. – Miss Katie biztos dolgozik – szólt közbe az apja. – Tulajdonképpen nem – mondta a nı. – De a ház körül van egy kis dolgom. – Akkor muszáj eljönnöd! – kiáltotta Kristen. – Nagyon jó móka lesz! – De nektek ez családi program. Nem szeretnék útban lenni. – Nem leszel útban. És tényleg jó móka lesz! Megnézheted, hogy úszom. Na, légyszííí! – kérlelte Kristen. 92 Alex nem szólt semmit, nem akart még ı is nyomást gyakorolni rá. Biztosra vette, hogy a nı nemet mond, de nagy meglepetésére Katie kurtán bólintott. – Rendben – mondta halkan. 93 9. fejezet Katie, miután hazaért, leállította a biciklit a ház mögött, és bement átöltözni. Fürdıruhája nem volt, de ha lett volna, akkor sem vette volna föl. Tinédzser korában természetesnek tőnt, hogy gyakorlatilag bugyiban és melltartóban flangál idegenek elıtt, most viszont feszélyezte volna, ha így látja ıt a gyerekeivel strandoló Alex. Sıt, ıszintén szólva akkor is feszélyezte volna, ha a gyerekek nincsenek ott. Ellenállt ugyan, amikor felvetıdött az ötlet, de el kellett ismernie, hogy a férfi fölcsigázta az érdeklıdését. Nem azért, amit Alex addig érte tett, bármilyen megható volt a gondoskodása. Inkább a szomorkás mosoly miatt, amely az arcára néha kiült, és az arckifejezése miatt, ahogy a feleségérıl beszélt, illetve amiatt, ahogy a gyerekeivel bánt. Nem tudta leplezni a lelkében megbúvó magányosságot, amely – Katie ezt jól tudta – bizonyos fokig rokon az ı magányával. Tudta azt is, hogy Alex érdeklıdik iránta. Elég régóta élt már ebben a világban ahhoz, hogy megérezze, ha egy férfi vonzónak tartja: tudta, mit jelent, ha a boltban sokat beszél az eladó, vagy az étteremben épp csak egy kicsivel gyakrabban jön oda az asztalukhoz a pincér, mint kellene. Idıvel megtanult úgy tenni, mintha tudomást sem venne a férfiak kitüntetı figyelmérıl, máskor pedig leplezetlen megvetését fejezte ki irántuk, mert tisztában volt vele, mi történik, ha nem így tesz, hogy mi történik, ha hazamennek, és magukra maradnak… 94 De annak az életének most már vége, emlékeztette magát. Kinyitogatta a fiókokat, és végül az Anna Jean's boltban vásárolt sortot meg szandált húzta elı. Elızı este egy barátnıjével borozgatott, most pedig a tengerpartra megy Alexszel és a családjával. Egy szokványos élet szokványos eseményei. Mégis idegennek érezte a helyzetet, mintha egy másik, távoli ország szokásait tanulgatná, és furcsamód fölvillanyozta, de egyben óvatosságra is intette ez a helyzet. Mire felöltözött, fölbukkant a murvás úton Alex dzsipje. Katie vett egy nagy levegıt. A férfi már meg is állt a ház elıtt. Most vagy soha, gondolta a verandára kilépı nı. – Be kell kötnöd magad, Miss Katie – mondta a háta mögött Kristen. – Az apukám nem indul el, amíg nem csatoltad be az öved. A volán mögött ülı Alex ránézett Katie-re, mintha azt kérdezné: „Készen áll erre? ” A nı elıvette a legbátrabb mosolyát. – Rendben – mondta a férfi. – Indulunk. Alig egy óra alatt odaértek a Long Beach nevő tengerparti városba. Ez a település tele van olyan „felemás” házakkal, amelyeknek csak az egyik homlokzata emeletes, és innen csodaszép kilátás nyílik a végtelen tengerre. Alex beállt a kocsival egy kis parkolóba, amely közvetlenül a dőnékkel volt határos. Sás lengedezett a heves tengeri szélben. Katie kiszállt, és mélyeket lélegezve, merın nézte az óceánt. Kikászálódtak a kocsiból a gyerekek is, és rögtön nekivágtak a dőnék közt vezetı ösvénynek. – Megnézem, milyen a víz, apu! – kiáltotta búvármaszkját és légzıcsövét magasra emelve Josh. 95 – Én is! – kontrázott a mögötte haladó Kristen. Alex még javában pakolt ki a dzsip hátuljából. – Lassan a testtel! – kiáltotta. – Várjatok egy kicsit, jó? Josh sóhajtott egyet, és ahogy egyik lábáról a másikra állt, csak úgy sütött róla a türelmetlenség. Az apja éppen a hőtıdobozt húzta elı a csomagtartóból. – Segítsek? – kérdezte Katie. A férfi a fejét rázta. – Ezzel boldogulok. Azt viszont megköszönném, ha bekenné a gyerekeket naptejjel, és szemmel tartaná ıket pár percig. Nagyon be vannak sózva. – Rendben – mondta Katie, és Kristenhez meg Joshhoz fordult. – Mehetünk? Alex a következı perceket azzal töltötte, hogy elıszedegette a kocsiból a felszerelést, és tábort vert a dőnéhez legközelebbi piknikasztalon, ott, ahová már nem hatol be a dagály. Láttak még néhány családot, de nagyjából az övék volt az egész partszakasz. Katie kibújt a szandáljából, és megállt a víz szélénél, a gyerekek pedig a sekély vízben tocsogtak. Keresztbe fonta a karját, és Alex még így, messzirıl is látta, hogy ritkaságszámba menı, elégedett kifejezés ül ki az arcára. A férfi törülközıkkel a vállán közeledett feléjük. – Szinte hihetetlen, hogy tegnap vihar volt, nem? Katie a hangja hallatán megfordult. – Már el is felejtettem, mennyire tud hiányozni az óceán. – Régóta nem járt a tengernél? – Túlságosan is régóta – felelte a partot érı hullámok szelíd, egyenletes ritmusát hallgatva Katie. Josh ki-be szaladgált a vízbıl, Kristen pedig kicsivel arrébb a homokban guggolt, és kagylókat keresett. 96 – Idınként nehéz lehet, hogy egyedül neveli ıket – jegyezte meg Katie. Alex habozott egy kicsit, láthatóan eltőnıdött ezen. Végül halkan megszólalt: – Többnyire nem vészes. Tudja, kialakul egy ritmus, egyfajta napirend. Inkább ilyenkor nehéz a dolog, amikor olyasmit csinálunk, ami a szokásostól eltér. – Rugdosta egy kicsit a homokot, kis barázda képzıdött a lába elıtt. – Amikor a feleségemmel arról beszélgettünk, hogy jó lenne egy harmadik gyerek, figyelmeztetett, hogy akkor már nincs ám szoros emberfogás, át kell térnünk zónavédekezésre. Viccelıdött velem, hogy nem tudja, alkalmas vagyok-e erre. Most mégis itt vagyok, és nap mint nap gyakorlom a zónavédekezést… – Elhallgatott, és megcsóválta a fejét. – Ne haragudjon. Nem szabadott volna ezt elmondanom. – Mit? – Úgy néz ki, ha magával beszélgetek, elıbb-utóbb mindig a feleségemnél kötök ki. Katie csak most fordult szembe a férfival. – És miért ne beszélhetne a feleségérıl? Alex ide-oda tologatta a cipıjével a homokot, az imént vájt mélyedést simította el. – Azért, mert nem szeretném, ha azt hinné, hogy semmi másról nem tudok beszélni. Hogy teljesen a múltban élek. – Nagyon szerette a feleségét, igaz? – Igen – felelte a férfi. – Altkor nyugodtan beszélhet róla – mondta Katie. – Sıt, jól teszi, ha beszél róla. İ része magának. Alex rávillantott a nıre egy hálás mosolyt, de nem tudta, mit mondhatna. Katie mintha olvasott volna a gondolataiban. 97 – Hogyan ismerkedtek meg? – kérdezte szelíd hangon. – Képzelje, egy kocsmában találkoztunk. A barátnıivel volt, valakinek a születésnapját ünnepelték. Zsúfolásig megtelt a hely, nagy volt a forróság, félhomály, hangos zene, és ı valahogy… egybıl feltőnt. Tudja, a barátnıi már mind egy kicsit túlságosan ellazultak, és látszott, hogy mindenki jól érzi magát, de ı végtelenül nyugodt volt. – És lefogadom, hogy nagyon szép is. – Az magától értetıdik – mondta Alex. – Szóval nyeltem egy nagyot, leküzdöttem az idegességemet, odaballagtam az asztalukhoz, és bevetettem minden sármomat, ami csak volt. Alex itt kis szünetet tartott, és észrevette, hogy a nı szája szegletében mosoly bujkál. – És? – kérdezte. – És még így is három órába telt, mire legalább a nevét és a telefonszámát megtudtam. – Hadd találjam ki: másnap telefonált neki, és randira hívta, ugye? – Ezt meg honnan tudja? – Onnan, hogy szerintem maga az a típus. – Ezt úgy mondja, mint akit már jó néhányszor próbáltak becserkészni. Katie vállat vont, és válasz nélkül hagyta a kérdést. – És aztán? – Miért akarja hallani? – Nem tudom – felelte a nı. – De érdekel. Alex kérdın nézett rá egy darabig. 98 – Rendben – mondta végül. – Szóval, amint azt maga csodával határos módon már elıre tudta, elhívtam ebédelni, és utána egész délután beszélgettünk. A hétvégén pedig megmondtam neki, hogy mi ketten egyszer össze fogunk házasodni. – Most viccel. – Tudom, hogy ırültségnek hangzik. Higgye el, a feleségem is annak tartotta. De én egyszerően… egyszerően tudtam. Okos volt, kedves, sok mindenben hasonlítottunk egymásra, és ugyanazt vártuk az élettıl. İ sokat nevetett, engem is megnevettetett, és… ıszintén szólva, én voltam a szerencsésebb kettınk közül. Az enyhe szél a partra kergette a hullámokat, és kitartóan nyaldosták Katie bokáját. – Alighanem a felesége is szerencsésnek érezte magát. – De csak azért, mert sikerült elbolondítanom. – Azt kétlem. – De csak azért, mert magát is sikerült elbolondítanom. A nı elnevette magát. – Nem hinném. – Ezt csak azért mondja, mert barátok vagyunk. – Maga szerint barátok vagyunk? – Igen – mondta mélyen a szemébe nézve Alex. – Maga szerint nem? Látta Katie arcán, hogy meglepıdött, de mielıtt válaszolhatott volna, Kirsten tocsogott oda hozzájuk egy marék kagylóval. – Miss Katie! – kiáltotta. – Nagyon szépeket találtam! Katie egy kicsit lehajolt. – Megmutatod ıket? 99 Kristen beleszórta a kagylókat Katie kezébe, majd az apjához fordult. – Hé, apu! Kezdhetnénk a hússütést? Nagyon éhes vagyok. – Persze, kicsim. – Alex tett néhány lépést, a hullámokba ugráló kisfiát figyelte. Amikor Josh elıbukkant a habokból, gyorsan tölcsért csinált a kezébıl. – Hé, Josh! – kiáltott oda. – Meggyújtom a szenet, úgyhogy gyere ki egy kicsit! – Most rögtön? – Csak egy kis idıre. A partról is jól látta, hogy a kisfia válla meggörnyed. Nyilván észrevette Katie is, mert sietve megszólalt: – Itt maradhatok a parton velük, ha akarja. – Biztos? – Kristen addig megmutatja a kagylóit. Alex bólintott, és ismét Josh felé fordult: – Miss Katie vigyáz rátok, oké? Úgyhogy ne menj túl messzire! – Nem fogok! – ígérte meg széles vigyorral a fia. 100 10. fejezet Kicsivel késıbb Katie visszavezette a vacogó Kristent és az izgatott Josht a pokróchoz, amit Alex leterített. Fölállította a grillsütıt is, és a brikettdarabok széle már fehéren izzott. A férfi most nyitotta ki az utolsó kempingszéket. Letette azt is a pokrócra, és figyelte, ahogy közelednek. – Na, milyen volt a víz? – Fantasztikus! – felelte Josh. A szélrózsa minden irányába állt a félig megszáradt haja. – Mikor lesz kész az ebéd? Alex megnézte a szenet. – Úgy húsz perc múlva. – Visszamehetünk Kristennel a vízhez? – Most jöttetek ki. Tarthatnátok pár perc szünetet. – Nem akarunk fürödni, csak homokvárat építeni – mondta a kisfiú. Alex észrevette, hogy Kristennek sőrőn összekoccannak a fogai. – Biztos, hogy jó ez neked, kicsi lány? Tiszta lila vagy. Kristen buzgón bólogatott. – Nincs semmi bajom – mondta borzongva. – És a tengerparton muszáj homokvárat építeni. De hadd adjak rátok egy-egy pólót. És maradjatok azon a részen, ahol látlak benneteket – mutatta a szóban forgó partszakaszt Alex. – Tudom, apu – sóhajtott Josh. – Nem vagyok már kisgyerek. 101 Alex egy málhazsákban kotorászott, és mindkét gyereknek segített fölvenni a pólót. Miután végeztek, Josh megragadta a mőanyag játékokkal, lapátokkal teli szatyrot, és futásnak eredt, majd a víztıl egy-két lépésnyire megállt. Kristen is ott szaladt a nyomában. – Lemenjek hozzájuk? – kérdezte Katie. A férfi megrázta a fejét. – Nem, elvannak magukban is. Ezt már megszokták. Mármint azt, hogy amíg sütöm a húst, nem mehetnek be a vízbe. – Azzal Alex a hőtıdobozhoz lépett, leguggolt, és fölnyitotta a fedelét. – Maga is kezd megéhezni? – Egy kicsit – felelte Katie, és rádöbbent, hogy az elızı esti sajt és bor óta egy falatot sem evett. Mintegy végszóra korogni kezdett a gyomra. Keresztbe fonta rajta a karját. – Az jó, mert én már farkaséhes vagyok. – Miközben Alex a hőtıdobozban kotorászott, Katie-nek feltőnt, hogy milyen inas, izmos az alkarja. – Gondoltam, Joshnak hot dogot csinálok, Kirstennek egy sajtburgert, magunknak pedig steaket. – Azzal elıszedte és félretette a húst, majd a grill fölé hajolt, és fújni kezdte a szenet. – Segíthetek valamit? – Odatenné az asztalra az abroszt? A hőtıdobozban van. – Persze. – Katie kivette a dobozból az egyik jégtömlıt, és tátva maradt a szája. – Ebbıl jóllakna vagy öt-hat család – jegyezte meg. – Hát, igen, ha a gyerekekkel megyek valahova, mindig az a mottóm, hogy inkább sokat vigyünk, mint keveset, mert soha nem tudom, mit fognak megenni. El sem tudja képzelni, hányszor elıfordult már, hogy valamit elfelejtettem, és pakolhattam vissza ıket a kocsiba, majd mehettünk a boltba. Nem akartam, hogy ma is ez legyen. 102 Katie széthajtogatta a mőanyag abroszt, és Alex instrukcióit követve rögzítette a sarkait papírnehezékkel. A férfinak még erre is volt gondja… – És most? Odategyek mindent az asztalra? – Még van pár percünk. És nem tudom, maga hogy áll ezzel, de én már beneveznék egy sörre. – Alex ismét benyúlt a hőtıdobozba, és elıhúzott egy üveget. – Maga is kér? – Inkább valami üdítıt – mondta Katie. – Diétás kóla? – Az remek lesz. Ahogy Alex átnyújtotta a dobozos kólát, a keze súrolta a nıét, bár Katie nem volt biztos benne, hogy a férfi észrevette-e egyáltalán. Alex a kempingszékek felé intett. – Leülünk? Katie habozott egy kicsit, mielıtt helyet foglalt volna a férfi mellett. Alex úgy állította föl a székeket, hogy még véletlenül se legyenek túlságosan közel egymáshoz. Lecsavarta a sörösüveg kupakját, és jól meghúzta. – Nincs is jobb, mint egy jó hideg sör a melegben, a tengerparton. Katie elmosolyodott. Kissé feszélyezte, hogy kettesben van a férfival. – Ha maga mondja, elhiszem. – Nem szereti a sört? Katie-nek az apja jutott eszébe, meg a rengeteg üres sörösdoboz: valósággal ellepték a padlót a nyugszéke mellett. – Nem nagyon – ismerte be. – Inkább a bort, igaz? 103 Eltelt egy kis idı, mire Katie kapcsolt, hogy a férfi adott neki egy üveg bort. – Ami azt illeti, tegnap este ittam egy kis bort. A szomszédasszonyommal. – Igen? Jó magának. Katie megpróbálta biztonságosabb témára terelni a szót. – Ugye, azt mondta, Spokane-ból származik? A férfi kinyújtóztatta, majd keresztbe tette a lábát. – Ott születtem és nevelkedtem. Végig ugyanabban a házban laktam, amíg el nem mentem egyetemre. Egyébként a University of Washingtonra jártam, Seattle-be. Hajrá Huskies! Katie elmosolyodott. – A szülei ma is ott élnek? – Igen. – Akkor nagy utat kell megtenniük, ha látni akarják az unokáikat. A férfi hangja valahogy furcsán csengett. – Hát, igen? – visszhangozta Katie. – İk akkor sem jönnének gyakrabban, ha közelebb laknának. A gyerekeket összesen kétszer látták, elıször Kristen születése után, másodszor pedig a temetésen. – Alex megcsóválta a fejét. – Ne kérje, hogy megmagyarázzam, de a szüleimet nem érdeklik a gyerekek. Küldenek egy lapot a születésnapjukra, meg ajándékot karácsonyra, és ennyi. Inkább utazgatnak, vagy tudom is én, mivel töltik az idıt. – Tényleg? – Mit csináljak, ez van. És még csak azt sem mondhatom, hogy velem annak idején máshogy viselkedtek, pedig én vagyok a legkisebb gyerekük. Az egyetemre a diplomaosztón jöttek el elıször, és bár olyan jól úsztam, hogy teljes tandíjmentességet kaptam, 104 versenyezni is csak kétszer láttak. Ha a szemközti házban laknának, akkor sem hiszem, hogy kíváncsiak lennének a gyerekekre. Többek közt ezért maradtam itt. Minek költöztem volna haza, nem igaz? – És a másik nagyszülık? Alex a sörösüveg címkéjét kaparászta. – Náluk már kicsit bonyolultabb a helyzet. Van még két lányuk, akik Floridában élnek, és miután eladták nekem az üzletet, odaköltöztek ık is. Évente egyszer-kétszer följönnek pár napra, de még mindig nehéz nekik. A házunkban nem is hajlandók lakni, mert Carlyra emlékezteti ıket. Túl sok az emlék. – Egyszóval nagyjából egyedül van. – Éppen ellenkezıleg – mondta Alex, és a két gyerek felé intett a fejével. – Itt vannak nekem ık, emlékszik? – De azért néha biztos nehéz. Hogy a boltot is vezetnie kell, meg a gyerekeket is neveli. – Nem olyan vészes. Ha reggel hatkor talpon vagyok, és éjfél elıtt nem fekszem le, simán bírom a tempót. Katie könnyedén, fesztelenül elnevette magát. – Lassan jó lesz a szén, nem? – Megnézem. – Alex a homokba állította a sörösüveget, majd fölállt, és a grillsütıhöz lépett. A brikettdarabok már teljesen kifehéredtek, és vibráló, reszketı hullámokban szállt fölfelé a forróság. – Az idıérzéke kifogástalan – mondta a férfi. Rádobta a grillre a két steaket meg a hamburgerpogácsát, Katie pedig hordani kezdte a hőtıdobozból a tömérdek ennivalót: a mőanyag edényekbe pakolt paradicsom- zöldbab- és káposztasalátát, savanyúságot, szeletelt gyümölcsöt, két zacskó csipszet, szeletelt sajtot, válogatott főszereket. 105 Fejcsóválva rendezgette az asztalon a sok földi jót. Arra gondolt, hogy Alex mintha megfeledkezett volna róla, hogy a gyerekei még kicsik. Az ı házában összesen nem fordult meg ennyi étel, mióta Southportba érkezett. Alex megfordította a két steaket meg a hamburgerpogácsát, majd a hotdog-virsliket is fölrakta a grillre. Közben azon kapta magát, hogy az asztal körül jövı-menı Katie lábára vándorol a tekintete, és újfent megállapította, hogy igen vonzó nı. Katie a jelek szerint észrevette, hogy bámulja. – Mi az? – kérdezte. – Semmi. – De elgondolkodott valamin. Alex felsóhajtott. – Örülök, hogy végül mégis velünk tartott – mondta végül. – Mert remekül érzem magam. Miközben a férfi a grillnél tüsténkedett, könnyed társalgást folytattak. Alex nagy vonalakban elmondta, milyen az, amikor az ember egy vidéki kisboltot vezet. Elmesélte, hogyan indították be az apósáék a vállalkozást, és ejtett néhány szeretetteljes szót egyikmásik törzsvevıjérıl is, akiket a „különc” szóval lehetne a legjobban jellemezni. Katie azon tőnıdött magában, hogy vajon ıt is ebbe a kategóriába sorolná-e Alex, ha valaki mást hozott volna el a tengerpartra… Nem mintha ez számított volna. Hiszen minél többet beszélgettek, annál inkább meggyızıdhetett róla, hogy Alex az a fajta ember, aki mindenkiben a jót keresi, és nem szeret panaszkodni. Megpróbálta elképzelni, milyen lehetett a férfi fiatalabb korában, de nem sikerült, ezért fokozatosan ebbe az irányba terelte a beszélgetést. Alex mesélt a spokane-i gyerekkoráról, a hosszú, nyugis hétvégékrıl, amikor 106 Washington állam híres turistaútvonalán, a Centenáriumi ösvényen biciklizgettek a barátaival. Elmondta azt is, hogy miután fölfedezte magának az úszást, hamarosan a rögeszméjévé vált. Megszállottan őzte ezt a sportot: napi négy-öt órát edzett, és az olimpiáról ábrándozott, de másodéves korában egy forgatóizom-szakadás véget vetett az álmainalt. Mesélt a diákbulikról, az egyetemi barátairól, és bevallotta azt is, hogy ezek a barátságok lassan, de biztosan szinte kivétel nélkül elhaltak. Katie-nek feltőnt, hogy Alex nem szépíti meg, de nem is értékeli le a múltját, és a jelek szerint nem foglalkoztatja különösebben, mit gondolnak róla mások. Észrevette azt is, hogy a férfi élsportolói múltja nem múlt el nyomtalanul: könnyed, elegáns a mozgása, és fesztelen, nyugodt mosolya arról árulkodik, hogy megszokott dolog a számára mind a gyızelem, mind a vereség. Amikor tartott egy kis szünetet, Katie megijedt, hogy kérdezısködni kezd az ı múltjáról, de úgy tőnt, a férfi érzi, hogy ez ıt kellemetlenül érintené, mert inkább belevágott egy újabb sztoriba. Amikor elkészült az étel, Alex odahívta a gyerekeit, akik futólépésben, nyakig homokosan közeledtek. Félreállította és lesöpörte ıket, Katie pedig elnézte, és arra gondolt, hogy a férfi jobb apa, mint amilyennek mondja magát: gyanította, hogy bármilyen mércével mérve nagyon jó apának számít. Miután a gyerekek leültek az asztalhoz, a beszélgetés más irányba terelıdött. Katie hallgatta, ahogy a homokvárukról csivitelnek, meg a gyerekcsatorna egyik mősoráról, amelyet mindketten szerettek. Amikor pedig a késıbb esedékes csemegérıl, a grillsütın megolvasztott, pillecukros-csokis-Graham-kekszes édességrıl érdeklıdtek, az is nyilvánvalóvá vált, hogy az apjuk különleges, mókás dolgokat eszel ki, amelyek aztán családi tradícióvá válnak. 107 Katie megállapította, hogy Alex egészen más, mint azok a férfiak, akikkel korábban megismerkedett, sıt egészen más, mint bárki, akivel addig találkozott. A társalgás ide-oda kanyarogva csordogált tovább, és közben a nı korábbi idegessége szép lassan elpárolgott. Az étel igen ízletes volt, jól jött egy kis változatosság az utóbbi hónapok szigorú, puritán étrendje után. Továbbra is tiszta volt az ég, a végtelenbe nyúló kékséget csak egy-egy elsuhanó sirály törte meg. A szél hol megélénkült, hol alábbhagyott, de ahhoz mindig elég volt, hogy hősítse ıket, és a víz egyenletes hullámzása tovább erısítette a mindenkit eltöltı békés, nyugodt érzést. Katie kivitte a székét a víz széléhez, és egy órán át figyelte a hullámokba ugráló gyerekeket meg a nekik segédkezı Alexet. Josh és Kristen visított a gyönyörőségtıl, látszott, hogy remekül érzik magukat. Katie ámulva nézte, hogy az apjuk mennyire éreztetni tudja velük, hogy ık állnak a figyelem középpontjában. Volt valami gyengédség abban, ahogy bánt velük, valami mélységes türelem, amire a nı nem igazán számított. Ahogy múlt a délután, és a fejük fölé kezdtek beúszni a felhık, Katie önkéntelenül is elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy évek óta elıször tudott teljesen ellazulni. Sıt, mi több, ugyanolyan jól érzi magát, mint a gyerekek. 108 11. fejezet Miután kijöttek a vízbıl, Kristen kijelentette, hogy fázik, és Alex elvitte a mosdóhoz, hogy átöltöztesse száraz ruhába. Katie ott maradt Joshsal a leterített pokrócon, és a fodrozódó vízen megtörı napsugarakban gyönyörködött, amíg a gyerek kis homokdombocskákat csinált. – Figyelj, segítesz nekem sárkányt röptetni? – szólalt meg hirtelen Josh. – Nem tudom, röptettem-e valaha is sárkányt… – Nagyon könnyő – erısködött a kisfiú, és elıkotort a játékkupacból egy kis papírsárkányt. – Megmutatom, hogy kell. Gyere! És már futott is, Katie pedig kocogott utána pár lépést, majd élénk tempójú gyaloglásra váltott. Mire odaért, Josh már letekerte a zsineget, és Katie kezébe adta a sárkányt. – Csak tartsd a fejed fölött, jó? Katie bólintott, Josh pedig lassan hátrálni kezdett, és könnyed, gyakorlott mozdulatokkal még hosszabbra engedte a zsineget. – Mehet? – kiáltott oda Katie-nek, amikor végül megállt. – Ha elkezdek futni, és kiáltok, engedd el! – Mehet! Josh futásnak eredt, Katie pedig, amikor érezte, hogy megfeszül a kezében a sárkány, és hallotta a kisfiú kiáltását, azonnal elengedte. Nem volt biztos benne, hogy elég erıs-e a szél, de a papírsárkány 109 már szárnyalt is az ég felé. Josh megállt, megfordult, és miközben Katie elindult felé, még hosszabbra engedte a zsineget. A nı a fiú mellé érve a szeme fölé emelte a kezét, úgy nézte a lassanként egyre följebb kúszó papírsárkányt. Ilyen távolságból is jól látszott a jellegzetes, fekete-sárga Batman-logó rajta. – Én elég jól tudok sárkányt röptetni – mondta a kisfiú, aki szintén az égre szegezte a tekintetét. – Te hogyhogy nem csináltad még soha? – Nem tudom. Gyerekkoromban egyszerően nem került rá sor. – Kár, mert nagyon jó móka. Josh továbbra is roppant komoly arccal, erısen összpontosítva nézte a sárkányt. Katie most elıször vette észre, hogy mennyire hasonlítanak egymásra Kristennel. – Hogy tetszik az iskola? Elsıs vagy, ugye? – Nem rossz. A tornaóra a kedvencem. Versenyt futunk, meg ilyesmi. Hát persze, gondolta Katie. Hiszen mióta megérkeztek a tengerpartra, a kisfiú jóformán egy percre sem állt meg. – Kedves a tanító nénid? – Igen, nagyon kedves. Egy kicsit olyan, mint az apukám. Nem kiabál velünk, meg ilyesmi. – Apukád sem szokott kiabálni? – Nem – felelte mély meggyızıdéssel a gyerek. – Akkor mit csinál, ha megharagszik rátok? – Nem szokott megharagudni ránk. Katie kíváncsian méregette Josht, hogy komolyan beszél-e. Megállapította, hogy igen. – Sok barátod van? – kérdezte a kisfiú. 110 – Nem túl sok. Miért? – Mert az apukám azt mondja, hogy a barátja vagy. Ezért hozott el a tengerpartra. – Ezt mikor mondta? – Amikor hullámoztunk. – És mit mondott még? – Megkérdezte, hogy zavar-e minket, hogy te is eljöttél. – És zavar? – Miért zavarna? – vonta meg a vállát Josh. – Barátokra mindenkinek szüksége van, és a tengerparton lenni jó. Katie ezt nem vitathatta. – Igazad van – mondta. – Tudod, anyukám is el szokott jönni velünk ide. – Tényleg? – Igen, de már meghalt. És nagyon sajnálom. Nehéz lehet nektek. Biztos nagyon hiányzik. A kisfiú bólintott, és egy pillanatra idısebbnek is, meg fiatalabbnak is tőnt a koránál. – Az apukám néha elszomorodik. Nem gondolja, hogy én ezt tudom, de észreveszem. – Én is szomorú lennék a helyében. Josh csöndben emésztgette egy kicsit, amit Katie mondott. – Kösz, hogy segítettél röptetni a sárkányt – szólalt meg végül. Úgy látom, jól megvoltak együtt – jegyezte meg Alex. Miután Kristen átöltözött, az apja segített neki is fölengedni a sárkányt, majd odament Katie-hez. A víz szélénél álldogáltak. A nı haját kissé fölborzolta az enyhe szél. 111 – Josh nagyon aranyos. És beszédesebb, mint gondoltam. Alex figyelte, hogy boldogulnak a gyerekei a papírsárkányukkal, és Katie-nek az volt az érzése, hogy ez a szempár mindent lát. – Szóval így telnek a hétvégéi, miután eljön a boltból. Foglalkozik a gyerekeivel. – Igen, mindig velük vagyok – felelte a férfi. – Szerintem ez fontos. – Pedig abból ítélve, amit mondott, a maga szülei nem így gondolták. Alex habozott. – Kézenfekvı magyarázat lenne, igaz? Elhanyagolva éreztem magam, és megfogadtam, hogy én más leszek… Jól hangzik, de nem tudom, mennyire fedi a valóságot. Az a helyzet, hogy azért töltök velük sok idıt, mert ilyenkor jól érzem magam. Szeretek velük lenni. Szeretem figyelni, ahogy cseperednek, és részt akarok venni az életükben. Katie-nek önkéntelenül is eszébe jutott a saját gyerekkora. Nemigen tudta elképzelni, hogy az ı szülei is így éreztek volna… – És miért vonult be egyetem után a hadseregbe? – Mert akkor úgy gondoltam, hogy ezt kell tennem. Új kihívásra vágytam, ki akartam próbálni valami mást, és így legalább eljöhettem otthonról. Mert addig, egy-két úszóversenyt leszámítva, még soha nem léptem át Washington állam határát. – És részt vett valaha…? – Félbemaradt a kérdés. – Hogy harcoltam-e? – fejezte be Katie helyett Alex. – Nem, én nem olyan katona voltam. Az egyetemen büntetıjogot tanultam, és a CID-nál kötöttem ki. – Az mi? – Amikor Alex megmondta, Katie ránézett. – Olyasmi, mint a rendırség? 112 A férfi bólintott. – Nyomozó voltam. Katie erre nem szólt semmit, de hirtelen elfordult, és rideg, elzárkózó kifejezés ült ki az arcára. Mintha becsukta volna a kaput. – Valami rosszat mondtam? – kérdezte Alex. Katie szótlanul megrázta a fejét. A férfi csak bámulta, nem értette, mi a baj. Beigazolódni látszott a nı múltjával kapcsolatos gyanúja. – Mi a baj, Katie? – Semmi – erısködött a nı, de Alex egybıl tudta, hogy nem mond igazat. Máskor, máshol föltette volna a következı kérdést is, de most inkább nem forszírozta a dolgot. – Nem muszáj beszélnünk róla – jegyezte meg halkan. – Egyébként már nem vagyok az, aki voltam. Higgye el nekem, hogy sokkal jobban érzem magam boltosként. A nı bólintott, de Alex érezte, hogy még mindig szorong egy kicsit. Tudta, hogy most magára kell hagynia Katie-t, ha nem is értette pontosan, hogy miért. Hátramutatott a válla fölött: – Figyeljen csak, raknom kéne még egy kis szenet a grillre. Egészen elfeledkeztem róla. Márpedig ha a gyerekek nem kapják meg a pillecukros kekszüket, azt hallgathatom ítéletnapig. Mindjárt jövök, rendben? – Persze – mondta megjátszottan közönyös hangon Katie, majd amikor a férfi elkocogott, nagyot fújt. Úgy érezte, mintha megmenekült volna. Rendırtiszt volt, gondolta, és igyekezett elhitetni magával, hogy ez nem számít. De muszáj volt egy hosszú percen át mélyeket lélegeznie, hogy valamelyest összeszedje magát. A két gyerek ugyanott volt, ahol addig, igaz, Kristen most egy kagyló fölé hajolt, mintha megfeledkezett volna a magasban szárnyaló papírsárkányáról. 113 Katie Alex lépteit hallotta a háta mögül. – Mondtam, hogy nem tart sokáig – szólalt meg könnyed, fesztelen hangon a férfi. – Úgy gondoltam, ha megettük a desszertet, összepakolhatunk. Nagyon szívesen kint maradnék napnyugtáig, de Josh holnap iskolába megy. – Tılem bármikor indulhatunk – mondta karját keresztbe fonva Katie. Alexnek összeszaladt a szemöldöke, mert a nı válla megmerevedett, és a hangja is feszülten csengett. – Nem tudom, mivel bántottam meg, de bármi volt az, sajnálom – mondta végül. – És ha beszélni szeretne róla, itt vagyok. Katie szótlanul bólintott, és Alex várta a folytatást, de hiába. – Ez most már mindig így lesz? – kérdezte. – Hogy érti ezt? – Úgy, hogy hirtelen mintha tojásokon lépkednék maga körül, de nem tudom, hogy miért. – Elmondanám, de nem lehet. – A hullámok halk moraja kis híján elnyomta a nı hangját. – Azt legalább megtudhatom, hogy mi rosszat mondtam vagy tettem? Katie szembefordult a férfival. – Semmi rosszat nem mondott, és nem is tett. De pillanatnyilag meg kell elégednie ennyivel, rendben? Alex fürkész tekintettel vizsgálgatta. – Feltéve, ha ettıl még jól érzi magát. Katie mosolyt erıltetett az arcára. – Régóta nem telt ilyen jól a napom. Sıt, régóta nem volt ilyen jó hétvégi programom. 114 – Még mindig haragszik a bicikli miatt, ugye? – Alex gyanakvást mímelve, összeszőkült szemmel nézett rá. A nı a benne munkáló feszültség dacára elnevette magát. – Hát persze. El fog tartani egy ideig, mire kiheverem. – És úgy csinált, mintha duzzogna. A férfi a láthatárt kémlelte, és mintha megkönnyebbült volna. – Kérdezhetek valamit? – szólalt meg immár komoly arccal Katie. – Nem muszáj válaszolnia, ha nem akar. – Kérdezzen bármit. – Mi történt pontosan a feleségével? Említette, hogy agyvérzést kapott, de azt nem, hogy milyen betegségben szenvedett. Alex nagyot sóhajtott, mintha mindvégig tudta volna, hogy Katie ezt meg fogja kérdezni, de így is erıt kellene győjtenie a válaszhoz. – Agydaganata volt – kezdte lassan. – Pontosabban háromféle különbözı agydaganata. Akkor még nem tudtam, de kiderült, hogy ez elég szokványos eset. A lassan növekvı daganat tojás nagyságú volt, és a nagy részét ki tudták venni. A másik kettı viszont már bonyolultabbnak bizonyult. Azok a daganatok úgy terjeszkednek, mint a póklábak, és csak az agy egy részével együtt lehetett eltávolítani ıket. Ráadásul agresszívak voltak. Az orvosok mindent megtettek, de amikor végeztek a mőtéttel, és azt mondták, hogy ennél többet nem tehetnek, én egybıl tudtam, mi a helyzet. – El sem tudom képzelni, mit csinálnék, ha ilyesmit hallanék. – Katie tekintete a homokra szegezıdött. – Be kell vallanom, hogy alig akartam elhinni. Annyira… annyira váratlanul ért. Egy hete még normális család voltunk, aztán egyszer csak haldoklott a feleségem, és nem tehettem semmit. Kicsivel arrébb a gyerekek még mindig a papírsárkányukkal játszottak, de Katie tudta, hogy a férfi most talán nem is látja ıket. 115 – A mőtét után hetekig tartott, mire a feleségem talpra állt, és én nagyon szerettem volna hinni, hogy rendbe jött. De hétrıl hétre apró változásokat vettem észre rajta. Kezdett elgyengülni a bal oldala, és egyre többet szunyókált napközben. Az volt benne a legrosszabb, hogy kezdett eltávolodni a gyerekektıl. Mintha azt akarta volna, hogy ne betegen maradjon meg az emlékezetükben, hanem olyannak, amilyen azelıtt volt. – Alex itt elhallgatott egy kis idıre, majd megcsóválta a fejét. Nem kellett volna ezt elmondanom magának. A feleségem nagyszerő anya volt. Maga is láthatja, milyen jóravalók a gyerekek. – Szerintem ahhoz azért az apjuknak is van némi köze. – Igyekszem. De sokszor érzem úgy, hogy igazából nem tudom, mit csinálok. Csak úgy teszek, mintha tudnám. – Szerintem minden szülı így érez. Alex Katie felé fordult. – A maga szülei is? A nı habozott. – Azt hiszem, a szüleim megtették, ami tılük telt – felelte végül. Tudta, hogy ez nem valami zengzetes méltatás, de ez volt az igazság. – Szoros velük a kapcsolata? – Meghaltak egy autóbalesetben, amikor tizenkilenc éves voltam. A férfi rámeredt. – Ezt sajnálattal hallom. – Kemény volt. – Vannak testvérei? – Nincsenek – felelte Katie, és a víz felé fordult. – Egyedül vagyok. 116 Pár perccel késıbb a gyerekek az apjuk segítségével visszahozták a földre a két papírsárkányt, és elindultak vissza, a piknikezıhelyre. A szén még nem fehéredett ki egészen, és Alex kihasználta az idıt: leöblítette a gyerekmérető szörfdeszkákat, kirázta a törülközıkbıl a homokot, majd elıszedte a pillecukros keksz hozzávalóit. Kristen és Josh segítettek összerakni a holmijukat, Katie visszapakolta a megmaradt ételt a hőtıládába, Alex pedig hordani kezdte a csomagokat a dzsiphez. Végül csak a pokróc meg a négy szék maradt ott. A gyerekek körberakták a székeket a grillsütı körül, az apjuk pedig kiosztotta a hosszú villákat meg a zacskó pillecukrot. Josh olyan izgatottan tépte föl a zacskót, hogy a tartalma kiszóródott a pokrócra. Katie a gyerekek útmutatásai alapján nyársra tőzött három pillecukorkockát, és addig forgatta a villáját a grill fölött, míg aranybarnára nem sültek. Az elején túl közel tartotta a tőzhöz a pillecukrot, és két kocka lángra kapott, de Alex gyorsan elfújta. A férfi ezután segített a gyerekeknek: a Graham-kekszre csokoládét tettek, arra került rá a pillecukor, majd a tetejére egy újabb keksz. Ragacsos, édes csemege volt, és Katie már az idejét se tudta, hogy mikor evett ilyen jót. A két gyerek közt ülve egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Alex a szétporladó kekszével küszködik. Jó maszatos lett a szája, és amikor megtörölte a kezével, csak rontott a helyzeten. A gyerekek ezt végtelenül mókásnak találták. Önkéntelenül elnevette magát Katie is, és hirtelen, váratlanul reménység töltötte el. Hiszen, gondolta, bármilyen tragédiákat éltek át mindannyian, így néz ki, ilyesmiket csinál egy boldog család; ilyen az, amikor szeretetben együtt töltik az idıt. Alex és a gyerekek számára ez csak egy átlagos hétvége volt, Katie-re viszont az újdonság varázsával hatott, hogy 117 vannak az életnek ilyen csodás pillanatai. És hogy talán, netalántán egyszer majd ı is részese lehet ehhez hasonló, boldog napoknak. 118 12. fejezet És aztán mi történt? Jo ott ült vele szemben az asztalnál. A konyhát csak a tőzhely fölötti lámpa meleg, sárgás fénye világította meg. Miután Katie hazaért, a festékpöttyös hajú barátnıje szinte azonnal átjött hozzá. Fıztek kávét, és az asztalon már ott állt a két csésze. – Tényleg semmi. Megettük a pillecukros sutit, még egyszer lesétáltunk a partra, aztán beültünk a kocsiba, és hazajöttünk. – Elkísért Alex az ajtóig? – Igen. – És behívtad? – Haza kellett vinnie a gyerekeket. – Adtál neki jóéjt-puszit? – Természetesen nem. – Miért nem? – Nem figyeltél? Levitte a gyerekeket a tengerpartra, és elhívott engem is. Nem randiztunk. Jo kézbe vette a kávécsészéjét. – Pedig ez nagyon úgy hangzott, mint egy randi. – Családi kirándulás volt. Jo ezen elgondolkodott. – A szavaidból ítélve sokat beszélgettetek kettesben. Katie hátradılt a széken. – Szerintem te nagyon akartad, hogy randi legyen. 119 – Miért akarnám? – Fogalmam sincs. De mióta megismerkedtünk, minden egyes beszélgetés során elıhozod valahogy Alexet. Mintha csak… nem is tudom. Mintha biztosra akarnál menni, hogy észrevegyem. Jo a csészéjét forgatva lötykölte egy kicsit a kávéját, majd visszatette a bögrét az asztalra. – És észrevetted? Katie tiltakozólag fölemelte a két kezét. – Látod, errıl beszélek! Jo elnevette magát, majd megcsóválta a fejét. Akkor mondok valamit. – Némi habozás után belevágott: – Sok emberrel találkoztam már, és az idık során szépen kifejlıdtek az ösztöneim, én pedig megtanultam bízni bennük. Mindketten tudjuk, hogy Alex nagyszerő fickó, és amikor megismertelek, rólad is hasonló véleményem alakult ki. De ezenkívül nemigen csináltam semmit, csak ugrattalak vele. Mert azt, ugye, nem állíthatjuk, hogy berángattalak az üzletébe, és bemutattalak neki. És akkor sem voltam ott, amikor elhívott a tengerpartra, és te ezer örömmel elfogadtad a szíves invitálást. – Kristen kért meg, hogy menjek velük… – Tudom. Már mondtad. – És biztos vagyok benne, hogy kizárólag ezért mentél el. Katie szúrósan nézett rá. – Furán csőröd-csavarod a dolgokat. Jo megint elnevette magát. – És arra még nem gondoltál, hogy azért csinálom ezt, mert irigyellek? Ó, nem, nem azért, hogy Alexszel mentél, hanem azért, hogy eltölthettél egy csodaszép napot a tengerparton, én meg már második napja otthon dekkolok, és festek. İszintén beszélek: azt se 120 bánnám, ha soha többé nem kerül a kezembe festıhenger. Fáj a karom, a vállam… Katie fölállt, és a pulthoz lépett. Töltött magának még egy csésze kávét, és fölmutatta a kancsót: – Te is kérsz? – Köszönöm, nem. Ma éjjel aludnom kéne, nem hiányzik a koffein. Azt hiszem, rendelek valami kínai kaját. Te nem kérsz? – Nem vagyok éhes – felelte Katie. – Ma már így is túl sokat ettem. – Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Viszont szépen lebarnultál. Jól nézel ki így, még ha késıbb ráncos is lesz a bıröd. Katie bosszúsan fújt egyet. – Köszönöm szépen. – Mire valók a barátok? – Jo fölállt, és nyújtózkodott, mint egy macska. – És figyelj, tegnap este nagyon jól éreztem magam. Bár azt be kell vallanom, hogy reggel megfizettem az árát. – Tényleg jó volt – helyeselt Katie. Jo tett egypár lépést, majd visszafordult. – Ja, majd elfelejtettem: megtartod a biciklit? – Igen – felelte Katie. – Jól teszed. – Ezt meg hogy érted? – Úgy, hogy szerintem se kéne visszaadnod. Elég egyértelmő, hogy szükséged van rá, és Alex is azt akarta, hogy a tiéd legyen. Akkor ugyan miért ne tartanád meg? – Jo vállat vont. – Az a problémád, hogy néha túl sokat magyarázol bele a dolgokba. 121 – Például amikor azt mondom, hogy a barátnım manipulálni próbál? – Tényleg így gondolod? Katie ezt átgondolta. – Hát, talán egy kicsit. Jo elmosolyodott. – Szóval mik a terveid a jövı hétre? Sokat dolgozol? Katie bólintott. Hat esti mőszak, három nappali. Juj! – Nem vészes. Szükségem van a pénzre, és már megszoktam. – És, persze, pompásan telt a hétvégéd. Katie nem válaszolt azonnal. – Igen – mondta végül. – Pompásan. 122 13. fejezet A következı napok eseménytelenül teltek, és Alex ettıl csak még hosszabbnak érezte ıket. Még nem beszélt Katie-vel, mióta vasárnap este hazavitte. Ez nem érte egészen váratlanul, hiszen tudta, hogy a héten sokat dolgozik. És mégis, nemegyszer azon kapta magát, hogy kiballag az üzletbıl, és az utat kémleli, majd némiképp csalódottan nyugtázza, hogy sehol sem látja a nıt. Szertefoszlott az ábránd, hogy elkápráztatta Katie-t, és a nı ellenállhatatlan kísértést érez, hogy beugorjon hozzá. Ugyanakkor Alexet meglepte, hogy olyan lelkesen várja a fölbukkanását, mint egy tinédzser srác, mit sem törıdve azzal, hogy a nı nem érez ugyanígy. Látta lelki szemei elıtt, ahogy a tengerparton álló Katie gesztenyebarna haja repdes a szélben, látta a finom vonásait, meg a szemét, amely mintha mindig más-más színben játszott volna. Ahogy telt-múlt az idı, Katie apránként feloldódott, és Alexnek az volt a benyomása, hogy a tengerparti kirándulás mintha egy kicsit „megpuhította” volna. Nem csupán a nı múltja foglalkoztatta, hanem mindaz, amit még nem tudott róla. Megpróbálta elképzelni, vajon milyen zenét szeret Katie, mi az elsı gondolata reggelente, volt-e valaha baseballmeccsen. Érdekelte volna az is, hogy vajon a hátán alszik-e vagy az oldalán, és ha választhat, zuhanyozik-e inkább, vagy kádban fürdik? Minél tovább törte a fejét, annál kíváncsibb lett. Azt kívánta, bárcsak rábízná Katie a múltja titkait. Nem mintha abban az illúzióban ringatta volna magát, hogy megmentheti, sıt még 123 csak nem is érezte úgy, hogy a nıt meg kell menteni valamitıl. Inkább azért szerette volna ismerni a múltját, mert úgy érezte, ha arról ıszintén beszélnek, azzal ablakot nyitnak a jövıre. És akkor igazi beszélgetés alakulhat ki köztük. Csütörtökön már azon vívódott, hogy ne látogassa-e meg Katie-t a kis házában. Egyszer már a kezében volt a kocsikulcs, de meggondolta magát, mert fogalma sem volt, hogy mit mondjon, ha odaért. És azt sem tudta megjósolni, miként reagálna Katie. Rámosolyogna? Vagy ideges lenne? Behívná, vagy megkérné, hogy menjen el? Bármennyire próbálta elképzelni, mi történne, nem sikerült, úgyhogy végül letette a kulcscsomót. Bonyolult dolog ez, gondolta. De ne feledjük, tette hozzá magában, hogy Katie igen titokzatos nı… Nem kellett hozzá sok idı, hogy Katie belássa: a bicikli istenáldás. Egyrészt azokon a napokon, amikor dupla mőszakot vállalt, haza tudott ugrani a két mőszak között, másrészt most elıször érezte úgy, hogy nyugodtan bebarangolhatja a várost, és meg is tette. Kedden fölkeresett egy-két régiségboltot, elgyönyörködött a mővészeti galéria tengert ábrázoló akvarelljeiben, és ámulva nézte a partközeli ódon lakóházak hatalmas oszlopcsarnokait. Szerdán pedig ellátogatott a könyvtárba, ahol órákon át böngészett, majd telepakolta a bicikli kosarait az érdeklıdését felkeltı regényekkel. Esténként azonban, amikor az ágyban fekve olvasgatta a kikölcsönzött könyveket, néha azon kapta magát, hogy Alex-re terelıdnek a gondolatai. Altoonai emlékei közt kotorászva rádöbbent, hogy a férfi Callie barátnıjének az édesapjára emlékezteti. Callie-ék akkor költöztek az utcájukba, amikor ı másodikos középiskolás volt, és bár nem ismerték egymást túl jól – a lány pár évvel fiatalabb volt nála –, Katie emlékezett rá, hogy vasárnap délelıttönként, amikor ı a 124 veranda lépcsıjén üldögélt, Callie apjához órát lehetett volna igazítani: percnyi pontossággal nyitotta a garázst, és gurította ki fütyörészve a főnyírót. Büszke volt a kertjére, amely messze a leggondozottabb volt a környéken. Miközben katonás precizitással tologatta föl-alá a főnyírót, olykor megállt, hogy félredobjon az útból egy letört faágat, és ilyenkor megtörölte az arcát a hátsó zsebébıl elıhúzott zsebkendıvel. Miután végzett, a kocsibejárón álló Ford motorháztetejének dılve kortyolgatta a limonádét, amelyet a felesége mindig kihozott neki. Néha a nı is odaállt mellé, nekidılt a kocsinak, és Katie mosolyogva figyelte, ahogy Callie apja megpaskolja a felesége csípıjét, ha mondani akar neki valamit. Az elégedettség, ahogy a limonádét iszogatta és a feleségéhez ért, arra utalt, hogy ez az ember elégedett az életével, és valahogy minden álma valóra vált. A verandalépcsın üldögélı Katie sokszor eltőnıdött rajta, milyen lehetett volna az élete, ha abba a családba születik. Alexbıl is ugyanilyen elégedettség sugárzott, ha ott voltak a közelében a gyerekei. Nem csupán túllépett a felesége elvesztésének tragédiáján, hanem még arra is maradt ereje, hogy segítsen ebben a gyerekeinek. Amikor a feleségérıl beszélt, Katie kereste a hangjában a keserőség vagy az önsajnálat jeleit, de hiába. A szomorúság, persze, érzıdött a szavain, és a magányosság is, ugyanakkor a Katievel történı összehasonlítás legkisebb jele nélkül beszélt a feleségérıl. Úgy tőnt, elfogadja ıt, és Katie, bár nem tudta biztosan, hogy ez mikortól van így, rádöbbent, hogy vonzalmat érez iránta. Csak ebben az egy dologban volt biztos, egyébként bonyolultak voltak az érzései. Hiszen Atlantic City óta egyfolytában vigyázott, nehogy valaki ilyen közel kerülhessen hozzá, és az az utolsó eset, amikor ellankadt az ébersége, rémálommá fajult. Most viszont 125 bármennyire próbált távolságtartó maradni, úgy tőnt, valahányszor találkozik Alexszel, történik valami, ami közelebb hozza ıket egymáshoz. Néha a puszta véletlen játszott közre ebben, például amikor Josh a vízbe esett, és ı ott maradt Kristennel, máskor viszont már-már sorsszerő, eleve elrendelt esemény. Ilyen volt például a vihar, és az is, amikor Kristen kérlelni kezdte, hogy tartson velük a tengerhez. Eddig volt annyi esze, hogy ne nagyon áruljon el magáról semmit, de hát éppen ez az… Minél több idıt töltött Alexszel, annál inkább úgy érezte, hogy a férfi jóval többet tud, mint azt ı gondolná, és ez ijesztı volt. Mezítelennek, sebezhetınek érezte magát, és részben ezért kerülte Alex boltját egész héten. Kellett neki egy kis idı, hogy gondolkodjon, hogy eldöntse, mit tegyen – illetve, hogy tegyen-e bármit is. Ám sajnos, túl sokszor jelent meg elıtte Alex mosolya, a szeme sarkában ráncolódó, finom szarkalábak, meg a férfi könnyed mozgása, ahogy kiemelkedik a habokból. Sokszor eszébe jutott az is, ahogy Kristen az apja keze után nyúl, az egyszerő mozdulatból áradó feltétlen bizalom. Jo még az elején mondott valami olyasmit, hogy Alex jó ember, aki azt teszi, amit kell, és bár Katie nem állíthatta, hogy jól ismeri a férfit, az ösztöne azt súgta, hogy megbízhat benne. Megbízhat benne, mert segíteni fogja, bármit mond el neki. Megırzi a titkait, és soha nem fogja rosszra használni azokat. Ésszerőtlen, logikátlan dolog volt ez, szöges ellentétben állt mindennel, amit Katie megfogadott, amikor Southport-ba költözött, de rádöbbent, hogy szeretné, ha Alex megismerné. Azt akarta, hogy megértse ıt. Ha másért nem, hát azért, mert furcsamód úgy érezte, ebbe a férfiba bele tudna szeretni, ha nem is áll szándékában. 126 14. fejezet Lepkevadászat! Nem sokkal azután pattant ki a fejébıl az ötlet, hogy szombat reggel fölébredt, még le se ment a földszintre, hogy kinyissa a boltot. Amikor azt fontolgatta, mit csináljon aznap a gyerekekkel, furcsamód eszébe jutott egy hatodikban kapott házi feladat. A tanáruk arra kérte ıket, hogy állítsanak össze egy rovargyőjteményt. Bevillant az emlék, ahogy az órák közti szünetben a mezın szaladgálnak, és a dongótól a szöcskéig minden rovart üldözıbe vesznek. Tudta, hogy ezt Josh és Kristen is élvezné, és büszke volt magára, hogy ilyen izgalmas és eredeti programmal rukkol elı, amivel szépen eltelik egy hétvégi délután. Átböngészte a boltban árusított halászhálókat, és kiválasztott három, nagyjából megfelelı méretőt. Amikor az ebédnél elmondta nekik, mit tervez, Josh és Kristen csöppet sem lelkesedett az ötletért. – Én nem akarom bántani a lepkéket! – tiltakozott Kristen. – Én szeretem a lepkéket! – Nem kell bántanunk ıket. Utána el is engedhetjük. – Akkor minek fogjuk el? – Azért, mert lepkét fogni jó móka. – Hát, nem úgy hangzik. Szerintem inkább gonoszság. Alex szólásra nyitotta a száját, de nem igazán tudta, mit mondjon. Josh harapott egyet a grillezett sajtos szendvicsébıl. – Már most elég meleg van, apu – mondta tele szájjal. 127 – Az nem baj. Utána úszhatunk egyet a patakban. És ne csámcsogj. Josh lenyelte a falatot. – Miért nem úszunk a patakban most? – Azért, mert megyünk lepkét fogni. – Nem mehetnénk inkább moziba? – Igen! – lelkesedett Kristen. – Menjünk moziba! Szülınek lenni idınként elég kimerítı, gondolta Alex. – Csodaszép napunk van, nem fogunk bent kuksolni. Megyünk lepkét fogni. És nemcsak megyünk, hanem még élvezni is fogjátok, rendben? Ebéd után elvitte ıket kocsival egy vadvirágos városszéli mezıre. A kezükbe adott egy-egy kis halászhálót, és útjukra bocsátotta ıket. Josh szinte a füvön vonszolta maga után a hálót, Kristen pedig magához szorította, valahogy úgy, ahogy a babáit. Alex kezébe vette az irányítást, és a hálóját készenlétben tartva elırekocogott. A vadvirágok közt szárnyukat rezegtetı pillangókra lett figyelmes. A közelükbe lopakodott, majd lendült a hálója, és bele is akadt egy. Leguggolt, és óvatosan mozgatni kezdte a hálót, hogy jól látsszon a pillangó narancssárgás-barnás színben pompázó szárnya. – Hoppá! – kiáltott fel a tıle telhetı legnagyobb lelkesedéssel. – Fogtam egyet! Még szinte ki sem mondta, amikor Josh és Kristen már ott kukucskáltak a válla fölött. – Vigyázz rá, apu! – kiáltotta a kislány. – Vigyázok, kicsim. Nézd csak, milyen szép a színe! Még közelebb hajoltak. 128 – De vagány! – kiáltotta Josh, és hálójával önfeledten hadonászva már szaladt is. Kristen tovább vizsgálgatta a pillangót. – Milyen fajta? – Busalepke – mondta Alex. – De hogy pontosan milyen fajta, azt nem tudom. – Azt hiszem, fél – jegyezte meg a kislány. – Szerintem semmi baja. De azért elengedem, jó? Kristen bólintott. Alex óvatosan kifordította a hálót. A kiszabadult pillangó egy kicsit még megtelepedett a hálón, majd szárnyra kelt. A kislány szeme elkerekedett az ámulattól. – Segítesz fogni egyet? – kérdezte. – Nagyon szívesen. Ezután még több mint egy óráig szaladgáltak a virágok között. Fogtak vagy nyolcféle pillangót, köztük egy pávaszemet is, de a túlnyomó többségük busalepke volt, mint az elsı. Mire abbahagyták, a gyerekek jól megizzadtak, kipirultak, és Alex elvitte ıket fagyizni, majd a ház mögötti, lassú folyású patak felé vették az irányt. Mindhárman együtt rugaszkodtak el a mólóról – Josh és Kristen mentımellényben –, majd szépen sodródtak az árral. Gyerekkorában Alex is sokszor töltötte így a napjait. Amikor kimásztak a vízbıl, elégedetten nyugtázta, hogy a tengerparti kirándulást leszámítva jó ideje ez volt a legjobb hétvégi programjuk. Rendesen ki is fárasztotta ıket. Miután a gyerekek lezuhanyoztak, Alex betette nekik az Úton hazafelé címő kutyás-cicás filmet, amelyet már vagy tízszer láttak ugyan, de bármikor szívesen megnézték újra. A konyhából látta, hogy mozdulatlanul ülnek a kanapén, és olyan bávatagon bámulják a képernyıt, ahogy csak a kimerült gyerekek tudják. 129 A férfi letörölte a konyhapultot, berakta a mosatlant a mosogatógépbe, megpakolta és beindította a mosógépet, rendet rakott a nappaliban, majd alaposan végigsikálta a gyerekek fürdıszobáját, és csak ezután ült le melléjük egy kis idıre. Jobbról Josh, balról Kristen bújt oda hozzá. Mire véget ért a film, már Alexnek is kezdett leragadni a szeme. Miután dolgozott a boltban, játszott a gyerekekkel, és kitakarította a házat, jólesett neki ez a kis ejtızés. A fia hangja riasztotta föl. – Hé, apu! – Igen? – Mi a vacsora? Farkaséhes vagyok. Katie kikukucskált az étterem teraszára. Tágra nyílt szemmel bámulta Alexet és a gyerekeket, akiket a korlát melletti szabad asztalhoz ültettek le. Kristen elmosolyodott és integetett, amikor meglátta ıt, majd pillanatnyi habozás után már szaladt is oda hozzá az asztalok között. Katie lehajolt, és a kislány a nyakába ugrott. – Meg akartunk lepni! – lelkendezett Kristen. – Hát, sikerült. Mit kerestek itt? – Apunak nem volt kedve vacsorát fızni. – Nem? – Azt mondta, fáradt. – Nem ilyen egyszerő a történet – szólalt meg Alex. – Higgye el. Katie nem hallotta, hogy a férfi közeledik. Sietve fölegyenesedett. – Á, jó estét! – köszönt, és akarata ellenére elpirult. – Hogy van? – Jól – bólintott kissé zavartan Katie. – És mint láthatja, nem unatkozom. 130 – Igen, látom. Várnunk kellett, hogy a maga részében kapjunk asztalt. – Egész nap ez volt a helyzet. – Hát, akkor nem tartjuk föl. Gyere, Kristen, menjünk az asztalunkhoz. Akkor viszlát pár perc múlva, vagy amikor sorra kerülünk. – Szia, Miss Katie! – intett oda neki megint a kislány. Katie nézte, ahogy az asztalukhoz vonulnak, és furcsamód izgalomba hozta a fölbukkanásuk. Látta, hogy Alex kinyitja az étlapot, majd elırehajol, hogy segítsen Kristennek, és egy pillanatra azt kívánta, bárcsak ott ülhetne ı is közöttük. Begyőrte a pólóját a farmerébe, és az arcát visszatükrözı, rozsdamentes acél teáskannára pillantott. Nem sokat tudott kivenni a homályos tükörképébıl, de az a kevés is arra késztette, hogy végigsimítson a haján. Aztán gyorsan megnézte, hogy nem pecsétese a pólója – persze, ha az lett volna, úgysem tehetett volna semmit, de azért tudni akarta –, majd odament az asztalukhoz. – Sziasztok! – szólt a gyerekeknek. – Hallom, apukátok nem akart vacsorát fızni nektek. Kristen elvihogta magát, Josh viszont csak bólintott. – Azt mondta, fáradt. – Így hallottam én is – kontrázott Katie. Alex elhúzta a száját. – A saját gyerekeim mártanak be! Ezt nem hiszem el! – Én soha nem mártanálak bele semmibe, apu – mondta komoly arccal Kristen. – Köszönöm, kis szívem. – Szomjasak vagytok? Hozzak valamit inni? 131 Mindannyian jeges teát rendeltek, meg egy kosár kukoricapogácsát. Katie kivitte az italukat, és ahogy távolodott az asztaltól, érezte magán Alex tekintetét. Leküzdötte a kínzó késztetést, hogy hátrapillantson a válla fölött. Ezután pár percig más asztaloknál vette föl a rendelést és szedte le a terítékeket, majd kivitte néhány vendégnek az ételt, és végül visszament Alexék asztalához a kosár kukoricapogácsával. – Óvatosan – figyelmeztette ıket. – Még forró. – Úgy a legjobb – mondta Josh, és már nyúlt is a kosár felé. Kristen is kivett egy pogácsát. – Ma lepkékre vadásztunk – újságolta. – Tényleg? – Aha. De nem bántottuk ıket. Elengedtük az összeset. Jól ereztétek magatokat? – Fantasztikus volt! – lelkesedett Josh. – Én fogtam vagy százat! Aztán meg elmentünk úszni. – Milyen csodás napotok volt! – mondta ıszintén Katie. – Nem csoda, ha az apukátok elfáradt. – Én nem fáradtam el! – mondta szinte egyszerre Josh és Kristen. – Az lehet – jegyezte meg Alex –, de akkor is korán ágyba bújtok. Mert szegény öreg apátoknak aludnia kell. Katie megcsóválta a fejét. – Ne legyen ilyen szigorú magához. Maga egyáltalán nem szegény. Alex, miután felfogta, hogy a nı ugratja, elnevette magát. Olyan hangosan kacagott, hogy hallották a szomszéd asztalnál ülık is, de a férfit ez egyáltalán nem érdekelte. – Idejövök, hogy kellemes, nyugodt légkörben megvacsorázzak, erre a pincérnı elkezd velem kötözködni. 132 – Az élet néha kegyetlen. – Ne mondja! Most mindjárt megjegyzi, hogy talán inkább gyerekmenüt kéne rendelnem, mert hízásnak indultam. – Ugyan, nem akartam én szólni egy szót sem. – A nı ezzel célzatosan Alex hasára pillantott. A férfi ismét elnevette magát, és amikor ránézett, Katie látta, hogy elismerıen csillan a szeme. Ez a pillantás emlékeztette rá, ha esetleg elfelejtette volna, hogy vonzónak találja ıt. – Azt hiszem, már tudjuk, mit rendelünk – mondta Alex. – Halljam, mit hozhatok? Katie lefirkantotta az ételek nevét, és egy pillanatig még a férfi szemébe nézett, mielıtt elment, hogy leadja a rendelésüket a konyhán. Miközben a többi asztalánál dolgozott – amint elment valaki, és mindjárt jött a helyére új vendég –, rendre talált valami ürügyet, hogy útba ejtse Alexék asztalát. Újratöltötte a vizes- és teáspoharakat, elvitte az üres pogácsás kosarat, és amikor Josh leejtette a villáját a padlóra, hozott helyette újat. Könnyedén elcsevegett Alexszel és a gyerekeitkei, élvezte a társalgás minden pillanatát, és idıvel szervírozta a vacsorájukat is. Késıbb, miután végeztek, leszedte az asztalukat, és kivitte a számlát. Ekkor már alacsonyan járt a nap, és Kristen ásítozni kezdett, de az étterem forgalma nemhogy csökkent volna, inkább még többen jöttek. Katie-nek csak egy gyors búcsúra volt ideje, amíg a gyerekek lemásztak a lépcsın, de látta, hogy Alex habozik, és az volt az érzése, hogy a férfi randevúra akarja hívni. Nem igazán tudta, hogyan fogja kezelni a helyzetet, de mire a férfi kibökte volna, mit akar, az egyik vendég feldöntötte a sörét, majd fölpattant, meglökte az asztalt, és fölborult még két pohár. Alex hátralépett, a pillanat elmúlt. Tudta, hogy Katie-nek mennie kell. 133 – Viszlát hamarosan! – köszönt a nı, és odaintett a gyerekek után ballagó Alexnek. Másnap Katie nyitás után mindössze félórával már ott is volt az üzletben. – Korán jött – mondta meglepetten Alex. – Hamar fölébredtem, és gondoltam, kipipálom a bevásárlást. – Este azért nyugisabb lett elıbb-utóbb az étterem? – A legvégén igen. De a héten ketten is hiányoztak a személyzetbıl. Az egyik elutazott a nıvére esküvıjére, a másik beteget jelentett. Tiszta ırültekháza volt. – Azt láttam. De a vacsora kitőnı volt, csak egy kicsit lassan szolgáltak ki. – Amikor Katie haragos pillantást vetett rá, Alex elnevette magát. – Csak visszaadtam az esti szurkapiszkát – mondta, és megcsóválta a fejét. – Öregnek nevezni engem! Közlöm magával, hogy még harmincéves se voltam, amikor megıszültem. – Látom, ez érzékeny pont – jegyezte meg évıdı mosollyal Katie. – De higgye el, jól néz ki. Tekintélyt kölcsönöz. – Az jó vagy rossz? A nı szótlanul elmosolyodott. Miközben a kosárért nyúlt, hallotta, hogy Alex megköszörüli a torkát. – Ezen a héten is ilyen sokat dolgozik? – Nem, ennél azért kevesebbet. – És a hétvégén? Katie ezt átgondolta. – Szombaton szabadnapos vagyok. Miért? Alex egyik lábáról a másikra állt, majd végül a nı szemébe nézett. – Azért, mert arra gondoltam, hogy szívesen elvinném vacsorázni. Ezúttal kettesben, gyerekek nélkül. 134 Katie tudta, hogy válaszúthoz érkeztek, és ez a pillanat megváltoztatja köztük a dolgok menetét. Ugyanakkor éppen azért jött be a boltba ilyen korán, mert tudni akarta, hogy az este nem értette-e félre Alex arckifejezését. Az volt ugyanis az elsı pillanat, amikor biztosan tudta, hogy a férfi randevúra akarja hívni. Alex viszont, úgy tőnt, a hallgatását értelmezte félre. – Semmi gond, ha nem akarja – szabadkozott. – Nem olyan nagy ügy. – De igen – mondta ekkor Katie, és a szemébe nézett. – Nagyon szívesen vacsorázom magával. Bár csak egy feltétellel. – És mi lenne az? – Maga már annyi mindent tett értem, hogy most szeretném meglepni valamivel. Mi lenne, ha én fıznék vacsorát? Nálam. Alex megkönnyebbülten elmosolyodott. – Nagyszerően hangzik. 135 15. fejezet Szombaton Katie a szokottnál késıbb ébredt. Az utóbbi néhány napot eszelıs vásárolgatással és a ház csinosítgatásával töltötte: új, áttetszı csipkefüggönyt vett a nappali ablakára, pár olcsó metszetet a falra, néhány kisszınyeget, a vacsorához pedig igazi tányéralátéteket és poharakat. Pénteken még éjfélkor is dolgozott: fölrázta az új díszpárnákat, és még egyszer, utoljára kitakarított. Reggel az ablakon ferdén beesı napfény már csíkokban vetült az ágyára, mégis csak arra ébredt föl, hogy valaki kalapál. Az órára nézett, és látta, hogy már kilenc is elmúlt. Kikászálódott az ágyból, nagyot ásított, majd a konyha felé indult, hogy bekapcsolja a kávéfızıt. Utána kilépett a verandára, és belehunyorgott a késı reggeli verıfénybe. Jo az ablaka elıtt állt, és éppen újabb ütésre lendült a kezében a kalapács, amikor észrevette Katie-t. Letette a kalapácsot. – Fölébresztettelek, ugye? – Igen, de nem baj. Amúgy is föl kellett már kelnem. Mit csinálsz? – Azt próbálom elérni, hogy ne essen le a zsalugáter. Amikor az este hazajöttem, ferdén lógott, és biztos voltam benne, hogy az éjszaka közepén leszakad. És persze, órákig nem tudtam elaludni, mert azon agyaltam, hogy úgyis perceken belül fölver a nagy robaj. – Segítsek? – Nem, kösz, már nagyjából megvagyok. – És egy kávéhoz mit szólnál? 136 – Az remekül hangzik. Pár perc, és ott vagyok. Katie bement a hálószobájába, kibújt a pizsamájából, és magára kapott egy sortot meg egy pólót. Fogat mosott, majd a haját is megfésülte, épp csak annyira, hogy ne legyen kócos. Az ablakon át látta, hogy Jo a ház felé lépked. Kinyitotta neki a bejárati ajtót. Amint a barátnıje belépett a konyhába, már a kezébe is adta a csésze kávét. – Nagyon kezd összeállni a házad! – dicsérte meg Jo. – Imádnivalóak a szövegek meg a képek. Katie szerényen vállat vont. – Hát, igen… azt hiszem, kezdem az otthonomnak érezni Southportot. Gondoltam, ideje csinálnom valamit, hogy ne átmeneti szállásnak nézzen ki a ház. – Tényleg elképesztı a változás. Olyan, mintha végre kezdenél fészket rakni. – És a te fészked hogy alakul? – Most már egy kicsit jobb. Majd áthívlak, ha kész lesz. – És merre jártál mostanában? Egy ideje nem láttalak. Jo csak legyintett. – Pár napra elszólítottak a városból a hivatalos ügyeim, aztán a múlt hétvégén meglátogattam valakit, ezen a héten pedig dolgoztam. Tudod, hogy megy ez. – Én is sokat dolgoztam. Lehúztam egy csomó mőszakot. – Ma este is be kell menned? Katie kortyolt egyet a kávéjából. Ma estére várok valakit vacsorára. – Kitaláljam, hogy ki az? 137 – Már úgyis tudod. – Katie érezte, hogy fölfelé terjed a nyakát elöntı pír. – Tudtam! – jelentette ki Jo. – Örülök neki. Eldöntötted már, hogy mit veszel föl? – Még nem. – Hát, akármit is viselsz majd, biztos vagyok benne, hogy gyönyörő leszel. És te fogsz fızni? – Akár hiszed, akár nem, tulajdonképpen egész jó szakács vagyok. – És mit készítesz? Miután Katie válaszolt, Jo fölvonta a szemöldökét. – Fincsi – mondta. – Remekül hangzik. Nagyon örülök. Mindkettıtök miatt, hogy ıszinte legyek. Izgulsz? – Ez csak egy vacsora… – Ezt igenlı válasznak vettem. – Jo rákacsintott a barátnıjére. – Kár, hogy nem kémkedhetek. Nagyon szívesen kuksiznám, hogy mi sül ki ebbıl, de sajnos el kell utaznom. Nagy kár, hogy nem lehetsz itt. – Egyébként a gunyoros stílus nem áll jól neked. És csak hogy tudd, nem szabadulsz meg tılem ilyen könnyen. Amint visszajövök, várom a mindenre kiterjedı beszámolót. – Ez csak egy vacsora – ismételte Katie. – Akkor nyilván nem okoz majd gondolt, hogy elmondj róla mindent. – Azt hiszem, új hobbi után kell nézned. – Alighanem igen – hagyta rá Jo. – De pillanatnyilag nagyon élvezem, hogy te helyettem is élsz, mert az én szerelmi életem nagyjából a nullával egyenlı. Egy lánynak szüksége van az álmodozásra, tudod? 138 Katie elıször a fodrászszalonba ugrott be. Egy Brittany nevő fiatal nı készítette el a frizuráját, és közben szünet nélkül locsogott. A fodrászüzlettel szemközt mőködött Southport egyetlen nıi butikja, az volt a következı állomás. Katie korábban is elbiciklizett már a bolt elıtt, de még soha nem ment be. El sem tudta képzelni, hogy valaha is kedve támadjon hozzá, vagy szüksége legyen rá, de miután elkezdett nézelıdni, kellemes meglepetésként hatott rá a választék, sıt egyik-másik árcédula is. Ezek a cédulák, persze, az akciós ruhadarabokon lógtak, és Katie eleve azokra összpontosított. Furcsa élmény volt egy efféle ruházati boltban vásárolni. Régóta nem csinált már ilyet, és évek óta nem érezte magát olyan gondtalannak, mint most, a próbafülkében. Vett pár leértékelt holmit, köztük egy testhez simuló, gyöngyökkel kivarrt, hímzett, rozsdabarna blúzt, elöl mély kivágással, ami nem volt túl feltőnı, épp csak annyira, hogy hangsúlyozza a nıiességét. Talált egy csodaszép, mintás nyári szoknyát is, amely tökéletesen passzolt a blúzhoz. Kicsit hosszú volt ugyan, de Katie tudta, hogy ezt könnyen kiigazítja majd. Miután kifizette új szerzeményeit, átballagott két ajtóval arrébb, a város egyetlen cipıboltjába, és vett egy szandált. A lábbeli is leértékelt darab volt, és bár Katie-t normál körülmények között az efféle vásárolgatás gondolata is elborzasztotta volna, az utóbbi napokban elég sok borravalót kapott, ezért úgy döntött, szórja egy kicsit a pénzt. Ésszerő határokon belül, persze. A cipıbolt után beugrott a drogériába is egy-két dologért, majd végül átbiciklizett a város másik végébe, a vegyesboltba. Nem sietett, elégedetten végigböngészte a polcokat. A nyugtalanító, régi emlékek hiába próbálták befészkelni magukat a fejébe. 139 Miután végzett, hazapedálozott, és nekilátott a vacsora elıkészületeinek. Rákhússal töltött garnélát csinált scampi-szószban. Emlékezetbıl kellett fölidéznie a receptet, de az évek során jó néhányszor elkészítette ezt a fogást, így biztos volt benne, hogy nem felejtett ki semmit. Elıételként, úgy gondolta, darált marhahússal, rizzsel és sajttal töltött kaliforniai paprikát és kukoricakenyeret szolgál majd fel, étvágygerjesztınek pedig baconszalonnába göngyölt brie sajtot málnaszósszal leöntve. Régen nem készített már ilyen elegáns vacsorát, de mindig nagy elıszeretettel vagdosta ki a magazinokból a recepteket, már egész fiatalon is. A fızés volt az egyetlen szenvedély, amelynek olykor közösen tudtak hódolni az édesanyjával. A délután hátralevı része a sietség jegyében telt. Bekeverte a kenyértésztát, berakta a sütıbe, majd elıkészítette a töltött paprika hozzávalóit. A paprika a hőtıbe került, a baconbe göngyölt Brie sajttal együtt. A megsült kukoricakenyeret kitette a pultra hőlni, és nekilátott a málnaszósznak. Nem sok minden kellett hozzá – cukor, málna és víz –, de mire elkészült, mennyei illat lengte be a konyhát. A szósz is mehetett a hőtıbe. A többi pedig még várhatott. Katie a hálószobában felhajtotta a szoknyáját, hogy épp csak egy picit a térde fölé érjen, majd még egyszer, utoljára bejárta a házat, hogy lássa, minden a helyén van-e. Utána pedig levetkızött. A zuhany alatt állva Alexre gondolt. Lelki szemei elıtt megjelent a férfi fesztelen mosolya, a könnyed mozgása, és az emlék kellemesen bizsergette a gyomrát. Akarata ellenére eszébe jutott, hogy vajon most zuhanyozik-e Alex is. Átitatta a gondolatot némi erotika, izgalmas, új dolgok ígéretét rejtette. Ez csak egy vacsora, figyelmeztette magát újfent Katie, de tudta, hogy nem egészen ıszinte magához. 140 Tudta, hogy munkál benne egy másfajta erı is, hiába próbálja tagadni. Jobban vonzódik a férfihoz, mint szeretné, és a zuhany alól kilépve arra gondolt, hogy vigyáznia kell. Alex az a fajta ember, akibe bele tudna esni, és ez riasztotta. Arra még nem állt készen. Egyelıre nem. Ugyanakkor egy belsı hang azt suttogta: vagy talán mégis. Miután megtörölközött, édes illatú krémmel bekente a bırét, magára vette az új öltözékét, a szandált is beleértve, majd használatba vette a drogériában vásárolt sminkkészletet. Nem kellett sok, épp csak egy kis rúzs, némi szempillafesték és egy leheletnyi szemhéjpúder. Ezután megfésülködött, majd föltette a fityegıs fülbevalóját, amelyet pillanatnyi szeszélytıl vezérelve vásárolt. Miután végzett, hátrébb lépett a tükörtıl. Ennyi, gondolta, mással nem szolgálhatok. Elfordult jobbra, majd balra, meghuzigálta a szoknyáját, és elmosolyodott. Régóta nem nézett már ki ilyen jól. A nap végre a nyugati égbolt felé húzódott, de a házban még mindig meleg volt, ezért Katie kinyitotta a konyhaablakot. Az enyhe szél kellemesen hősítette, miközben terített. Mivel hétközben egyik nap, amikor a boltban járt, Alex megkérdezte, hogy hozhat-e majd egy üveg bort, tett az asztalra két poharat. És miután odahelyezte középre a gyertyát is, már hallotta is a motorzúgást. Az órára pillantott: Alex hajszálpontosan érkezett. Mély lélegzetet vett, hogy egy kicsit megnyugodjon. Aztán ajtót nyitott, és kilépett a verandára. Alex farmerban és könyékig felgyőrt, kék ingben állt a vezetıülés melletti ajtónál, és behajolt a kocsiba, szemmel láthatóan keresett valamit. A gallérjánál még nedves volt egy kicsit a haja. 141 Két üveg borral a kezében fordult szembe Katie-vel. Amikor meglátta, mintha megdermedt volna, és hitetlenkedés ült ki az arcára. A nı tündöklıen szép volt a lenyugvó nap utolsó sugarainak fényében, Alex pár másodpercig csak ámult-bámult. Egyértelmő volt, hogy a férfi el van bővölve. Katie átadta magát a csodás érzésnek, és azt kívánta, bárcsak soha ne múlna el. – Hát itt van – mondta. Katie hangja megtörte a varázst, de Alex még mindig csak bámult. Tudta, hogy mondania kéne valami elragadóan szellemeset, hogy oldja a feszültséget, de nem jutott eszébe semmi, csak az járt a fejében: „Bajban vagyok. Nagy bajban. ” Nem tudta pontosan, hogy mikor történt, sıt még azt sem, hogy mikor kezdıdött. Lehet, hogy akkor, amikor kihúzta Josht a vízbıl, és meglátta a Katie-be csimpaszkodó Kristent, vagy azon az esıs délutánon, amikor hazafuvarozta ıt, vagy esetleg a tengerparti kiruccanásukon. Csak azt tudta biztosan, hogy abban a pillanatban már fülig szerelmes volt ebbe a nıbe, és nem tehet mást, mint hogy fohászkodik az égiekhez, hogy Katie is ugyanígy érezzen. Végül valamelyest összeszedte magát, és megköszörülte a torkát. – Igen – mondta. – Itt vagyok. 142 16. fejezet A kora esti égbolt a szivárvány színeiben játszott. Katie a kis nappalin keresztül a konyha felé vezette a vendégét. – Nem tudom, hogy van vele, de nekem jólesne egy pohár bor – mondta. – Jó ötlet – helyeselt a férfi. – Nem tudtam, mit eszünk, úgyhogy hoztam sauvignon blanc-t és zinfandelt is. Melyikre szavaz? – Magára bízom a döntést – mondta Katie. Lábát keresztbe téve a konyhapultnak támaszkodott, Alex pedig forgatni kezdte a dugóhúzót. A férfi ez egyszer idegesebbnek tőnt, mint ı. Gyors mozdulatokkal fölbontotta a sauvignon blanc-t. Katie odatette a pultra a poharakat, és nagyon is tudatában volt, hogy milyen közel állnak egymáshoz. – Tudom, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de nagyon szép ma este. – Köszönöm – mondta a nı. A férfi töltött egy kis bort, majd félretette az üveget, és Katie kezébe adta az egyik poharat. Amikor a nı átvette, érezte a testápolója kókuszillatát. – Azt hiszem, ízleni fog ez a bor. Legalábbis remélem. – Biztos vagyok benne, hogy kitőnı. – Katie megemelte a poharát. – Egészségére – tette hozzá, és koccintott Alexszel. Aztán ivott egy kortyot, és határtalan elégedettség töltötte el: jól nézett ki, jól érezte magát, ízlett a bor, belengte a konyhát a 143 málnaszósz illata, és Alex egyfolytában legeltette rajta a szemét, bár igyekezett nem túl feltőnıen csinálni. – Nem ülünk ki a verandára? – vetette föl Katie. A férfi bólintott. Kimentek, és leültek a két hintaszékbe. Lassanként lehőlt a levegı, és rázendített a közelgı éjszakát köszöntı tücsökkórus. Katie kiélvezte a bor minden cseppjét, a nyelvébe ivódó gyümölcsös utóízt. – Hogy viselkedett ma Kristen és Josh? – kérdezte. – Jók voltak – felelte Alex, majd vállat vont. – Elvittem ıket moziba. – De hát olyan szép volt az idı! – Tudom. De hétfın úgyis ünnepnap lesz, úgyhogy lehetünk még a szabadban eleget. – A bolt kinyit a háborús hısök emléknapján? – Persze. Az az év egyik legforgalmasabb napja, mert mindenki a vízparton akarja tölteni a szabadnapját. Valószínőleg úgy éjjel egyig leszek nyitva. – Szívesen sajnálnám, de én is dolgozom aznap. – Lehet, hogy megint háborgatni fogjuk. – Egyáltalán nem háborgattak. – Katie a borospohara pereme fölött a férfira sandított. – Legalábbis a gyerekek nem zavartak. Maga viszont, ha jól emlékszem, panaszkodott a kiszolgálás színvonalára. – A magamfajta öreg fıszerek már csak ilyenek – viccelıdött Alex is. Katie elnevette magát, majd hátrabillent a hintaszékkel. 144 – Amikor nem dolgozom, szeretek elüldögélni itt egy könyvvel. Olyan csöndes ez a környék. Néha úgy érzem magam, mintha kilométerekre lennék mindenkitıl. – Mert tényleg kilométerekre van mindenkitıl. Isten háta mögötti helyen lakik. Katie játékosan a férfi vállára csapott. – Csak finoman azzal a kritikával. Puszta véletlenségbıl szeretem az én kis házikómat. – Szeretheti is. Jobban néz ki, mint gondoltam volna. Egész otthonos. – Jó úton haladok. Folynak a munkálatok. És az a legjobb az egészben, hogy az enyém, és nem veheti el tılem senki. Alex ekkor odanézett. Katie tekintete a murvás útra szegezıdött, meg az azon túli mezıre. – Minden rendben? – kérdezte a férfi. Katie nem siette el a választ. – Csak arra gondoltam, hogy mennyire örülök, hogy itt van. Hiszen nem is ismer. – Szerintem épp eléggé ismerem. Katie erre nem mondott semmit. Alex látta, hogy lesüti a szemét. – Azt hiszi, hogy ismer – suttogta –, pedig nem. Alex érezte, hogy Katie fél ennél többet mondani. A beállt csöndben hallotta, ahogy nyikorog a veranda az elıre-hátra billegı hintaszéke alatt. – Mi lenne, ha elmondanám, amit tudni vélek magáról, és megmondja, hogy igazam van, vagy tévedtem? Benne van? Katie ajkait összepréselve bólintott. Alex halkan folytatta: – Szerintem maga intelligens és elragadóan bájos nı, és jószívő is. Tudom, hogy ha akar, szebb tud lenni, mint bárki, akivel valaha 145 találkoztam. Független, jó humorú, és meglepıen türelmesen bánik a gyerekekkel. Abban igaza van, hogy a múltja konkrétumait nem ismerem, de nem hiszem, hogy ez olyan rettentı fontos lenne, kivéve ha beszélni akar róla. Mindenkinek van múltja, de a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belıle, de meg nem változtathatja. Meg aztán azt az embert, aki akkor volt, én nem ismertem. Azt viszont, akinek megismertem, még jobban meg akarom ismerni. Katie arcán röpke mosoly suhant át. – Így elmondva nagyon egyszerőnek hangzik. – Egyszerő is lehet. Katie emésztgette egy kicsit Alex szavait, és közben a borospohara szárát forgatta az ujjai között. – De mi van, ha a múlt mégsem múlt el? Mi van, ha még mindig zajlik? Alex továbbra is mélyen a szemébe nézett. – Úgy érti, mi lesz, ha ı megtalálja? Katie összerezzent. – Mit mondott? – Jól hallotta – felelte Alex a CID-nál elsajátított egyenletes, mármár társalgó hanghordozással. – Az a tippem, hogy férjnél volt… és lehet, hogy a fickó keresi magát. Katie megdermedt, és tágra nyílt a szeme. Egyszerre alig kapott levegıt, és ahogy fölpattant a hintaszékbıl, kiömlött a poharából a bor. Hátrálni kezdett, és ahogy döbbenten bámulta a férfit, érezte, hogy az arcából kiszalad a vér. – Honnan tud rólam ennyi mindent? Ki mondta el magának? – vonta kérdıre Alexet, és közben lázasan dolgozott az agya, kétségbeesetten próbálta összerakni a történetet. Az lehetetlen, hogy 146 mindezt tudja! Egyszerően lehetetlen! Hiszen ı nem beszélt róla senkinek. Csak Jonak. A felismeréstıl a lélegzete is elállt. A szomszéd házikóra pillantott. A kedves szomszédja elárulta ıt, futott át az agyán. A barátnıje elárulta ıt… De bármilyen gyorsan pörgött az agya, nem maradt el tıle Alex sem. A férfi látta Katie arcán, hogy fél, de látott már ilyet korábban is. Méghozzá a kelleténél jóval többször. És tudta, hogy véget kell vetniük a játszadozásnak, ha tovább akarnak lépni. – Nem mondta el senki – nyugtatta meg a nıt. – De a reakciója egyértelmően bizonyítja, hogy igazam van. Nem ez az igazán fontos kérdés, Katie. Ha beszélni akar a múltjáról, én szívesen meghallgatom, és segítek, amiben csak tudok, de nem fogom faggatni. És ha nem akar beszélni róla, részemrıl az is rendben van… hiszen ismétlem, azt a Katie-t én nem ismertem. Nyilván jó oka van rá, hogy titokban tartsa a dolgot, úgyhogy ha elmondja, én is hallgatni fogok róla. Függetlenül attól, hogy kettınk közt mi történik, vagy nem történik. Nyugodtan találjon ki magának egy vadonatúj élettörténetet, és én egyetlen szavát sem fogom kétségbe vonni. Megbízhat bennem. Miközben beszélt, Katie merın nézte ıt. Zavartan, riadtan, dühösen nézte, de itta a szavait. – De hát… hogyan…? – Megtanultam észrevenni olyasmiket, ami másoknak nem tőnik fel – felelte Alex. – Volt az életemnek egy szakasza, amikor kizárólag ezzel foglalkoztam, semmi mással. És nem maga az elsı nı, akit ilyen helyzetben látok. 147 Katie csak bámulta a férfit, és közben egymást kergették a gondolatok a fejében. – A hadseregben – vonta le a következtetést. Alex bólintott, és állta a tekintetét. Végül fölállt a hintaszékbıl, és tett egy óvatos lépést Katie felé. – Tölthetek még egy pohár bort? A fölkavart Katie képtelen volt válaszolni, de amikor a férfi a poharáért nyúlt, hagyta, hogy elvegye. Az ajtó nyikorogva kinyilt, majd becsukódott Alex mögött, és Katie magára maradt a verandán. A korláthoz lépett. Kaotikus gondolatok kavarogtak a fejében. Le kellett küzdenie a késztetést, hogy összepakoljon, fogja a pénzzel teli kávésdobozát, és a lehetı leghamarabb eltőnjön a városból. De ha eltőnik, akkor mi van? Ha Alex rájött az igazságra, és ehhez elég volt pusztán figyelnie ıt, akkor rájöhet valaki más is. És nem kizárt, hogy az a valaki nem olyan ember lesz, mint Alex. A háta mögött ismét megnyikordult az ajtó. Alex kilépett a verandára, majd megállt Katie mellett, és letette elé a poharát a korlátra. – Eldöntötte már? – kérdezte. – Mit? – Hogy máris útra kel-e ismeretlen tájak felé. Katie a férfira meredt. Az arckifejezése arról árulkodott, hogy megdöbbentette a kérdés. Alex széttárta a karját. – Ugyan mi máson gondolkodott volna? De nyugi, csak azért érdekel, mert egy kicsit éhes vagyok, és nagyon nem szeretném, ha még vacsora elıtt elmenne. Eltelt egy-két másodperc, mire Katie fölfogta, hogy a férfi csak ugratja, és – bár azok után, ami az utóbbi percekben történt, nem 148 hitte volna, hogy ez lehetséges – azon kapta magát, hogy megkönnyebbülten elmosolyodik. – Lesz vacsora – mondta. – És holnap? Katie válasz helyett a boráért nyúlt. – Tudni akarom, hogy jött rá. – Nem csak úgy egy csapásra történt – mondta Alex, majd fölsorolt néhány dolgot, amit észrevett, és a végén megcsóválta a fejét. – A legtöbb ember fejében nem állt volna össze a kép. Katie tekintete a poharába mélyedt. – A maga fejében viszont összeállt. – Nem tehetek róla. Ez amolyan berögzıdött dolog. Katie ezt átgondolta. – Tehát már egy ideje tudta. Vagy legalábbis gyanakodott. – Igen – ismerte be a férfi. – És ezért nem kérdezett soha a múltamról. – Igen – mondta megint Alex. – És ennek ellenére randizni akart velem? Alex roppant komoly arccal válaszolt: – Az elsı pillanattól kezdve randizni akartam magával. Csak meg kellett várnom, amíg maga is készen áll erre. A láthatárról eltőnt a napfény utolsó halovány nyoma is. Alkonyodott. A lapos, felhıtlen égbolt halvány ibolyaszínbe fordult. A korlátnál álltak, és Alex elnézte, ahogy az enyhe déli szél szelíden emelgeti Katie rakoncátlan hajszálait. A nı hamvas bıre diszkréten fénylett, és finoman emelkedett-süllyedt a mellkasa. Kifürkészhetetlen tekintettel a messzeségbe bámult, és Alexnek elszorult a torka, amikor arra gondolt, vajon mi járhat a nı fejében. 149 – Még nem válaszolt a kérdésemre – szólalt meg végül. Katie egy pillanatig hallgatott, majd szégyellıs mosolyra húzódott a szája. – Azt hiszem, egy ideig még Southportban maradok, ha erre vonatkozott a kérdése – mondta végül. Alex belélegezte az illatát. – Bennem megbízhat, ugye, tudja? Katie a férfinak dılt, és érezte a köré fonódó karja erejét. – Kénytelen leszek, ha jól sejtem. Pár perc múlva visszamentek a konyhába. Katie letette a borospoharát, és becsúsztatta a sütıbe az étvágygerjesztı sajtot meg a töltött paprikát. Mivel még mindig zsongott a feje attól, hogy Alex olyan zavarba ejtı pontossággal kielemezte a múltját, örült minden apró-cseprı feladatnak, amivel elfoglalhatja magát. Nehezen fért a fejébe, hogy miért akarja még mindig vele tölteni az estét a férfi. És ami még fontosabb, hogy ı miért akarja Alexszel tölteni az estét. Mert a lelke mélyén Katie nem volt biztos benne, hogy megérdemli-e a boldogságot, nem hitte, hogy méltó egy olyan emberre, aki a jelek szerint… normális. Ez volt a múltjára vonatkozó mocskos, sötét titok. Nem az, hogy bántalmazták, hanem az, hogy bizonyos fokig úgy érezte, megérdemelte, amiért hagyta. Még most is szégyellte, és volt idı, amikor irtózatosan rondának érezte magát, mintha legalábbis mindenki láthatná a sebeit. Akkor és ott azonban ez kevésbé számított, mint azelıtt, mert gyanította, hogy Alex érti az ı szégyenérzetét is. És el is fogadja. Elıvette a hőtıbıl a korábban elkészített málnaszószt, és belekanalazta egy kis serpenyıbe, hogy megmelegítse. 150 Nem tartott sokáig, és miután félretette a fémtálat, kivette a sütıbıl a baconbe göngyölt brie sajtot, ráöntötte a szószt, és föltálalta. Ekkor hirtelen eszébe jutott a pulton álló bora is, és azt is magához vette, mielıtt leült volna Alexszel szemben az asztalhoz. – Ez még csak a kezdet – mondta. – A paprikának még kell egy kis idı. Alex közelebb hajolt a sajtos tálhoz. – Fantasztikus illata van! – Kivett a tányérjára egy darab sajtot, és megkóstolta. – Ó, de jó! Katie elmosolyodott. – Nem rossz, mi? – Felséges. Hol tanult meg ilyeneket fızni? – Egyszer összebarátkoztam egy séffel. İ mondta, hogy ezzel nagyjából mindenkit el lehet kápráztatni. Alex levágott a villájával még egy falatot. – Örülök, hogy Southportban marad – mondta. – Szívesen ennék rendszeresen ilyet. Még akkor is, ha barterügylet keretében oda kell adnom érte az árukészletem egy részét. – Nem bonyolult a recept. – Még nem látott engem fızni. Gyerekkajában profi vagyok, de ha magasabbra helyezzük a lécet, hamar elvérzek. – A poharáért nyúlt, és ivott egy korty bort. – A sajthoz talán jobban megy a vörös. Nem baj, ha fölbontom a másik üveget? – Dehogy baj. A férfi a pulthoz lépett, és kinyitotta a zinfandelt, Katie pedig hozott a bárszekrénybıl még két poharat. Alex töltött beléjük bort, és az egyiket Katie kezébe adta. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy már-már összeért a kezük. A férfinak uralkodnia kellett magán, hogy ne vonja forró ölelésébe Katie-t. 151 – Mondani akarok valamit, de nem szeretném, ha félreértené. – Vajon miért nem tetszik, amit hallok? – Csak azt akartam elmondani, hogy mennyire vártam a mai estét. Egész… egész héten ezen járt az eszem. – És ezt ugyan miért érteném félre? – Nem tudom. Talán azért, mert nı. Vagy mert olyan kétségbeesetten hangzik, és a nık nem szeretik a kétségbeesett férfiakat. Katie az este folyamán elıször kacagott fel könnyedén, fesztelenül. – Nem hiszem, hogy kétségbeesett lenne. Azt látom, hogy idınként kissé lefárasztja a bolt meg a gyerekek, de nem mondhatnám, hogy naponta hívogatott. – De csak azért nem hívogattam, mert nincs telefonja. Szóval szeretném, ha tudná, hogy ez nekem nagyon sokat jelent. Nem vagyok valami tapasztalt ezen a téren. – A vacsorázás terén? – A randizás terén. Jó ideje nem csináltam ilyet. Én sem – gondolta magában Katie. De azért jólesett, amit Alex mondott. – Jöjjön, egyen még – mondta, és a sajtra mutatott. – Melegen jobb. Amikor végeztek az étvágygerjesztıvel, Katie fölállt, és a sütıhöz lépett. Bekukucskált, hogy lássa, hogy áll a töltött paprika, majd elöblítette a korábban használt serpenyıt. Összeszedte a scampiszósz hozzávalóit, és elkezdte fızni, majd betette sülni a garnélarákokat. Mire átsültek, elkészült a szósz is. Katie tett a két tányérra egy-egy töltött paprikát, majd szedett mellé a fıfogásból is. Ezután 152 félhomályosra állította a világítást, meggyújtott egy gyertyát, és az asztal közepére helyezte. A vajas-fokhagymás aroma, no meg a falon táncoló reszketeg fény szinte újjávarázsolta a kopottas, régi konyhát, a megújulás ígéretét hordozta magában a helyiség. Míg ık ettek és beszélgettek, elıbújtak rejtekükbıl a csillagok. Alex többször is megdicsérte Katie fıztjét, mondván, ilyen jót még életében nem evett. Miközben lassan csonkig égett a gyertya, és kiürült a borosüveg, Katie elárult egy-két apró részletet altoonai gyerekkoráról. Jonak nem mondta el a teljes igazságot a szüleirıl, Alexnek viszont szépítgetés nélkül kitálalt mindent: az állandó költözéseket, a szülei alkoholizmusát, és azt is, hogy tizennyolc éves kora óta magára van utalva. Alex szótlanul hallgatta végig, nem ítélkezett. De Katie így sem tudhatta biztosan, hogy mit gondol a férfi a múltjáról. Amikor végül elhallgatott, azon aggódott, nem fecsegett-e ki túl sok mindent. De Alex ekkor átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezét. Katie képtelen volt a férfi szemébe nézni, de az ujjaik egymásba fonódtak, és egyikük sem akarta elengedni a másikat, mintha ık lennének az utolsó két ember a kipusztult földgolyón. – Alighanem ideje rendbe szednem a konyhát – szólalt meg végül Katie, megtörve a varázst. Eltolta magát az asztaltól, és a széknyikorgás végérvényesen tudtára adta Alexnek, hogy a pillanat tovatőnt, bár a férfi mindennél jobban szerette volna, ha visszajön. – Szeretném, ha tudná, hogy csodálatosan éreztem magam ma este – kezdte. – Alex… én… A férfi a fejét rázta. – Nem kell mondania semmit… Katie nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. 153 – De szeretnék. – Az asztal mellett állt, és valami ismeretlen érzelem csillant a szemében. – Én is csodálatosan éreztem magam. De tudom, hova vezet ez, és nem akarok fájdalmat okozni magának. – Katie most fújt egyet, így győjtött erıt ahhoz, ami ezután jött. – Nem ígérhetek semmit. Nem tudom megmondani, hol leszek holnap, vagy pláne egy év múlva. Amikor elmenekültem, azt hittem, magam mögött hagyhatom az addigi életemet, és újra kezdhetek mindent. Azt hittem, úgy csinálhatok, mintha az egész meg se történt volna. De hát hogy is lenne ez lehetséges? Azt hiszi, ismer engem, de én már abban sem vagyok biztos, hogy én magam tudom-e egyáltalán, ki vagyok. És bármilyen sokat tud rólam, van még egy csomó dolog, amit nem tud. Alex érezte, hogy valami összeomlik benne. – Most azt akarja mondani, hogy ne találkozzunk többé? – Nem – rázta a fejét vehemensen Katie. – Csak azért mondom el mindezt, mert nagyon is akarok találkozni magával, és ez megijeszt, mert a lelkem mélyén tudom, hogy maga jobbat érdemel. Olyan nıt, akire biztosan számíthat. És akire a gyerekei is számíthatnak. Mint már mondtam, van néhány dolog, amit nem tud rólam. – Az nem számít. – Hogy mondhat ilyet? A beállt csöndben Alex jól hallotta a hőtıszekrény halk zúgását. Közben fölkelt a hold, és ott világított a fák fölött, mintha odaakasztották volna. – Úgy, hogy ismerem magamat – felelte végül a férfi, és rádöbbent, hogy szerelmes ebbe a nıba. Szereti azt a Katie-t is, akit megismert, és azt a Katie-t is, akit nem volt alkalma megismerni. Fölállt az asztaltól, és közelebb lépett a nıhöz. – Alex… ezt nem lehet… 154 – Katie – suttogta a férfi, és egy pillanatig egyikük sem mozdult. Végül Alex Katie derekára tette a kezét, és közelebb húzta magához. A nı akkorát sóhajtott, mintha valami idıtlen idık óta cipelt terhet dobna le magáról, és amikor fölnézett a férfira, egy csapásra könnyedén el tudta képzelni, hogy a félelmei alaptalanok voltak. El tudta képzelni, hogy Alexnek bármit elmondhat magáról, úgyis szeretni fogja, mert máris szereti, és ez örökké így lesz. És ekkor döbbent rá, hogy ı is szereti a férfit. Elengedte magát, hagyta, hogy a teste Alexhez simuljon. A férfi most a hajához emelte a kezét. Gyengéd és lágy volt az érintése, olyan gyengéd és lágy, amilyet még soha életében nem tapasztalt, és ámulva nézte, hogy Alex lehunyja a szemét. A férfi most oldalra billentette a fejét, és egyre közelebb került egymáshoz az arcuk. Amikor végül összeért az ajkuk, Katie érezte Alex nyelvén a bor ízét. Átadta magát a férfinak, hagyta, hogy csókolja az arcát, a nyakát, hátradılt, és átjárta a mámorító érzés. A férfi nyelve finoman, nedvesen cirógatta a bırét, az ı karja pedig Alex nyaka köré fonódott. Ilyen érzés igazán szeretni valakit, gondolta, és ilyen érzés az, amikor ez a valaki viszontszeret. Érezte, hogy a sírás szélén áll. Pislogva próbált uralkodni magán, de egyszer csak megállíthatatlanul eleredt a könnye. Szerette, akarta a férfit, de ami még fontosabb, azt akarta, hogy tényleg ıt, az igazi énjét szeresse, minden hibájával és titkával együtt. Azt akarta, hogy Alex tudja róla a teljes igazságot. Hosszasan csókolóztak a konyhában, egymáshoz préselıdött a testük, a férfi keze bejárta Katie hátát, haját. A nı megborzongott, amikor súrolta az arcát Alex enyhe borostája. Amikor pedig a férfi ujja végigsiklott a karján, mintha forróság áradt volna szét a testében. 155 – Együtt akarok lenni veled, de nem lehet – suttogta végül, és szívbıl remélte, hogy a férfi nem haragszik meg. – Semmi baj – válaszolta halkan Alex. – Ez az este már úgysem lehetne csodálatosabb. – De azért csalódott vagy. A férfi kisimított Katie arcából egy hajszálat. – Te semmivel sem tudsz nekem csalódást okozni. Katie nagyot nyelt, és próbált megszabadulni a félelmeitıl. – Van valami, amit tudnod kell rólam – suttogta. – Bármi is az, biztosan el tudom viselni. Katie ismét odabújt hozzá. – Nem lehetek a tiéd ma éjjel, méghozzá ugyanazért, amiért nem mehetek feleségül hozzád. – Nagyot sóhajtott. – Azért, mert már van férjem. – Tudom – suttogta Alex. – És nem baj? – Nem éppen ideális helyzet, de hidd el, én sem vagyok tökéletes. Talán az lesz a legjobb, ha apránként, napról napra éljük az életünket. És ha te készen állsz, ha készen állsz majd valaha is, én várni fogok rád. – Megcirógatta az ujjával a nı arcát. – Szeretlek, Katie. Lehet, hogy te most még nem tudod kimondani ezt a szót, és talán soha nem leszel rá képes, de ez nem változtat azon, amit én érzek irántad. – Alex… – Nem kell kimondanod – mondta a férfi. – Megmagyarázhatom? – kérdezte Katie, és elhúzódott tıle. Alex meg sem próbálta leplezni a kíváncsiságát. – El akarok mondani neked valamit. Mesélni akarok magamról. 156 17. fejezet Három nappal azelıtt, hogy Katie elhagyta New Englandet, a csípıs január eleji szélben jéggé fagytak a hópelyhek, és a fodrászszalon felé haladva le kellett szegnie a fejét. Repdesett a szélben a hosszú, szıke haja, és mintha parányi, jeges tőkkel szurkálták volna az arcát. Magas sarkú papucscipı volt rajta, nem csizma, és már majd lefagyott a lába. Kevin a kocsiból figyelte. Nem fordult hátra, hogy megnézze, de hallotta, hogy üresben jár a motor, és látta maga elıtt a férje nyílegyenes pengeszáját. A tömeg, amely karácsony elıtt elözönlötte az üzletsort, már nem volt sehol. Üresen kongott a fodrászattal szomszédos két üzlet: az elektronikai bolt és a kisállat-kereskedés is. Ilyen idıben senkinek nem volt kedve kimozdulni. Amikor Katie benyitott a fodrászatba, az ajtót kivágta a szél, és csak üggyel-bajjal tudta becsukni maga után. A szalonba is követte a kinti fagyos levegı, és a kabátja vállát finom, fehér hóréteg borította. Búcsúzóul odaintett Kevinnek, és rámosolygott. A férje szerette, ha rámosolyog. Kettıre beszélt meg idıpontot egy Rachel nevő fodrásznıvel. A legtöbb hely már foglalt volt, és Katie nem igazán tudta, hova menjen. Elıször járt ebben a szalonban, és kényelmetlenül érezte magát. A fodrászlányok közül egy sem látszott többnek harmincnál, és a többségüknek vad, zilált, vöröses-kékes árnyalatokkal megbolondított hajzata volt. Aztán odajött hozzá egy huszonöt év körüli, szoláriumbarna, piercinges, tetovált nyakú lány. 157 – Te jöttél hozzám kettıre? – kérdezte. – Festés és fazonigazítás lesz, ugye? Katie bólintott. – Rachel vagyok. Gyere utánam. – A fodrászlány elindult, majd hátrapillantott a válla fölött. – Jó hideg van odakint, mi? Majd meghaltam, mire elvergıdtem az ajtóig. A parkoló túlsó végén kell parkolnunk. Nagyon utálom, de hát mit tehet az ember, ugye. – Tényleg nagyon hideg van – mondta Katie. Már majdnem az üzlet hátsó sarkában jártak, amikor Rachel leültette. A lila mőanyag borítású szék és a fekete csempepadló azt sugallta, hogy ez fiatalabbaknak való hely, szingliknek, akik ki akarnak tőnni a tömegbıl. Nem szıke férjes asszonyok járnak ide. Katie idegesen fészkelıdött, miközben ráterítették a köpenyt. Megmozgatta lábujjait, hogy ne fázzanak annyira. – Mostanában költöztél a környékre? – kérdezte Rachel. – Dorchesterben lakom – felelte Katie. – Az nincs valami közel. Valaki ajánlott minket? Katie két hete látta meg a szalont, amikor Kevin elvitte vásárolni, de ezt nem mondta el, csak megrázta a fejét. – Akkor szerencsém van, hogy pont én vettem föl a telefont – mosolyodott el Rachel. – Milyen színt szeretnél? Katie utálta, hogy néznie kell magát a tükörben, de nem volt más választása. Tudta, hogy ezt most muszáj jól csinálnia. Egyszerően muszáj. A tükör sarkába tőzött fényképen Rachel volt látható valakivel, alighanem a barátjával. A punkfrizurás fickónak még több piercingje volt, mint neki. Katie a köpeny alatt jó szorosan összepréselte a két kezét. 158 – Szeretném, ha természetesnek hatna, úgyhogy talán rakhatnál bele sötétebb, télies melírcsíkokat. És csináld meg a tövét is, hogy ne üssön el színben. Rachel bólintott a tükörnek. – És nagyjából ugyanilyen színő legyen, mint most? Vagy sötétebb, esetleg világosabb? Mármint nem a melírcsíkok, persze. – Nagyjából ugyanilyen. – Fólia jöhet? – Igen – felelte Katie. – Sima ügy – mondta Rachel. – Pár perc türelmedet kérem, hogy elıkészítsek mindent. Rögtön jövök, oké? Katie bólintott, majd miután Rachel elment, oldalra sandított. Egy nı éppen hátrahajtotta a fejét, hogy egy másik fodrászlány megmoshassa a haját. Odahallatszott a csapból folyó víz csurgása és a többi fodrászállásban zajló beszélgetések moraja is. A hangszórókból diszkrét, halk zene szólt. Rachel már hozta is a fóliát meg a festéket. Kikeverte a színt, ügyelve a megfelelı sőrőségre. – Mióta laksz Dorchesterben? – Négy éve. – És hol nıttél fel? – Pennsylvaniában – felelte Katie. – És mielıtt ideköltöztem, Atlantic Cityben éltem. – A férjed hozott el? – Igen. – Szép kocsija van. Láttam, amikor integettél neki. Milyen típusú is? Mustang? 159 Katie ismét bólintott, de nem szólt semmit. Rachel egy darabig csöndben dolgozott: fölvitte a festéket, és fóliába csomagolta a befestett tincseket. – Mióta vagy férjnél? – kérdezte, miközben egy nehezen kezelhetı tinccsel bíbelıdött. – Négy éve. – Ezért költöztél Dorchesterbe, igaz? – Igen. Rachel lankadatlanul csivitelt tovább. – És mivel foglalkozol? Katie mereven elıreszegezte a tekintetét, de próbálta nem látni magát. Azt kívánta, bárcsak valaki más lehetne. Másfél órája van. Csöndben fohászkodott az égiekhez, hogy Kevin ne érjen oda idı elıtt. – Nem dolgozom – felelte. – Én megırülnék, ha nem dolgoznék. Persze, nem mindig könnyő. Mit csináltál, mielıtt férjhez mentél? – Italfelszolgáló voltam. – Kaszinóban? Katie bólintott. – Ott ismerkedtél meg a férjeddel? – Igen. – És most mit csinál? Mármint amíg te itt vagy? Alighanem beült egy bárba, gondolta Katie. – És miért nem jöttél el egyedül a kocsival? Hiszen Dorchester nincs a szomszédban. – Én nem vezetek autót. Ha el kell mennem valahova, a férjem fuvaroz. 160 – Én nem tudom, mit csinálnék kocsi nélkül. Mármint nincs valami flancos autóm, de elvisz, ahova kell. Győlölném, ha valaki mástól függnék. Katie orrát parfümillat csapta meg. A pult alatt kattogni kezdett a radiátor. – Nem tudok vezetni. Rachel vállat vont, miközben fóliába bugyolált egy újabb tincset. – Pedig nem nehéz. Egy kicsit gyakorolsz, aztán levizsgázol, és hajrá. Katie Rachelt bámulta a tükörben. A lány, úgy tőnt, tudja, mit csinál, de fiatal volt, és jobb lett volna, ha idısebb, tapasztaltabb fodrász foglalkozik vele. Furcsa volt ez, hiszen ı maga is csak pár évvel lehetett idısebb Rachelnél. Vagy talán még annyival sem. De öregnek érezte magát. – Vannak gyerekeid? – Nincsenek. A lány talán megérezte, hogy érzékeny pontra tapintott, mert pár percig csöndben végezte a munkáját. Katie a befóliázott hajtincsekkel úgy festett, mint valami őrlény a csápjaival. A fodrász végül átvezette egy másik székbe, és fölkapcsolta a melegítı lámpát. – Pár perc múlva jövök, és megnézlek, oké? Azzal Rachel átballagott az egyik kolléganıjéhez. Beszélgettek, de a zsivajban nem lehetett hallani, hogy mirıl. Katie az órájára pillantott. Kevin alig egy óra múlva visszajön érte. Gyorsan megy az idı, túl gyorsan. Rachel visszajött, és megnézte a haját. – Még egy kicsit maradj itt – csiripelte, majd tovább csacsogott a kolléganıjével. Élénken gesztikulálva társalogtak. Elevenek voltak, fiatalok, gondtalanok. Boldogok. 161 Újabb percek teltek el. Aztán egy negyedóra. Katie igyekezett nem bámulni az órát. Végül elérkezett a pillanat: Rachel kiszedte a hajából a fóliát, és a hajmosóhoz vezette. Katie hátradılt, a nyaka az odatett törülközın pihent. A lány megengedte a csapot, és Katie arcába hideg víz fröccsent. Aztán a fodrász a fejbırét masszírozva szétkente a sampont, leöblítette, majd kent rá balzsamot is, és leöblítette még egyszer. – Akkor most kicsinosítunk, jó? Amikor visszaült abba a székbe, ahol kezdték, Katie-nek úgy tőnt, rendben van a haja, de így, vizesen nehéz volt megállapítani. Márpedig jól kell sikerülnie a frizurának, hogy Kevinnek is tetsszen. Rachel kifésülte a haját szép egyenesre. Még negyven perc… Rachel merın nézte Katie tükörképét. – Mennyit vágjak belıle? – Ne túl sokat. Csak a töredezett végeket. A férjem hosszan szereti. – És milyen fazon legyen? Van katalógusom, ha valami újat szeretnél. – Jó lesz úgy, ahogy volt. – Rendben – mondta Rachel. Katie csöndben nézte, ahogy a lány az ujjai közé fogva fésülgeti a haját, majd lecsippenti a végét az ollóval. Elıször hátul, aztán oldalt. Végül pedig a feje búbján. Rachel közben kerített valahonnan egy rágót, és föl-lejárt az állkapcsa, miközben dolgozott. – Így jó lesz? – Igen. Azt hiszem, elég, ha ennyit levágsz. Rachel fogta a hajszárítót meg a körkörös kefét. Lassan végighúzta a kefét a hajon, miközben a vendége füle mellett ott zúgatta a hajszárítót. 162 – Milyen gyakran csináltatod meg a hajadat? – próbált megint csevegni Rachel. – Havonta. De van, hogy csak levágatom. – Egyébként nagyon szép hajad van. A lány dolgozott tovább. Katie kérte, hogy néhány fürtjét egy kicsit göndörítse be. Rachel elıhozta a hajsütı vasat. Kellett pár perc, hogy fölmelegedjen. De még mindig maradt húsz perce. A fodrász bodorította, kefélte egy darabig Katie haját, majd végül, úgy tőnt, elégedett volt a mővével. – Megfelel? – kérdezte, miközben a tükörben vizsgálgatta a végeredményt. Katie megnézte, hogy stimmel-e a szín és a fazon. – Tökéletes – felelte. – Hadd mutassam meg hátulról is. – Rachel megpörgette a széket, és a vendége kezébe adott egy kis tükröt. Katie megnézte magának a kettıs tükörképét, majd bólintott. – Akkor készen vagyunk. – Mivel tartozom? Rachel megmondta, Katie pedig elıhúzta az összeget a pénztárcájából. Borravalót is adott. – Kaphatnék nyugtát? – Persze – mondta Rachel. – Gyere velem a kasszához. A fodrászlány megírta a nyugtát. Katie tudta, hogy Kevin meg fogja nézni, és elkéri a visszajárót, ezért a borravalót is hozzáíratta az összeghez. Az órájára pillantott. Tizenkét perce maradt. Kevin még nem jött vissza. Katie szíve szaporán vert, miközben belebújt a kabátjába meg a kesztyőjébe. Amikor kiment a szalonból, Rachel még mindig locsogott. A szomszédos elektronikai boltban 163 Katie eldobható mobiltelefont kért, meg egy kártyát, amellyel húsz órát beszélhet. Amikor elmondta, mit szeretne, kis híján elszédült, mert tudta, hogy innen nincs visszaút. Az eladó elıvett a pult alól egy készüléket, és miközben elmagyarázta, hogy mőködik, elkezdte kiállítani a számlát. Katie elrejtette a tárcájában a saját dugipénzét is, méghozzá egy tampontartó tasakban, mert tudta, hogy ott Kevin biztos nem fogja keresni. A pultra tette a győrött bankjegyeket. Az óra egyre csak ketyegett. Katie ismét kinézett a parkolóra. Forgott vele a világ, és kiszáradt a szája. Az eladó rengeteget vacakolt. Katie készpénzzel fizetett, mégis kérte a nevét, lakcímét, irányítószámát. Teljesen értelmetlen volt, és nevetséges. Katie elszámolt tízig. A fickó még mindig pötyögött. Az úton pirosra váltott a lámpa. A kanyarodósávban több autó is várakozott. Katie arra gondolt, hogy talán Kevin is ott van már, és mindjárt befordul a parkolóba. Ugye, nem fogja meglátni, amikor kilép az üzletbıl? Nehezen kapott levegıt. Megpróbálta fölnyitni a mőanyag csomagolást, de az erıs volt, mint az acél. Márpedig a kis retiküljébe nem fért be, és a zsebébe sem. Ollót kért az eladótól, és a fickónak egy hosszú percig tartott, mire keresett egyet. Katie sikítani tudott volna, legszívesebben sürgette volna az eladót, hogy mozogjon, mert Kevin bármelyik percben itt lehet. De nem tette, inkább az ablak felé fordult. Miután a telefon végre kiszabadult a csomagolásából, a kártyával együtt zsebre vágta. Az eladó még megkérdezte, hogy kér-e szatyrot, de ekkor ı már kilépett az ajtón. Ólomsúllyal húzta le a zsebét a telefon, és a jeges havon vigyáznia kellett, nehogy elveszítse az egyensúlyát. 164 Belépett a fodrászszalonba, levette a kabátját meg a kesztyőjét, és megállt a kasszánál. Fél perc múlva már látta is, hogy Kevin kocsija befordul a parkolóba, majd elkanyarodik a fodrászüzlet felé. Kint egy kicsit havas lett a kabátja. Gyorsan lesöpörte. Közben már jött felé Rachel. Katie már-már pánikba esett a félelemtıl, hogy a férje esetleg meglátta. Próbált összpontosítani. Uralkodj magadon! És viselkedj természetesen! – Itt felejtettél valamit? – kérdezte a fodrászlány. Katie fújt egyet. – Kint akartam megvárni a férjemet, de nagyon hideg van – magyarázta. – És a névjegyedet se kértem el. Rachel arca földerült. – Ez bizony így van. Várj egy percet. – Azzal elsietett, és elıvett a fiókjából egy névjegyet. Katie tudta, hogy Kevin figyeli a kocsiból, de úgy tett, mintha nem venné észre. Rachel visszajött a névjeggyel. – Vasárnap és hétfın általában nem dolgozom – mondta. Katie bólintott. – Majd hívlak. A háta mögött nyílt az ajtó, és ott állt Kevin, pedig nem szokott bejönni. Katie szíve hevesen kalapált. Belebújt a kabátjába, és igyekezett uralkodni a remegı kezén. Aztán a férje felé fordult, és rámosolygott. 165 18. fejezet Amikor Kevin Tierney befordult a kocsibejáróra, már erısebben havazott. A férfi fogta a hátsó ülésen lévı szatyrokat, és az ajtó felé indult. Útközben egy szót sem szólt Katie-hez, és az élelmiszerboltban sem beszélt sokat. Csak ment mellette némán, miközben a felesége a polcokat böngészte, hogy mi van leértékelve, és próbált nem gondolni a zsebében lapuló telefonra. Pénzszőkében voltak, és Kevin megharagudott volna, ha sokat költ. A jelzáloghitelük majdnem a fél fizetését elvitte, és a hitelkártyák törlesztésére is elég sok pénz elment. Ezért többnyire otthon kellett enniük, de Kevin szeretett úgy étkezni, mintha étteremben lenne: elıételt, fıfogást, köretet, és olykor még salátát is kért. Maradékot nem volt hajlandó enni, így pedig nehéz volt meghúzni a nadrágszíjat. Katie-nek körültekintıen meg kellett terveznie a menüt, és szorgalmasan vagdosta ki a kuponokat az újságból. Amikor Kevin fizetett a boltban, átadta neki a fodrásznál visszakapott pénzt meg a nyugtát. Kevin gondosan megszámolta a pénzt. Otthon Katie fázósan átölelte magát, és a két karját dörzsölgette. Régi házban laktak, a rosszul záródó ablakok résein beszivárgott a hideg levegı. A fürdıszobában olyan hideg volt a padló, hogy Katienek belefájdult a lába, de Kevin nem engedte, hogy följebb állítsa a főtést, mondván, az sokba kerül. Amíg a férje munkában volt, Katie pulóverben és mamuszban mászkált a házban, de ha Kevin otthon volt, elvárta, hogy szexisen nézzen ki. 166 A férfi letette a szatyrokat a konyhaasztalra. Katie is letette a maga homiját, a férje pedig a hőtıhöz lépett, és elıvett egy üveg vodkát meg pár jégkockát. Belepottyantotta a jégkockákat egy pohárba, majd rájuk öntötte az alkoholt. Katie-t békén hagyta: bement a nappaliba, és már szólt is a sportcsatorna. A New England Patriotsról beszéltek, meg a rájátszásról, és hogy van-e esély az újabb Super Bowl-gyızelemre. Tavaly Kevin ki is ment egy Patriotsmeccsre: gyerekkorától fogva ennek a csapatnak szurkolt. Katie kibújt a kabátjából, és a zsebébe nyúlt. Úgy saccolta, hogy néhány perce lehet, és csak remélni tudta, hogy ennyi idı elég lesz. Bekukkantott a nappaliba, majd a mosogatóhoz sietett. A mosogató alatti beépített szekrényben ugyanis volt egy doboz súrolószivacs. Katie bedugta a mobiltelefont a doboz aljára, majd rápakolta a szivacsokat. Halkan becsukta a szekrényt, majd a kabátjáért nyúlt, és szívbıl remélte, hogy nem pirult ki, és Kevin se látta meg, mit csinál. Nagy levegıt vett, hogy erıt győjtsön, majd a karjára vette a kabátot, és a nappalin keresztül az elıszobai gardróbszekrény felé indult. A nappali mintha megnyúlt volna, ahogy áthaladt rajta: mintha az elvarázsolt kastély tükörtermében járt volna, de megpróbálta elhessegetni ezt az érzést. Tudta, hogy Kevin átlátna rajta, hogy olvasni tudna a gondolataiban, ha odanézne, de a férfi ezúttal nem vette le a szemét a képernyırıl. Katie légzése csak akkor lassult le ismét normál tempóra, amikor már visszaért a konyhába. Elkezdte kipakolni az élelmiszereket. Még mindig kába volt egy kicsit, de tudta, hogy muszáj normálisan viselkednie. Kevin szerette, ha rend van a házban, különös tekintettel a konyhára és a fürdıszobára. Katie betette a sajtot meg a tojást a hőtıszekrény megfelelı rekeszeibe, majd kivette az alsó fiókból a régi zöldséget, kitörölte a fiókot, és az aznap vett zöldséget tette alulra. Egy kevés 167 zöldbabot elöl hagyott, és a spájzban, a padlón álló kosárban talált vagy tíz-tizenkét darab krumplit. Kint hagyott a pulton egy uborkát is, meg némi jégsalátát és egy paradicsomot, hogy salátát csináljon. A fıfogás hátszínsteak volt. Már elızı nap beáztatta a hússzeleteket a vörösbort, narancs- és grépfrútlét, sót, borsot tartalmazó páclébe. A savas dzsúszok jól megpuhították a húst, és ízt is adtak neki. A steak a hőtıszekrény alsó polcán állt egy tőzálló tálban. Katie elrakta a vásárolt élelmet, átrendezgette a hőtıt, hogy a régebben beszerzett dolgok legyenek elöl, majd összehajtogatta a szatyrokat, és betette ıket a mosogató alá. Ezután elıvett az egyik fiókból egy kést, és a gázrózsák közelébe helyezte a kenyérpirító alól elıvett vágódeszkát. Félbevágta a krumplikat, úgy látta, épphogy elég lesz kettıjüknek. Kikent olajjal egy tepsit, bekapcsolta a sütıt, és befőszerezte a burgonyát petrezselyemmel, sóval, borssal, fokhagymával. Tudta, hogy a krumpli a steak elıtt kerül a sütıbe, és újra kell majd melegítenie, a steaket pedig grilleznie kell. Kevin úgy szerette, ha a salátát szépen kockára vágja, meghinti kéksajtmorzsalékkal és pirított fokhagymás kenyérkockákkal, és nyakon önti olasz öntettel. Katie félbevágta a paradicsomot, és fölszeletelt egy negyed uborkát, majd a maradékot alufóliába csomagolta, és visszatette a hőtıbe. Amikor kinyitotta a frizsidert, észrevette, hogy Kevin ott áll a háta mögött, a nappaliba nyíló ajtó félfáját támasztja. Fenékig kiitta a vodkáját, majd szótlanul tovább figyelte a feleségét. Nyomasztó volt a jelenléte. Katie emlékeztette magát, hogy a férje nem tudja, hogy kiment a fodrászüzletbıl, amíg ı távol volt. Nem tudja, hogy vett magának egy mobiltelefont. Mert ha tudná, akkor már mondott volna valamit. Vagy csinált volna valamit. 168 – Steak lesz vacsorára? – kérdezte végül a férfi. Katie becsukta a hőtıt, és tovább tett-vett, hogy elfoglalja magát valamivel, és hogy meneküljön a félelmei elıl. – Igen – felelte. – Most kapcsoltam be a sütıt, úgyhogy kell még pár perc. Elıször a krumplit kell betennem. Kevin merın nézte. – Jó a hajad – jegyezte meg. Szépen megcsinálta a lány. Katie a vágódeszkához lépett, és hosszú szeletekre vágta a paradicsomot. – Ne túl nagyra – figyelmeztette Kevin, és arrafelé intett a fejével. – Tudom – mondta Katie, és elmosolyodott. Kevin ismét a hőtıhöz lépett. Összekoccantak a jégkockák a pohárban. – Mirıl beszélgettetek, amíg csinálta a hajadat? – Semmi különösrıl. Csak a szokásos. Tudod, milyenek a fodrászok. Beszélnek azok mindenrıl. Kevin megrázta a poharát. Megint összekoccantak a jégkockák. – Rólam beszéltetek? – Nem – felelte Katie. Tudta, hogy Kevin annak nem örülne. Kivette a hőtıbıl a vodkásüveget, letette a pulton álló pohara mellé, és belépett Katie mögé. Ott állt, és a válla fölött nézte, ahogy szeleteli a paradicsomot. Egészen apró, borsószemnyi darabokra vagdosta. Katie érezte a nyakán a férje leheletét, és igyekezett nem összerándulni, amikor Kevin a derekára tette a két kezét. Tudta, mit várnak tıle: letette a kést, szembefordult a férjével, és a nyaka köré fonta a két karját. Meg is csókolta, kicsit nyelves volt a puszi, mert tudta, hogy Kevin azt szereti, és egyáltalán nem érezte a pofon 169 elıszelét, csak akkor eszmélt föl, amikor már égett az arca. Forró volt az ütés helye, és szúrt, mint a darázscsípés. – Pocsékba ment miattad az egész délutánom! – üvöltött rá a férje, majd jó erısen megszorította a két karját. A szája eltorzult, a szeme már most véreres volt. Katie érezte a leheletén a piaszagot, és köpet fröccsent az arcába, ahogy a férje tovább ordítozott vele. – Ez az egyetlen szabadnapom, erre neked pont most jut eszedbe, hogy megcsináltasd a nyomorult hajadat a város közepén! Aztán meg mehetek veled bevásárolni! Katie vonaglott a férje szorításában, próbált elhátrálni, és Kevin végül elengedte. A fejét csóválta, és lüktetett az állkapocsizma. – Eszedbe jutott egy pillanatra is, hogy ma esetleg pihenni szeretnék? Hogy lazítanék egy kicsit a szabadnapomon? – Ne haragudj – mondta az arcát tapogatva Katie. Nem mondta meg Kevinnek, hogy a hét folyamán már kétszer is megkérdezte, megfelel-e neki az a nap, és azt sem mondta, hogy éppen Kevin akarta, hogy mindig máshova menjen fodrászhoz, nehogy összebarátkozzon valakivel. Nehogy bárki is tudomást szerezzen a dolgaikról. – Ne haragudj! – utánozta gúnyosan Kevin. Egy darabig még merın nézte Katie-t, majd ismét megcsóválta a fejét. – Te jóságos ég! Hát ennyire nehezedre esik, hogy ne csak magadra gondolj? Azzal már nyúlt is felé, el akarta kapni, Katie pedig elfordult, és menekülni próbált. De a férje már rávetette magát, így nem volt hova mennie. Villámgyorsan sújtott le Kevin ökle, és irgalmatlan erıvel csépelte a hátát vesetájon, mint egy gızkalapács. Katie levegı után kapkodott, elsötétült a látómezeje sarka, úgy érezte, mintha késsel szurkálnák. A padlóra rogyott, a veséje szinte lángokban állt, a 170 fájdalom lesiklott a lábain, fölszaladt a gerincén. Forgott vele a világ, és amikor megpróbált fölállni, csak még rosszabb lett a helyzet. – Mert te mindig is olyan rohadtul önzı voltál! – kiáltotta fölé tornyosulva a férje. Katie nem szólt semmit. Nem tudott megszólalni. Levegıt sem kapott. Az ajkába harapott, hogy ne sikítson, és arra gondolt, vajon másnap véreset fog-e pisilni? Borotvapengeként szabdalta az idegeit a fájdalom, de nem sírt, mert tudta, hogy azzal csak még jobban feldühíti Kevint. A férje még mindig ott állt fölötte, majd méla undorral felsóhajtott. Az üres poharáért nyúlt, és kifelé menet fölkapta a vodkásüveget is. Majdnem egy teljes percig tartott, mire Katie összeszedte az erejét, és föltápászkodott. Remegı kézzel vagdosta tovább a paradicsomot. Hideg volt a konyhában, és a hátába minden szívverésnél belenyilallt a fájdalom. Az elızı héten Kevin olyan erıvel vágta hasba, hogy utána egész este hányt. Amikor pedig összecsuklott, a csuklójánál fogva rángatta föl a padlóról. A csuklóján maradt kék-zöld folton kirajzolódtak a félje ujjai. A pokol keze nyoma. Most könnyek csorogtak le az arcán, és folyton át kellett helyeznie a testsúlyát, hogy alábbhagyjon a fájdalom. Miután fölkockázta a paradicsomot, jöhetett az uborka. Kicsire vágta azt is. Aztán a jégsalátát: kockára, majd apróra. Ahogy Kevin szereti. Letörölte a kézfejével a könnyeit, és lassan elindult a hőtı felé. Elıvett egy csomag kéksajtot, majd a fokhagymás kenyeret is elıkereste a konyhaszekrénybıl. A nappaliban Kevin ismét hangosabbra vette a tévét. Bemelegedett a sütı. Katie betette a tepsit, és beállította az idıkapcsolót. Amikor az arcába csapott a forróság, rádöbbent, hogy 171 még mindig ég a bıre, de nem tartotta valószínőnek, hogy nyoma maradt volna a pofonnak. Kevin pontosan tudta, mekkorát üthet, és Katie azon tőnıdött, vajon hol tanulta ezt. Lehet, hogy ezt minden férfi tudja, vagy vannak titkos tanfolyamok, ahol erre specializálódott oktatók képzik ki ıket? Vagy csak Kevin tudja? A vesetáji fájdalom végre csillapodni kezdett. Már csak enyhe lüktetést érzett, és újra normálisan tudott lélegezni. A rosszul záró ablakon befújt a szél, az égbolt sötétszürke színben játszott. Szelíden kocogtatta az üveget a hó. Katie a nappali felé pillantott, és miután látta, hogy Kevin a kanapén ül, nekidılt a pultnak. Levette az egyik papucscipıjét, és a lábujjait dörzsölgette, hogy beinduljon a vérkeringés, és ne fázzon annyira a lába. Ugyanezt megcsinálta a másik lábával is, majd visszabújt a cipıjébe. Leöblítette és fölvágta a zöldbabot, majd öntött egy kis olívaolajat a serpenyıbe. Majd akkor kezdi el fızni a babot, amikor a steak a grillserpenyıbe kerül. Próbált nem gondolni a mosogató alá rejtett telefonra… Éppen kivette a tepsit a sütıbıl, amikor Kevin megint kijött a konyhába. A kezében ott volt a félig üres pohara. A szeme már üveges volt. Négy-öt pohár vodkát ihatott meg, gondolta Katie. Letette a tepsit a tőzhelyre. – Már mindjárt kész – mondta semleges hangon, mintha mi sem történt volna. Már megtanulta, hogy ha dühösen vagy sértetten reagál, az csak még jobban felbıszíti Kevint. – Megsül a steak, és már vacsorázhatunk is. – Ne haragudj – nyögte ki a férje. Kissé imbolygott álltó helyében. – Semmi baj. Tudom, hogy nehéz volt az utóbbi néhány hét. Sokat dolgoztál. 172 – Új ez a farmer? – Összefolytak a férje szavai. – Nem – felelte Katie. – Csak egy ideje nem volt rajtam. – Jól áll. – Köszönöm – mondta Katie. A férje közelebb lépett. – Olyan szép vagy. Ugye, tudod, hogy szeretlek? – Tudom. – És nem szívesen ütlek meg. Csak néha nem gondolkodsz. Katie oda sem nézve bólintott, és próbált másra gondolni, például arra, hogy mivel foglalhatná el magát. Eszébe jutott, hogy még meg kell terítenie. A mosogató melletti konyhaszekrényhez lépett. Már nyúlt a tányérokért, amikor Kevin odalépett a háta mögé, megfordította, és magához vonta. Katie nagy levegıt vett, majd produkált egy elégedett sóhajt, mert tudta, hogy a férfi ezt várja tıle. – Most azt kéne mondanod, hogy te is szeretsz – suttogta a férje, majd arcon csókolta, Katie pedig átkarolta. Érezte, hogy hozzányomódik a férfiassága, és pontosan tudta, mit akar Kevin. – Szeretlek – mondta. A férfi keze a mellére vándorolt. Katie várta, hogy megszorítsa, de nem tette, csak gyengéden cirógatta. A nı mellbimbója akarata ellenére megkeményedett. Győlölte magát ezért, de nem tehetett róla. Forró volt a férje lehelete. És piaszagú. – Istenem, de gyönyörő vagy! Mindig is gyönyörő voltál, már akkor is, amikor elıször megláttalak. – Kevin még közelebb nyomult. – A vacsora még várhat egy kicsit. – Azt hittem, éhes vagy. – Katie ezt úgy mondta, mintha évıdne vele. – Pillanatnyilag másra vagyok kiéhezve – suttogta a férje. Azzal kigombolta és szétnyitotta a nadrágját, majd Katie farmerével kezdett bíbelıdni. 173 – Ne itt… – Katie a fejét hátrahajtva megadta magát Kevin csókjainak. – Menjünk be a hálószobába, jó? – Ne csináljuk inkább az asztalon? Vagy a pulton? – Na, ne már, bébi – suttogta Katie, miközben a férfi a nyakát csókolgatta. – Az nem valami romantikus. – Viszont nagyon szexi. – És ha valaki benéz az ablakon, és meglát? – Elrontod a játékot – mondta Kevin. – Na! – nyafogott tovább Katie. – A kedvemért! Tudod, mennyire fölizgatsz mindig az ágyban! Kevin még egyszer megcsókolta, majd a melltartójára vándorolt a keze. Szétkapcsolta, méghozzá elöl: nem szerette, ha a felesége hátul kapcsolós melltartót visel. Katie most már a mellén is érezte a konyha hidegét, és látta az ıt meredten bámuló Kevin arcán a fölhorgadt vágyat. A férfi megnyalta a száját, majd bementek a hálószobába. Mire odaértek, a férfi már majd megırült: egészen a bokájáig lehúzta Katie farmerét. Most már a mellét is megszorította, és a nı az ajkába harapott, nehogy felkiáltson. Aztán az ágyra dıltek. Katie zihált, nyögött, és Kevin nevét kiáltozta, mert tudta, hogy a férje ezt szereti, és nem akarta, hogy megharagudjon, nem akarta, hogy pofozza, öklözze, rugdossa, nem akarta, hogy tudomást szerezzen a telefonjáról. A veséjébe még mindig bele-belenyilallt az éles fájdalom, de a sikítozásról sietve nyögésre váltott, és mondta, amit Kevin hallani akart. Ez egyre jobban fölizgatta a férfit, míg a teste végül görcsösen vonaglani kezdett. Amikor vége volt, Katie fölállt, felöltözött, és megcsókolta Kevint, majd visszament a konyhába, hogy befejezze a vacsorakészítést. A férfi visszament a nappaliba, és ivott még egy kis vodkát, mielıtt asztalhoz ült volna. Vacsora közben mesélt Katie-nek a 174 munkájáról, majd visszaült a tévé elé. Miután a nı rendet rakott a konyhában, Kevinnek az volt a kívánsága, hogy üljön oda mellé tévézni, így hát odaült, amíg el nem jött a lefekvés ideje. Az ágyban Kevin perceken belül hortyogott, mit sem tudva Katie néma könnyeirıl, mit sem tudva arról, hogy mennyire győlöli, és hogy mennyire győlöli saját magát is. Mit sem tudott a pénzrıl, amit a felesége egy éven át győjtögetett, a hajfestékrıl, amit egy hónapja becsempészett a kosárba a boltban, és a gardróbszekrényben rejtegette, mit sem tudott a mosogató alá dugott mobiltelefonról. Mit sem tudott arról, hogy ha minden Katie reményei szerint alakul, a feleségét már csak pár napig láthatja, csak pár napig ütheti. 175 19. fejezet Katie Alex mellett üldögélt a verandán, a végtelenbe veszı, fekete égboltot fénypontok pettyezték. Hónapok óta igyekezett kizárni az agyából az emlékeket, hogy csak a félelem maradjon. Nem akart emlékezni a férjére, gondolni sem akart rá. Nyomtalanul ki akarta törölni az életébıl, mintha soha nem is létezett volna. De az emléke nem tágított, és Katie tudta, hogy örökre vele marad. Alex csöndben hallgatta végig a történetet, a felé fordított hintaszékében. A nınek folytak a könnyei, de Alex élt a gyanúperrel, hogy valószínőleg nem is tud róla, hogy sír. Érzelemmentesen, mármár transzban beszélt, mintha mindez valaki mással történt volna meg. Mire végül elhallgatott, az ıt hallgató férfinak fölkavarodott a gyomra. Katie rá sem tudott nézni Alexra, pedig ı már korábban is hallotta ezt a történetet különbözı verziókban. De ez most más volt, mint a többi. Hiszen ezúttal nem csupán egy áldozattal volt dolga, hanem egy közeli baráttal, a nıvel, akibe beleszeretett. Alex Katie füle mögé simította a nı rakoncátlan hajtincsét. Az érintésére Katie kissé összerezzent, majd megnyugodott. Fáradtan felsóhajtott. Kifárasztotta a beszéd. Kifárasztotta a múlt. – Jól tetted, hogy eljöttél tıle – mondta a férfi. Halk, megértı volt a hangja. Katie pillanatnyi szünet után válaszolt. – Nem a te hibád volt. Neked ehhez a borzalomhoz semmi közöd. 176 A nı a sötétbe bámult. – Dehogy nincs – mondta. – Hiszen ıt választottam, emlékszel? Feleségül mentem hozzá. Hagytam, hogy egyszer megtörténjen, aztán meg már késı volt. Továbbra is fıztem rá, és takarítottam a házát. Vele háltam, amikor csak akarta, megtettem mindent, amit elvárt tılem. És elhitettem vele, hogy szeretek így élni. – Azt tetted, amit tenned kellett, hogy életben maradj – mondta nyugodt, egyenletes hangon Alex. Katie ismét hallgatásba burkolózott. Ciripeltek a tücskök, sáskák zümmögtek a fákon. – Soha nem hittem, hogy ilyesmi megtörténhet, érted? Az apám iszákos volt ugyan, de soha nem vetemedett erıszakra. Egyszerően annyira… gyenge voltam. Nem tudom, miért hagytam, hogy ez megtörténjen velem. – Azért, mert egykor szeretted azt a férfit. – Alex hangja halkan csengett. – És mert hittél neki, amikor megígérte, hogy többé nem fog elıfordulni. És mert fokozatosan történt minden: egyre erıszakosabb lett, egyre nagyobb mértékben befolyásolta az életedet. Mivel ez a folyamat lassan ment végbe, sokáig azt hitted, hogy meg fog változni. De végül rá kellett jönnöd, hogy nem fog. Katie szaggatottan lélegzett, és lehajtotta a fejét. Ütemesen emelkedett-süllyedt a válla. Az ıt gyötrı fájdalom hangjai hallatán Alexnek elszorult a torka a dühtıl, hogy ennek a nınek így kellett élnie, és elszomorította, hogy még mindig nem tud szabadulni ettıl az élettıl. Legszívesebben a karjaiba zárta volna, de tudta, hogy már mindent megtett, amire Katie-nek pillanatnyilag szüksége van. A nı most törékeny és zaklatott. Sebezhetı. Eltartott pár percig, mire Katie abba tudta hagyni a sírást. Vörös, puffadt volt a szeme. 177 – Ne haragudj, hogy ezt mind rád zúdítottam – nyögte ki végül, még mindig fojtott hangon. – Nem kellett volna. – Örülök, hogy megtetted. – Csak azért mondtam el, mert már úgyis tudtad. – De nem lett volna szabad részleteznem, hogy mikre kényszerített. – Győlölöm – jelentette ki Katie. – De győlölöm magamat is. Már próbáltam megértetni veled, hogy jobb nekem egyedül. Nem az vagyok, akinek hittél. Nem az a nı vagyok, akit ismerni vélsz. Megint a könnyeivel küszködött, és Alex most már fölállt. Kézen fogta Katie-t, és gyengéden felhúzta magához ıt is, de azt már nem tudta elérni, hogy rá is nézzen. Alex elfojtotta a brutális férj iránt érzett dühét. – Figyelj rám – szólalt meg halkan, és az ujjával megemelte Katie állát. A nı elıször ellenállt, de aztán megadta magát, és végre ránézett. Alex folytatta: – Bármit mondasz, az nem változtat azon, amit érzek irántad. Az égvilágon semmit sem változtat rajta, mert az nem te voltál. Te az a nı vagy, akit én megismertem. És akit szeretek. Katie fürkész tekintettel nézte a férfit. Hinni akart neki, a lelke mélyén tudta is, hogy igazat beszél, és érezte, hogy valami fölolvad benne. És mégis… – De… – kezdte. – Semmi de – szakította félbe Alex. – Nincs itt semmi de. Te azt a nıt látod magadban, aki nem tudott elmenekülni. Én pedig azt a bátor nıt, aki végül mégis megszökött. Te úgy gondolod, hogy szégyellned kell magadat, vagy bőntudatot kell érezned, amiért hagytad, hogy ezt 178 tegyék veled. Én pedig egy kedves, szép nıt látok benned, akinek minden oka megvan a büszkeségre, mert egyszer s mindenkorra véget vetett annak a rémálomnak. Nem sok nınek van ereje ahhoz, amit te véghezvittél. Én ezt látom, és mindig is ezt láttam, ha rád néztem. – Azt hiszem, szemüveget kéne hordanod. – Ne hagyd, hogy az ısz haj félrevezessen. Olyan a szemem, mint a sasé. – Alex lassan közelebb húzódott Katie-hez, és csak akkor hajolt oda, hogy megcsókolja, amikor látta, hogy a nı nem ellenkezik. Rövid, puha csók volt. És szeretetteljes, gondoskodó. – Nagyon sajnálom, hogy ilyesmiken mentél keresztül. – Még mindig nincs vége. – Azért mondod ezt, mert úgy gondolod, keres téged? – Tudom, hogy keres. És soha nem fogja feladni. – Kis szünet után folytatta: – Valami nincs rendben vele. Az az ember… ırült. Alex ezt átgondolta. – Tudom, hogy nem kéne ezt kérdeznem, de gondoltál valaha arra, hogy kihívd a rendırséget? Katie válla kissé legörnyedt. – Egyszer kihívtam ıket. – És nem csináltak semmit? – Kijöttek hozzánk, és elbeszélgettek velem. Aztán meggyıztek, hogy ne tegyek feljelentést. Alex ezen is elgondolkodott. – Ezt nem értem. – Én tökéletesen értettem. – Katie vállat vont. – Kevin elıre szólt, hogy nem sül ki abból semmi jó, ha a rendırséghez fordulok. – Ezt meg honnan tudta? 179 Katie nagyot sóhajtott, és úgy gondolta, most már nyugodtan elmondhat a férfinak mindent. – Onnan, hogy ı is rendır. A bostoni rendırség nyomozója. És nem Katie-nek hívott. – A nı szemébıl csak úgy sütött a kétségbeesés. – Hanem Erinnek. 180 20. fejezet Május utolsó hétfıjén, a háborús hısök emléknapján Kevin Tierney Southporttól több száz kilométernyire északra, egy dorchesteri ház hátsó udvarán álldogált. Sortot viselt, meg a hawaii inget, amelyet a nászútjukon vásárolt. Oahu szigetén töltötték a mézesheteket. – Erin visszament Manchesterbe – mondta. Bill Robinson, a parancsnoka megfordította a grillen a hamburgereket. – Megint? – Mondtam, hogy a barátnıje rákos, ugye? Úgy érzi, mellette kell maradnia. – A rák, az nagyon durva – bólogatott Bill. – Erin hogy viseli a dolgot? – Elég jól. De látom rajta, hogy fáradt. Elég nehéz így ingázni oda-vissza. – El tudom képzelni. Emilynek is végig kellett csinálnia valami hasonlót, amikor a húga lupusos lett. Két hónapot töltött Burlingtonban a tél közepén, egy pici lakásban szorongtak. Majd megırültek mindketten. A végén a húga kitette az ajtó elé Em bıröndjeit, mondván, hogy jobb neki egyedül. Persze, nem tudom hibáztatni érte. Kevin meghúzta a sörét, és mivel ezt várták tıle, mosolygott. Emily már harminc éve volt Bill felesége, és a férfi elıszeretettel mondogatta mindenkinek, hogy ez volt élete legboldogabb hat 181 esztendeje. Az utóbbi nyolc év alatt legalább ötvenszer hallotta ezt a viccet mindenki, aki az ırsön dolgozott, és ezen személyek túlnyomó többsége most is jelen volt. Bill a háborús hısök emléknapján minden évben meghívta a kollégáit kerti hússütésre, és aki éppen nem dolgozott, szinte kivétel nélkül el is ment – méghozzá nem pusztán kötelességtudatból, hanem azért is, mert Bill fivére sört forgalmazott, és az árukészletébıl bıven jutott mindenkinek. Feleségek, férjek, barátnık, barátok, gyerekek beszélgettek kis csoportokban, egyesek a konyhában, mások az udvaron. Négy nyomozó patkókkal dobált célba, porzott a homok a letőzött karók körül. – Ha Erin újra itthon lesz – folytatta Bill –, eljöhetnétek egyszer vacsorára. Emily már érdeklıdött, hogy mi van vele. Persze, lehet, hogy inkább kettesben akarjátok bepótolni, amit elmulasztottatok – tette hozzá, és kacsintott egyet. Kevin nem tudta, hogy komolyan vegye-e a meghívást. Az ilyen alkalmakkor ugyanis Bill Robinson szívesen eljátszotta, hogy ı nem a parancsnok, csak egy a „fiúk” közül. De valójában kemény, hidegfejő fickó volt. És ravasz. Inkább politikus, mint zsaru. – Majd megemlítem neki – mondta Kevin. – Mikor indult? – Ma reggel. Már oda is ért. Sisteregtek a grillen a húspogácsák, a lecsöpögı zsírjuk megtáncoltatta a lángokat. Bill kinyomkodta az egyik húspogácsából a levét, hogy kiszáradjon. Ennek az embernek fogalma sincs a hússütésrıl, gondolta Kevin. Olyan lesz így a hús, mint a kı: száraz, ízetlen, kemény. Ehetetlen. 182 – Jut eszembe, ígéretesen alakul az Ashley Henderson-ügy – váltott témát Bill. – Azt hiszem, végre vádat tudunk majd emelni. Szép munkát végeztél. – Legfıbb ideje, hogy bíróságra kerüljön a dolog – mondta Kevin. – Szerintem már rég megvolt a szükséges bizonyíték. De nem én vagyok az államügyész. – Bill már a következı hamburgert nyomkodta, azaz tette tönkre. – És Terryrıl is beszélni akartam veled. Terry Canton három évig volt Kevin társa, de decemberben infarktust kapott, és még mindig betegállományban volt. Kevin azóta egyedül dolgozott. – Mi van vele? – Nem jön vissza. Most reggel tudtam meg. Az orvosok azt javasolták neki, hogy menjen nyugdíjba, ı pedig belátta, hogy igazuk van. Úgy gondolja, már megtette a magáét, és várja a jól megérdemelt pihenés. – És számomra ez mit jelent? Bill vállat vont. – Kapsz egy új társat, de most, hogy befagyasztották a város költségvetését, egyelıre nem lehet. Talán majd ha elfogadják az új büdzsét. – Talán, vagy valószínőleg? – Lesz társad. De valószínőleg csak júliusban. Sajnálom. Tudom, hogy így több munka hárul rád, de nem tehetek semmit. Majd megteszem, ami tılem telik, hogy elviselhetı legyen a terhelésed. – Ezt nagyra értékelem. Maszatos képő gyerekcsapat szaladt át az udvaron. A házból két nı lépett ki csipszes tállal a kezében, alighanem pletykáltak. Kevin 183 győlölte a pletykát. Bill a hátsó veranda korlátja felé bökött a fakanalával. – Ideadnád azt a tányért? Szerintem ez az adag már majdnem kész. Kevin a kezébe vette a nagy lapostányért – ugyanazt, amelyiken kihozták a hamburgerpogácsákat. Undorodva nézte az elkenıdött zsírfoltokat meg a tányérra tapadt nyers húsdarabkákat. Tudta, hogy Erin tiszta tányéron szolgálta volna föl a hamburgert. Letette a tányért a grill mellé. – Jólesne még egy sör – mondta, és megemelte a kezében tartott üveget. – Te is kérsz? Bill megrázta a fejét, és közben tönkretett még egy hamburgert. – Én még gyúrom az enyémet, úgyhogy kösz, nem. Kevin a ház felé indult, és érezte, hogy zsíros az ujja hegye a tányértól. Mintha szivárgott volna be a bıre alá a zsír… – Hékás! – kiáltott utána Bill. Kevin megfordult. – Ott a hőtı, nem emlékszel? – mutatott a veranda sarkába a fınöke. – Emlékszem, de kaja elıtt kezet mosok. – Igyekezz, mert ha egyszer megrakom a tányért, akkor aki kapja, marja! Kevin a hátsó ajtó elıtt megállt, és lábat törölt, mielıtt belépett volna a házba. Kikerülte a konyhában csacsogó zsarufeleségeket, és a mosogató felé indult. Kétszer is megmosta a kezét szappannal. Az ablakon át látta, hogy a parancsnok leteszi a hamburgerrel és hot doggal megrakott tányért a piknikasztalra, a péksütemények, főszerek, csipszes tálalt mellé. A legyek megérezték az ételszagot, és máris ott zümmögtek a lakoma fölött, majd rá is szálltak a húsra. Az embereket ez mintha nem érdekelte volna, mert ırült hosszú sor 184 kígyózott az asztal elıtt. Elhessegették a legyeket, vagy úgy tettek, mintha ott sem lennének, és jól megpakolták a tányérjukat. Tönkretett hús és légyfelhı… İk ezt másképp csinálnák Erinnel. İ nem nyomkodta volna ki a húspogácsák levét a fakanállal, a felesége pedig a konyhaasztalra tette volna ki a főszereket, a csipszet meg a savanyúságot, hogy a vendégek ott, tiszta környezetben szolgálhassák ki magukat. Itt viszont a hamburger kıkemény és undorító, ahogy ellepik a legyek. İ ugyan nem eszik belıle, a gondolattól is hányingere támad. Megvárta, amíg elkapkodják a tányérról az utolsó hamburgert is, és csak akkor ment vissza. Csalódottságot mímelve ballagott oda a piknikasztalhoz. – Én szóltam, hogy kelendı az áru – mondta széles mosollyal Bill. – De mindjárt hozom a hőtıbıl az újabb adagot, úgyhogy hamarosan jön a második kör. Addig hoznál nekem egy sört? – Persze. Amikor elkészült a következı adag, Kevin megrakta a tányérját, és megdicsérte Billt, hogy fantasztikusan néz ki a hamburger. Közben, persze, hemzsegtek a legyek, és csontszáraz volt a hús. Amikor a parancsnok elfordult, Kevin bedobta a hamburgerét a ház melletti fémkukába, majd kicsit késıbb áradozott egy sort a parancsnoknak, hogy az íze is fantasztikus volt. Pár órát még maradt. Coffey-val és Ramirezzel beszélgetett. Ugyanolyan nyomozók voltak, mint ı, leszámítva, hogy ették a száraz hamburgert, és nem zavarták ıket a legyek. Kevin nem akart elsıként távozni, sıt másodikként sem, nehogy megbántsa a parancsnokot, aki azt játssza, hogy ı is csak egy közülük. Coffey-t és Ramirezt nem kedvelte. Elıfordult, hogy hirtelen elhallgattak, ha ı 185 fölbukkant, és Kevin ilyenkor tudta, hogy róla beszéltek a háta mögött. Pletykálkodtak. De Kevin Tierney jó nyomozó volt, és ezt tudta is magáról. Tudta Bill is, sıt Coffey és Ramirez is. Gyilkossági ügyeken dolgozott, és értette a módját, hogy szóra bírja a tanúkat meg a gyanúsítottakat. Tudta, mikor kell kérdezni, mikor kell figyelmesen hallgatni. Tudta, mikor hazudnak neki, és mikor mondanak igazat, és rács mögé juttatta a gyilkosokat, mert a Bibliában az áll, hogy Ne ölj! Márpedig ı hitt Istenben, és az İ akaratát teljesítette be. Otthon, a nappaliban le kellett küzdenie a késztetést, hogy Erin nevét kiáltsa. Ha a nı ott lenne, nem lenne poros a kandallópárkány, a kisasztalon legyezıszerően szét lennének terítve a magazinok, és a kanapén nem heverne üres vodkásüveg. Akkor szét lenne húzva a függöny, és a padlódeszkákon elnyújtózna a napfény, el lenne mosva és el lenne pakolva az edény, a vacsora már az asztalon várná, és a felesége rámosolyogna, és megkérdezné, hogy telt a napja. Késıbb pedig szeretkeznének, mert ı szereti Erint, és Erin is szereti ıt. Fönt, a hálószobában megállt a gardróbszekrény ajtaja elıtt. Még mindig ott lengedezett a nı parfümjének illata, azé a parfümé, amelyet karácsonyra vett neki. Meglátta ugyanis, hogy Erin az egyik magazin hirdetése láttán elmosolyodik. Aznap este, miután a felesége lefeküdt, Kevin kitépte a lapot a magazinból, és a tárcájába dugta, hogy tudja, milyen parfümöt vegyen. Most eszébe jutott az is, hogy milyen gyengéd mozdulattal pöttyintett oda Erin egy leheletnyit a füle mögé meg a csuklójára, amikor szilveszterkor elvitte vacsorázni, és milyen csinos volt a fekete koktélruhájában. Az étteremben a férfiak, még azok is, akik a partnerükkel voltak ott, sóvár pillantásokat vetettek Erinre, amikor elhaladt az asztaluk mellett. Miután hazamentek, szeretkezéssel búcsúztatták az óévet. 186 A fekete koktélruha még mindig ugyanott lógott, és fölidézte a szép emlékeket. Kevin jól emlékezett arra is, hogy egy hete levette a vállfáról, és az ágy szélén kuporogva, sírva szorongatta a kezében. Kintrıl lankadatlan, monoton tücsökzene szőrıdött be, de nem hatott rá nyugtatólag. A kerti partinak állítólag az volt a célja, hogy lazítsanak, ıt mégis kifárasztotta. Eredetileg nem is akart elmenni, hogy ne kelljen válaszolgatni az Erinnel kapcsolatos kérdésekre, ne kelljen hazudozni. Nem azért, mert zavarta, hogy hazudik, hanem azért, mert nem volt könnyő fenntartani a látszatot, hogy a felesége nem hagyta el. Kitalált egy történetet, és már hónapok óta ahhoz tartotta magát. Mindenkinek azt mondta, hogy Erin minden este telefonál, és pár napig itthon is volt, de ma visszament a New Hampshire állambeli Manchesterbe, mert a barátnıjét kemoterápiával kezelik, és mellette akar lenni. Tudta, hogy ezt nem csinálhatja a végtelenségig, mert a „segít a barátnıjének” sztori egyre kevésbé lesz hihetı, és az embereknek elıbb-utóbb szöget üt a fejébe, hogy vajon miért nem látják soha Erint a templomban, a boltban, sıt az utcán sem, és vajon meddig segít még annak a bizonyos barátnıjének. Összesúgnak majd a háta mögött, és olyasmiket mondanak, hogy „Erin biztos elhagyta” meg „Talán mégsem volt olyan tökéletes a házasságuk, mint hittem”. Kevin gyomra összerándult a gondolatra, és errıl eszébe jutott, hogy még nem is evett. A hőtıben nem sok mindent talált. A felesége mindig tartott otthon pulykahúst, sonkát, dijoni mustárt, és hozott friss rozskenyeret a pékségbıl, most viszont Kevin csak azt a marhahúst melegíthette meg, amit a kínai étterembıl hozott pár napja. Az alsó polc pecsétes volt, és a férfinak megint sírhatnékja támadt, mert eszébe jutott Erin sikolya, meg hogy milyen hangot adott a konyhaasztal sarkához 187 csapódó feje, amikor nekilökte. Azért pofozta és rugdosta, mert ittott maszatos volt a hőtı, és már nem is értette, miért dühödött fel ennyire egy ilyen csekélységen. Lefeküdt az ágyra. Mire fölocsúdott, már éjfél volt, és síri csönd honolt a környéken. A szemközti házban, Feldmanéknál még égett a villany. Feldmanékat nem kedvelte. Larry Feldman nem intett oda neki, mint a többi szomszéd, ha véletlenül mindketten kint voltak az udvaron, a felesége, Gladys pedig egyenesen elfordult, és visszament a házba, ha meglátta ıt. A hatvanas éveikben jártak, és olyan fajta emberek voltak, akik kirohannak, ha a házuk elıtti pázsitra frizbi vagy baseball-labda pottyan, és összeszidják a gyereket, aki érte jön. Ezenkívül zsidó létükre karácsonyi égıkkel is földíszítették a házukat, az ablakukba tett menóra mellett. Zavarba ejtették Kevint, nem hitte, hogy jó szomszédság lenne az ilyen. Visszafeküdt, de nem tudott elaludni. Aztán megvirradt, beáradt az ablakon a napfény, és Kevin tudta, hogy a többi ember életében semmi sem változott. A bátyja, Michael és a felesége, Nadine nyilván iskolába indítják a gyerekeiket, hogy aztán elinduljanak a bostoni jezsuita egyetemre, a Boston College-ba, ahol tanítanak. A szülei pedig alighanem a Boston Globe-ot olvasgatják a reggeli kávéjuk mellett. Biztosan követtek el az éjjel bőncselekményeket, az ırsön már kétségkívül ott is lesznek a tanúk. Coffey és Ramirez pedig nyilván róla pletykál. Lezuhanyozott, majd pirítóst reggelizett vodkával. Az ırsön szóltak, hogy egy gyilkossági ügyben kell nyomoznia. Egy huszonéves nıt, aki alighanem prostituált volt, leszúrtak, majd a holttestét egy szemeteskonténerbe dobták. Míg a helyszínelık a bizonyítékokat győjtögették, Kevin a bámészkodókkal beszélgetett. 188 Utána visszament az ırsre, hogy megírja a jelentését, amíg friss a fejében az információ. Tudta, hogy jó nyomozó. Az ırsön nagy volt a nyüzsgés, ahogy ez a hosszú hétvégék után lenni szokott. A nyomozók telefonáltak, jegyzeteltek, tanúkat hallgattak ki, vagy az áldozatokat kérdezték ki áldozattá válásuk körülményeirıl. Óriási volt a lárma, a jövés-menés, szünet nélkül csörögtek a telefonok. Kevin az íróasztalához lépett. Három kollégájával osztozott a szobán, az ı asztala középen állt. Bill odaintett neki a nyitott ajtón keresztül, de nem jött ki az irodájából. A két pletykás munkatársa már ott ült az asztalánál, vele szemben. – Jól vagy? – kérdezte Coffey, aki túlsúlyos, kopaszodó, negyvenes férfi volt. – Pokoli rosszul nézel ki. – Nem aludtam jól – felelte Kevin. – Janet nélkül én sem alszom jól. Mikor jön vissza a feleséged? Kevin vigyázott, hogy ne áruljon el érzelmeket az arca. – A jövı hétvégén. Még maradt pár nap szabim, és úgy döntöttünk, elmegyünk Cape Codra. Évek óta nem jártunk ott. – Tényleg? Anyám ott él. Pontosan hova mentek? – Provincetownba. – Éppen ott lakik anyám. Imádni fogjátok. Hol szálltok meg? Kevinnek szöget ütött a fejébe, hogy vajon miért kérdezısködik annyit Coffey. – Még nem tudom – mondta végül. – Erin intézi. A kávéskancsóhoz lépett, és töltött magának egy csészével, pedig nem kivánta. Majd kénytelen lesz kinézni egy panziót meg pár éttermet, hogy ha a kollégája megint faggatózni kezd, tudjon mit mondani. Egyhangú napirend szerint zajlott az élete: dolgozott, tanúkat hallgatott ki, aztán hazament. Stresszes volt a munkája, és utána 189 lazítani szeretett volna, de otthon most minden más volt, és a munka elkísérte oda is. Egykor azt hitte, hozzászokik majd a meggyilkolt emberek látványához, de nem: bevésıdött az agyába az áldozatok szürke, élettelen arca, és olykor még álmában is kísértették. Nem szeretett hazamenni. Nem várta már otthon az ı szépséges felesége: Erinnek januárban nyoma veszett. Kevint most rendetlenség és kosz várta a házban, és saját kezőleg kellett mosnia magára. Még a mosógépet sem tudta kezelni, amikor elıször használta, túl sok mosószert tett bele, és nyálkásak, síkosak voltak a ruhák, amikor kiszedte ıket. Hiányolta a házi kosztot, nem égett gyertya az asztalon. Hazafelé vett valami ennivalót, azt eszegette a kanapén. Néha bekapcsolta a tévét. Erin szívesen nézte a lakberendezési és kertészcsatornát, ezért sokszor azt bámulta ı is, és ilyenkor már-már elviselhetetlen volt a belsı üresség, amit érzett. Munka után már nem zárta el gondosan a pisztolyát a gardróbszekrényben lévı fegyverszéfbe; ott most csak a magáncélra használt Glock pihent. Erin félt a fegyverektıl, már azelıtt is, hogy Kevin a fejéhez nyomta a Glockot, és megfenyegette, hogy megöli, ha még egyszer megszökik. A nı akkor sikított és sírt, ı pedig megesküdött, hogy megöli azt a férfit, akivel lefeküdt, akihez bármi köze van. A felesége akkor nagy ostobaságot csinált, ı pedig rettenetesen haragudott rá, és követelte, hogy mondja meg a férfi nevét, aki segített a szökésben, mert ı azt az embert megöli. De Erin csak sikítozott, zokogott, az életéért könyörgött, és esküdözött, hogy nincs semmiféle férfi, ı pedig hitt neki, hiszen a feleségérıl volt szó. Isten és a családtagok elıtt tettek fogadalmat, és a Bibliában az áll, hogy Ne törj házasságot. İ még akkor sem hitte, hogy Erin hőtlen volt hozzá, soha nem hitte el, hogy egy másik férfi lenne a háttérben. Amíg együtt éltek, gondja volt rá, hogy ne is lehessen. 190 Szúrópróbaszerően hazatelefonálgatott az ırsrıl, és soha nem engedte el Erint egyedül boltba, fodrászhoz, könyvtárba. A feleségének nem volt autója, sıt jogosítványa sem, és Kevin mindig tett egy kis kitérıt a házuk felé, ha a környéken járt, hogy ellenırizze, otthon van-e. Tehát Erin nem azért ment el, mert házasságtörést akart elkövetni. Hanem azért, mert elege lett az ütlegekbıl, a rugdosásból, meg abból, hogy lelökte a pince lépcsıjén. Kevin tudta, hogy nem lett volna szabad ezt tennie vele. Utána mindig bőntudata volt, bocsánatot is kért, de úgy látszik, ez nem számított. Erinnek nem lett volna szabad megszöknie. Kevinnek majd megszakadt a szíve, mert az életénél is jobban szerette a feleségét, és mindig gondját viselte. Szép házban laktak, és vett neki hőtıt, mosógépet, centrifugát, új bútort. Tisztaság is volt a házban mindig, most viszont csordultig megtelt a mosogató, és folyt ki a szemét a kukából. Kevin tudta, hogy ki kéne takarítania, de nem volt hozzá ereje. Inkább kiment a konyhába, és kivett a mélyhőtıbıl egy üveg vodkát. Négy üveg maradt, pedig egy hete még tizenkettıt számolt össze. Túl sokat iszik. Többet kéne ennie, és abba kéne hagynia az ivást, de nem vágyott semmi másra, mint hogy fogja az üveget, lehuppanjon a kanapéra, és igyon. A vodkában az a jó, hogy nem lesz tıle piaszagú az ember lehelete, így reggelente senki sem gyaníthatja, hogy másnapos. Töltött magának egy pohár vodkát, fölhajtotta, majd töltött még egyet, és csak azután indult el az üresen kongó nappali felé. Fájt a szíve, hogy nincs ott Erin, de ha a felesége váratlanul fölbukkanna az ajtóban, ı bocsánatot kérne tıle, amiért verte, és tisztáznának mindent, aztán meg szeretkeznének a hálószobában. Szerette volna a 191 karjaiba zárni ıt, és a fülébe suttogni, hogy mennyire szereti, mennyire rajong érte, de tudta, hogy a felesége nem jön vissza, és bár valóban szereti, néha igencsak felbıszítette. Egy feleség nem szökhet meg csak úgy a férjétıl! Egy feleség nem sétál ki csak úgy a házasságából! Kevin most legszívesebben ütötte-rúgta volna Erint, és cibálta volna a haját, amiért ilyen ostoba volt. Ostoba és önzı. Megmutatta volna neki, hogy semmi értelme elszöknie. Fölhajtotta a harmadik, majd a negyedik pohár vodkát. Zavaros volt minden. A ház romokban állt. A nappali padlóján üres pizzásdoboz hevert, a fürdıszobaajtó kerete pedig szilánkosra volt törve, és nem lehetett rendesen becsukni. Kevin ugyanis egyszer berúgta az ajtót, miután Erin bezárkózott elıle a fürdıszobába. Elıtte a haját cibálva ütötte-verte a konyhában, majd amikor kiszabadult, a nı bemenekült a fürdıbe, ı pedig a nyomába eredt. De hogy min vesztek össze, arra már nem emlékezett. Nem sok emléke maradt arról az estérıl. Arra sem emlékezett, hogy mikor törte el Erin két ujját, bár másnap egyértelmően látszott, hogy eltörte. De nem engedte el kórházba, csak egy hét múlva, amikor az arcán díszelgı kék-zöld foltokat már eltakarta a smink. Addig fél kézzel kellett fıznie meg takarítania. Kevin akkor virágot vitt neki, bocsánatot kért, elmondta, mennyire szereti, megígérte, hogy ilyesmi soha többé nem fog elıfordulni, és miután Erin kezérıl lekerült a gipsz, elvitte vacsorázni egy drága bostoni étterembe, a Petroni'sba. Kedvesen mosolygott a feleségére a tányérok fölött, és utána moziba is elmentek. Kevin jól emlékezett rá, hogy hazafelé menet arra gondolt, mennyire szereti Erint, és milyen szerencsés ember ı, hogy ilyen felesége van. 192 21. fejezet Alex csak éjfél után indult haza, egészen addig hallgatta a nı korábbi életének történetét. Amikor Katie-t már végképp elcsigázta a sok beszéd, a férfi átölelte, és csókkal búcsúzott tıle. Hazafelé autózva az járt a fejében, hogy ilyen bátor, erıs, leleményes emberrel még soha nem találkozott. A következı hetekben sok idıt töltöttek együtt – vagy legalábbis annyit, amennyit tudtak. Mivel Alexnek a boltban, Katie-nek pedig Ivan éttermében kellett dolgoznia, legfeljebb néhány órára futotta naponta, de a férfi mindig olyan izgalommal várta az erdıszéli kisházban tett látogatásait, amilyet évek óta nem tapasztalt. Néha a gyerekek is vele tartottak, máskor pedig Joyce kacsingatva kitessékelte ıt a boltból, és biztatta, hogy érezze jól magát. Alex viszont nagyon ritkán látta vendégül Katie-t, és akkor is csak rövid idıre. Azzal hitegette magát, hogy ez a gyerekek miatt van, meg azért, mert szép lassan haladnak, nem vágnak mindjárt a dolgok közepébe, de a lelke mélyén érezte, hogy ennek azért Carlyhoz is köze van. Tudta, hogy szereti Katie-t, napról napra egyre biztosabban tudta, de hogy készen áll-e már arra, hogy az egykor Carlyval közös otthonukban fogadja, abban már nem volt ennyire biztos. A nı a jelek szerint értette, miért húzódozik ettıl, és nem bánta, már csak azért sem, mert az ı házikójában könnyebben maradhattak magukra. Hiába töltöttek azonban kettesben idıt, egyszer sem szeretkeztek még. Pedig Alex sokszor elképzelte, milyen csodálatos lenne – különösen az elalvás elıtti percekben fordult ez elı gyakran –, de 193 tudta, hogy Katie még nem áll készen erre. Úgy tőnt, mindketten tisztában vannak vele, hogy a nemi aktus változást jelezne a kapcsolatukban, bizonyos értelemben az állandóság ígéretét hordozná. Alexnek egyelıre elég volt, ha megcsókolhatja Katie-t, és köréje fonódik a nı karja. Imádta a samponja jázminillatát, és azt is, hogy a keze olyan tökéletesen simul bele az ı kezébe; szerette, hogy valahányszor egymáshoz érnek, mámorító, várakozásteli bizsergés járja át a testét. Mintha csak tartogatták volna magukat egymásnak. Alex a felesége halála óta nem feküdt le senkivel, és most úgy érezte, öntudatlanul is Katie-re várt. Nagy élvezettel mutogatta neki a környéket. Sétálgattak a tengerparton, gyönyörködtek a régi házak építészeti stílusjegyeiben, és az egyik hétvégén elvitte Katie-t Észak-Karolina egyik neves történelmi emlékhelyére, az Orton-ültetvényre. Az ültetvény hatalmas kertjében ezernyi virágzó rózsabokor között barangoltak. Utána megebédeltek egy Caswell Beach nevő városkában, egy kis óceánparti bisztróban, és úgy fogták egymás kezét az asztalon, mint a tinédzserek. Mióta együtt vacsoráztak, Katie nem hozta szóba a múltját, Alex pedig nem feszegette a témát. Tudta, hogy még mindig ezernyi dolgot próbál helyretenni magában: hogy mennyit mondott el neki addig, és mennyit mondjon még, hogy megbízhat-e benne, hogy mennyire fontos az, hogy ı még férjnél van, és hogy mi lesz, ha Kevin valahogy megtalálja ıt itt, Southportban. Amikor Katie ilyesmiken borongott, szelíden emlékeztette rá, hogy bármi történik, nála biztonságban van a titka: soha senkinek nem mondja el, amit tıle megtudott. A nıt figyelve Alexen olykor elhatalmasodott a Kevin Tierney iránti féktelen düh. Az efféle férfiak ösztönei, amelyek arra indítják 194 ıket, hogy terrorizálják és kínozzák a feleségüket, olyan idegenek voltak tıle, mint a víz alatti légzés vagy a repülés képessége. Alexet legfıképp a bosszúvágy főtötte: igazságot akart tenni. Azt akarta, hogy Kevin Tierney-nek is osztályrésze legyen ugyanaz a gyötrelem, ugyanaz a rettegés, amit Katie átélt, ugyanúgy kínozza újra meg újra, vég nélkül a fizikai fájdalom. A hadseregben Alex egyszer megölt egy embert, egy metamfetamintól bódult katonát, aki túszul ejtett valakit, és pisztollyal fenyegette. Az a férfi veszélyes ámokfutó volt, és Alex, amikor alkalma nyílt rá, habozás nélkül meghúzta a ravaszt. Kijózanító volt a számára a drogfüggı katona halála, át kellett értékelnie, amit a munkájáról addig gondolt. A lelke mélyén azonban tudta, hogy vannak pillanatok, amikor az erıszakra szükség van, mert életet menthet. Kétsége sem volt afelıl, hogy ha ez a Kevin egyszer fölbukkan, ı meg fogja védeni tıle Katie-t, kerül, amibe kerül. A hadseregben lassanként megértette, hogy vannak emberek, akik jobbá teszik a világot, és vannak olyanok is, akik azért élnek, hogy a jót elpusztítsák. Az ı számára nem volt kérdés, hogy megvédjen-e egy olyan nıt, mint Katie, egy Kevin-féle pszichopatától: úgy vélte, egy ilyen pofonegyszerő, kristálytiszta helyzetben nincs min gondolkodni. Katie múltjának kísértete többnyire nem tolakodott közéjük, amikor együtt voltak, egyfajta nyugodt, békés és egyre erısödı intimitás jegyében teltek a napjaik. A gyerekekkel töltött délutánok különösen nagy élményt jelentettek Alex számára. Katie-nek ugyanis remek érzéke volt a gyerekekhez. Akár Kristennel etették a kacsákat a tónál, akár Joshsal dobálták a baseball-labdát, mindig könnyedén fölvette a ritmust: ha kellett, játékos volt, ha kellett, vigasztalta ıket, ha kellett, harsányan nevetett, ha kellett, csöndben üldögélt velük. 195 Ebben igencsak hasonlított Carlyra, és Alex szinte biztos volt benne, hogy Katie olyan nı, amilyenre a néhai felesége gondolt. Carly életének utolsó heteiben ugyanis Alex ott virrasztott a betegágy mellett. Bár a felesége az idı nagy részében aludt, ı félt, hogy lemarad azokról a mégoly rövid idıszakokról, amikor magánál van. Addigra az asszony bal oldala már szinte teljesen lebénult, és csak nagy nehézségek árán tudott beszélni. Egyik éjjel azonban, a virradat elıtti utolsó órában, az ébrenlét rövidre szabott perceiben Alex felé nyújtotta a kezét. – Szeretném, ha megtennél valamit a kedvemért – préselte ki magából nagy üggyel-bajjal a szavakat, majd megnyalta a kiszáradt ajkát. Rekedt volt a hangja, elszokott a beszédtıl. – A te kedvedért bármit. – Azt akarom, hogy… légy boldog. – Alex ekkor meglátta a felesége régi mosolyának, annak a magabiztos, nyugalmat árasztó mosolynak a halovány árnyékát, amely rabul ejtette ıt, amikor elıször találkoztak. – De hát boldog vagyok. Carly bágyadtan megcsóválta a fejét. – Én most a jövıre gondolok. – Izzott a szeme a beesett arcában, mint két parázsló széndarab. – Mindketten tudjuk, mirıl beszélek. – Én nem tudom. Carly tudomást sem vett a közbeszólásáról. – Az, hogy hozzád mentem… hogy nap mint nap veled voltam, és gyerekeket szültem neked… ez volt a legjobb dolog az életemben. És te vagy a legjobb ember, akit valaha ismertem. – Én is ugyanígy érzek. Ugyanezt tudom mondani rólad. 196 – Tudom – mondta Carly. – És épp ezért ilyen nehéz ez nekem. Mert tudom, hogy nem sikerült… – Nincs olyan, ami neked ne sikerült volna – szólt közbe ismét a férfi. A felesége szomorúan nézett rá. – Szeretlek, Alex, és szeretem a gyerekeinket is – suttogta. – És megszakadna a szívem, ha azt kellene gondolnom, hogy soha többé nem leszel igazán boldog. – Carly… – Azt akarom, hogy ismerkedj meg valaki mással. – Az asszony most komoly erıfeszítés árán mély lélegzetet vett, hullámzott a törékeny mellkasa. – Okos, kedves nı legyen… és szeress belé, mert nem élheted le magányosan az életed hátralevı részét. Alex szóhoz sem jutott, és a könnyfátyolon át alig látta a feleségét. – A gyerekeknek kell hogy legyen anyukájuk. – Ez már-már úgy hangzott, mintha Carly könyörögne neki. – Valaki, aki úgy szereti ıket, mint én, és a saját gyerekeinek tekinti ıket. – Miért beszélsz errıl? – kérdezte elcsukló hangon Alex. – Azért, mert muszáj elhinnem, hogy lehetséges. – Mindenre elszántan, nagy erıvel fonódtak Alex karjára az ujjai. – Mert nekem már nem maradt más, csak ez a hit. A férfinak most, ahogy elnézte Katie-t, aki a gyerekeket kergette a füves tóparton, szívébe nyilallt a keserédes gondolat, hogy talán mégis teljesült Carly utolsó kívánsága. Katie tudta, hogy talán túlságosan is szereti Alexet, tudta, hogy veszélyes kötéltáncot jár. Az, hogy mesélt a férfinak a múltjáról, akkor helyesnek tőnt, és miután kimondta a szavakat, megszabadult a 197 titoktól, amelynek súlya alatt már kis híján összeroppant. Az elsı közös vacsorájuk utáni reggel mégis elhatalmasodott rajta a bénító szorongás. Hiszen Alex mégiscsak nyomozó volt, ez pedig azt jelenti, hogy bármit is mondott neki, könnyen megereszthet egy-két telefont. És ha beszél valakivel, az pedig egy harmadikkal, akitor idıvel Kevinnek is a fülébe juthat a dolog. Azt pedig Katie nem árulta el, hogy a férje rendelkezik egy már-már kísérteties képességgel: olyan dolgokat kapcsol össze, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz. Nem említette azt sem, hogy Kevin szinte mindig ráérez, hol kell keresni a szökésben lévı gyanúsítottakat. Úgyhogy Katie-nek összeszorult a gyomra, valahányszor eszébe jutott, hogy mit tett. Az azóta eltelt hetekben azonban fokozatosan enyhültek a félelmei. Alex ugyanis nem faggatózott tovább, ha magukra maradtak, úgy viselkedett, mintha Katie vallomása semmilyen hatással nem lenne az ı southporti életükre. Könnyed, fesztelen, spontán módon teltek a napok, nem vetett árnyat az együttlétükre az ı korábbi élete. Nem tehetett róla: megbízott a férfiban. És amikor csókolóztak, amire meglepıen gyakran került sor, Katie-nek olykor megremegett a térde, és erıt kellett vennie magán, hogy ne fogja kézen Alexet, és ne rángassa be a hálószobába. Egy szombati napon, két héttel az elsı vacsora után, a kis faház verandáján álltak. Alex karja Katie köré fonódott, az ajka az ajkához ért. A gyerekek tanév végi úszópartin voltak Josh egyik osztálytársánál. Alex és Katie úgy tervezték, hogy este kiviszik a gyerekeket a tengerpartra húst sütni, de addig még kettesben töltenek pár órát. Amikor végül szétvált az ajkuk, és elhúzódtak egymástól, Katie felsóhajtott. 198 – Ezt most már tényleg abba kéne hagynod. – Mit? – Tudod te nagyon jól, hogy mit mővelsz. Ismerem ezt az érzést, gondolta Katie. – Tudod, mit szeretek benned? – A gyönyörő testemet? – Igen, azt is – nevette el magát a nı. – Meg azt is, hogy melletted különlegesnek érzem magam. – Különleges is vagy. – Most komolyan beszélek. De azért szöget ütött a fejembe, hogy vajon miért nem találtál magadnak valaki mást? Mármint azóta, hogy a feleséged meghalt. – Azért nem találtam senkit, mert nem is kerestem – felelte Alex. – De ha találtam volna valakit, már rég dobtam volna, hogy veled lehessek. – Ez nem szép dolog – bökte meg a bordái között Katie. – Pedig igaz. Akár hiszed, akár nem, elég válogatós vagyok. – Aha, tényleg nagyon válogatós vagy. Kizárólag érzelmileg sérült nıkkel állsz szóba. – Te nem vagy sérült. Te kemény vagy. Igazi túlélı. És ami azt illeti, ez elég szexis tulajdonság. – Szerintem most csak hízelegsz, hátha letépem rólad a ruhádat. – És beválik a taktikám? – Közelítesz a célhoz – vallotta be Katie, és a férfi nevetése minden szónál ékesebben elárulta, hogy mennyire szereti ıt. – Örülök, hogy Southportban kötöttél ki – mondta Alex. – Ühüm. – Katie most mintha a gondolataiba merült volna. 199 – Mi az? – Alex máris éber, fürkész tekintettel vizsgálgatta az arcát. – Hajszálon múlt – mondta, és összefonta a karját, mert megborzongatta a feltoluló emlék. – Épphogy sikerült. 200 22. fejezet Boston elıvárosában, Dorchesterben ropogós hó borította a házak udvarát, csillámló pajzsként fedte be az ablakuk elıtti világot. Az elızı nap még szürke januári égbolt most ridegen, fagyosan kéklett, és fagypont alá süllyedt a hımérséklet is. Vasárnap reggel volt, elızı nap csináltatta meg a haját. Bekukucskált a vécékagylóba, hogy nem pisilt-e vért. Vesetájon még mindig érezte a lüktetést, amelynek hatására az egész testén végigfutott a fájdalom, a lapockájától a sarkáig. Emiatt az éjjel órákig ébren hallgatta Kevin hortyogását, de szerencsére nem volt olyan súlyos a dolog, mint amilyen lehetett volna. Miután becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját, kisántikált a konyhába, és arra gondolt, hogy már csak pár nap, és vége. De tudta, hogy nagyon vigyáznia kell, nehogy fölkeltse Kevin gyanakvását. Nem hibázhat. Ha szó nélkül napirendre tér az esti verés fölött, akkor Kevin gyanút fog. De gyanút fog akkor is, ha túl sokat lovagol rajta. Négy év pokol elég volt ahhoz, hogy megtanulja a játékszabályokat. Tudta, hogy a férje hamarosan fölkel, mert a vasárnap ellenére délben be kell mennie dolgozni. Hideg volt a házban, ezért pulóvert vett a pizsamájára. Reggelente Kevin ezt nem bánta, általában azért, mert olyan másnapos volt, hogy nemigen törıdött semmivel. Erin föltette a kávét, és kikészítette az asztalra a tejet, cukrot, vajat, dzsemet. Odatette a férfi evıeszközét is, meg egy pohár jéghideg vizet a villája mellé. Ezután kitett a pultra három tojást, úgy, hogy a keze ügyében legyenek, majd a serpenyıbe rakott hat szelet 201 baconszalonnát. Mire Kevin kicsoszogott a konyhába, már sistergettpattogott a szalonna. A férfi leült az üres asztalhoz, és megitta a vizét, Erin pedig már hozta is a kávéját. – Kipurcantam az este – szólalt meg Kevin. – Hánykor is bújtunk ágyba? – Talán úgy tíz körül – felelte Erin, és letette a kávét az üres pohár mellé. – Nem túl késın. De biztosan fáradt voltál, mert sokat dolgoztál. A férjének véreres volt a szeme. – Ne haragudj a tegnap estiért. Nem akartalak bántani. Csak mostanában nagy rajtam a nyomás. Terry infarktusa óta két ember helyett kell dolgoznom, és a héten kezdik tárgyalni a Preston-ügyet. – Az asszony még mindig érezte a férje leheletén az alkoholszagot. – Pár perc, és kész a reggelid. Erin átfordította a villájával a baconszeleteket, és a karjára fröccsenı forró zsír átmenetileg feledtette a vesetáji kínjait. Amikor ropogósra sült a szalonna, tett négy szeletet Kevin tányérjára, és kettıt a sajátjára. A zsírt belecsurgatta egy leveskonzervdobozba, és papírtörlıvel kitisztította a serpenyıt, majd befújta fızıspray-vel. Igyekeznie kellett, nehogy elhőljön a szalonna. Bekapcsolta a kenyérpirítót, és megtörte a tojásokat. Kevin a közepesnél kicsit gyengébben átsütve szerette a tojást, hogy a sárgája egyben maradjon, és Erin ezt már egész ügyesen csinálta. A serpenyı még forró volt, így hamar kész lett a tükörtojás. Erin egyszer átfordította, majd kettıt Kevin tányérjára csvisztatott, egyet pedig a sajátjára. Kattant a kenyérpirító is: mindkét szelet a férfi tányérjára került. Erin is leült vele szemben, mert a férje szerette, ha együtt reggeliznek. Megvajazta a pirítóst, kent rá egy kis szılıdzsemet is, 202 majd belevágott a villájával a tükörtojásba. Mintha sárga vértócsa folyt volna szét a tányéron. Kevin fölitatta a pirítóssal. – Mit csinálsz ma? – kérdezte, majd levágott a villájával még egy falat tojást, és rágni kezdte. – Megpucolom az ablakokat, és mosok. – Alighanem az ágynemőre is ráfér a mosás, nem? Az esti hancúr után – tette hozzá a szemöldökét mozgatva Kevin. A haja szétállt a szélrózsa minden irányába, a szája sarkába odaragadt egy tojásdarabka. Erin igyekezett leplezni a viszolygását. Témát váltott. – Mit gondolsz, sikerül elítéltetni a gyanúsítottakat a Prestonügyben? – kérdezte. Kevin hátradılt, majd néhány vállkörzés után ismét a tányérja fölé görnyedt. – Az az ügyésztıl függ. Higgins érti a dolgát, de sose tudhatja az ember. Prestont egy dörzsölt zugügyvéd védi, biztos megpróbálja úgy csőrni-csavarni a tényeket, ahogy csak tudja. – Én biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond. Te okosabb vagy annál a zugügyvédnél. – Majd meglátjuk. Csak az bosszant nagyon, hogy Marlboroughban lesz a tárgyalás. Higgins kedd este föl akar készíteni, miután a bíróság bezárt. Erin ezt már mind tudta, úgyhogy csak bólintott. Hétfın kezdıdött a nagy médiavisszhangot kiváltó Preston-ügy tárgyalása, méghozzá nem Bostonban, hanem Marlborough-ban. A vád szerint Lorraine Preston fölbérelt egy férfit, hogy gyilkolja meg a férjét. Douglas Preston milliárdos kockázatialap-kezelı volt, a felesége pedig elıkelı társasági hölgy, aki számtalan nemes célra adakozott: képzımővészeti múzeumokat és szegénynegyedekben mőködı 203 iskolákat éppúgy támogatott, mint a bostoni filharmonikusokat. Döbbenetes volt a tárgyalás elıtti sajtóvisszhang: egyik-másik újságban heteken át címlapsztoriként futott az ügy, és az esti tévéhíradóban is folyton ez volt a vezetı hír. Együtt volt minden, ami kell: tömérdek pénz, féktelen szenvedély, drog, árulás, hőtlenség, bérgyilkosság, sıt még egy törvénytelen gyerek is. És éppen a média csillapíthatatlan érdeklıdése miatt vitték át a tárgyalást Marlboroughba. Kevin is foglalkozott az üggyel nyomozóként, az ı tanúvallomása szerdán volt esedékes. Erin követte a híreket, ahogy mindenki más, de ı Kevintıl is kérdezett ezt-azt az ügyrıl. – Tudod, mire van neked szükséged, ha végeztél a bíróságon? – szólalt meg most. – Egy görbe estére. Mi lenne, ha szépen kiöltöznénk, és elmennénk vacsorázni? Pénteken szabadnapos vagy, ugye? – Most voltunk étteremben szilveszterkor – morogta Kevin, és megint fölitatott a tányérjáról egy kis tojássárgáját. Dzsemes volt az ujja. – Ha nem akarsz étterembe menni, fızhetek valami különlegeset itthon. Bármit, amit kivánsz. Ihatunk hozzá bort, meg esetleg begyújthatunk a kandallóba, és fölvehetek valami szexi ruhát. Nagyon romantikus lenne. – Kevin fölnézett a tányérjából, Erin pedig folytatta: – A lényeg az, hogy nyitott vagyok mindenre – dorombolta –, neked pedig szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Nem szeretem, amikor annyit dolgozol. Mintha tıled várnák, hogy megoldjad az összes ügyet. Kevin a tányérját kocogtatta a villájával, és közben fürkész tekintettel méregette a feleségét. – Mi ez a nagy turbékolás? Mi lelt hirtelen? 204 Erin tovább játszotta a saját kezőleg írt forgatókönyvet: hátralökte a székét, és fölállt. – Tudod mit? Felejtsd el – mondta sértetten, és fölkapta a tányérját, amelyrıl nagy csörömpöléssel az asztalra, majd a padlóra esett a villája. – Próbáltam kedves lenni hozzád most, hogy el kell utaznod, de ha nem tetszik, nekem úgy is jó. Találd ki, mit akarsz, és majd alkalomadtán tudasd velem is, rendben? Azzal odaviharzott a mosogatóhoz, és jó erıs sugárban megnyitotta a vizet. Tudta, hogy meglepte Kevint, érezte, hogy a férje vacillál, indulat és zavarodottság viaskodik benne. Gyorsan bevizezte a kezét, majd beletemette az arcát. Szaporán vett néhány nagy levegıt, és elfúló hangokat adott. Még a vállát is remegtette egy kicsit. – Sírsz? – kérdezte Kevin, és hátralökte a székét. – Mi a francért sírsz? Elfúló hangon válaszolt, igyekezett érzékeltetni, hogy mennyire össze van törve. – Én már nem tudom, mit csináljak! Fogalmam sincs, mi kell neked! Tudom, milyen fontos ez az ügy, és mekkora nyomás nehezedik rád… Az utolsó szavakat visszatartotta, mert érezte, hogy közeledik a férje. Amikor Kevin hozzáért, megborzongott. – Na, nincs semmi baj – mondta kelletlenül a férje. – Ne sírj. Erin szembefordult vele, jó erısen lehunyta a szemét, és férfi mellkasába fúrta az arcát. – Én csak boldoggá akarlak tenni – dadogta, és beletörölte a vizes arcát Kevin ingébe. – Majd kitalálunk valamit, jó? Lesz egy szép hétvégénk. Megígérem. Kárpótollak a tegnap estéért. 205 Erin átkarolta a férjét, és szipogva magához vonta, majd újabb szaggatott levegıvétel után megszólalt: – Ne haragudj. Tudom, hogy ma ez hiányzik neked a legkevésbé… hogy semmiségeken bıgjek itt. Hiszen amúgy is van épp elég bajod. – Kibírom. – Kevin oldalra billentette a fejét, és a nı lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja. Még mindig csukva volt a szeme. Aztán elhúzódott a férjétıl, letörölte a kezével az arcát, majd újra magához vonta Kevint. Ahogy egymáshoz nyomódott a testük, érezte, hogy a férje izgalomba jön. Tudta, hogy ha sebezhetınek látja, begerjed. – Még van egy kis idınk – mondta Kevin. – Elıbb rendet kéne csinálnom a konyhában. – Az ráér késıbb is. Pár perccel késıbb Kevin már ott vonaglott rajta, Erin pedig, miközben kiadta a férje által várt hangokat, kibámult a hálószoba ablakán, és egészen máson járt az esze. Az utóbbi években megutálta a telet, megutálta az állandó hideget és a behavazott udvart, mert ilyenkor nem mehetett ki a házból. Kevin nem szerette, ha sétálgat a környéken, de azt megengedte, hogy kertészkedjen a hátsó udvaron, mert ott magas volt a kerítés, és nem lehetett rajta belátni. Tavasszal mindig teleültette a virágcserepeket meg a garázs mögötti kis zöldségágyást, amelyet teljes erıvel sütött a nap, mert nem vetettek rá árnyékot a juharfák. İsszel pedig pulóverbe bújt, és a könyvtári könyveket olvasgatta az udvaron, miközben megbarnult, kunkori faleveleket sodort ide-oda a szél. A tél, a hideg, szürke, komor tél viszont valósággal börtönbe zárta. Többnyire egész nap ki sem tette a lábát az ajtón, mert tudta, 206 hogy Kevin bármikor fölbukkanhat. Egyetlenegy szomszédjukat ismerte név szerint: Feldmanékat, a szemközti házban lakó idısebb házaspárt. A házasságuk elsı évében a férje még csak ritkán ütötte meg, és néha elengedte egyedül sétálni. Feldmanék szerettek kertészkedni, és az elsı évben sokszor megállt a házuk elıtt egy kis tere-ferére. Kevin azonban igyekezett véget vetni a látogatásainak. Most már csak akkor ment át Feldmanékhoz, ha tudta, hogy a férjét nagyon lefoglalja a munkája, és nincs ideje telefonálni. Ilyenkor, miután meggyızıdött róla, hogy a többi szomszéd nem látja, gyorsan átrohant az utcán. Úgy érezte magát, mint egy kém. Feldmanék megmutatták neki a lányaik régi fényképeit. Az egyik meghalt, a másik rég elköltözött, és Erinnek az volt a benyomása, hogy a két öreg ugyanolyan magányos, mint ı. Nyáron sütött nekik áfonyás pitét, és utána egész délután dolgozott, hogy eltőnjenek a lisztnyomok, és Kevin ne fogjon gyanút. Miután a férje elment dolgozni, Erin megpucolta az ablakokat, és tiszta ágynemőt húzott. Porszívózott, port törölt, és kitakarította a konyhát. Közben pedig gyakorolt: mély hangon próbált beszélni, mint egy férfi. Egyre-másra eszébe jutott a mobiltelefon, amelyet az éjszaka feltöltött, majd visszatett a mosogató alá. Tudta, hogy talán soha nem lesz ennél jobb esélye, mégis halálra volt rémülve, mert még mindig annyi minden alakulhatott rosszul. Hétfın elkészítette Kevin reggelijét, ahogy mindig: négy szelet bacon, közepesnél kicsit gyengébben átsütött tojás, két szelet pirítós. A férje morcos volt és szórakozott, alig szólt hozzá újságolvasás közben. Aztán fölvette a zakójára a kabátját, Erin pedig azt mondta neki, hogy mindjárt beugrik a zuhany alá. – Baromi jó lehet – morogta Kevin –, ha az ember mindennap úgy ébred, hogy azt csinál, amit akar, és akkor csinálja, amikor akarja. 207 – Van valami különleges kívánságod vacsorára? – kérdezte Erin, mintha nem is hallotta volna a férje megjegyzését. Kevin ezen elgondolkodott. – Lasagnát csinálj fokhagymás kenyérrel – mondta végül. – És salátát. Erin az ablakból nézte a munkába induló férfit. Amint a férje befordult a kocsival a sarkon, rohant a telefonhoz, és szinte megszédítette a gondolat, hogy mi következik most. A telefontársaságot hívta. Kapcsolták az ügyfélszolgálatot. Eltelt öt perc, aztán a hatodik is. Erin tudta, hogy Kevin húsz perc alatt ér be a munkahelyére, és abban sem kételkedett, hogy elsı dolga lesz hazatelefonálni. De még volt ideje. Végül fölvette a telefont egy ügyfélszolgálatos, és kérte a nevét, a számlázási címét, valamint azonosítás céljából Kevin édesanyjának leánykori nevét is. A számlájuk a férfi nevén volt, és Erin mély hangon mondta be az adatokat, ahogy gyakorolta. Nem hasonlított a hangja Kevinéhez, és talán nem is volt különösebben férfias, de a nyúzott ügyfélszolgálatos a jelek szerint nem vette észre. – Kérhetek hívásátirányítást a számomra? – kérdezte Erin. – Azért külön díjat számítunk fel, de ezért az összegért igényelhet hívásvárakoztatást és hangpostát is. Mindössze… – Rendben, semmi gond. Be tudják kapcsolni még ma? – Igen – felelte a férfi, és hallatszott, hogy gépel valamit. Hosszú idı múlva szólalt meg ismét. Elmondta, hogy a pluszköltség a következı számlájukon jelentkezik majd, amelyet a jövı héten küldenek ki, és az egész havi díjat tartalmazni fogja, hiába csak aznaptól él a szolgáltatás. Erin azt mondta, hogy ez is rendben van. Az ügyfélszolgálatos kért még egy-két adatot, majd közölte, hogy készen vannak, és máris igénybe vehetı a szolgáltatás. Erin letette a 208 kagylót, és az órára pillantott. Tizennyolc percet vett igénybe az ügyintézés. Kevin három perc múlva már telefonált is az ırsrıl. Erin, miután befejezte a beszélgetést a férjével, egybıl hívta a Super Shuttle minibusztársaságot, amely a reptérre és a buszpályaudvarra fuvarozta az embereket. Másnapra rendelt kocsit. Utána végre elıvette a rejtekhelyrıl a mobiltelefonját, és beüzemelte. Egy helyi mozit hívott föl, méghozzá olyat, amelyiknek volt üzenetrögzítıje, hogy ellenırizze, mőködik-e a készülék. Ezután aktiválta a vezetékes telefonon a hívásátirányítást, és a bejövı hívásokat a mozi telefonszámára küldte át. Hogy kipróbálja, fölhívta a mobilról a vezetékes számukat. Hevesen kalapált a szíve, amikor megcsörrent a telefon. A második kicsengés után már hallotta is a mozi üzenetrögzítıjét. Felszabadult érzés töltötte el, és remegı kézzel kikapcsolta a mobilt, majd visszatette a súrolószivacsos dobozba. Aztán kikapcsolta a vezetékes telefonon a hívásátirányítást. Kevin negyven perc múlva telefonált újra. A délután hátralevı része valami furcsa kábulatban telt: Erin egyfolytában dolgozott, hogy ne legyen ideje aggodalmaskodni. Kivasalta Kevin két ingét, és behozta a garázsból a kis útitáskáját meg a bıröndjét. Kikészített neki tiszta zoknit, és kifényezte a másik pár fekete cipıjét. Lekefélte az öltönyét, a feketét, amelyiket a bíróságon szokta viselni, és kikészített három nyakkendıt is. Addig sikálta a fürdıszoba padlóját, amíg nem csillogott-villogott, a lambériát pedig ecettel sikálta le. Letörölte a port a vitrinben tartott dísztárgyakról, majd hozzáfogott a lasagnához. Megfızte a tésztát, elkészítette a húsos szószt, és megszórta az egészet sajttal. Ezután megkent négy szelet kenyeret vajjal, fokhagymával, oreganóval, és fölkockázott mindent, ami a 209 salátához kell. Lezuhanyozott, szexis ruhát vett föl, és öt órakor betette a lasagnát a sütıbe. Mire a férje hazaért, kész volt a vacsora. Kevin, miközben a lasagnát ette, mesélt a napjáról. Amikor repetát kért, Erin fölállt, és már hozta is. Vacsora után Kevin vodkát ivott, és megnézték a tévében a Seinfeld és a Férjek gyöngye megismételt epizódjait. Utána a Boston Celtics kosárcsapata játszott a Minnesota Timberwolveszal, és Erin fejét a férje vállára döntve megnézte a meccset is. Aztán Kevin elaludt a tévé elıtt, és az asszony beballagott a hálószobába. Egy darabig a plafont bámulva hevert az ágyon, majd Kevin végül fölébredt. Betámolygott, lehuppant a matracra, átkarolta Erint, majd rögtön el is aludt. A horkolása úgy hangzott, mint egy figyelmeztetés. Másnap, kedden Erin elkészítette a reggelit, a Marlborough-ba induló Kevin pedig összepakolta a ruháit meg a tisztálkodószereit. Bepakolta a holmiját a kocsiba, majd visszament az ajtóhoz, ahol ott állt Erin. Megcsókolta. – Holnap este jövök. – Hiányozni fogsz. – Azzal Erin a férjéhez simult, és átkarolta a nyakát. – Valószínőleg nyolc körül érek haza. – Majd készítek valamit, amit gyorsan föl tudok melegíteni – mondta Erin. – Chilihez mit szólnál? – Alighanem bekapok valami útközben. – Biztos? Tényleg gyorséttermi kajára vágysz? Tudod, hogy nem egészséges. – Majd meglátjuk – dünnyögte Kevin. – Azért megcsinálom a chilit. Hátha mégis úgy alakul. A férje még egyszer megcsókolta. 210 – Majd hívlak – mondta, és lefelé vándorolt a keze. Gyengéden cirógatta. – Tudom – felelte Erin. A fürdıszobában levetkızött, letette a ruháit a vécére, majd föltekerte a kis szınyeget. Kibélelte a mosdókagylót egy szemeteszsákkal, és megbámulta a tükörben a meztelen testét. Megtapogatta a kék-zöld foltokat a bordáin meg a csuklóján: a bordái egytıl egyig kiálltak, a szeme alatti sötét karikákkal az arca beesettnek tőnt. Szomorúsággal elegy düh lett úrrá rajta, amikor elképzelte a hazatérı Kevint. A nevét kiáltja majd, és keresi a konyhában, a hálószobában. Aztán kimegy a garázsba, a hátsó verandára, le a pincébe. „Hol vagy? ” – bıdüli el magát. „Mi van vacsorára? ” Dühödten vagdosni kezdte a haját az ollóval. A szemeteszsákba hullottak a tízcentis, szıke szálak. Újra meg újra belemarkolt a hajába, jól meghúzta, hogy feszüljön, és lássa, mennyit vág, vagy talán nem csak azért, és nyissz. Összeszorult a mellkasa. – Győlöllek! – sziszegte remegı hangon. – Nap mint nap megaláztál! – Tovább nyesegette a haját, és a szeme megtelt a harag könnyeivel. – Megvertél, amiért be mertem vásárolni! – Megint a kukazsákba hullott egy tincs. Erin próbált lassítani, kiegyengette a maradék haja végét. – Lopnom kellett a pénztárcádból, és rugdostál, mert részeg voltál! Ekkor már egész testében remegett, és a lába elé potyogtak a változó hosszúságú hajtincsek. – Bujkálnom kellett elıled! Úgy megvertél, hogy utána hánytam! – Nyissz. – Pedig szerettelek! – hüppögte. – Azt ígérted, hogy soha többé nem ütsz meg, és én hittem neked! Mert hinni 211 akartam neked! – Sírva vagdosott tovább, majd amikor már mindenhol egyforma hosszú volt a haja, elıhúzta a mosdó alatti rejtekhelyrıl a hajfestéket. A sötétbarna hajfestéket. Beállt a zuhany alá, bevizezte a haját, majd megdöntötte a flakont, és bedörzsölte a festéket. A tükör elıtt, vigasztalhatatlanul zokogva várta, hogy beivódjon a hajába. Amikor ez megtörtént, lemosta a fejét, majd besamponozta, rákente a balzsamot, és ismét a tükör elé állt. Gondosan kifestette a szemhéját sötét színőre, majd napbarnító krémet kent a bırére. Farmerbe, pulóverbe bújt, és az üvegre meredt. Egy rövid, barna hajú idegen nézett vissza rá. Aprólékosan, nagy mőgonddal kitakarította a fürdıszobát, nehogy egyetlen hajszál is maradjon a zuhanyozóban vagy a padlón. Ment minden a szemeteszsákba, a hajfestékes flakonnal együtt. Letörölte a mosogatót meg a pultot, és bekötötte a zsák száját. Végül pedig szemcseppet is csöpögtetett a szemébe, hátha így sikerül eltüntetnie a könnyek nyomát. Sietnie kellett. Összepakolta egy kis sporttáskába a holmiját: három farmert, két pulóvert, néhány pólót, inget, bugyit, melltartót, zoknit. Fogkefét, fogkrémet, egy hajkefét, szemfestéket, a kevéske ékszerét. Sajtot, sós kekszet, mogyorót, mazsolát, egy kést, egy villát. Aztán kiment a hátsó verandára, és elıásta a virágcserép alól a pénzt, majd a konyhából a mobiltelefont. Legutoljára pedig az iratokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy új életet kezdjen. Olyan emberektıl lopta az új személyazonosságát, akik bíztak benne. Győlölte magát ezért, tudta, hogy lopni bőn, de nem volt más választása, így aztán csak Istenhez fohászkodhatott, hogy bocsásson meg neki. Most már nem volt visszaút. Fejben már vagy ezerszer elpróbálta a forgatókönyvet, így gyorsan, magabiztosan haladt. A szomszédok többsége rég elment 212 dolgozni: Erin figyelte ıket délelıttönként, ismerte a napirendjüket. Nem akarta, hogy bárki is lássa, amikor elmegy, nem akarta, hogy bárki is fölismerje. Kabátot, sapkát, sálat, kesztyőt húzott. Az útitáskáját gombóccá győrte, és bedugta a pulóvere alá. Addig gyúrta-gyömöszölte, míg szép kerek nem lett. Mintha állapotos lenne. Aztán magára vette a hosszú kabátját, amely elég bı volt ahhoz, hogy eltakarja a dudort. Még egyszer megbámulta magát a tükörben. Rövid, sötétbarna hajú, napbarnította bırő lány nézett vissza rá. És terhes volt. Föltette a napszemüvegét, és az ajtó felé menet bekapcsolta a mobilját, majd beállította a vezetékes telefonon a hívásátirányítást. Az oldalsó kapun át hagyta el a házat. A házuk és a szomszéd ház között, a kerítés mentén haladva odasétált a kukához, és beledobta a szemeteszsákot. Tudta, hogy a szomszédban a férfi is, a nı is dolgozik, egyikük sincs otthon. Ugyanez volt a helyzet a hátsó szomszédnál. Átvágott az udvarukon, majd a házuk mellett kilépett a jeges járdára. Megint eleredt a hó. Erin tudta, hogy másnapra eltőnnek a lábnyomai. Hat háztömbnyi gyaloglás várt rá, de ez nem jelenthetett akadályt. Leszegte a fejét, és nekivágott az útnak. Próbált nem tudomást venni a csípıs szélrıl. Egyszerre tört rá valami bódító, felszabadult érzés és a páni félelem. Tudta, hogy Kevin másnap este ott járkál majd föl-alá a házban, és kiáltozza a nevét, de nem találja sehol, mert ı nem lesz ott. És másnap este azonnal a keresésére indul majd. Erin a keresztezıdésnél, egy ételbár elıtt állt a kavargó hóesésben. A távolban már látta a Super Shuttle kék minibuszát: éppen befordult a sarkon. A nı szíve majd kiugrott a helyébıl. És ekkor megcsörrent a mobilja. 213 Elsápadt. A mellette elzúgó autók gumija nagy zajjal hasította a latyakot. A minibusz a külsı sávba húzódott. Föl kellett vennie a telefont, nem volt más választása. De a minibusz egyre közeledett, és rettentı zajos volt az utca. Ha most fölveszi, Kevin tudni fogja, hogy nincs odahaza. Tudni fogja, hogy elhagyta. Harmadszor is megcsörrent a telefon. A kék minibusz megállt a pirosnál. Onnan egysaroknyira. Erin sarkon fordult, és bement az ételbárba, ahol diszkrétebb volt a háttérzaj, de azért észrevehetı: az élénk beszélgetés hangjaiba tányércsörgés vegyült. Közvetlenül elıtte ott állt a pincérlány, egy férfi éppen asztalt kért tıle. Erin gyomra összeszorult. Két kezébe fogta a telefont, hogy valamelyest kiszőrje a zajokat, és az ablak felé fordult. Elrebegett egy fohászt, hogy Kevinnek ne tőnjenek föl a beszőrıdı hangok. Beleremegett a térde, amikor megnyomta a gombot, és beleszólt a telefonba. – Mit tartott ilyen sokáig? – vonta kérdıre a férje. – Zuhanyoztam – felelte Erin. – Mi a helyzet? – Úgy tíz perce kiértem a városból. Hogy vagy? – Megvagyok. Kevin habozott. – Kicsit fura a hangod – mondta végül. – Valami baj van a telefonnal? Az utcán zöldre váltott a lámpa. A Super Shuttle minibusz már indexelt, jelezve, hogy lehúzódik a járda mellé. Erin szívbıl remélte, hogy meg fogja várni. A háta mögött meglepıen elhalkult a zsivaj. – Nem tudom – mondta. – Én jól hallak téged. Alighanem az a telefon rossz, amelyikrıl hívsz. Hogy haladsz? – Mióta kiértem a városból, elég jól. De itt-ott még jeges az út. – Az nem túl jó. Légy óvatos. 214 – Nem lesz semmi baj. – A minibusz már ott állt a járdánál, és a sofır a nyakát nyújtogatva kereste, hogy hol az utas. – Nem szívesen kérek ilyet, de vissza tudnál hívni pár perc múlva? Még benne van a hajamban a balzsam. Szeretném kimosni. – Aha – morogta a férje. Akkor majd kicsit késıbb hívlak. – Szeretlek – mondta Erin. – Én is szeretlek. Az asszony megvárta, hogy a férje letegye, és csak akkor nyomta meg a gombot a mobilján. Aztán kisietett az ételbárból, és beszállt a minibuszba. A buszpályaudvaron vett egy jegyet Philadelphiába. Szörnyen idegesítette, hogy a pénztáros mindenáron beszélgetni akart vele. Nem várakozott a pályaudvaron, inkább átment az utca túloldalára reggelizni. A minibuszra és a buszjegyre a spórolt pénzének csaknem a fele ráment, de éhes volt, úgyhogy rendelt palacsintát, sült kolbászt és tejet. Valaki otthagyott a bokszban egy újságot, és ı, bár nem volt rá kíváncsi, olvasni kezdte. Miközben evett, telefonált Kevin, és megint panaszkodott, hogy rosszul hallja. Erin azt mondta, biztos a vihar miatt. Húsz perc múlva fölszállt a buszra. Amikor elindult az ülések közti folyosón, egy idısebb hölgy a kabátja alatti dudorra mutatott. – Mikor jön a baba? – Egy hónap múlva. – Elsı gyerek? – Igen – felelte Erin, de annyira kiszáradt a szája, hogy alig tudott beszélni. Továbbment, és kicsivel hátrébb talált magának helyet. Elıtte és mögötte is ültek, a két túloldali ülést pedig egy tinédzser 215 párocska foglalta el. Átkarolták egymást, és mindketten zenét hallgattak. Ütemesen járt a fejük le-föl. Amikor a busz elindult, Erin kibámult az ablakon, és olyan érzése támadt, mintha csak álmodná az egészet. Aztán kiértek az autópályára, és Boston szép lassan köddé vált a szürke, hideg messzeségben. Még mindig kínozta a vesetáji fájdalom, még itt, az otthonától jó néhány kilométerre is. Továbbra is havazott, a buszt elızı kocsik fölverték a hólét. Erin nagyon szeretett volna beszélni valakivel. Szerette volna elmondani, hogy megszökött otthonról, mert a férje verte, és azért nem hívta a rendırséget, mert a férje is rendır. Kikívánkozott belıle az is, hogy nincs sok pénze, és soha többé nem használhatja az igazi nevét. Mert akkor a férje megtalálja, hazaviszi, és megint ütni kezdi, csak ezúttal nem biztos, hogy idıben abbahagyja. Szerette volna elmondani, hogy halálra van rémülve, mert nem tudja, hol alszik aznap éjjel, és mit eszik, ha elfogy a pénze. Hideg volt a levegı az ablak mellett. Egyre-másra maradtak el mögöttük a városok, a forgalom ritkult, majd ismét zsúfolt lett az út. Erin nem tudta, mihez fog kezdeni. Csak addig tervezte el a szökést, hogy buszra száll, utána megállt a tudománya, és senkihez sem fordulhatott segítségért. Egyedül volt, és minden tulajdona az volt, amit magával hozott. Philadelphiától egyórányira ismét megcsörrent a mobilja. Most is a két kezébe fogta, és úgy beszélt Kevinnel. A férje a végén megígérte, hogy lefekvés elıtt még rácsörög. Késı délután érkezett meg Philadelphiába. Hideg volt a város, de nem havas. Erin megvárta, míg mindenki leszáll. A mosdóban kivette a pulóvere alól az útitáskáját, majd leült a váróteremben egy padra. Korgott a gyomra, úgyhogy szelt egy darabot a sajtból, és azt 216 eszegette sós keksszel. Tudta, hogy sokáig ki kell tartania a bespájzolt készletnek, ezért elcsomagolta a maradékot, pedig még éhes volt. Végül vett egy várostérképet, és kiment az utcára. A buszpályaudvar egész jó környéken volt: onnan láthatta a konferencia-központot és a Trocadero Színházat. Ez némi biztonságérzetet adott, ugyanakkor tudta, hogy arrafelé nincs olyan szálláshely, amit meg tudna fizetni. A térkép szerint közel volt a kínai negyed, és mivel jobb ötlete nem akadt, elindult arrafelé. Három óra múlva talált is alvóhelyet. A koszos, telefüstölt, büdös szobában épphogy elfért egy kis ágy. Csak egy csupasz villanykörte állt ki a plafonból, és a folyosón volt a közös mosdó. A szürke, vizes foltokkal tarkított falú helyiség ablakait rács fedte. A két szomszédos szobában Erin számára érthetetlen nyelven karattyoltak. Ennél jobbra viszont nem futotta a pénzébıl, amely itt is csak három éjszakára volt elég, vagy legfeljebb négyre, ha addig valahogy kihúzza azzal a kevés ennivalóval, amit otthonról hozott. Az ágy szélén ült, és egész testében remegett. Félt ettıl a helytıl, félt a jövıtıl, és lázasan dolgozott az agya. Pisilnie kellett, de nem akart kimenni a szobából. Azt mondogatta magának, hogy ezt az egészet kalandként kell felfognia, és akkor minden jól alakul. Bármilyen ırülten hangzik, még az is megfordult a fejében, hogy talán hiba volt eljönnie; igyekezett nem gondolni a konyhájára, a hálószobájukra, és mindarra, amit otthagyott. Tudta, hogy ha vesz egy buszjegyet Bostonig, még Kevin elıtt hazaérhet, és a férje rá sem fog jönni, hogy megszökött. De a rövid, barna haját már nem tudná megmagyarázni. A nap már lement, de az utcai lámpák bevilágítottak a piszkos ablakon. Kintrıl dudálás hallatszott. Erin kinézett az ablakon. Az utcaszinten minden táblán kínai feliratot látott, és az üzletek egy 217 része még nyitva volt. A sötétben innen-onnan beszélgetés hallatszott, és az utca mellett dugig megtelt, egymásra hányt szemeteszsákokat látott. Idegenek lakta, ismeretlen városba jutott. İ ezt képtelen végigcsinálni, gondolta. İ ehhez nem elég erıs. Három nap múlva nem lesz hol aludnia, hacsak nem talál munkát. Ha eladja az ékszereit, vehet magának még egy napot, de aztán mi lesz? Holtfáradt volt, lüktetett a veséje. Lefeküdt az ágyra, és szinte azonnal elnyomta az álom. Kevin késıbb még hívta, a mobiltelefon bégetı hangjára ébredt. Nagyon oda kellett figyelnie, hogy nyugodtan tudjon beszélni, és ne keltsen gyanút. Nagyon fáradt volt a hangja, és tudta, hogy Kevin azt hiszi, a közös ágyukban fekszik. Miután letette a telefont, perceken belül visszaaludt. Reggel lépteket hallott a folyosóról. Amikor kiment tisztálkodni, két kínai nı állt a mosdókagylók elıtt. A habarccsal kitöltött falfugákban virult a zöldes penész, a padlót szinte ellepte a vizes vécépapír. A fülke ajtaját nem lehetett bezárni, végig fognia kellett. A szobájában sajtot és sós kekszet reggelizett. Le akart zuhanyozni, de rádöbbent, hogy szappant és sampont nem pakolt be, úgy pedig nincs sok értelme. Átöltözött, fogat mosott, megfésülködött. Összepakolta a táskáját, mert nem szívesen hagyta volna a szobában, és a szíját a vállára vetve lement a földszintre. A recepción ugyanaz a férfi ült, akitıl az este a kulcsot kapta. Erin agyán átfutott a gondolat, hogy a fickó talán az egész életét ott tölti. Kifizetett még egy éjszakát, és mondta a recepciósnak, hogy tartsa fenn neki a szobát. Odakint kék volt az ég, szárazak az utcák. Erinnek feltőnt, hogy már szinte nem fáj a veséje. Hideg volt itt is, de nem annyira, mint Bostonban, és a félelmei dacára azon kapta magát, hogy mosolyog. Megcsinálta, emlékeztette magát: megszökött, több száz kilométerre 218 van Kevintıl, akinek fogalma sincs, hol lehet ı most. Sıt, azt sem tudja, hogy elment otthonról. Párszor még fölhívja majd, aztán eldobhatja a mobilt, és soha többé nem kell beszélnie vele. Kihúzta magát, és beszívta a csípıs, friss levegıt. Úgy érezte, fiatal még az idı, és végtelenek a lehetıségek. Ma talál magának munkát, határozta el. Ma elkezdıdik az élete hátralevı része. Korábban kétszer is megszökött, és szerette volna hinni, hogy okult a hibáiból. Elıször alig egy évvel az esküvıjük után próbálkozott, miután a hálószoba sarkában összekuporodva kellett állnia Kevin ütéseit. Az történt, hogy megjöttek a számlák, és a férje feldühödött, hogy miért vette följebb a termosztátot. Kevin, amikor végre abbahagyta, zsebre vágta a kulcscsomóját, és elment, hogy hozzon még piát. Erin ekkor gondolkodás nélkül vette a kabátját, és sántikálva nekivágott az útnak. De néhány óra múlva, miután nem volt hova mennie, fölhívta a zuhogó havas esıben a férjét, aki érte ment kocsival. A következı alkalommal egészen Atlantic Cityig jutott, ott talált rá Kevin. Pénzt lopott a férje tárcájából, és vett egy buszjegyet, de miután megérkezett, egy órán belül ott volt a férfi is. Nyaktörı sebességgel száguldott végig a sztrádán, mert tudta, hogy Atlantic City az egyetlen hely, ahol Erinnek még lehetnek barátai. A hátsó ülésen, bilincsbe verve vitte haza. Útközben bekanyarodott egy bezárt irodaépület mellé, és megverte, aznap éjjel pedig a pisztoly is elıkerült. Ezután Kevin megnehezítette a dolgát: a pénzt rendszerint elzárta elıle, és mániákusan nyomon követte a hollétét. Erin tudta, hogy minden követ megmozgat majd, hogy megtalálja. Mert ırült ugyan, de kitartó, szorgalmas, és általában jól mőködnek az ösztönei. Tudta, hogy rá fog jönni, hol van, és eljön érte Philadelphiába. Némi 219 egérutat nyert csupán, de mivel nincs pénze arra, hogy máshol, messzebb kezdjen újra mindent, egyelıre nem tehet mást, mint hogy nyitva tartja a szemét. Nem maradhat akármeddig Philadelphiában. A harmadik napon talált egy italfelszolgálói állást. Fiktív nevet és tb-számot mondott be. Idıvel nyilván leellenırzik, de addigra ı messze jár majd. Kiadó szobát is talált a kínai negyed túloldalán. Két hétig dolgozott, a borravalókból összeszedett némi pénzt, majd otthagyott csapot-papot, még a fizetési csekkjét sem vette át. Nem lett volna értelme, hiszen érvényes igazolvány nélkül úgysem tudta volna beváltani. Megint dolgozott három hétig egy kis ételbárban, végül kiköltözött a kínai negyedbıl, és egy lepukkant motelben talált szállást, ahol hetente kellett fizetni. Bár ez is elég ócska környéken volt, többe került a szoba, mint a kínai negyedben, de megérte, mert volt saját zuhanyzója, vécéje, és nyugodtan otthagyhatta a holmiját. Pár száz dollárt spórolt össze, többet, mint amennyivel elindult Dorchesterbıl, de az igazi újrakezdéshez ez is kevés volt. Az új munkahelyérıl is úgy távozott, hogy nem vette át a csekkjét, és nem is mondott föl. Pár nap múlva egy másik ételbárban kapott munkát. Az üzletvezetınek azt mondta, Ericának hívják. Így, hogy sőrőn váltogatta a munkahelyeit, nem lankadt az ébersége. A negyedik munkanapja reggelén, amikor befordult a sarkon az új ételbár felé, észrevett egy kocsit, amely valahogy nem illett bele a képbe. Megtorpant. Azóta sem tudta, hogy szúrta ki a kocsit, hacsak nem azért, mert megcsillant rajta a reggeli napfény. Merın nézte, és észrevette, hogy a vezetıülésen megmozdul valaki. A motor nem járt, és furcsának tőnt, hogy valaki egy főtetlen kocsiban üldögél egy ilyen hideg reggelen. Erin tudta, hogy ilyet csak az tesz, aki vár valakit. Vagy figyel valakit. 220 Kevin! Tudta, hogy ı az, ıt magát is meglepte, mennyire biztos benne. Visszahátrált a mellékutcába, ahonnan jött, és szívbıl remélte, hogy Kevin nem nézett bele a visszapillantóba. Amint eltőnt a szeme elıl az autó, futásnak eredt, hevesen kalapált a szíve, ahogy loholt vissza a motelbe. Évek óta nem futott ekkora erıbedobással, de a sok gyaloglásban megedzıdtek a lábai, így elég gyorsan mozgott. Egy sarok, kettı, három. Folyton hátratekingetett a válla fölött, de Kevin nem követte. Ez azonban nem számított: akár követte, akár nem, tudja, hogy itt van. Azt is tudja, hol dolgozik. Látni fogja, hogy aznap nem ment be. Órákon belül kideríti, hol lakik. A szobájában sietve bedobált mindent az útitáskájába, és perceken belül elhagyta a motelt. A buszpályaudvar felé indult, de gyalog egy örökkévalóság, mire odaér. Legalább egy óra, és annyi ideje neki nincs. Hiszen Kevin nyilván oda megy elıször, ha látja, hogy nem ment be dolgozni az ételbárba. Erin megfordult, visszament a motelbe, és hívatott a recepcióssal egy taxit. A kocsi tíz perc múlva ért oda. Az volt élete leghosszabb tíz perce. A buszállomáson valósággal rávetette magát a menetrendre, és kiválasztott egy New York-i buszt, amely fél óra múlva indult. Addig elbújt a nıi mosdóban, majd miután fölszállt a buszra, lecsúszott az ülésen, és behúzta a nyakát. New Yorkig nem volt hosszú az út. Ott ismét átfutotta a menetrendet, és vett egy jegyet egészen a Nebraska állambeli Omaháig. Este valahol Ohióban leszállt a buszról. A pályaudvaron aludt, majd reggel egy kamionpihenıbe vezetett az útja. Egy férfi hajlandó volt elvinni az észak-karolinai Wilmingtonba, ahová építıanyagot szállított. 221 Pár nap múlva, miután eladta az ékszereit, Erin megérkezett Southportba, és rátalált a kis házikóra. Miután kifizette az elsı havi lakbért, ennivalóra már nem maradt pénze. 222 23. fejezet Június közepe volt, és Katie éppen kilépett volna az étterembıl egy kemény esti mőszak után, amikor a kijárat közelében ismerıs arcot pillantott meg. – Hahó! – integetett oda Jo a lámpaoszlop mellıl, amelyhez a barátnıje kikötötte a biciklijét. – Hát te mit keresel itt? – kérdezte Katie, majd átölelte a barátnıjét. Addig soha nem futott össze a városban Jóval, és most valahogy furcsának érezte, hogy nem a megszokott környezetben látja. – Hozzád jöttem. Merre jártál, idegen? – Ezt én is kérdezhetném tıled. – Annyira azért nem voltam messze, hogy ne tudjam, kivel jársz pár hete – kacsintott rá Jo. – De soha nem voltam az a típus, aki ráakaszkodik a barátnıjére. Gondoltam, most szükségetek van rá, hogy kettesben legyetek. Katie akarata ellenére elpirult. – Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Sehonnan. De a házban nem égett a villany, úgyhogy tettem egy próbát itt. – Jo vállat vont, és hátrabökött az ujjával a válla fölött. – Van most valami dolgod? Nem iszunk egyet, mielıtt hazamegyünk? – Miután látta, hogy Katie habozik, még hozzátette: – Tudom, hogy késı van. De csak egy kör lesz, megígérem. Aztán hagylak aludni. – Egy kör – hagyta rá Katie. 223 Pár perc múlva beléptek a helyi kocsmába. A sötét fatáblás burkolaton nem kevés karcolást ejtettek az évtizedek, a bárpult mögött hosszú tükör lógott. Aznap este gyér volt a forgalom, csak néhány asztalnál ültek vendégek. Katie és Jo a hátsó sarokasztalnál foglalt helyet. Mivel nem úgy nézett ki, mintha pincér járna ki az asztalokhoz, Katie a bárpultnál rendelt két pohár bort. Legközelebb én fizetek. – Azzal Jo hátradılt. – Szóval te és Alex… – Tényleg errıl akarsz beszélgetni velem? – vonta kérdıre Katie. – Hát, mivel a saját szerelmi életem romokban hever, kénytelen vagyok a tiédet élni. És úgy tőnik, nem is járok vele rosszul. Hányszor is járt nálad Alex a múlt héten? Kétszer, háromszor? És az azelıtti héten is, ugye? Igazság szerint még többször, gondolta Katie. – Úgy valahogy – felelte. Jo a borospohara szárát csavargatta. – O-ó. – Mi az, hogy o-ó? – Még szerencse, hogy több eszem van annál, hogy ilyesmiket gondoljak, mert különben azt hinném, kezd komolyra fordulni a dolog. – Jo sokat sejtetıen fölvonta a szemöldökét. – Még csak ismerkedünk egymással – mondta tétován Katie, aki nem igazán tudta, mire akar kilyukadni a kérdéseivel Jo. – Minden kapcsolat így kezdıdik. Te tetszel neki, ı tetszik neked. Innen indultok. – Ezért jöttél el egészen idáig? – kérdezte Katie, szándéka szerint nem túlságosan elgyötört hangon. – Hogy megtudj minden apró részletet? – Mindegyikre nem vagyok kíváncsi. Csak a zaftosakra. 224 Katie elhúzta a száját. – Mi lenne, ha inkább a te szerelmi életedrıl dumálnánk? – Miért? Kedved támadt egy kis depresszióra? – Mikor randiztál utoljára? – Mármint jó randira gondolsz, vagy bármilyen randira? – Jó randira. Jo habozott. – Meg kell mondjam neked, hogy testvérek között is évek teltek el azóta. – És mi a baj? Jo beledugta az ujja hegyét a borába, majd körbehúzta a pohár peremén. Az üveg jellegzetes hangot adott, ahogy dörzsölte. Végül fölnézett. – Nem könnyő rendes pasit találni – jelentette ki szomorkásán. – Nem mindenki olyan szerencsés, mint te. Katie nem igazán tudta, mit mondjon erre, ezért inkább megérintette Jo kezét. – Mi a helyzet? – kérdezte szelíd hangon. – Igazából miért akartál beszélni velem? Jo körülnézett az üres kocsmában, mintha onnan akarna ihletet meríteni. – Elıfordult már veled, hogy hátradıltél, és azon töprengtél, hogy mit jelent ez az egész? Hogy csak ennyi a világ, amennyit látunk belıle, vagy rejtızik valahol egy nálunk nagyobb erı? Vagy az esetleg eszedbe jutott már, hogy te nem erre vagy teremtve, hogy neked ennél több jár? – Azt hiszem, ezen mindenki elgondolkodik – felelte Katie, és a kíváncsisága nıttön nıtt. 225 – Kislány koromban elhitettem magammal, hogy én hercegnı vagyok. Mármint jó hercegnı, aki mindig jót cselekszik, és hatalmában áll jobbá tenni az emberek életét, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Emlékezett rá, hogy ilyesmirıl álmodozott ı is, de még mindig nem tudta, mire akar kilyukadni Jo, úgyhogy hallgatott. – Azt hiszem, ezért csinálom most azt, amit csinálok. Eleinte csak segíteni akartam. Olyan emberekkel találkoztam, akiket az apjuk, anyjuk, gyerekük, barátjuk halála miatt veszteségérzet gyötört, és szinte túlcsordult a szívem a részvéttıl. Igyekeztem megtenni minden tılem telhetıt, hogy segítsek rajtuk. De idıvel rájöttem, hogy a lehetıségeim végesek. Rájöttem, hogy a gyászolóknak akarniuk kell továbblépni: az elsı lépés, a motiváció szikrája belülrıl kell hogy jöjjön. És ha az megvan, akkor kinyílik a váratlan dolgok birodalmának kapuja. Katie mély lélegzetet vett. Hiába próbálta kihámozni a csapongó monológ értelmét. – Nem tudom, mit próbálsz elmondani nekem – vallotta be. Jo a borát lötyögtette, és a pohárban képzıdött pici örvényt vizsgálgatta. Nagyon komoly lett a hangja. – Rólad és Alexrıl beszélek. Katie nem tudta leplezni, hogy mennyire meglepıdött. – Rólam és Alexrıl? – Igen – bólintott Jo. – Elmondta neked, hogy meghalt a felesége, igaz? És beszélt arról is, hogy milyen nehezen tette túl magát ezen ı is, meg a gyerekek is? Katie a barátnıjére meredt, és egy csapásra kényelmetlenül érezte magát. – Igen… – kezdte. 226 – Akkor vigyázz rájuk – mondta roppant komolyan Jo. – Mindegyikükre. Ne törd össze a szívüket. A rájuk telepedett kínos csöndben Katie azon kapta magát, hogy fölidézi az Alexrıl folytatott legelsı beszélgetésüket. „ Ti találkozgattatok valamikor? ” – kérdezte akkor Jotól. „Igen, de talán nem úgy, ahogy te gondolod, felelte Jo. ” Akitor arra gondolt, hogy Jo és Alex valamikor együtt jártak, most viszont… Megdöbbentette, hogy milyen kézenfekvı a megoldás: a terapeuta, akit Alex említett, aki a Carly halála utáni idıszakban kezelte a gyerekeket, és tanácsokat adott neki – ez a terapeuta nyilván Jo volt. Katie kiegyenesedett ültében. – Dolgoztál Alexszel és a gyerekekkel, igaz? Mármint Carly halála után. – Erre inkább nem válaszolnék – mondta higgadtan, kimérten Jo. Pontosan úgy beszélt, mint egy terapeuta. – De azt elmondhatom, hogy ık hárman… sokat jelentenek nekem. És ha nem gondolod komolyan, hogy lehet közös jövıtök, akkor azt hiszem, most kéne véget vetned a dolognak. Amíg nem késı. Katie érezte, hogy fülig vörösödik. Nem érezte helyénvalónak, mondhatni önhitt, arrogáns dolognak találta, hogy Jo így beszél vele. – Nem igazán hiszem, hogy ez rád tartozna – mondta feszülten. Jo kelletlen bólintással ismerte el, hogy ebben van valami. Valóban nem rám tartozik, és most egy nagyon fontos határt hágok át. De tényleg úgy gondolom, hogy épp elég baj érte ıket már eddig is. Az hiányzik nekik a legkevésbé, hogy kötıdjenek valakihez, aki nem szándékozik Southportban maradni. 227 Lehet, hogy túlaggódom a dolgot, de a múlt soha nem múlik el igazán, és elıfordulhat, hogy úgy döntesz, elmész a városból, bármekkora szomorúságot hagysz magad után. Katie szóhoz sem jutott. Váratlanul érte ez a beszélgetés, és rettentıen kínos volt a számára. Határozottan fölkavarták Jo szavai. A barátnıje, ha érzékelte is, hogy Katie-t ez feszélyezi, tovább ütötte a vasat. – A szerelem nem ér semmit, ha nem vagy hajlandó elkötelezni magad – mondta. – Nemcsak arra kell gondolnod, hogy mit akarsz te, hanem arra is, hogy mit akar ı. És nemcsak most, hanem a jövıben is. – Jo barna szeme rezzenéstelenül meredt Katie-re. – Készen állsz arra, hogy Alex felesége és a gyerekei anyja légy? Mert ı ezt akarja. Talán nem most azonnal, de idıvel mindenképpen. És ha te nem akarsz elkötelezıdni, ha csak játszol az érzéseivel, meg a gyerekek érzéseivel, akkor nem te hiányzol az életébıl. – Mielıtt Katie bármit is mondhatott volna, Jo fölállt az asztaltól, és folytatta: – Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom neked mindezt, és lehet, hogy nem leszünk többé barátnık, de rosszul érezném magam, ha nem beszélnék errıl nyíltan. Azt már a kezdet kezdetén megmondtam neked, hogy Alex jó ember, sıt párját ritkítóan jó ember. Nagyon tud szeretni, és soha nem apad el a szeretete. – Hagyott egy kis idıt, hogy Katie megeméssze a szavait, majd hirtelen lágyabb, szelídebb kifejezés ült ki az arcára. – Azt hiszem, te is ugyanilyen vagy, de emlékeztetni akartalak rá, hogy ha tényleg szereted Alexet, akkor készen kell állnod arra is, hogy elkötelezd magad mellette. Bármit is hozzon a jövı. És bármennyire félsz. Azzal Jo sarkon fordult, és kiment a kocsmából. Faképnél hagyta Katie-t, aki döbbent csendben ült az asztalnál. Aztán ı is fölállt, és csak ekkor vette észre, hogy Jo egy kortyot sem ivott a borából. 228 24. fejezet Kevin Tierney nem ment el Provincetownba a hétvégén, ahogy Coffey-nak és Ramireznek mondta. Nem ment sehova: otthon kuksolt behúzott függönyök mögött, és azon rágódott, milyen közel járt hozzá Philadelphiában, hogy megtalálja Erint. Csak azért tudta egészen odáig követni, mert a felesége hibázott, amikor buszra szállt. Kevin ugyanis egybıl tudta, hogy más közlekedési eszközt nem választhatott. Hiszen a busz olcsó, és jegyvásárláskor nem kell igazolni a személyazonosságot. Kevin, bár nem tudta pontosan, mennyi pénzt lopott tıle Erin, abban biztos volt, hogy nem lehetett túl nagy összeg. Hiszen a pénzügyeiket a házasságuk elsı napjától kezdve szigorúan kézben tartotta. Erinnek mindig meg kellett ıriznie a nyugtákat, el kellett számolnia a visszajáróval, és miután másodszor is megszökött, Kevin lefekvés elıtt mindig elzárta a tárcáját a fegyverszéfbe, a pisztolyai mellé. Csakhogy néha a kanapén aludt el, és úgy képzelte, Erin nyilván ilyenkor húzta ki a zsebébıl a tárcát, és csent el némi pénzt. A felesége biztos kinevette ıt magában, aztán másnap reggelit készített neki, mintha mi sem történt volna. Mosolygott, és megcsókolta ıt, de belül gúnyosan nevetett. Rajta nevetett. Meglopta, és Kevin tudta, hogy ez bőn, mert a Bibliában az áll, hogy Ne lopj. Az ajkát rágcsálta a sötétben, és eszébe jutott, hogy kezdetben még reménykedett benne, hogy Erin talán visszajön. Úgy gondolta, a hóesésben nem juthatott messzire. Amikor elıször megszökött, akkor is farkasordító hideg volt, és Erin pár órán belül fölhívta ıt, hogy 229 vigye haza, mert nem volt hova mennie. Miután hazaértek, a kanapén vacogva bocsánatot is kért, ı pedig csinált neki egy csésze forró kakaót. Hozott egy plédet is, és nézte, ahogy betakargatja magát. Erin rámosolygott, és ı is visszamosolygott rá, de amikor már nem vacogott, odalépett hozzá, és úgy pofon vágta, hogy sírva fakadt. Mire ı reggel fölkelt, hogy munkába induljon, Erin föltakarította a padlóról a kiömlött kakaót, de a szınyegen maradt egy folt, amit nem tudott kiszedni, és Kevin idınként dühbe gurult a folt láttán. Azon a januári estén, amikor hazaérve rádöbbent, hogy Erin eltőnt, Kevin megivott két pohár vodkát, és várta, hogy a felesége visszajöjjön, de a telefon néma maradt, és az ajtóban sem fordult a kulcs. Kevin tudta, hogy Erin nemrég mehetett el, hiszen alig egy órája beszélt vele, és akkor azt mondta, éppen vacsorát fız. De vacsorának nyoma sem volt, és az asszonynak sem: se a házban, se a pincében, se a garázsban. Kevin a verandán állva lábnyomokat keresett a hóban, de hamar kiderült, hogy a felesége nem a bejárati ajtón át távozott. Viszont a hátsó udvart is érintetlen, szőz hó borította, tehát arra sem mehetett. Mintha csak ellebegett volna a föld felett, vagy köddé vált volna. Azaz ott kellett volna lennie a házban… és mégsem volt ott. Fél órával és két vodkával késıbb Kevin már tombolt dühében: lyukat ütött a hálószobaajtıba. Kiviharzott a házból, bedörömbölt a szomszédokhoz, és megkérdezte, hogy látták-e Erint elmenni, de senki sem tudott semmit. Kevin ekkor beugrott a kocsijába, és a környék utcáin furikázva kereste a nıt. Közben azon törte a fejét, hogy tőnhetett el a házból nyom nélkül. Úgy kalkulált, hogy már vagy két óra elınye lehet, de mivel gyalog ment, a nagy hidegben nem juthatott messzire. Hacsak nem vitte el valaki kocsival. Valaki, akit szeret. Egy férfi. 230 Kevin a kormányt püfölte, és eltorzult az arca a dühtıl. Hatsaroknyira volt tılük a bevásárlóközpont. Sorra bement mindegyik üzletbe, és a tárcájából elıhúzott fényképet mutogatva kérdezısködött, hogy nem látták-e az asszonyt? De nem látta senki. És amikor elmondta nekik, hogy egy férfi is lehetett vele, még mindig csak a fejüket csóválták. A férfiak, akiket megkérdezett, rendületlenül ismételgették: „Egy ilyen csinos szıkét biztos észrevettem volna, pláne ebben a hidegben. ” Kevin a házuk nyolc kilométeres körzetében kétszer-háromszor is végighajtott minden egyes utcán. Hajnali háromkor ért haza, és a ház még mindig üres volt. Egy újabb pohár vodka után végül álomba sírta magát. Amikor reggel fölébredt, megint feldühödött, és kalapáccsal szétverte Erin virágcserepeit a hátsó udvarban. Aztán nagy szuszogva visszament a házba. Betelefonált az ırsre, hogy beteg, majd leült a kanapéra, és ismét azon kezdte törni a fejét, vajon hogyan szökhetett meg Erin. Valaki nyilván érte jött kocsival, és elvitte valahová. Valaki, akit ismert. Egy barátja Atlantic Citybıl? Vagy talán Altoonából? Elképzelhetı, csakhogy ı minden hónapban gondosan ellenırizte a telefonszámlát, így tudta, hogy Erin soha nem kezdeményezett távolsági hívást. Akkor csak helybeli lehet az illetı. De vajon ki? Hiszen Erin soha nem ment sehova, nem beszélgetett senkivel. Errıl ı gondoskodott. Kevin kiment a konyhába, és éppen kitöltött magának még egy pohár vodkát, amikor megcsörrent a telefon. De a készülék csak egyet csörgött, és amikor fölvette, csak tárcsahangot hallott. Zavartan bámulta a kagylót, próbált rájönni, ki lehetett az. De hát hogy jutott ki Erin a házból? Biztos, hogy valami elkerülte a figyelmét. Hiszen ha érte is jöttek kocsival, hogy mehetett ki az 231 útig úgy, hogy nem maradt utána lábnyom a hóban? Kevin az ablakon kibámulva próbálta összerakni az eseménysort. Valami határozottan nem stimmelt, de képtelen volt rájönni, mi az. Elfordult az ablaktól, és a telefonra vándorolt a tekintete. Merın nézte, és egyszer csak összeállt a kép. Elıvette a mobilját, tárcsázta a vezetékes számukat, de a telefon most is csak egyet csörgött, miközben a mobil kerepelt tovább. Kevin fölvette a kagylót, de megint csak tárcsahangot hallott, és rájött, hogy Erin átirányította a hívásokat egy mobiltelefonra. Azaz már nem volt itthon, amikor ı az este hívta. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért volt olyan rossz a vonal az utóbbi két napban. És persze arra is, hogy miért nincsenek lábnyomok a hóban: azért, mert Erin már kedd reggel elment. A buszpályaudvaron azonban hibát követett el, bár nem igazán tehetett róla. Nınél kellett volna jegyet váltania, nem férfinál, mert a férfiak mindig megjegyzik maguknak a csinos nıket. Akár hosszú, szıke a hajuk, akár rövid és barna. Akár terhesnek álcázzák magukat, akár nem. Kevin kiment a buszpályaudvarra. Fölmutatta a pénztárosoknak a jelvényét, és ezúttal nagyobb mérető fényképet vitt magával. Az elsı két alkalommal egyik pénztáros sem ismerte föl Erint, de amikor harmadszor is kiment, az egyik férfi némi habozás után azt mondta, látott valakit, aki hasonlít a fotón látható nıre, csak éppen rövid, barna haja volt, és nagy pocakja. Az úti céljára viszont a férfi nem emlékezett. Kevin otthon talált egy fényképet Erinrıl a számítógépben, és számítógéppel barnára festette, majd megrövidítette a haját. A munkahelyén pénteken is beteget jelentett. İ az, erısítette meg a retusált kép láttán a jegypénztáros, és Kevin máris tele volt energiával, buzgott benne a tettvágy. Erin okosabbnak képzelte magát nála, de nem figyelt eléggé a hülye liba, és hibázott. 232 Kevin a következı héten kivett pár nap szabadságot, és szorgalmasan látogatta tovább a buszállomást: most a sofıröknek mutogatta a fényképet. Már kora reggel kiment, és késı estig maradt, hiszen a sofırök egész nap jönnek-mennek. Két üveg is volt a kocsijában. Papírpohárba töltögette ki a vodkát, és szívószállal iszogatta. Végül szombaton, tizenegy nappal az után, hogy Erin elhagyta, megtalálta a sofırt, aki Philadelphiába vitte a feleségét. A férfi azt mondta, emlékszik rá, mert csinos nı volt, terhes, és csomag nélkül utazott. Philadelphia… Persze, tudta, hogy Erin talán már rég továbbállt onnan ismeretlen tájakra, de ez volt az egyetlen nyom, amit követhetett. Meg aztán az asszonynak nem lehetett túl sok pénze. Kevin bepakolt pár holmit egy kis sporttáskába, kocsiba vágta magát, és irány Philadelphia! A buszpályaudvaron leparkolt, és megpróbált Erin fejével gondolkodni. Hiszen ı jó nyomozó, és ha képes a nı fejével gondolkodni, akkor meg fogja találni. A munkája során megtanulta, hogy az emberek kiszámíthatók. Tudta, hogy Erin busza azon a bizonyos keddi napon négy óra elıtt pár perccel érkezett meg. Kevin a buszpályaudvaron nézelıdött. Arra gondolt, hogy a felesége másfél hete ott állt pénz nélkül egy idegen városban, ahol nincsenek barátai, nincs hova mennie. Hiszen az összelopkodott aprópénzbıl és egydolláros bankjegyekbıl nem húzhatja sokáig, pláne, ha már buszjegyet is vett. Aznap ráadásul nagyon hideg volt, és hamar besötétedett. Tehát Erin biztosan nem akart túl sokáig gyalogolni, és valahol meg kellett szállnia. Olyan helyen, ahol készpénzzel fizethet. De vajon hova mehetett? Ide, a közelbe biztosan nem, ez túl drága környék. Merre indulhatott? Nyilván nem akart eltévedni, összevissza bolyongani, ezért alighanem a telefonkönyvbıl nézett ki valamit. Kevin bement a 233 buszállomásra, keresett egy telefonfülkét, és megnézte a szállodákat. Oldalakat töltött meg a lista. Lehet, hogy Erin kiválasztott egy helyet, és aztán? Aztán el kellett odáig gyalogolnia. Azaz térképre volt szüksége. Kevin vett a buszpályaudvar boltjában egy térképet. Az eladónak is megmutatta a fotót, de a férfi a fejét rázta. Azt mondta, azon a keddi napon nem dolgozott. De Kevin így is érezte, hogy jó nyomon jár. Tudta, hogy Erin csak ezt csinálhatta. Széthajtogatta a térképet, és megkereste rajta a buszpályaudvart. Látta, hogy az egyik oldalon határos a kínai negyeddel, és arra tippelt, hogy abba az irányba indulhatott el. Beszállt a kocsijába, és furikázni kezdett a kínai negyed utcáin. Ismét úgy érezte, jó nyomon jár. Iszogatta a vodkát, majd leállította a kocsit, és gyalog is bejárta a városrészt. Elıször a buszpályaudvarhoz közeli szállókban mutogatta Erin képét. Senki sem tudott semmit, de Kevinnek az volt az érzése, hogy egyik-másik szállodás hazudik. Olcsó koszfészkek voltak, ı soha nem vitte volna ilyen helyre Erint, koszos volt még az ágynemő is, a tulajok pedig alig tudtak angolul, és csak készpénzt fogadtak el. Kevin arra célozgatott, hogy a nı veszélybe kerülhet, ha nem találja meg. Az elsı szálláshelyét meg is találta, de a tulaj nem tudta, hogy onnan hova ment. Pedig még pisztolyt is nyomott a férfi fejéhez, de az akkor sem tudott ennél többet mondani, csak zokogott. Kevin hétfın kénytelen volt visszamenni dolgozni. Majd szétvetette a düh, hogy Erin kicsúszott a kezébıl. De a következı hétvégén újra ott volt Philadelphiában. És az azutáni hétvégén is. Kibıvítette az átfésülendı körzetet, de túl sok volt a szálló, ı pedig egyedül nyomozott, és nem mindenki bízott meg egy más városból való zsaruban. 234 İ azonban türelmesen, szorgalmasan dolgozott, kitartóan visszajárt Philadelphiába, még szabadságot is kivett. Eltelt egy újabb hét. Tovább bıvítette a listát: most már a bárokba, éttermekbe, kifızdékbe is benézett. Feltett szándéka volt, hogy ha kell, végigjárja az összesét. És végül, Valentin-nap után egy héttel találkozott egy Tracy nevő pincérnıvel, aki elmondta neki, hogy Erin egy ételbárban dolgozik, de Erica néven fut, és másnap bent lesz. Tracy megbízott Kevinben, mert nyomozó volt, sıt még flörtölt is vele, és mielıtt elment, a kezébe nyomta a telefonszámát. Kevin kibérelt egy kocsit, és másnap reggel már napfelkelte elıtt ott várakozott az ételbár közelében. Az alkalmazottak a sikátorból nyíló ajtón jártak be. Az anyósülésen ülve szürcsölgette a vodkát a papírpohárból, és közben figyelt. Végül meg is látta a sikátorban a tulajt, Tracyt és egy másik nıt. Erin viszont nem bukkant föl, ahogy másnap reggel sem, és senki sem tudta, hol lakik. Még a fizetési csekkjéért sem ment be. Kevin két óra múlva kiderítette, hol lakik a felesége. Az ócska koszfészek pár perc gyaloglásra volt a kifızdétıl. A tulaj, aki csak készpénzt fogadott el, annyit tudott mondani, hogy Erin elment, majd visszajött, és sietve távozott. Kevin átkutatta a szobáját, de nem talált semmit. Ezután elnyargalt a buszpályaudvarra, de a jegypénztárakban csak nık ültek, és egyikük sem emlékezett Erinre. Az utóbbi két órában a szélrózsa minden irányába indultak buszok. Erinnek megint nyoma veszett, és Kevin üvöltve ütötte-verte ököllel a kormányt, míg be nem dagadt mindkét kézfeje. Az Erin eltőnése utáni elsı hónapokban a férjét egyre kellemetlenebb, egyre emésztıbb fájdalom rágta belülrıl, és napról napra terjedt, mint a rák. Pár hétig még visszajárt Philadelphiába, és kérdezgette a buszsofıröket, de nem sokat tudott meg tılük. Annyi 235 azért kiderült, hogy Erin New Yorkba utazott, ott viszont ismét kihőlt a nyom. Túl sok volt a busz, a sofır, az utas, és túl sok idı telt el. Erin akárhol lehetett, és Kevint egyre kínozta ez a gondolat. Dührohamai voltak, tört-zúzott, és esténként álomba sírta magát. Úrrá lett rajta a kétségbeesés, és néha úgy érezte, kezdi elveszíteni az eszét. És ez nem igazság! Hiszen ı kezdettıl fogva szerette Erint, attól a pillanattól fogva, hogy Atlantic Cityben összehozta ıket a sors. És boldogan éltek, nem igaz? Amikor friss házasok voltak, Erin még énekelt is sminkelés közben. İ pedig rendszeresen elvitte a könyvtárba, ahol nyolc-tíz könyvet is kivett egyszerre. Néha neki is fölolvasott belılük egy-egy részt, és ı, ahogy a pultnak dılı Erin hangját hallgatta, arra gondolt, hogy az ı felesége a világ legszebb asszonya. És ı igazán jó férj volt. Olyan házat, olyan függönyt, olyan bútort vett, amilyet Erin akart, pedig épphogy futotta rá a pénzébıl. És miután összeházasodtak, hazafelé menet sokszor vett neki az utcai árusoknál virágot, Erin pedig kitette a vázát az asztal közepére, és gyertyafénynél, édeskettesben költötték el a romantikus vacsorát. Néha az lett a vége, hogy ott, a konyhában szeretkeztek, úgy, hogy Erin a pultnak vetette a hátát. A feleségének dolgoznia sem kellett, nem is tudta, milyen jó dolga van. Nem fogta föl, micsoda áldozatokat hoz érte a férje. Kevint sokszor felbıszítette, hogy ez az elkényeztetett, önzı nıszemély nem fogja föl, milyen könnyő az élete. Nem volt más dolga, mint takarítani és fızni, ha azzal végzett, egész álló nap olvashatta a hülye könyvtári könyveit, nézhette a tévét, szundíthatott egyet, ha elálmosodott, és soha nem kellett közüzemi számlák vagy hiteltörlesztés miatt aggódnia, meg amiatt sem, hogy mit beszélnek 236 róla a háta mögött. Soha nem kellett meggyilkolt emberek arcát látnia. İ, Kevin megkímélte az ilyesmitıl, mert szerette, de ez nem számított. Soha nem beszélt neki a tüzes vassal összeégetett, háztetırıl lehajított gyerekekrıl, sem a sikátorban leszúrt, majd kukába dobott nıkrıl. Nem mondta el neki, hogy néha le kell vakargatnia a cipıjérıl a rászáradt vért, mielıtt beszáll a kocsiba, és hogy amikor a gyilkosok szemébe néz, tisztában van vele, hogy magával a Gonosszal áll szemben, mert a Bibliában az áll, hogy Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremte az embert. Szerette Erint, és Erin is szerette ıt, és muszáj hazajönnie, mert nem találta meg. Akkor majd újra boldogan élhet, és ha egyszer belép az ajtón, ı nem fogja megütni, megpofozni, megrugdosni, hiszen ı jó férj. Szeretik egymást, és ı még mindig jól emlékszik a napra, amikor megkérte a kezét, meg arra az estére is, amikor találkoztak a kaszinó elıtt, ahol Erint követte két férfi. Két veszélyes alak. İ akkor megvédte tılük, nem hagyta, hogy bántsák, és másnap délelıtt sétáltak a tengerparti deszkasétányon, majd elvitte kávézni. Erin akkor azt mondta, hát persze, hogy hozzámegy. Azt mondta, szereti. És biztonságban érzi magát mellette. Biztonságban. Igen, ezt a szót használta. Biztonságban. 237 25. fejezet Június harmadik hetében csodaszép nyári napok követték egymást. Délutánonként egyre emelkedett a hımérséklet, és a forrósághoz olyan magas páratartalom társult, hogy sőrőbb lett a levegı, és elhomályosult a láthatár. Aztán mintegy varázsütésre nehéz fellegek formálódtak, és nagy égiháború kiséretében valóságos özönvíz zúdult a földre. De a zivatarok nem tartottak sokáig, így csak csöpögı falevelek maradtak utánuk, meg enyhe talaj menti köd. Katie továbbra is hosszú esti mőszakokat vállalt az étteremben. Utána hullafáradtan biciklizett haza, és reggelente sokszor fájt a lába. A kapott borravaló felét mindig betette a kávésdobozba, amely már majdnem csordultig megtelt. El sem tudta volna képzelni, hogy ennyi pénzt sikerül összespórolnia, bıven elég volt arra, hogy ha kell, el tudjon menekülni. Most elıször fordult meg a fejében, hogy talán nem is kell tovább győjtögetnie. Még elidızött egy kicsit az utolsó pár falat reggelije fölött, és Jo házát bámulta az alakon keresztül. Az étterem elıtti találkozásuk óta nem beszéltek egymással, és Katie elızı este, amikor hazaért a mőszak után, látta, hogy a szomszéd épület konyhájában és nappalijában ég a villany. Reggel pedig azt hallotta, hogy felbıg a motor, és ropog a murva a kerekek alatt. Nem tudta, mit mondhatna Jonak, sıt azt sem, hogy akar-e mondani neki bármit is. Még azt sem tudta eldönteni, hogy haragszik-e a barátnıjére vagy sem. Hiszen Jo csak aggódik Alex meg a gyerekek miatt, mert szívén viseli a 238 sorsukat, és hangot is adott az aggodalmának. Nehéz lett volna rosszindulatot felfedezni abban, amit mondott neki. Katie tudta, hogy Alex késıbb benéz hozzá. A látogatásai idızítésében kezdett kialakulni valamiféle rendszer, és valahányszor együtt voltak, Katie-nek mindig eszébe jutott, hogy miért is szeretett bele a férfiba. Alex elfogadta ıt olyannak, amilyen, elfogadta az idınkénti hallgatagságával, hangulatváltozásaival együtt, és megdöbbentı, egyben megható gyengédséggel bánt vele. A Joval folytatott beszélgetésük óta azonban Katie azon rágódott, hogy talán nem tisztességes a férfival szemben. Hiszen mi történne, ha Kevin végül mégis fölbukkanna? Hogyan reagálna Alex, és hogyan reagálnának a gyerekek, ha ı egyszer csak eltőnne, és soha nem jönne vissza? És ı vajon képes lenne rá, hogy itt hagyja ıket, és soha többé ne jelentkezzen? Győlölte a Jo által fölvetett kérdéseket, mert nem állt készen arra, hogy szembenézzen velük. Neked fogalmad sincs, min mentem keresztül, mondta volna legszívesebben utólag, amikor már volt ideje átgondolni a dolgot. Fogalmad sincs róla, hogy milyen az én férjem. De azt ı maga is jól tudta, hogy ez újabb súlyos kérdéseket vetne föl… A mosogatóban hagyta a reggelihez használt edényeket, és a konyhából kisétálva arra gondolt, mennyi minden megváltozott az utóbbi néhány hónapban. Gyakorlatilag semmije sem volt, mégis úgy érezte, soha nem volt még ilyen gazdag. Hosszú évek óta elıször érezte, hogy szeretik. És bár nem született még gyereke, azon vette észre magát, hogy sokszor olyankor is Kristenre és Joshra gondol, és aggódik értük, amikor a legkevésbé várná. Tudta, hogy a jövıt úgysem láthatja elıre, mégis megdöbbentette a hirtelen jött 239 bizonyosság, hogy elképzelhetetlen a számára, hogy hátrahagyja az új életét. Mit is mondott egyszer Jo? „Én csak azt mondom el az embereknek, amit már tudnak, csak nem merik bevallani maguknak. ” A barátnıje szavaira gondolva pontosan tudta, mit kell tennie. Persze – mondta Alex, miután elıadta a kérését. Katie látta, hogy meglepte a férfit, de úgy tőnt, föl is biztatta. – Mikor szeretnéd kezdeni? – Lehetne például ma? Ha ráérsz. Alex körülnézett a boltban. A grillbüfében csak egy férfi evett, és Roger a pultot támasztva csevegett vele. – Figyelj, Roger! Rád bízhatnám a kasszát egy órácskára? – Nem gond, fınök – felelte a büfés, de maradt ott, ahol volt. Alex tudta, hogy csak akkor jön elıre a pénztárhoz, ha nagyon muszáj. De nem bánta, mert hétköznap délelıtt volt, és a reggeli roham már elmúlt, így túl sok vevıre nem lehetett számítani. Kilépett a pénztárgép mögül. – Készen állsz? – Nem igazán – felelte Katie, és idegesen összefonta a karját maga elıtt. – De ez olyasmi, amit muszáj megtanulnom. Kiléptek az üzletbıl, és elindultak a dzsip felé. Katie beszállt, és érezte magán Alex tekintetét. – Miért lett hirtelen olyan sürgıs, hogy megtanulj vezetni? – kérdezte a férfi. – A bicikli már nem is jó neked? – évıdött. – A bicikli tökéletesen megfelel a célnak. De jogosítványt akarok szerezni. Alex a zsebébe nyúlt a slusszkulcsért, de félúton megállt a keze. Ismét Katie felé fordult, akire most egy pillanatra az egykori 240 nyomozó tekintete szegezıdött. Élénk, éber tekintet volt ez, és a nı érzékelte benne az óvatosságot is. – Hogy megtanulsz vezetni, az csak egy része a dolognak – mondta a férfi. – Ahhoz, hogy jogosítványt kaphass, az állam megköveteli, hogy igazold a személyazonosságodat. Születési anyakönyvi kivonat, tb-kártya meg hasonlók. Alex gondosan megválogatta a szavait. – Az efféle információ lenyomozható – mutatott rá. – Ha jogosítványod van, könnyebben megtalálnak. – Biztonságos tb-számot használok. Ha Kevin tudna róla, már rég lenyomozta volna, hol vagyok. És ha Southportban maradok, úgyis kell, hogy legyen tb-számom. Alex a fejét csóválta. – Katie… A nı odahajolt hozzá, és arcon csókolta. – Nem lesz semmi baj – mondta. – Hiszen nem is így hívnak, emlékszel? Alex végigsimított az ujjával az arcán. – Nekem mindig Katie leszel. – Van egy titkom – mondta a nı mosolyogva. – A hajam eredetileg nem barna. Igazából szıke vagyok. Alex hátradılve emésztgette a friss információt. – Biztos, hogy ezt el akarod mondani nekem? – Gondolom, idıvel úgyis rájönnél. És ki tudja, lehet, hogy egy szép napon megint kiszıkülök. – Figyelj, mi ez az egész? Hirtelen vezetni akarsz, meg önként elmondasz magadról mindenfélét… 241 – Azt mondtad, bízhatok benned – vonta meg a vállát Katie. – És én hiszek neked. – Ennyi? – Igen. Úgy érzem, neked bármit elmondhatok. Alex a két ülés közt összekulcsolódó kezüket vizsgálgatta, majd Katie-re nézett. – Akkor vágjunk a közepébe: biztos vagy benne, hogy az irataid kiállják a próbát? Mert a másolat kevés. Eredeti példány kell. Alex bölcsebb volt annál, hogy tovább kérdezısködjön. Elıvette a slusszkulcsot, de nem indította be a motort. – Mi az? – kérdezte Katie. – Ha meg akarsz tanulni vezetni, akár kezdheted is. – Azzal kinyitotta az ajtót, és kiszállt. – Ülj át a volán mögé. Helyet cseréltek. A férfi megmutatta a legalapvetıbb dolgokat: melyik a fék, melyik a gáz, hogy kell sebességbe tenni a kocsit, indexelni, hol kell bekapcsolni a világítást, az ablaktörlıt, mit lehet leolvasni a mőszerfalról. Mindig jobb a legelején kezdeni. – Akkor indulhatunk? – kérdezte a végén. – Azt hiszem, igen – felelte Katie, és erısen koncentrált. – Mivel a sebváltó automata, csak az egyik lábadat kell használnod. És az a lábad vagy a gázpedálon van, vagy a féken, érted? – Értem – mondta Katie, és majdnem az ajtóig félrehúzta a bal lábát. – Most nyomd le a fékpedált, és indítsd be a motort. Utána tartsd a féken a lábad, amíg rükvercbe nem tetted a kocsit. A gázpedált ne használd, csak a féket engedd föl szép lassan. Aztán tolass ki a 242 parkolóhelyrıl, és közben könnyedén tartsd rajta a lábad a fékpedálon. Katie tette, amit mondtak neki, és óvatosan kitolatott a kocsival, majd Alex útmutatásai alapján kihajtott a parkolóból. Ekkor bizonytalanodott el elıször. – Biztos azt akarod, hogy kimenjek a fıútra? – Ha nagy lenne a forgalom, azt mondanám, hogy nem. Ha tizenhat éves lennél, akkor is azt mondanám, hogy nem. De szerintem elboldogulsz, és ha segítség kell, itt vagyok. Akkor mehetünk? Elıször is kikanyarodsz jobbra, aztán az elsı keresztutcánál megint jobbra. Ezután egy órán keresztül kocsikáztak a kis vidéki utakon. Katienek, ahogy a legtöbb kezdınek, olykor meggyőlt a baja a túlkormányzással, és a parkolást is szoknia kellett egy kicsit, de egyébként jobban ment a dolog, mint azt bármelyikük várta volna. A vége felé, a városközpontban Alex megkérte az újdonsült sofırt, hogy parkoljon le. – Hova megyünk? Alex egy kis kávézóra mutatott. – Gondoltam, ezt megünnepelhetnénk. Igazán jól ment. – Nem is tudom. Én inkább úgy éreztem, hogy fogalmam sincs, mit csinálok. – Az csak gyakorlás kérdése. Minél többet vezetsz, annál természetesebbnek fogod érezni. – Holnap is vezethetek? – kérdezte Katie. De nem lehetne inkább délelıtt? Josh már nem jár iskolába, és most pár hétig napközis táborban vannak Kristennel. Dél körül jönnek haza. 243 – A délelıtt tökéletesen megfelel – mondta Katie. – Tényleg úgy gondolod, hogy nem ment rosszul? – A gyakorlati vizsgán alighanem átmész, ha még pár napig gyakorolsz. Persze, van írásbeli teszt is, de az csak némi készülést igényel. Katie spontán mozdulattal megölelte Alexet. – Egyébként köszönöm, hogy tanítasz. A férfi viszonozta az ölelést. – Örülök, hogy segíthetek. Tényleg nem árt, ha tudsz vezetni, még ha nincs is autód. Miért nem…? – Hogy miért nem tanultam meg vezetni fiatalabb koromban? – Katie vállat vont. – Csak egy kocsink volt, és azt általában apám használta. Hiába is lett volna jogosítványom, így aztán nem tőnt olyan rettentıen fontosnak a dolog. Miután pedig elköltöztem a szüleimtıl, nem volt pénzem autóra, úgyhogy megint csak nem erıltettem. Aztán meg férjhez mentem, és Kevin nem akarta, hogy legyen jogosítványom. – Most szembefordult Alexszel. – Úgyhogy egy huszonhét éves biciklista áll elıtted. – Huszonhét éves vagy? – Tudod jól, hogy annyi vagyok. – Az igazat megvallva, eddig nem tudtam. – És? – Egy nappal se néznélek többnek harmincnál. Katie játékosan belebokszolt a férfi karjába. – Ezért croissant-t is veszel nekem! – Jogos. És mivel úgyis kitárulkozós hangulatban vagy, szeretném hallani a menekülésed történetét. Katie csak egy pillanatig habozott. – Rendben – mondta. 244 Katie a kávézó egyik kinti asztalánál elmesélte a szökése történetét: a hívásátirányítást, a philadelphiai utat, a vándorlást egyik munkahelyrıl a másikba, egyik nyomortanyáról a másikra, majd azt is, hogyan kötött ki végül Southportban. Most már higgadtan tudta elmesélni az élményeit, mintha valaki másról beszélne. Miután befejezte, Alex megcsóválta a fejét. – Mi az? – Csak megpróbáltam elképzelni, mit érezhettél, amikor letetted a telefont Kevin utolsó hívása után. Amikor még mindig azt hitte, hogy otthon vagy. Gondolom, nagy kı esett le a szívedrıl. De meg is voltam rémülve. Mert akkor még nem volt munkám, és elképzelni se tudtam, hogy mihez fogok kezdeni. – Mégis sikerült. Sikerült. – A nı tekintete egy távoli pontra szegezıdött. – Nem így képzeltem az életemet. Alex szelíden válaszolt. – Nem hiszem, hogy bárkinek is pontosan úgy alakulna az élete, ahogy képzelte. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kihozni belıle a legjobbat. Még akkor is, ha ez lehetetlennek tőnik. Katie tudta, hogy Alex legalább annyira beszél saját magáról, mint róla, és egy hosszúra nyúlt pillanatig egyikük sem szólalt meg. – Szeretlek – suttogta végül a férfi. Katie elırehajolt, és megérintette a másik arcát. És én is szeretlek. 245 26. fejezet Június végén már fonnyadoztak az ezerféle színben pompázó dorchesteri virágoskertek: megbarnultak, befelé kunkorodtak a szirmok. Egyre párásabb lett a levegı, a bostoni belváros sikátoraiban romlott étel és vizelet szaga terjengett. Kevin azt mondta Coffey-nak és Ramireznek, hogy otthon töltik a hétvégét Erinnel: videóznak és kertészkednek egy kicsit. Coffey a provincetowni kiruccanásukról érdeklıdött, mire Kevin elmondta, melyik panzióban laktak, és fölsorolt néhány éttermet is, ahol megfordultak. A kollégája erre közölte, hogy mindegyikben járt már ı is, és megkérdezte, evett-e Kevin valahol rákpogácsát. Az azt felelte, hogy nem, de majd legközelebb megkóstolja. Erin eltőnt, de a férje még mindig égen-földön kereste. Képtelen volt abbahagyni. Ha Boston utcáin autózva nıi vállra omló, aranyszínő haj ötlött a szemébe, a torkában dobogott a szíve. Élénken figyelt, hátha látja valahol az asszony finom ívő orrát, zöld szemét, kecses járását. Néha pedig megállt a pékség elıtt, mintha ıt várná. Meg kellett volna találnia, még akkor is, ha Philadelphiában kicsúszott a kezébıl. Hiszen az emberek nyomokat hagynak maguk után. És nyomot hagy a papír is. Erin Philadelphiában hamis nevet és tb-számot használt, de Kevin tudta, hogy ezt nem csinálhatja a végtelenségig, ha nem akar örökké olcsó motelekben lakni, és kéthárom hetente új munkahelyet keresni. Eddig azonban biztosan nem használta a saját tb-számát. Kevin ezt tudta, mert egy másik körzetben dolgozó rendır, akinek voltak kapcsolatai, utánanézett. Ez 246 a rendır volt az egyetlen, aki tudott Erin eltőnésérıl, de ı tartani fogja a száját, hiszen Kevin meg arról tudott, hogy a fickónak viszonya van a kiskorú bébiszitterével. Valahányszor beszélnie kellett vele, úgy érezte, bemocskolódik, mert az ilyen ember perverz, és börtönben a helye, hiszen a Bibliában az áll, hogy Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság ne is neveztessék ki közöttetek. Most azonban szüksége volt erre az emberre ahhoz, hogy megtalálja és hazahozza Érint. Hiszen a férfinak és asszonyának együtt kell élniük, mert Isten és a családjuk elıtt tettek erre fogadalmat. Kevin biztosra vette, hogy márciusban megtalálja Erint, aztán meg abban volt biztos, hogy még áprilisban a nyomára bukkan. Májusban szentül meg volt gyızıdve róla, hogy még abban a hónapban fölbukkan valahol a felesége neve, de a ház továbbra is üresen kongott. Lassan eltelt a június is, és Kevin egyre szétszórtabb lett, néha már alig-alig tudta eljátszani, hogy minden rendben van. Nehezére esett koncentrálni, a vodka sem segített. Folyton hazudnia kellett Coffey-nak meg Ramireznek, és ha látta, hogy pletykálnak, jobb híján kerülte ıket. Egyvalamit biztosan tudott: Erin már nem menekül. Nem fog a végtelenségig vándorolni szállásról szállásra, munkahelyrıl munkahelyre. Az nem rá vallana. Hiszen szeret szép környezetben élni. Tehát valaki másnak a személyazonosságát használja. Ha nem akar élete végéig menekülni, kell hogy legyen egy igazi születési anyakönyvi kivonata meg egy igazi tb-száma, hiszen manapság a munkáltatók kérik a személyazonosság igazolását. De vajon hol és hogyan jutott új személyazonossághoz Erin? Kevin tudta, mi ennek a leggyakoribb módja: az ember kiválaszt egy hozzá hasonló korú személyt, aki nemrég halt meg, és annak adja ki magát. A dolog elsı fele elképzelhetınek tőnt Kevin számára, már csak azért is, mert Erin 247 olyan sokat járt a könyvtárba. Lehet, hogy a mikrofilmre vitt nekrológokat olvasgatva kereste, kinek a nevét lophatná el. Aljas terveket forralt a könyvtárban, miközben úgy tett, mintha a polcokon böngészne – és mindezt azután, hogy az ı idejét, a fárasztó munkanap után maradt kevéske szabadidejét rabolva elvitette magát a könyvtárba! İ kedves volt a feleségéhez, aki azonban ezért árulással fizetett, és Kevint különösen az dühítette, hogy Erin minden bizonnyal nevetett rajta, miközben ezt mővelte vele. Annyira felbıszült, hogy kalapáccsal szétverte a porcelán étkészletet, amelyet nászajándékba kaptak. Miután kiengedte a gızt, már tudott a tennivalóira koncentrálni. Március és április folyamán hosszú órákat töltött a könyvtárban, ahogy nyilván Erin is, amikor új személyazonosság után kutatott. De ha talált is valakit, vajon hogy juthatott hozzá az irataihoz? És hol van most? És miért nem jön haza? Ezek a kérdések gyötörték Kevint, és néha annyira összezavarodott, hogy nem tudta abbahagyni a sírást, mert hiányzott neki a felesége, és utált egyedül lenni. Máskor viszont az jutott eszébe, hogy milyen önzı volt a felesége, és ilyenkor nem akart semmi mást, csak megölni Erint. A sárkányok leheletével köszöntött be a július: forró, nyirkos volt a levegı, délibábként csillámlott a láthatár. Elmúlt a július negyediki nemzeti ünnep, megkezdıdött egy újabb hét. A házban elromlott a légkondicionáló, de Kevin nem hívott szerelıt. Minden reggel fejfájással indult munkába. A gyakorlat igazolta, hogy a vodka jobb, mint a fejfájás-csillapító, de még így is lüktetett a halántéka. A könyvtárba már nem járt. Coffey és Ramirez folyton a feleségérıl kérdezısködött, ı pedig azt felelte, hogy Erin jól van, de ennél többet nem mondott róla, inkább sietve témát váltott. Közben új társat 248 kapott: a frissen elıléptetett Todd Vannerty szívesen átengedte neki a terepet a tanúk és áldozatok kihallgatásakor, és Kevin részérıl ez így rendben is volt. Elmondta Toddnak, hogy az áldozat majdnem mindig ismeri a gyilkost, de hogy honnan, az nem mindig kézenfekvı. Egy hete dolgoztak együtt, amikor az ırstıl nem egészen háromsaroknyira lévı lakáshoz hívták ki ıket: egy tízéves kisfiú halálos lövést kapott. A gyilkosa egy nemrég bevándorolt görög férfi volt, aki a görög futballcsapat diadalát ünnepelve belelıtt a padlóba. A golyó áthatolt az alsó lakás mennyezetén, és végzett a gyerekkel, aki éppen harapott egyet a pizzájából. A feje tetején hatolt be a golyó, és arccal beledılt a pizzába. Amikor meglátták, csupa sajt és paradicsomszósz volt a homloka. Az anyja két órán át sikítozott és zokogott, majd amikor a görögöt megbilincselve lehozták a lépcsın, rá akarta vetni magát. Végül legurult a lépcsın, és mentıt kellett hívniuk hozzá. Kevin és Todd a mőszak után elmentek egy kocsmába, és az új fiú próbált úgy tenni, mintha máris elfelejtette volna, amit látott, de ez nemigen sikerült, mert alig negyedóra alatt legurított három sört. Elmondta a társának, hogy csak másodszorra ment át a nyomozói vizsgán. Kevin vodkát ivott, de mivel nem volt egyedül, szólt a csaposnak, hogy löttyintsen bele egy kis áfonyalét is. Igazi rendırkocsma volt: rengeteg zsaru, olcsó árak, félhomály, és olyan nık, akik szívesen kezdenek zsarukkal. A csapos – törvény ide vagy oda – hagyta, hogy az emberek dohányozzanak, hiszen a többségük zsaru volt. Kevin még sosem járt ott, és nem is volt biztos benne, hogy tetszik-e neki a hely, de hazamenni sem akart. Todd kiment vécére, és amikor visszajött, közel hajolt Kevinhez. – Azt hiszem, azok ketten ott a bárpult végében minket nézegetnek. 249 Kevin arrafelé fordult. A két nı harminc körülinek látszott, akárcsak ı. A barna hajú, miután észrevette, hogy Kevin bámulja ıket, odafordult a vörös hajú barátnıjéhez. – Kár, hogy nıs vagy, mi? – szólalt meg Todd. – Egész jól néznek ki. Inkább elhasználtnak, gondolta Kevin. Nem úgy, mint a makulátlan bırő Erin, akinek citrom- és mentaillata a parfüm illatával keveredett, amit tıle kapott karácsonyra… – Menj oda hozzájuk, ha akarsz – mondta Toddnak. – Azt hiszem, oda is megyek – felelte a társa, majd rendelt még egy sört, és mosolyogva odaballagott a bárpult végéhez. Alighanem valami hülyeséget mondhatott, de arra ez is jó volt, hogy a két nı vihorászni kezdjen. Kevin dupla vodkát rendelt áfonyalé nélkül, és meglátta magát a bárpult mögötti tükörben. A barna is belenézett a tükörbe, és amikor találkozott a tekintetük, Kevin nem fordult el. A nı tíz perc múlva odaballagott hozzá, és helyet foglalt a bárszéken, amelyen elıtte Todd ült. – Nem vágysz társaságra ma este? – kérdezte. – Nem vagyok mestere a bájcsevegésnek. A nı ezen mintha elgondolkodott volna. – Amber vagyok – mutatkozott be. – Kevin – felelte Kevin, aztán megint csak nem tudta, mit mondjon. Kortyolt egyet a vodkájából, és megállapította, hogy elég vízíző. A nı közelebb hajolt hozzá. Pézsmaillat lengte körül, nem citrom és menta. – Todd mondta, hogy a gyilkosságiaknál dolgoztok. – Igen, ott. – És nehéz? 250 – Néha igen – felelte Kevin. Kiitta a vodkáját, és megemelte a poharát, mire a csapos hozott még egyet. – Te mit csinálsz? – Irodavezetı vagyok a bátyám pékségében. Éttermeknek szállít kenyeret meg péksüteményt. – Érdekesen hangzik. – Nem hangzik érdekesen – mondta cinikus mosollyal Amber. – És nem is az, de legalább ki tudom fizetni a számláimat. – Megcsillant a félhomályban a fehér fogsora. – Még nem láttalak itt. – Todd hívott el. A nı Kevin társa felé intett a fejével. – Na, ıt már láttam épp eleget. Rástartol mindenkire, akin szoknya van, és még lélegzik. Persze, az utóbbi alighanem nem kötelezı. A barátnım szereti ezt a helyet, én viszont általában rosszul viselem. Csak az ı kedvéért jövök el. Kevin bólintott, és fészkelıdött egy kicsit a bárszéken. Arra gondolt, vajon jár-e ide Coffey és Ramirez. – Untatlak? – kérdezte a nı. – Békén hagylak, ha akarod. – Nem untatsz. Amber hátrasimította a haját, és Kevin megállapította, hogy csinosabb, mint amilyennek elsıre látszott. – Rendelsz nekem egy italt? – szólalt meg a nı. – Mit kérsz? – Cosmopolitant. – Kevin intett a csaposnak. Máris érkezett a koktél. – Én nem vagyok valami jó ebben – vallotta be a férfi. – Miben nem vagy jó? – Ebben. – Csak beszélgetünk – mondta Amber. – És nem csinálod rosszul. 251 – Nıs vagyok. A nı elmosolyodott. Láttam a győrődet. – És nem zavar? – Mint már említettem, csak beszélgetünk. Amber végighúzta az ujját a pohara peremén, és Kevin látta, hogy nyirkos lett az ujja hegye. – A feleséged tudja, hogy itt vagy? – kérdezte. – A feleségem elutazott. A barátnıje beteg, és segít neki egy ideig. – Te pedig gondoltad, hogy akkor akár neki is vághatsz az éjszakának, és csajozhatsz egy kicsit? – Én nem vagyok olyan – mondta fagyosan Kevin. – Én szeretem a feleségemet. – Nyilván szereted. Hiszen feleségül vetted. Kevin már nagyon vágyott egy újabb dupla vodkára, de nem akarta Amber elıtt megrendelni, hiszen egyszer már megtette. A nı viszont, mintha csak olvasna a gondolataiban, intett a csaposnak, aki már hozta is az italt. Kevin nagyot kortyolt belıle, de változatlanul vízízőnek érezte. – Nem baj, hogy rendeltem helyetted? – Nem – mondta Kevin. A nı dévaj pillantást vetett rá. – A helyedben nem mondanám el az asszonynak, hogy itt voltam. – Miért? – Azért, mert túl jóképő fiú vagy te ide. Soha nem tudhatod, mikor hajt rád valaki. – Te most rám hajtasz? Amber várt egy kicsit a válasszal. 252 – Megsértıdnél, ha azt mondanám, hogy igen? Kevin lassan pörgette a poharát a bárpulton. – Nem – felelte végül. – Nem sértıdnék meg. Miután még két órán át iszogattak és flörtöltek, a nı lakásán kötöttek ki. Amber megértette, hogy Kevin diszkréten akarja csinálni, ezért megadta neki a címét. Miután a nı és a vörös hajú barátnıje elmentek, Kevin ott maradt még egy félórácskát Todd-dal, majd kimentette magát, hogy még föl akarja hívni otthonról Erint. A volánnál ülve kissé homályosan látta a világot. Zavarosak voltak a gondolatai, és tudta, hogy ide-oda imbolyog a kocsi az úton, de azt is tudta, hogy ı jó nyomozó. Még ha meg is állítják, úgysem tartóztatják le, mert egy zsaru nem tartóztatja le a kollégáit, és hát egyébként is, mi az a pár ital? Amber a kocsmától pár saroknyira lakott. Kevin bekopogott, és a nı úgy nyitott ajtót, hogy a lepedı alatt, amelybe becsavarta magát, nem viselt semmit. Kevin megcsókolta, majd a karjában vitte be a hálószobába, és érezte, hogy a nı ujjai az inggombjaival babrálnak. Lefektette Ambert az ágyra, majd levetkızött, és lekapcsolta a villanyt, mert nem akarta látni, ahogy megcsalja a feleségét. Hiszen a házasságtörés bőn, és most, hogy már itt volt, nem is akart szexelni a nıvel, de sokat ivott, és összemosódott elıtte a világ, és a nı egy szál lepedıben volt, és olyan zavaros volt az egész… Amber nem olyan volt, mint Erin. Más volt a teste, más az alakja és az illata is. Pikáns, már-már állatias szaga volt, túl sokat járt a keze, teljesen új volt Kevin számára, és ez nem tetszett neki, de leállni sem tudott. Hallotta, hogy a nı a nevét kiáltja, és mocskos szavakat mond, és már szólni akart neki, hogy fogja be a száját, mert Erinre akar gondolni, de nemigen tudott koncentrálni, mert olyan zavaros volt minden. 253 Megszorította Amber két karját, és hallotta, hogy a nı fölszisszen, és azt mondja: – Ne olyan erısen! –, és engedett is a szorításból, de aztán újra megszorította a karját, mert meg akarta szorítani. Ezúttal Amber már nem szólt semmit. Kevin Erinre gondolt: hol lehet, jól van-e, és megint eszébe jutott az is, hogy mennyire hiányzik neki. Nem lett volna szabad megütnie Erint, mert aranyos volt, kedves és gyengéd, nem érdemelte meg, hogy verjék és rugdossák. Elüldözte maga mellıl, pedig szerette. Aztán a keresésére indult, de nem találta meg, pedig tővé tette érte Philadelphiát, most meg itt van egy Amber nevő nıvel, aki nem tudja hova tenni a kezét, és fura hangokat hallat, és érezte, hogy nagyon nem stimmel ez az egész. Miután végeztek, nem akart ott maradni. Fölállt, és öltözködni kezdett. Amber fölkapcsolta a lámpát, és fölült az ágyban. Most, hogy látta is, még erısebben nyilallt belé a felismerés, hogy ez nem Erin, és hirtelen rosszullét környékezte. A Bibliában az áll, hogy Aki pedig asszonnyal paráználkodik, bolond; aki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt. Muszáj volt elmenekülnie Ambertıl. Nem tudta, miért jött ide, és ahogy meredten nézte a nıt, összerándult a gyomra. – Minden rendben? – kérdezte Amber. – Nem szabadna itt lennem – mondta Kevin. – Nem kellett volna idejönnöm. – Késı bánat, eb gondolat – jegyezte meg Amber. – Mennem kell. – Csak így? – Nıs vagyok. 254 – Tudom – mosolygott rá fáradtan a nı. – És nincs ezzel semmi gond. – Kevin magára kapkodta a ruháit, kisietett a lakásból, lerohant a lépcsın, és beugrott a kocsijába. Gyorsan hajtott, de nem imbolygott a kocsi, mert a bőntudat úgy hatott az érzékeire, mint valami élénkítıszer. Épségben hazaért, és látta, hogy Feldmanéknál ég a villany, és tudta, hogy kikukucskálnak az ablakon, amikor befordul a kocsibejáróra. Feldmanék rossz szomszédok, akik soha nem integetnek neki, és leparancsolják a házuk elıtti pázsitról a gyerekeket. Biztos tudják, mit mővelt most ı, mert rossz emberek, és most ı is rosszat csinált, és hasonló a hasonlónak örül, vagy egyik kutya, másik eb, vagy hogy mondják. Bement a házba. Vágyott egy italra, de a vodka puszta gondolatára is rosszullét környékezte. Lázasan dolgozott az agya. Megcsalta a feleségét, márpedig a Bibliában az áll, hogy Az ı gyalázatja el nem töröltetik. Megszegte Isten parancsolatát, megszegte az Erinnek tett esküjét, és tudta, hogy az igazság úgyis kiderül. Amber tudja, és Todd is tudja, és Feldmanék is tudják, és elmondják majd valakinek, az pedig még valakinek, és a végén Erin is megtudja, hogy ı mit tett. Föl-alá járkált a nappaliban, és sőrőn szuszogott, mert ezt nem tudja majd megmagyarázni Erinnek úgy, hogy megértse. Erin a felesége, és soha nem fogja ezt megbocsátani neki. Haragudni fog, kiküldi aludni a kanapéra, és reggel csalódottan néz majd rá, mert ı bőnös, és soha többé nem tud majd megbocsátani neki. Kevin megborzongott, és émelygett a gyomra. Egy másik nıvel hált, pedig a Bibliában az áll, hogy Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot. Nagyon zavaros volt ez az egész, és Kevin nem akart már gondolkodni rajta, de nem bírta abbahagyni. Inni akart, de arra is 255 képtelen volt, és olyan érzése támadt, hogy Erin mindjárt átlépi a küszöböt. Fölveri a házat a kosz és a rendetlenség, és Erin tudni fogja, mit mővelt ı ma este. Kusza gondolatok kergették egymást Kevin agyában, mégis tudta, hogy ez a két dolog összefügg. A mocsok és a megcsalás összefügg, mert a feleségét megcsalni mocskos dolog, és Erin tudni fogja, hogy ı megcsalta, mert kosz van a házban, és ez a kettı együtt jár. Kevin most hirtelen abbahagyta a járkálást, nagy léptekkel kiment a konyhába, és elıhúzott a mosogató alól egy kukazsákot. Négykézlábra ereszkedve körbejárt a nappaliban, és telepakolta a zsákot az elviteles vacsorák üres dobozaival, meg magazinokkal, mőanyag evıeszközzel, üres vodkásüvegekkel, pizzásdobozokkal. Már jócskán elmúlt éjfél, de reggel nem kellett munkába mennie, úgyhogy még nem feküdt le. Rendet rakott, mosogatott, és elıkereste a porszívót is, amit Erinnek vett. Takarított, hogy a felesége ne tudja meg, mit mővelt, mert a megcsalás és a kosz összefügg. Berakta a szennyest a mosógépbe, majd miután lejárt a program, kicentrifugázta. Ezután összehajtogatta a ruhákat, és közben a gép már forgatta az újabb adagot. Fölkelt a nap. Kevin leszedte a kanapéról a párnákat, és addig porszívózta a huzatot, amíg el nem tüntette az utolsó morzsát is. Közben többször is kinézett az ablakon, mert tudta, hogy Erin bármelyik percben ott lehet. Lesikálta a vécét, eltüntette a hőtıbıl az ételfoltokat, és fölmosta a linóleumot. Hajnal lett, aztán reggel, aztán délelıtt. Kevin kimosta az ágynemőt, széthúzta a függönyöket, és letörölte a port az esküvıi fényképük keretérıl. Beindította a főnyírót, a lenyírt füvet a kukába dobta, majd elment vásárolni. Vett pulykát, sonkát, dijoni mustárt, friss rozskenyeret a pékségben. Virágot is vett, és a vázát az asztalra helyezte. Még gyertyát is gyújtott. Mire mindennel elkészült, már 256 erısen szuszogott. Töltött magának egy jó adag jéghideg vodkát, és a konyhaasztalnál ülve várta Erint. Boldog volt, mert kitakarított, és a felesége így soha nem fogja megtudni, mit tett, és olyan házasságban fognak élni, amilyet mindig is szeretett volna. Megbíznak majd egymásban, szeretik egymást, és ı soha többé nem csalja meg Erint, mert ugyan miért is mővelne ilyen ocsmányságot. 257 27. fejezet Katie július második hetében kapta meg a jogosítványát. Az utolsó napokban rendszeresen gyakoroltak, és bár a vizsga elıtt egy kicsit ideges volt, majdnem hibátlan eredményt ért el. A jogosítványt pár napon belül meg is hozta a posta, és Katie már-már beleszédült, amikor fölbontotta a borítékot. A fényképe mellett egy név állt, amelyrıl soha nem gondolta volna, hogy az övé lesz, de az északkarolinai hatóságok szemében immár ugyanolyan valós személy volt ı is, mint az állam bármely más lakója. Aznap este Alex elvitte vacsorázni Wilmingtonba. Utána kéz a kézben sétáltak a belváros utcáin, és a kirakatokat nézegették. Katie idınként arra lett figyelmes, hogy Alex eltőnıdve méregeti ıt. – Mi van? – vonta kérdıre végül. – Csak arra gondoltam, hogy nem úgy nézel ki, mint egy Erin. Hanem úgy, mint egy Katie. – Úgy is kell kinéznem. Hiszen az a nevem, és ezt jogosítvánnyal is tudom igazolni. – Igen – mondta Alex. – Most már csak az autó hiányzik hozzá. – Minek nekem autó? – vonta meg a vállát Katie. – Egy ilyen kisvárosban, mint Southport, bıven elég a bicikli. Ha pedig esik, akkor ott van az a fickó, aki bárhova szívesen elvisz. Már-már olyan, mintha a sofıröm lenne. És biztos vagyok benne, hogy ha megkérném, még kölcsön is adná nekem a kocsiját. Teljesen az ujjam köré csavartam. 258 Alex fölvonta a szemöldökét. – Nem lehet valami férfias jelenség. – Azért nem vészes – évıdött tovább a nı. – Eleinte kicsit kétségbeesettnek tőnt, ahogy elhalmozott mindenfélével, de aztán megszoktam. – Arany szíved van. Ilyet, mint én, millióból egyet, ha találsz. A férfi elnevette magát. – Kezdem úgy érezni, hogy végre kibújsz a csigaházadból, és bepillantást nyerhetek az igazi énedbe. Katie szótlanul tett pár lépést. – Már ismered az igazi énemet – szólalt meg aztán. Megállt, és a férfira sandított. – Jobban, mint bárki más. – Tudom – mondta Alex, és magához vonta. – És éppen ezért gondolom, hogy mi azért találtunk egymásra, mert úgy rendeltetett. Bár a bolt talán még soha nem bonyolított le ekkora forgalmat, Alex elment szabadságra. Jó ideje nem került már erre sor, és most Katie-vel meg a gyerekekkel töltötte a délutánokat. Gyerekkora óta nem élvezte ennyire a nyári lustálkodást. Horgászott Joshsal, babaházat épített Kristennel, Katie-t pedig elvitte a Myrtle Beach-i jazzfesztiválra. Amikor pedig tömegével elıbújtak a szentjánosbogarak, tucatszámra fogták el ıket hálóval, majd rakták ıket üvegbe. Aznap este ámulattal, elragadtatva nézték egy darabig a parányi, lidérces fénypontokat, míg végül Alex levette az üveg fedelét. Bicikliztek, moziba jártak, és azokon az estéken, amikor Katie nem dolgozott, a férfi szívesen begyújtotta a grillsütıt. Evés után a gyerekek sötétedésig fürödtek a patakban. Miután pedig 259 lezuhanyoztak és ágyba bújtak, a két felnıtt kiült a ház mögötti kis mólóra, és ott lógázták a lábukat a víz fölött, miközben a hold komótosan rótta égi körútját. Apránként kortyolgatták a borukat, és semmiségekrıl beszélgettek, de Alex egyre jobban ráérzett ezeknek a csöndes, békés pillanatoknak az ízére. Kristen különösen szeretett együtt lenni Katie-vel. Ha négyesben sétálgattak, sokszor nyúlt a keze után, és ha elesett a játszótéren, hozzá szaladt oda. Alex szerette ezeket a szívet melengetı pillanatokat, pedig volt némi szomorkás mellékízük: ilyenkor ugyanis eszébe jutott, hogy egyedül soha nem fog tudni mindent megadni a kislányának, amire szüksége van, bármennyire igyekszik. Ezzel együtt, ha Kristen odaszaladt hozzá, és megkérdezte, hogy elmehet-e Katie-vel vásárolgatni, Alex képtelen volt nemet mondani. Gondja volt rá, hogy évente egyszer-kétszer ı is elvigye a kislányt pár üzletbe, de ezt mindig is szülıi kötelességnek tekintette, nem szórakozásnak. Katie viszont a jelek szerint nagy örömmel csinált ilyen programot. Úgyhogy Alex odaadta neki a pénzt meg a dzsip kulcsát, és integetett utánuk. Kristent tehát boldoggá tette Katie jelenléte, Josh érzései viszont nem voltak ilyen egyértelmőek. Elızı nap, amikor az apja hazahozta az egyik kis barátja medencés bulijáról, egész este nem szólt se hozzá, se Katie-hez, és aznap, a tengerparton is lehangoltnak tőnt. Alex tudta, hogy a kisfiút valami zavarja, ezért szürkületkor fölvetette, hogy vegyék elı a horgászbotjukat. A csöndben csordogáló patakot már kezdték feketére festeni az árnyak, sötét tükörként mutatta meg a lassan úszó felhık képmását. Egy órán át lógatták a vízbe a zsinórt. Közben lilába, majd indigókékbe fordult az ég. A bedobott csali körül körkörösen fodrozódott a víz. Josh fura hallgatásba burkolózott. Máskor talán 260 idillien békésnek hatott volna ez a patakparti csendélet, most viszont Alex nem tudott szabadulni a nyugtalanító érzéstıl, hogy valami nem stimmel. Már éppen meg akarta kérdezni a kisfiától, hogy mi a baj, amikor Josh félig-meddig feléje fordult. – Figyelj, apu! – Igen? – Gondolsz néha anyura? – Egyfolytában rá gondolok – felelte Alex. Josh bólintott. – Én is sokat gondolok rá. – Gondolj is. Nagyon szeretett titeket. És mi jut eszedbe, ha rá gondolsz? – Az, amikor sütit csinált, és megengedte, hogy én tegyem rá a cukormázat. – Arra én is emlékszem. Fülig rózsaszínő lettél tıle. Anyu le is fényképezett. Ott van a kép a hőtın. – Igen, azt hiszem, ezért emlékszem rá. – Josh az ölébe támasztotta a botot. – Hiányzik neked? – Hát persze, hogy hiányzik. Nagyon szerettem ıt. – Alex a kisfia szemébe nézett. – Mi a baj, Josh? – Tegnap, azon a bulin … – A fiú tétován elhallgatott, és megdörgölte az orrát. – Mi történt? – A legtöbb gyerek anyukája végig ott maradt. Beszélgettek, meg minden. – Én is ott maradtam volna, ha tudom, hogy ezt akarod. Josh lesütötte a szemét, és a beállt csöndben Alexnek hirtelen beugrott, hogy mit nem mondott el a kisfia. 261 – Ott kellett volna maradnom, igaz? Mert a szülık is meg voltak hívva. – A hangjából ítélve inkább állítás volt ez, mintsem kérdés. – De nem akartál szólni, mert én lettem volna az egyetlen apuka, igaz? Josh bólintott, és bőntudatos arcot vágott. – Ne haragudj rám, apu. Alex átkarolta a kisfiát. – Nem haragszom. – Biztos? – Egészen biztos. Nem tudnék ilyesmiért megharagudni rád. – Gondolod, hogy anyu eljött volna a medencés bulira? Mármint ha még mindig velünk lenne? – Hát persze, hogy elment volna. A világért se hagyta volna ki. A patak túloldalán kiugrott a vízbıl egy márna. Feléjük tartottak a fodrozódó víz győrői. – Mit szoktatok csinálni, amikor elmentek Miss Katie-vel? – kérdezte Josh. Alex fészkelıdött egy kicsit. – Nagyjából olyasmiket, mint ma a tengerparton. Eszegetünk, beszélgetünk, meg néha sétálunk egyet. – Mostanában sokat vagy vele. Josh ezt meghányta-vetette magában. – És mirıl beszélgettek? – Csak a szokásos dolgokról. – Alex oldalra billentette a fejét. – Meg rólad és a húgodról. – És rólunk mit? 262 – Arról szoktunk beszélni, hogy milyen jó veletek tölteni az idıt, meg hogy ügyes voltál az iskolában, meg hogy szép rendet tartasz a szobádban. – Elmondod Miss Katie-nek, hogy nem szóltam neked, hogy ott kellett volna maradnod a bulin? – Szeretnéd, hogy elmondjam? – Nem – felelte a kisfiú. – Akkor nem mondok neki semmit. – Megígéred? Mert nem akarom, hogy megharagudjon rám. Alex fölemelte a két ujját. – Cserkész becsszó. De azért tudnod kell, hogy akkor sem haragudna rád, ha elmondanám neki. Mert szerinte nagyon jó fej kölyök vagy. Josh fölegyenesedett ültében, és elkezdte betekerni a zsinórját. Mert szerintem ı is nagyon jó fej. A Joshsal folytatott beszélgetés hatására Alex egész éjjel nem aludt. Este, miközben a harmadik sörét szopogatta a hálószobában, azon vette észre magát, hogy Carly falon lógó portréját vizsgálgatja. Kristent és Katie-t majd szétvetette a túláradó életkedv és az izgatottság, amikor hazaértek, és megmutatták a beszerzett ruhadarabokat. Katie meglepı módon majdnem a pénz felét visszaadta, és csak annyit főzött hozzá, hogy elég jó érzékkel cserkészi be az akciós árukat. Alex a kanapén ülve nézte a lányát, aki manöken módjára illegette magát az egyik új ruhájában, majd eltőnt a szobájában, és egészen más öltözékben jött vissza. Még Josh is félretette a Nintendo játékát, pedig ıt máskor csöppet sem érdekelte az ilyesmi, és amikor Kristen megint kivonult, odament Katie-hez. 263 – Engem is elviszel vásárolni? – kérdezte szinte suttogva. – Mert kéne pár új póló, meg ilyesmi. A divatbemutató után Alex kínai vacsorát rendelt, és eszegetve, nevetgélve ülték körül az asztalt. Aztán Katie egyszer csak elıhúzott a táskájából egy bır csuklószorítót, és Joshhoz fordult. – Szerintem ezzel elég vagányan néznél ki – mondta. A kisfiú arcán a meglepettség hamar átadta helyét az örömnek, és Alex észrevette, hogy attól kezdve folyton Katie-re villan a tekintete. Furcsamód épp az ilyen pillanatokban hiányzott neki a legjobban Carly. A néhai felesége soha nem élt át ehhez hasonló családi estéket, hiszen a gyerekek akkor még kicsik voltak az ilyesmihez, de nagyon könnyen oda tudta képzelni ıt az asztalhoz. Talán éppen ezért nem jött álom a szemére még akkor sem, amikor Katie már rég hazament, a gyerekek pedig aludtak. Ledobta magáról a takarót, majd bement a beépített gardróbszekrénybe, és kinyitotta a pár éve beszerelt széfet. Fontos pénzügyi és biztosítási iratokat tárolt itt, meg a házassága emlékét ırzı kincseket, amelyeket javarészt Carly győjtögetett össze: a nászútjukon készült fényképeket, a vancouveri nyaraláskor talált négylevelő lóherét, a bazsarózsából és kálából összeállított menyasszonyi csokrát, a Joshról és Kristenrıl az anyaméhben készült ultrahangfelvételeket, meg a kis ruhákat, amikben hazahozták ıket a kórházból. Voltak ott még az együtt töltött éveik krónikáját adó fotónegatívok, memóriakártyák is. Minden egyes tárgy jelentést hordozott, emlékeket idézett. A felesége halála óta Alex nem is bıvítette a győjteményt, csak Carly két levele került még a széfbe. Az egyiket neki írta, a másiknak viszont nem volt megnevezett címzettje, és felbontatlanul maradt. Alex sem bonthatta föl, hiszen az ígéret kötelez. 264 A neki szólót vette elı, pedig már százszor is elolvasta. Carly nem egészen egy héttel a halála elıtt adta át neki a két levelet. Akkor már nem tudott fölkelni az ágyból, és csak folyadékot ihatott kis kortyokban. Amikor pedig Alex kivitte a fürdıszobába, pihekönnyő volt, mintha belül kiürült volna. Nagyon keveset volt már ébren, ilyenkor a férje csöndben üldögélt mellette. Carly általában perceken belül visszaaludt, de Alex nem vette le róla a szemét. Nem mert kimenni, hátha az asszonynak éppen akkor lesz rá szüksége, de bent maradni is félt, nehogy miatta ne tudjon pihenni. Amikor Carly a kezébe adta a két borítékot, Alex látta, hogy gondosan el voltak rejtve a takaró alá, és mintegy varázsütésre kerültek elı onnan. Csak késıbb tudta meg, hogy Carly már két hónappal azelıtt megírta a leveleket, és addig az édesanyja ırizte ıket. Alex most fölnyitotta a borítékot, és kihúzta belıle a jócskán összefogdosott, sárga levélpapírt. Az orrához emelte, mert még mindig érezte rajta Carly kedvelt testápolójának az illatát. Jól emlékezett rá, hogy annak idején mennyire meglepıdött, és arra is, hogy Carly szeme szinte könyörgött, hogy értse meg, mit akar. – Elıbb ezt olvassam el? – kérdezte akkor, a betegágy mellett, és a neki címzett borítékra mutatott. Carly alig észrevehetıen bólintott, majd amikor Alex elıhúzta a borítékból a levelet, érezhetıen megnyugodott, és a párnára hanyatlott a feje. Drága Alexem! Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni. Számomra te vagy ez az álom, drága férjem, és elszomorít, hogy szavakba kell öntenem, amit irántad érzek. 265 Azért írom meg most ezt a levelet, mert még képes vagyok rá. de így sem igazán tudom, hogyan ragadhatnám meg a mondanivatóm lényegét. Nem vagyok író, és most elégtelennek, szegényesnek tőnnek a szavak. Hogy is írhatnám le. mennyire szeretlek? Le lehet írni egyáltalán a szeretetnek ez a fokát? Nem tudom, de most, hogy itt ülök tollal a kezemben, muszáj megpróbálnom. Tudom, szívesen mesélgeted a sztorit, hogy amikor a kocsmában odajöttél hozzám, eljátszottam a megközelíthetetlent, de visszagondolva azt hiszem, már akkor tudtam, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Tisztán emlékszem arra az estére, ahogy pontosan emlékszem a kezembe simuló kezed érintésére is, meg arra a felhıs délutánra, amikor a tengerparton fél térdre ereszkedtél elıttem, és megkérted a kezemet. Amíg össze nem hozott veled a sors, nem is tudtam, mi hiányzik nekem. Nem tudtam, hogy egy érintés ennyi mindent jelenthet, és egy arckifejezés ilyen ékesszólóan beszélhet. Nem tudtam, hogy egy csóktól szó szerint elállhat a lélegzetem is. Te megtestesíted, és mindig is megtestesítetted mindazt, amit egy férjtıl kívánhatok. Kedves vagy, erıs, gondoskodó és okos; felvidítasz, és jobb apa vagy, mint gondolnád. Van érzéked a gyerekekhez, el tudod érni, hogy bízzanak benned, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor láttam, hogy milyen szépen elalszanak a válladon. Sokkal, de sokkal jobb lett az életem, mióta te is része vagy. És épp ezért olyan nehéz ez az egész, ezért nem találom meg egykönnyen a megfelelı szavakat. Riasztó a tudat, hogy hamarosan minden véget ér. De nemcsak az riaszt, hogy mi történik velem, hanem az is, hogy mi lesz veled meg a gyerekekkel. Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy mennyi bánatot okozok majd nektek, de nem tudom, mit tehetnék azonkívül, hogy emlékeztetlek rá, miért szerettem beléd annak idején, és tudatom veled, hogy mennyire le vagyok sújtva, 266 amiért fájdalmat kell okoznom neked és annak a két gyönyörő gyereknek. Fájó a tudat, hogy az irántam érzett szerelmed ennyi szenvedés forrása lesz. Ugyanakkor ıszintén hiszem, hogy a szerelem nem csak fájdalmat okozni tud, hanem gyógyító ereje is van… és ezért írtam meg a másik levelet. Megkérlek, hogy azt ne olvasd el. Nem neked szól, nem is a családunknak, sıt még csak nem is a barátainknak. Erısen kétlem, hogy bármelyikünk is találkozott volna már a nıvel, akinek egyszer majd átadod azt a levelet. Mert az a levél annak a nınek szól, aki idıvel begyógyítja a sebeidet, akinek köszönhetıen újra teljes ember leszel. Tudom, hogy ezt pillanatnyilag el sem tudod képzelni. Hónapok, vagy talán évek is eltelhetnek, mire sor kerül rá, de egyszer át fogod adni azt a levelet egy másik nınek. Bízzál az ösztöneidben, úgy, ahogy akkor bíztál, amikor azon a bizonyos estén odajöttél hozzám. Tudni fogod, hol és mikor add át a levelet, és azt is tudni fogod, hogy ki az a nı, aki érdemes rá. És hidd el nekem, hogy amikor megtalálod ezt a nıt, én valahonnan fentrıl mosolyogva nézlek majd benneteket. Szeretettel: Carly Alex, miután újra elolvasta a levelet, visszacsúsztatta a borítékba, és visszatette a széfbe. Az égboltot benépesítı felhık kísértetiesen, fehéren ragyogtak a rájuk vetülı holdfényben. A férfi a plafont bámulva Carlyra és Katie-re gondolt. Carly azt írta, hogy bízzon az ösztöneiben, és azt is írta, hogy tudni fogja, mi a teendıje ezzel a levéllel. 267 És Alex most hirtelen rádöbbent, hogy Carlynak tökéletesen igaza volt, legalábbis félig. Hiszen tényleg tudja, kinek akarja odaadni a levelet: Katie-nek. Abban viszont már nem volt ennyire biztos, hogy Katie ezt a levelet meg akarja-e kapni. 268 28. fejezet – Hahó, Kevin! – intett oda neki Bill. – Be tudnál jönni hozzám egy percre? Kevin már majdnem odaért a helyére. Coffey és Ramirez követték a tekintetükkel, Todd, az új társa pedig, aki már az asztalánál ült, rávillantott egy bágyadt mosolyt, de hamar leolvadt az arcáról, és el is fordította a fejét. Kevint lüktetı fejfájás kínozta, és nem akart kora reggel Bill-lel társalogni, de nem hitte, hogy bármi oka lenne az aggodalomra. Hiszen ügyesen bánik a tanúkkal és az áldozatokkal, tudja, mikor hazudik egy bőnözı, sok embert letartóztatott, és ezeket többnyire el is ítélték. A parancsnok egy székre mutatott, és Kevin kénytelen-kelletlen helyet foglalt. Nem tudta, miért ülteti le Bill, hiszen rendszerint állva beszélgetett a fınökkel. A halántékát mintha hegyes ceruzával döfködték volna. Bill pár másodpercig csak bámulta, aztán fölállt, becsukta az ajtót, és az íróasztalának dılt. – Hogy vagy mostanában? – Jól – felelte Kevin. Legszívesebben lehunyta volna a szemét, hogy enyhüljön valamelyest a fájdalom, de érezte, hogy a fınöke fürkész tekintettel méregeti. – Miért kérded? Bill keresztbe fonta a karját. – Azért hívtalak be, mert közölnöm kell veled, hogy panaszt tettek ellened. – Miféle panaszt? 269 – Ez komoly dolog. A belsı ügyosztály foglalkozik az esettel, és a vizsgálat idejére fel vagy függesztve. Értelmetlen zagyvaságnak tőnt, amit Bill mondott, legalábbis elsı hallásra, de aztán Kevin összeszedte magát, koncentrált, és a parancsnok arckifejezése láttán azt kívánta, bárcsak ne ébredt volna kínzó fejfájással, és ne inna annyi vodkát. – Mirıl beszélsz? Bill fölvett az asztaláról néhány papírt. – A Gates-gyilkosságról. A kisfiúról, akit a plafonon keresztül lıttek le. Tudod, még hó elején. – Emlékszem. Csupa pizzaszósz volt a homloka. – Tessék? Kevin pislogott. – A kisfiúnak. Így találtuk meg. Borzalmas volt. Toddot eléggé megrázta az eset. Bill összehúzta a szemöldökét. – Valakihez mentıt hívtak – mondta a parancsnok. Kevin beszívta, majd kifújta a levegıt. Erısen koncentrált. – A gyerek anyjáért jött a mentı – felelte. – Érthetı módon nagyon fel volt dúlva, és nekiment a görögnek, aki lelıtte a fiát. Dulakodtak, és a nı legurult a lépcsın. Azonnal kihívtuk a mentıt… amennyire tudom, kórházba vitték. Bill továbbra is merın nézte Kevint, és letette a kezében tartott papírokat. – Elıtte beszéltél vele, igaz? – Próbáltam, de… elég hisztérikusan viselkedett. Igyekeztem megnyugtatni, de megtébolyult. Mit mondhatnék még? Benne van minden a jelentésemben. A fınök megint az asztalán heverı papírokért nyúlt. 270 – Láttam, amit írtál. De a nı állítása szerint te mondtad neki, hogy lökje le az elkövetıt a lépcsın. – Mi? Bill a papírjaiból olvasott: – A nı azt állítja, hogy Istenrıl beszéltél, és azt mondtad neki, idézem: „Az az ember bőnös, és büntetést érdemel, mert a Bibliában az áll, hogy Ne ölj. ” És a nı szerint azt is mondtad neki, hogy a fickó valószínőleg csak felfüggesztettet fog kapni, holott megölte a gyerekét, és neki kéne kézbe vennie az ügyet. Mert a gonosztevıknek büntetés jár. Rémlik valami? Kevin érezte, hogy az arcába szalad a vér. – Ez nevetséges. Nyilván te is tudod, hogy a nı hazudik. Azt várta, hogy Bill gondolkodás nélkül egyetért majd vele, és megnyugtatja, hogy a belsı ügyosztály tisztázni fogja a vád alól. De semmi ilyesmit nem mondott, csak közelebb hajolt hozzá, és azt kérdezte: – Pontosan mit mondtál a nınek? Szó szerint akarom hallani. – Nem mondtam neki semmit! Csak megkérdeztem, mi történt, ı meg elmondta, és láttam is a lyukat a plafonon, úgyhogy fölmentem, és letartóztattam a fenti szomszédot, miután beismerte, hogy ı sütötte el a fegyvert. Megbilincseltem, és hoztam lefelé a lépcsın. Aztán mire észbe kaptam, a nı nekiesett. Bill egy darabig némán farkasszemet nézett vele. – Bőnrıl, bőnhıdésrıl nem ejtettél szót? – Nem. A fınök megint a papírjából puskázott: – És azt sem mondtad, hogy „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr”. 271 – Egyáltalán nem csengenek ismerısen ezek a szavak? Kevin érezte, hogy kezd dühbe gurulni, de uralkodott magán. – Egyáltalán nem. Hazugság az egész. Tudod, milyenek az emberek. A nı alighanem be akarja perelni a várost, hogy kaszáljon egy nagyot. Billnek rángott az állkapocsizma, és csak hosszú szünet után szólalt meg újra. – Ittál, mielıtt kihallgattad azt a nıt? – Nem tudom, honnan veszed ezt. Én nem iszom. Soha nem tennék ilyet. Ismered a felderítési mutatóimat. Jó nyomozó vagyok. – Kevin széttárta a karját, és közben alig látott a lüktetı fejfájástól. – Ugyan már, Bill! Hosszú évek óta dolgozunk együtt. – Ezért beszélgetek veled ahelyett, hogy egybıl kirúgnálak. Mert pár hónapja mintha nem is te lennél. És hallottam rólad bizonyos pletykákat. – Miféle pletykákat? – Hogy ittasan jársz be dolgozni. – Ez nem igaz. – Tehát ha most megfújatom veled a szondát, zéró lesz az alkoholszinted, ugye? Kevin érezte, hogy a szíve majd szétfeszíti a mellkasát. Tudott hazudni, értette a módját, de vigyáznia kellett, hogy higgadt maradjon a hangja. – Tegnap sokáig kimaradtunk egy cimborámmal, és iszogattunk is. Lehet, hogy maradt még némi alkohol a szervezetemben, de nem vagyok részeg, és reggel, mielıtt munkába indultam volna, nem ittam. Ahogy a Gates-gyilkosság reggelén sem, és máskor sem. Bill tekintete továbbra is rászegezıdött. – Mondd el, mi a helyzet Erinnel. 272 – Már mondtam. Manchesterben van a beteg barátnıjénél. Pár hete Cape Codon voltunk. – És Coffey-nak azt mondtad, hogy elmentetek Provincetownban egy bizonyos étterembe, de az az étterem már fél éve bezárt, és annak sem volt nyoma, hogy bejelentkeztetek volna a panzióba, amelyiket említetted. Erint pedig hónapok óta nem látta senki, és nem is hallott felıle senki. Kevinnek vér tolult a fejébe, és ettıl a lüktetı fájdalom csak súlyosbodott. – Ellenıriztél? – Szolgálatban ittál, és hazudtál nekem. – Én nem… – Elég a hazudozásból! – üvöltött rá váratlanul a parancsnok. – Innen érzem a piaszagot! – Bill szeme haragosan villant. – Azonnali hatállyal fel vagy függesztve a munkavégzés alól. Mielıtt jelentkezel a belsı ügyosztályon, hívd fel a szakszervezeti képviselıdet. A fegyveredet és a jelvényedet hagyd itt az asztalomon, és menj haza. – Mennyi idıre vagyok felfüggesztve? – nyögte ki rekedtes hangon Kevin. – Pillanatnyilag kisebb gondod is nagyobb ennél. – Csak hogy tudd, nem mondtam annak a nınek az égvilágon semmit. – Mindenki hallotta! – kiáltott rá Bill. – A társad, az orvosszakértı, a helyszínelık, a nı barátja, mindenki! – A parancsnok szünetet tartott, szemmel láthatóan próbált lehiggadni. – Mindenki hallotta – ismételte mintegy végszóként, és Kevin egy csapásra úgy érezte, kicsúszik a lába alól a talaj, és tudta, hogy ez Erin miatt van. 273 29. fejezet Elérkezett az augusztus is. Alex és Katie élvezte a hosszú, lassan csordogáló nyári napokat, a gyerekek viszont kezdtek unatkozni. Hogy megtörje az egyhangúságot, a férfi elvitte mindhármójukat Wilmingtonba, hogy megnézzék a rodeózó majmokat. Katie alig hitt a szemének, amikor meglátta, hogy pontosan arról van szó, amit a kifejezés jelent: a cowboynak öltözött majmok kutyaháton lovagolva terelgették a kosokat csaknem egy órán keresztül, majd a július negyediki parádéval vetekedı tőzijáték zárta a show-t. A nı mosolyogva fordult Alexhez: – Ekkora ırültséget se nagyon láttam még – mondta fejcsóválva. – És biztos azt hitted, hogy itt délen nincs is igazi kultúra. – Honnan szedik az emberek az efféle ötleteket? – Fogalmam sincs. De jó, hogy hallottam ezekrıl a majmokról. Csak pár napig vannak a városban. – Alex a parkolót pásztázta a tekintetével. – Igen, képzeld csak el, milyen sivár lenne az életem, ha nem láttam volna rodeózó majmokat! – A gyerekeknek tetszett – védekezett a férfi. – Igen, a gyerekek imádták. De hogy a majmoknak is tetszett-e, abban már nem vagyok biztos. Nem tőntek felhıtlenül boldognak. Alex hunyorogva nézett Katie-re. – Nem tudom, meg tudnám-e állapítani egy majomról, hogy boldog-e vagy sem. 274 – Hát épp ez az. – Figyelj, nem tehetek róla, hogy csak egy hónap múlva kezdıdik az iskola, és én már kezdek kifogyni az ötletekbıl, hogy mit csinálhatnának a gyerekek. – Nem kell mindennapra valami különleges program nekik. Nincs is. De azt sem akarom, hogy folyton a tévét bámulják. – Nem is tévéznek sokat. – De csak azért nem, mert elviszem ıket majomrodeót nézni. – És a jövı héten? – Azzal nincs gond. Karnevál lesz a városban. Amolyan utazó vidámpark. – Azokon a körhintákon mindig fölkavarodott a gyomrom. – A gyerekek viszont imádják. Apropó, dolgozol jövı szombaton? – Nem tudom. Miért? – Mert reméltem, hogy velük tartasz a karneválra. – Azt akarod, hogy fölkavarodjon a gyomrom? – Nem kell felülnöd semmire, ha nem akarsz. De szeretnélek megkérni valamire. – Mi lenne az? – Tudnál esetleg vigyázni aznap este a gyerekekre? Akkor érkezik meg Joyce lánya. Raleigh-ben száll le a gépe, és Joyce megkérdezte, hogy be tudnám-e hozni a reptérrıl. İ ugyanis nem szeret sötétben vezetni. – Szívesen vigyázok rájuk. – Nálunk kéne legyetek, hogy normális idıben ágyba kerüljenek. Katie ránézett. 275 – Nálatok? Ott még nem sokszor voltam. – Hát, igen… Alexen látszott, hogy nemigen tudja, mit mondjon. A nı rámosolygott. – Semmi gond. Biztos jó lesz. Esetleg megnézünk együtt valami filmet, és eszünk pattogatott kukoricát. A férfi szótlanul tett néhány lépést. – Te akarsz majd valamikor gyereket? – kérdezte végül. Ezen még nem igazán gondolkoztam. – Soha? A nı megrázta a fejét. – Atlantic Cityben még túl fiatal voltam, Kevin mellett a gondolatát se bírtam volna elviselni, az utóbbi hónapokban pedig máson járt az eszem. – És ha elgondolkodsz rajta? – erısködött Alex. – Akkor sem tudom. Azt hiszem, sok mindentıl függ. – Például mitıl? – Például attól, hogy férjnél vagyok-e. És mint tudod, nem mehetek férjhez. – Erin nem mehet férjhez – javította ki Alex. – Katie viszont valószínőleg igen. Ne feledd, hogy még jogosítványa is van. A nı kis szünet után válaszolt: – Az lehet, hogy férjhez mehet, de ha nem találkozik az igazival, akkor nem fog. Alex elnevette magát, és átkarolta Katie-t. – Tudom, hogy amikor dolgozni kezdtél Ivannál, tökéletesen megfelelt neked az a munka, de nem gondoltál még arra, hogy valami mást csinálj? 276 – Például mit? – Nem is tudom. Mehetnél például egyetemre, hogy diplomát szerezz, és olyan munkát találj, amit szeretsz. – Mibıl gondolod, hogy nem szeretek felszolgálni? – Semmibıl – vonta meg a vállát a férfi. – Csak kíváncsi voltam, hogy mi érdekelne. Katie elgondolkodott. – Gyerekkoromban szerettem az állatokat, ahogy az összes többi lány is, akiket ismertem, és arra gondoltam, hogy állatorvos leszek. De most már ki van zárva, hogy kitanuljam azt a szakmát. Túl sokáig tartana. – Állatokkal dolgozhatsz másképp is. Például idomíthatnál rodeózó majmokat. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó volt-e ez a majmoknak. – Nocsak, ennyire a szívedbe zártad azokat a majmokat? – Ki ne zárná ıket a szívébe? Úgy értem, kinek jutott egyáltalán eszébe, hogy ezt mővelje velük? – Javíts ki, ha tévedek, de mintha hallottalak volna nevetni. – Nem akartam, hogy rosszul érezzétek magatokat. Alex megint elnevette magát, és közelebb húzta magához a nıt. Josh és Kristen elıttük járt, már ott kornyadoztak a dzsipben. Katie tudta, hogy mire hazaérnek Southportba, alighanem mindketten elalszanak. – Még nem válaszoltál a kérdésemre – mondta Alex. – Tudod, arra, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. – Mi van, ha nekem nincsenek magasröptő álmaim? Mi van, ha nekem a munka, az csak munka? – Ez meg mit jelentsen? 277 – Nem biztos, hogy szeretném, ha az minısítene, hogy mit dolgozom. Lehet, hogy jobb, ha az minısít, hogy mi vagyok. Alex elgondolkodott a válaszon. – Hát jó. És mi akarsz lenni? – Tényleg tudni akarod? – Különben nem kérdeztem volna meg. Katie megállt, és a férfi szemébe nézett. – Feleség és anya akarok lenni – felelte végül. Alex összeráncolta a homlokát. – De mintha azt mondtad volna, hogy nem tudod biztosan, akarsze egyáltalán gyereket. Katie oldalra billentette a fejét, és Alex most szebbnek látta, mint valaha. Mi köze ennek bármihez? Még ki sem értek a fıútra, amikor a gyerekek már elaludtak. Nem volt hosszú az út, talán fél óra, de sem Alex, sem Katie nem szólalt meg, nehogy fölébresszék ıket. Beérték azzal, hogy szép csöndben fogják egymás kezét Southportig. Amikor odaértek a kis házikóhoz, Katie észrevette, hogy Jo a verandája lépcsıjén ül, mintha ıt várná. Nem tudta, hogy Alex megismerte-e Jot a sötétben, de ekkor Kristen megmoccant, és a férfi hátrafordult, hogy megnézze, nem ébredt-e föl a kislány. Katie odahajolt a férfihoz, és megcsókolta. – Alighanem beszélnem kéne vele – suttogta. – Kivel? Kristennel? – Nem, a szomszédommal – mutatott hátra mosolyogva a válla fölött Katie. – Illetve inkább ı akar beszélni velem. 278 – Ó… – Alex bólintott. – Értem. – Jo háza felé pillantott, majd megint Katie-re nézett. – Remekül éreztem magam. – Én is. Alex még megcsókolta, aztán Katie kinyitotta az ajtót, és miután a dzsip kifordult a kocsibejáróról, elindult Jo háza felé. A barátnıje mosolyogva odaintett neki, és Katie ettıl kissé megnyugodott. A kocsmai beszélgetés óta nem találkoztak. Jo a korláthoz lépett. – Elıször is bocsánatot kérek azért, ahogy beszéltem veled – vágott a közepébe. – Nem lett volna szabad. Hibáztam, és többször nem fog elıfordulni. Katie letelepedett a verandalépcsı legfelsı fokára, és intett Jonak, hogy üljön oda mellé. Nem haragudtam. – Akkor is szörnyen érzem magam – felelte szemmel látható bőntudattal Jo. – Nem tudom, mi ütött belém. – Én tudom. Elég nyilvánvaló. Fontosak neked, és megpróbálsz vigyázni rájuk. – Akkor sem lett volna szabad úgy beszélnem veled. Ezért nem mutatkoztam azóta. Kínban voltam, és tudtam, hogy soha nem fogsz nekem megbocsátani. Katie megérintette a karját. – Szép tıled, hogy szabadkozol, de igazán fölösleges. Tulajdonképpen segítettél, hogy megtudjak néhány fontos dolgot magamról. – Tényleg? Katie bólintott. – És csak hogy tudd, azt hiszem, Southportban maradok egy ideig. – Valamelyik nap láttalak autót vezetni. 279 – Hihetetlen, mi? Még mindig kényelmetlenül érzem magam a volán mögött. – Majd elmúlik – mondta Jo. – És mégiscsak jobb, mint a bicikli. – Most is mindennap biciklizek. Autóra nem futja. – Mondanám, hogy használd az enyémet, de megint szervizben van. Folyton lerobban az a tragacs. Alighanem jobban járnék egy bringával. – Vigyázz, mit kívánsz magadnak! – Ezt most megint mintha csak én mondtam volna – jegyezte meg Jo, és az út felé intett a fejével. – Örülök, hogy ilyen jól megvagytok Alexszel. A gyerekek miatt is. Jó hatással vagy rájuk. – Hogy lehetsz ebben ennyire biztos? – Úgy, hogy látom, hogy néz rád Alex. És hogy nézel te is mindhármukra. – Sok idıt töltöttünk együtt mostanában. Jo megcsóválta a fejét a semmitmondó válasz hallatán. – Ennél többrıl van szó. Ti ketten úgy néztek ki, mint akik szerelmesek egymásba. – Jo most a fülig pirult Katie szemrehányó tekintetétıl kísérve fészkelıdött egy kicsit. – Jó, beismerem: ha ti nem is láttatok engem… szóval, láttam, hogy csókoljátok meg egymást búcsúzóul. – Kémkedsz utánunk? – vonta kérdıre megjátszott felháborodással Katie. – Hát persze! – vágta rá Jo. – Mégis, mi mással foglaljam el magam szerinted? Mert errefelé túl sok érdekes dolog, ugyebár, nem történik. – Kis szünet után hozzátette: – Szereted, ugye? Katie bólintott. – És szeretem a gyerekeket is. 280 – Annyira örülök! – Jo imára kulcsolta a két kezét. Katie némi habozás után azt kérdezte: – Ismerted a feleségét? – Igen. Katie az utat bámulta. – És milyen volt? Mármint Alex mesélt róla, és nagyjából el tudom képzelni, milyen lehetett… Jo nem hagyta, hogy befejezze. – Abból ítélve, amit láttam, sok mindenben hasonlított hozzád. És ezt pozitív értelemben mondom. Szerette Alexet, és szerette a gyerekeket. İk voltak a legfontosabbak az életében. Igazából ez minden, amit tudnod kell róla. – Mit gondolsz, kedvelt volna engem? – Igen – felelte Jo. – Biztos vagyok benne, hogy kedvelt volna téged. 281 30. fejezet Augusztus volt, és Bostonra rátelepedett a rekkenı hıség. Kevin homályosan emlékezett rá, hogy látta a mentıt Feldmanék háza elıtt, de nemigen törıdött vele, mert Feldmanék rossz szomszédok voltak, akiket nem kedvelt. Csak most döbbent rá, hogy Gladys Feldman meghalt, és ezért parkol egy csomó autó az utca mindkét oldalán. Két hétre függesztették föl a rendırségnél. Nem tetszett neki, hogy a háza elıtt is kocsik állnak, de hát az emberek a temetésre jöttek, és amúgy sem volt ereje szólni nekik, hogy álljanak arrébb. Mióta felfüggesztették, nem zuhanyozott túl rendszeresen, és most a verandán ülve, üvegbıl iszogatta a vodkát, miközben a Feldmanházban zajló jövés-menést figyelte. Tudta, hogy délután lesz a temetés, és a gyászolók itt gyülekeznek, hogy együtt menjenek oda. Ha temetés van, az emberek összeverıdnek, mint a libafalka. Azóta nem beszélt se Bill-lel, se Coffey-val, se Ramirez-zel, se Todd-dal, se Amberrel, sıt még a szüleivel sem. A nappali padlóján nem hevertek pizzásdobozok, és a hőtıben sem volt maradék kínai kaja, mert nem kívánta az ételt. Megelégedett a vodkával: addig nyakalta, míg végül már csak elmosódottan látta a szemközti házat. Feldmanéktól most kijött egy nı, és cigarettára gyújtott. Fekete ruha volt rajta, és Kevin arra gondolt, hogy vajon tudja-e, hányszor rákiabáltak Feldmanék a környékbeli gyerekekre? A nıt nézte, mert a tévéhez nem volt kedve. Abban úgyis Erin lakberendezési és kertészkedı mősorai mennek, de Erin elszökött 282 Philadelphiába, ahol Erica néven fut, és nyoma veszett, ıt pedig felfüggesztették az állásából, pedig azelıtt jó nyomozó volt. A fekete ruhás nı a főre dobta a csikket, és rátaposott. Aztán az utcát kémlelte, és észrevette a verandán ülı férfit. Némi habozás után átjött az utcán. Kevin nem ismerte, azelıtt soha nem látta. Nem tudta, mit akar a nı, de azért letette az üveget, és lement a lépcsın. A nı a járdán megállt. – Maga Kevin Tierney? – kérdezte. – Igen – felelte Kevin, és furcsa volt a hangja, mert napok óta nem szólalt meg. – Én Karen Feldman vagyok – mutatkozott be a nı. – A szüleim ott laknak szemben. Larry és Gladys Feldman. – Itt egy kicsit kivárt, de miután a másik nem szólt semmit, folytatta: – Csak azt akartam megkérdezni, tervezi-e Erin, hogy eljön a temetésre? Kevin csak bámult rá. – Erin? – nyögte ki végül. A szüleim mindig nagyon örültek, ha átment hozzájuk. Sütött nekik áfonyás pitét, és néha segített takarítani is, különösen, miután anyám beteg lett. Tüdırák vitte el. – Megcsóválta a fejét. – Szóval itthon van Erin? Reméltem, hogy találkozom vele. Kettıkor lesz a temetés. – Nem, nincs itthon. A beteg barátnıjénél van Manchesterben. – Ó… hát, kár. Na mindegy. Elnézést a zavarásért. Kevin agya kezdett kitisztulni, és észrevette, hogy a nı menni készül. – Egyébként ıszinte részvétem – szólalt meg. – Mondtam Erinnek is, hogy Mrs. Feldman meghalt, és nagyon bántja, hogy nem lehet itt. A virágot megkapták? – Minden bizonnyal. Még nem néztem meg. Tele van az egész ravatalozó. 283 – Nem érdekes. Bárcsak itt lehetne Erin! – Hát, igen. Mindig is szerettem volna megismerni. Anyám azt mondta, Katie-re emlékezteti. – Katie-re? – A húgomra. İ hat éve meghalt. – Igen, nagyon hiányzik, különösen anyámnak. Ezért jött ki olyan jól Erinnel. Még külsıre is hasonlítottak egymásra Katie-vel. İ pontosan annyi idıs volt, amikor meghalt, mint most Erin. – Karen nem adta tanújelét, hogy észrevenné a Kevin arcára kiülı értetlenséget. – Anyám szívesen mutogatta Erinnek a Katie-rıl összeállított albumot… Es Erin mindig olyan türelmes volt vele. Nagyon kedves nı. Maga szerencsés ember. Kevin mosolyt erıltetett az arcára. – Igen, tudom. Tényleg jó nyomozó volt, de ıszintén szólva, a megoldást néha a szerencséjének köszönheti az ember. Elıfordul, hogy váratlanul új bizonyíték bukkan elı, színre lép egy ismeretlen tanú, vagy a térfigyelı kamerán véletlenül látszik egy rendszám. Ezúttal a Karen Feldman nevő fekete ruhás nı vezette nyomra, aki egy délelıtt, miközben ı vodkázott, átjött az utca túloldaláról, és a halott húgáról mesélt. Kevinnek még mindig fájt a feje, de kiöntötte a vodkát a lefolyóba, és törni kezdte a fejét Erinen meg Feldmanékon. Tehát a felesége ismerte ıket, és átjárt hozzájuk, de ezt soha nem említette. Pedig ı rendszeresen hazatelefonált, és sokszor váratlanul arrafelé kanyarodott kocsival, de Erin olyankor mindig otthon volt. Valahogy nem sikerült lefülelnie. Soha nem beszélt Feldmanékrıl, és akkor 284 sem szólt semmit, ha ı panaszkodott rájuk, hogy milyen rossz szomszédok. Erinnek volt egy titka. Kevin agya régóta nem volt ennyire tiszta. Lezuhanyozott, és fekete öltönyt vett föl. Csinált magának egy sonkás-pulykás szendvicset dijoni mustárral, majd még egyet, és azt is befalta. Az utca tele volt kocsikkal, a Feldman-házból ki-be jártak az emberek. Kevin várt. A zsebében ott lapult a jegyzettömbje meg a tolla. Déli egy óra után sorra jöttek ki az emberek a kocsijukhoz. Felbıgtek a motorok, és szépen, libasorban elindultak a gyászszertartásra. Tizenöt percig tartott, mire mindenki elhagyta a terepet. Larry Feldmant a lánya segítette be a kocsiba. Aztán Karen beült a volán mögé, és elhajtottak ık is. Se a járda mellett, se a kocsibejárón nem állt több autó. Kevin várt még tíz percet, hogy biztosan elment-e mindenki, majd kilépett az ajtón. A járdára kiérve körülnézett, majd szép komótosan átkelt az úttesten. Nem sietett, és nem is bujkált. Észrevette ugyanis, hogy a szomszédok közül sokan elmentek a temetésre, akik pedig nem, azok csak egy fekete öltönyös gyászolóra fognak emlékezni. A bejárati ajtó zárva volt, de mivel sokan nyüzsögtek a házban, körbement, és tett egy próbát a többi ajtóval is. A hátsót nem zárták be. Kevin belépett a házba. Csönd volt. Megállt, és fülelt egy kicsit, de se beszédet, se lépteket nem hallott. A pulton mőanyag poharak álltak, az asztalon tálakra kirakott étel. Körbejárt a házban. Volt ideje, csak azt nem tudta, hogy pontosan mennyi. Úgy döntött, a nappaliban kezdi. Sorra nyitogatta-csukogatta a szekrényeket, úgy hagyott mindent, ahogy volt. Átkutatta a konyhát, a hálószobát, majd végül a dolgozószobát 285 kerítette sorra. Könyvespolc, nyugszék, tévé. És a sarokban egy kis iratszekrény. Kevin odalépett, és kinyitotta. Gyorsan átfutotta a címkéket, majd kihúzta a KATIE feliratú dossziét, és megvizsgálta a tartalmát. Talált egy újságcikket – kiderült belıle, hogy Katie Feldman vízbe fulladt, miután beszakadt alatta egy közeli tó jege –, meg iskolai fotókat. Az érettségi képén Katie figyelemreméltóan hasonlított Erinre. A paksaméta alján egy boríték lapult. Kevin kinyitotta, és elsıként egy régi iskolai bizonyítványt húzott ki belıle. Aztán észrevette, hogy a borítékra ráírtak egy tb-számot. Elıvette a zsebébıl a jegyzettömböt meg a tollat, és fölírta. A tb-kártyát nem találta meg. A születési anyakönyvi kivonat csak másolat volt, és elég viseltes volt a papír. Mintha valaki meggyőrögette volna, és utána próbálta volna kisimítani. Megvolt minden, amiért jött. Amint hazaért, fölhívta a másik körzetben dolgozó kollégáját, azt, amelyik dugta a bébiszittert. Az illetı másnap visszahívta. Katie Feldmannak nemrég jogosítványt adtak ki, a lakcíme Southport, Észak-Karolina állam. Kevin szó nélkül letette a kagylót, és tudta, hogy megtalálta. Erint. 286 31. fejezet Southporton egy trópusi vihar utórezgései söpörtek végig: majdnem egész délután esett az esı, és még este sem állt el. Katie a déli mőszakban dolgozott, de a rossz idı miatt csak félház volt az étteremben, ezért Ivan korában hazaengedte. Kölcsönvette Alextıl a dzsipet, majd miután eltöltött egy órácskát a könyvtárban, visszavitte a bolthoz. Alex hazafuvarozta, ı pedig meghívta, hogy késıbb jöjjön át a gyerekekkel együtt vacsorára. Utána valahogy egész délután nyugtalan volt. Próbálta az idıjárásra fogni, de ahogy a konyhaablaknál állva nézte a szélben hajladozó faágakat meg a lezúduló esıt, érezte, hogy inkább valami másnak tudható be az idegessége: annak, hogy már-már túlságosan is szépen, mondhatni tökéletesen alakul mostanában minden. Az Alexhez főzıdı kapcsolata és a gyerekekkel töltött délutánok olyan őrt töltöttek be az életében, amelynek addig a létezésérıl sem tudott, de már nagyon régen megtanulta, hogy minden csoda három napig tart. Az öröm gyorsan múló, tünékeny dolog, mint az esti égbolton átsuhanó hullócsillag, amely bármelyik pillanatban kihunyhat. A könyvtárban átböngészte a Boston Globe internetes kiadását, és megakadt a szeme Gladys Feldman nekrológján. Tudta, hogy Gladys beteg, már a szökése elıtt diagnosztizálták nála a halálos kórt. Azóta rendszeresen megnézte a bostoni nekrológokat, de így is váratlan erıvel hatott rá a kurta-furcsa életrajz, meg a gyászoló családtagok névsora. 287 Erin nem akarta ellopni Katie Feldman személyes iratait, egész addig meg sem fordult a fejében, amíg Gladys elı nem vette a dossziét, hogy megmutassa a lánya érettségi képét. Akkor látta meg, hogy a fénykép mellett ott van a születési anyakönyvi kivonata és a tb-kártyája is, és ekkor ismerte föl a bennük rejlı lehetıséget. Amikor legközelebb átment szomszédolni, kikéredzkedett a vécére, de nem oda ment, hanem az iratszekrényhez. Utána áfonyás pitét eszegettek a konyhában az idıs házaspárral, és Katie zsebét szinte égették az iratok. Egy hét múlva, miután a könyvtárban lefénymásoltatta az anyakönyvi kivonatot, majd összehajtogatta és meggyőrögette, hogy réginek látsszon, visszacsempészte a másolatot a dossziéba. Ugyanez volt a terve a tb-kártyával, de nem sikerült jól a másolat, így csak abban reménykedhetett, hogy ha Feldmanéknak fel is tőnik a hiánya, azt hiszik majd, hogy elveszett, vagy csak elfelejtették, hol tartották. Katie újfent tudatosította magában, hogy Kevin soha nem fogja megtudni, mit tett. Hiszen a férfi sosem kedvelte Feldmanékat, és az ellenszenv kölcsönös volt. Gyanította, hogy Feldmanék tudják, hogy Kevin veri ıt. Errıl árulkodott a tekintetük, amikor ı őzött vadként átrohant hozzájuk, meg amikor úgy tettek, mintha nem vennék észre a kék-zöld foltokat a karján, és erre utalt az is, hogy mindig feszesebbek lettek az arcvonásaik, ha mondott valamit Kevinrıl. Szerette volna hinni, hogy akkor sem haragudnának rá, ha megtudnák, hogy elvette a lányuk személyazonosságát, mert tisztában vannak vele, hogy nagy szüksége van rá, és örülnek, hogy sikerült megszöknie. Rajtuk kívül senki sem hiányzott neki Dorchesterbıl, és nagyon szerette volna tudni, hogy viseli a gyászt Larry. A barátai voltak, és szívesen részvétét nyilvánította volna a megözvegyült férfinak. 288 Szeretett volna együtt sírni vele, elbeszélgetni Gladysrıl, és elmondani neki, hogy nekik köszönhetıen jobb lett az élete. Megosztotta volna Larry Feldmannal azt is, hogy megismerkedett egy férfival, aki szereti, és hosszú évek óta most elıször boldog. De nem lehetett. Katie kilépett a verandára, és könnyfátyolon át nézte a fák leveleit szaggató vihart. Csöndes vagy ma este – jegyezte meg Alex. – Minden rendben? Éppen mosogattak a csıben sült tonhal után, amit Katie vacsorára fızött. A gyerekek bent ültek a nappaliban, és mindketten a kézi számítógépes játékukat nyomkodták. Jól hallatszott a szüntelen csipogás, berregés, pedig a csapból folyt a víz. – Meghalt egy jó barátnım – mondta Katie, miközben a férfi kezébe adott egy tányért, hogy törölgesse el. – Tudtam, hogy nincs sok ideje hátra, de így is nagyon elszomorított. – Ha valaki meghal, az mindig szomorú – mondta Alex. – Sajnálom. – Tudta, hogy a részleteket nem érdemes firtatnia. Inkább várt, hátha Katie magától is mond még valamit, de a nı, miután elmosott egy poharat, témát váltott. – Szerinted meddig fog tartani a vihar? – kérdezte. – Nem sokáig. Miért? – Csak eszembe jutott, hogy nem marad-e el holnap a karnevál. Meg hogy nem törlik-e a járatot. Alex kinézett az ablakon. – Nem hiszem, hogy gond lesz. Már kezd csillapodni a vihar. Biztos vagyok benne, hogy a végét járja. – Épp idıben. Az elemek nem mernek ujjat húzni a szervezıbizottsággal. Vagy Joyce-szal, ha már itt tartunk. 289 Katie elmosolyodott. – Mennyi idı alatt járod meg az utat? – Úgy négy-öt óra alatt. Raleigh nem a legkényelmesebb megoldás. – Miért nem repül inkább Wilmingtonba? Vagy miért nem bérel autót? – Nem tudom. Nem kérdeztem meg, de gondolom, spórolni akar. – Szép tıled, hogy így segítesz Joyce-nak. Alex hanyag vállrándítással jelezte, hogy nem nagy ügy. – Holnap jól fogod érezni magad. – A karneválon, vagy este a gyerekekkel? – Is-is. És ha szépen megkérsz, megleplek egy kis sült fagyival. – Sült fagyival? Elég gusztustalanul hangzik. – Pedig valójában finom. – Felétek mindent kisütnek olajban? – Ami megsül, azt valaki elıbb-utóbb meg is süti, hidd el. Tavaly még sült vajat is lehetett kapni az egyik büfésnél. Katie kis híján öklendezni kezdett. – Most viccelsz. – Nem, nem. Tudom, hogy borzalmasan hangzik, de sorban álltak érte az emberek. Pedig ennyi erıvel infarktusért is beállhattak volna. Katie elmosta és leöblítette az utolsó csészét, majd átadta Alexnek. – Szerinted ízlett a gyerekelmek a vacsora? Kristen nem sokat evett belıle. – İ sosem eszik sokat. És ami még fontosabb, nekem ízlett. Mondhatni felséges volt. A nı a fejét csóválta. – Kit érdekelnek a kölykök, igaz? Csak neked legyen jó. 290 – Sajnálom. A lelkem mélyén önimádó vagyok. Katie végighúzta a mosogatószeres szivacsot egy tányéron, majd elöblítette. – Már alig várom, hogy elidızhessek egy kicsit nálad. – Miért? – Azért, mert mindig itt vagyunk, és sosem ott. Ne értsd félre, megértem, hogy a gyerekek miatt ez így helyes. – Meg Carly miatt, gondolta magában Katie, de ezt már nem tette hozzá. – De most legalább látni fogom, hogyan éltek. Alex átvette tıle a tányért. – Voltál már ott máskor is. – Igen, de mindig csak pár percre, és akkor is csak a konyhában vagy a nappaliban. Nem mondhatnám, hogy felderíthettem a hálószobádat, vagy bekukucskálhattam a gyógyszeres szekrényedbe. – Ilyesmire vetemednél? – évıdött Alex. – Ha adódna rá lehetıség, talán igen. Alex eltörölte a tányért, és betette a konyhaszekrénybe. – Nyugodtan idızz el a hálószobámban, ameddig jólesik. – Férfiak! – Csak azt mondtam, hogy nem bánnám. És nyugodtan kukucskálj be a gyógyszeres szekrénybe is. Nincsenek titkaim. – Mondod te – évıdött vele Katie. – De vigyázz, mert egy olyan nıvel beszélsz, akinek egyebe sincs, csak titkai. – De nem elıttem. – Hát nem – mondta komoly arccal Katie. – Elıtted nem. 291 Elmosott még két tányért, átadta ıket Alexnek, és ahogy a törlıruhával serénykedı férfit nézte, minden porcikáját átjárta az elégedettség. Alex megköszörülte a torkát. – Kérdezhetek valamit? – szólalt meg. – Ne vedd rossz néven, de furdalja az oldalamat a kíváncsiság. – Rendben, bökd ki. A férfi a karjára csöppent vizet itatgatta föl az edénytörlıvel, hogy idıt nyerjen. – Szóval érdekelne, hogy gondolkoztál-e azon, amit a múlt hétvégén mondtam. Tudod, a parkolóban, a rodeómajmok után. – Mondtál te ott sok mindent – jegyezte meg óvatosan Katie. – De amit te mondtál, arra csak emlékszel? Tudod, hogy Erin nem mehet férjhez, de Katie igen. A nı megmerevedett. Nem az volt rá ilyen hatással, hogy Alex fölidézte a szavait, inkább a férfi komoly hangja. Pontosan tudta, hova vezet ez. – Emlékszem – mondta erıltetetten lezser hangon. – Mintha azt mondtam volna, hogy csak akkor megyek férjhez, ha találkozom az igazival. A szavai hallatán a férfi ajka összepréselıdött, mintha azon vívódna, folytassa-e. – Csak tudni akartam, hogy gondolkodtál-e rajta. Mármint azon, hogy idıvel összeházasodjunk. A mosogatóvíz még meleg volt. Katie nekilátott az evıeszközöknek. – Ahhoz elıbb meg kéne kérned a kezem. – És ha megkérném? Katie-nek egy villa akadt a kezébe. Sikálni kezdte a szivaccsal. 292 – Akkor gondolom, azt mondanám, hogy szeretlek. – És igent mondanál? A nı kis szünet után válaszolt. – Nem akarok még egyszer férjhez menni. – Nem akarsz, vagy úgy gondolod, hogy nem lehet? – Nem mindegy? – Katie továbbra is makacs, zárkózott arcot vágott. – Tudod jól, hogy még férjnél vagyok. És a bigámia törvényellenes. – De már nem Erin vagy. Hanem Katie. És amint azt találóan megjegyezted, ezt már jogosítvánnyal is tudod igazolni. – De nem vagyok Katie sem! – csattant föl a nı, és szembefordult Alexszel. – Hát nem érted? Azt a nevet olyan emberektıl loptam, akiket szerettem! Akik megbíztak bennem! – Merın nézte a férfit, és érezte, hogy hullámként önti el a korábbi feszültség. Váratlan intenzitással idézıdött fel benne Gladys kedvessége és részvéte, a szökés, és a Kevinnel töltött rémálomszerő évek is. – Miért nem tudsz egyszerően örülni annak, ami van? Miért erılteted ennyire, hogy az legyek, akit te akarsz, és ne az, aki vagyok? Alexnek megrándult az arcizma. – Én úgy szeretlek, ahogy vagy. – De feltételhez kötöd! – Nem kötöm feltételhez! – Dehogynem! – erısködött Katie. Tudta, hogy fölemelte a hangját, de képtelen volt leállni. – Van egy elképzelésed, hogy mit akarsz az élettıl, és engem is megpróbálsz belegyömöszölni! – Nem próbállak belegyömöszölni semmibe – tiltakozott Alex. – Csak föltettem egy kérdést. – Amire egy bizonyos választ vártál! A helyes választ vártad, és mivel nem azt kaptad, rá akarsz beszélni, hogy másítsam meg az 293 elhatározásomat. Hogy azt csináljam, amit te akarsz! Hogy mindent úgy csináljak, ahogy te akarod! Alex még soha nem nézett rá összeszőkült szemmel. Ez volt az elsı eset. – Ezt ne csináld – kérte. – Mit ne csináljak? Ne mondjam ki az igazságot? Ne mondjam el, mit érzek? Miért? Különben mi lesz? Megütsz? Hát rajta! Alex szabályosan hátrahıkölt, mintha a másik pofon vágta volna. Katie tudta, hogy a szavai célba találtak, de a férfi nem dühödött fel, csak letette az edénytörlıt a pultra, és hátralépett egyet. – Nem tudom, mi ez az egész, de sajnálom, hogy egyáltalán szóba hoztam a dolgot. Nem akartalak sarokba szorítani, és nem akartalak meggyızni semmirıl. Csak beszélgetni próbáltam. Szünetet tartott, és várta, hogy Katie mondjon valamit, de a nı hallgatott. Alex fejcsóválva elindult kifelé, majd megtorpant. – Köszönöm a vacsorát – suttogta. A nappaliból áthallatszott, hogy Alex szól a gyerekeknek, hogy késıre jár, és behallatszott a bejárati ajtó nyikorgása is. Aztán a férfi halkan becsukta maguk mögött az ajtót, és hirtelen csönd telepedett a házra. Katie magára maradt a gondolataival. 294 32. fejezet Kevin csak nagy üggyel-bajjal tudott a sávjában maradni. Tiszta fejjel akart nekivágni az útnak, de mintha kalapácscsal verték volna a halántékát, és a gyomra is háborgott, úgyhogy megállt egy italboltnál, és vett egy üveg vodkát. Szívószállal iszogatta, és tompult is a fájdalom. Nem tudott másra gondolni, csak Erinre meg a névváltoztatására. Homályosan látta az autópályát. A szembıl jövık reflektorai gombostőfejnyi fehér pontokként bukkantak föl a távolban, majd egyre erısödött a fényük, hogy aztán kihunyjon, miután elsuhantak mellette. Egyik a másik után. Százával, ezrével. Emberek százai, ezrei, akik mennek valahova, hogy ott csináljanak valamit. İ, Kevin, Észak-Karolinába igyekszik, délnek tart, mert meg akarja találni a feleségét. Massachusettsbıl indult, aztán maga mögött hagyta Rhode Islandet és Connecticutot, majd New Yorkot és New Jersey-t is. Fölkelt a hold. Elıször dühödt, lángoló narancsszínben játszott, aztán kifehéredve rótta útját az elsötétült égbolton. A csillagok között. Forró szél fújt be a nyitott ablakon, és Kevin szilárdan tartotta a kormányt, miközben úgy kavarogtak a fejében a gondolatok, mint az össze nem illı mozaikdarabkák. Elhagyta ıt az a ribanc. Kilépett a házasságukból, otthagyta ıt megrohadni, és azt hitte, túljárhat az eszén. De ı megtalálta. Karen Feldman átjött hozzá a szemközti házból, és ı megtudta, hogy Erinnek volt egy titka. De már nincs. Most már tudja, hol lakik, tudja, hol bujkál. A cetli, amelyre lefirkantotta a címét, ott van mellette az anyósülésen, és nem tudja 295 elfújni a szél, mert be van dugva a Glock alá, amit elhozott az otthoni fegyverszéfbıl. A hátsó ülésen pedig egy kis sporttáska hever, benne ruha, bilincs és szigszalag. A városból kifelé jövet megállt egy bankautomatánál, és kivett pár száz dollárt. Alig várta, hogy szétverje Erin pofáját, hogy véres péppé zúzza az öklével. És alig várta azt is, hogy megcsókolja, magához ölelje, és könyörögjön neki, hogy jöjjön haza. Philadelphia közelében megtankolt, és fölidézte, hogyan sikerült lenyomoznia a feleségét. Erin a bolondját járatta vele: volt egy titkos élete, és ı ezt nem is sejtette. Átjárkált Feldmanékhoz, sütött-fızött, takarított rájuk, közben pedig aljas terveket szıtt, és hazudozott. Vajon mi van még, amit elhallgatott elıle? Egy férfi? Akkor talán még nem, de most már kell lennie valakinek. Aki csókolgatja, simogatja. Levetkızteti. És közben kiröhögi ıt, a fölszarvazott férjet. Alighanem most is ágyban vannak. Erin meg az a férfi. És röhögnek rajta a háta mögött. Jól megmutattam neki, mi? – hallotta a kacarászó Erin hangját. Kevin nem gyanított semmit. Majd megırjítette a gondolat. Rettentıen felbıszült. Már órák óta úton volt, de csak vezetett rendületlenül. Iszogatta a vodkát, és sőrőn pislogott, hogy tisztábban lásson. Nem hajtott gyorsan, nem hiányzott, hogy lemeszeljék. Pláne így, hogy még egy pisztoly is hever az anyósülésen. Erin félt a fegyverektıl, és mindig megkérte, hogy ha hazajött a munkából, zárja el a pisztolyát. İ ezt meg is tette. De ez sem volt elég. Vett neki házat, bútort, szép ruhákat, elvitte könyvtárba meg fodrászhoz, és még ez sem volt elég. Hát ki érti ezt? Hát olyan nagy dolog kitakarítani és vacsorát fızni? İ soha nem akarta megütni Érint, és csak akkor tette meg mégis, amikor nem volt más választása. Amikor a felesége ostoba volt, gondatlan, vagy önzı. Magának kereste a bajt. 296 Egyenletesen duruzsolt a motor. Erinnek most már jogosítványa is van, és pincérkedik valami Ivan éttermében. Kevin indulás elıtt eltöltött egy kis idıt az interneten, és telefonált is egy-két helyre. Mivel az asszony kisvárosba költözött, nem volt nehéz lenyomozni. Alig húsz perc alatt kiderítette, hol dolgozik: csak tárcsáznia kellett a számot, és megkérdezni, hogy Katie bent van-e. Amikor negyedszer telefonált, azt mondták, hogy igen. Kevin szó nélkül letette a kagylót. Erin azt hitte, örökre elbújhat, de ı jó nyomozó, úgyhogy megtalálta. Jövök, gondolta magában. Tudom, hol laksz, tudom, hol dolgozol, és még egyszer nem fogsz megszökni. Sorra hagyta el a reklámtáblákat és a kijáratokat. Delaware-ben eleredt az esı. Kevin föltekerte az ablakot, és érezte, hogy a szél oldalra tolja a kocsit. Az elıtte lévı kamion is imbolygott egy kicsit, a tréler kerekei a sávelválasztó vonalon haladtak. A férfi bekapcsolta az ablaktörlıt, és ki is tisztult a szélvédı, de aztán az esı még jobban rázendített, és ı a volánra hajolva hunyorgott bele a szembejövı reflektorok elmosódó fénygömbjeibe. A leheletétıl kezdett bepárásodni az üveg, úgyhogy bekapcsolta az ablakmelegítıt. Úgy tervezte, egész éjjel úton lesz, és másnap megkeresi Érint. Hazaviszi, és újrakezdenek mindent. Együtt élnek majd mint férj és feleség, ahogy kell. És boldogok lesznek. Mert azelıtt boldogok voltak. Jópofa dolgokat csináltak együtt. A házasságuk elején, erre Kevin jól emlékezett, eladó házakat nézegettek a hétvégeken. Erint nagyon lelkesítette a gondolat, hogy házat vesznek, ı pedig csak hallgatta, ahogy az ingatlanügynökkel beszél, és betölti az üres helyiségeket a dallamos, trillázó hangja. Szerette szép komótosan bejárni a szobákat, és Kevin tudta, hogy ilyenkor elképzeli, hova milyen bútort tenne. Amikor megtalálták a dorchesteri házat, egybıl tudta, hogy a feleségének ez kell, mert 297 ragyogott a szeme. Aznap este, az ágyban kis köröket rajzolt az ı mellkasára, és kérlelte, hogy tegyen ajánlatot a házra, ı pedig akkor úgy gondolta, erre is jól emlékezett, hogy bármit megtenne érte, mert szereti. Mindent megtett volna érte, egyvalamit kivéve. Erin gyereket akart, szeretett volna családot alapítani. A házasságuk elsı évében folyton errıl beszélt. Kevin próbálta elengedni a füle mellett, mert nem akarta megmondani neki, hogy nem szeretné kövéren, felpuffadva látni, mert a terhes nık csúnyák, és nem szeretné az állandó nyavalygását hallgatni, hogy milyen fáradt, és hogy bedagadt a lába. Nem akart gyereksírást, nyőglıdést, nyafogást hallani, ha hazajött a munkából, nem akarta, hogy tele legyen a ház elszórt játékokkal. Nem akarta, hogy Erinbıl házsártos, slampos, lottyadt mellő asszony legyen, és azzal nyaggassa ıt, hogy nem nagyon hájas-e a segge. Neki feleség kellett, nem egy anyuka. Erin azonban folyton szóba hozta a dolgot, nap mint nap ezen lovagolt, míg ı végül pofon vágta, és rádörrent, hogy fogja már be a száját. Attól kezdve Erin soha többé nem beszélt errıl, de Kevin most azon töprengett, hogy talán mégis meg kellett volna adnia neki, amit akart. Ha lenne egy gyereke, nem hagyta volna el ıt, eleve nem is tudott volna megszökni. És ugyanígy, ha most gyerekük lesz, akkor sem tud majd megszökni soha többé. Kevin eldöntötte, hogy gyerekük lesz, és hármasban élnek majd Dorchesterben. İ továbbra is nyomozóként fog dolgozni, és esténként hazamegy a csinos feleségéhez, és az emberek ámulva nézik majd ıket a boltban, és azt mondják: „Lám, ez aztán egy igazi, tırılmetszett amerikai család! ” Kevin azon morfondírozott, vajon milyen színő most Erin haja. Remélte, hogy szıke, és jó hosszú, hogy végigfuttathassa rajta az 298 ujjait. Erin szerette, amikor ezt csinálta, ilyenkor mindig suttogott a fülébe, és azt mondta, amit ı szeretett hallani, amitıl beindult. De nem volt ıszinte, mert közben azt tervezgette, hogy elhagyja, majd meg is tette, és nem is jött vissza. Hazudott neki, hazudott mindvégig. Heteken, hónapokon át. Meglopta Feldmanékat, titokban mobiltelefont vett, és pénzt csent a tárcájából. Aljas terveket forralt, amelyekrıl neki sejtelme sem volt, és most egy másik férfival osztja meg az ágyát. És az a férfi borzolgatja Erin haját, hallgatja a kéjes nyögéseit, érzi a keze érintését. Kevin az ajkába harapott, és érezte a nyelvén a vér ízét. Győlölte Erint, a legszívesebben ütötte-rúgta volna, és lelökte volna a lépcsın. Kortyolt egyet a vodkásüvegbıl, hogy kiöblítse a szájából a fémes ízt. Erin a bolondját járatta vele, mert Erin gyönyörő. Szép mindene: a melle, az ajka, még a dereka is. Amikor Atlantic Cityben, a kaszinó közelében megismerkedtek, Kevin úgy gondolta, ı a legszebb nı, akit valaha látott, és a véleménye a házasságuk négy éve alatt sem változott. Erin tudta, hogy vágyat ébreszt benne, és ezt kihasználta. Szexisen öltözködött, frizurázkodott, csipkés alsónemőt hordott. Elaltatta az éberségét, elhitette vele, hogy szereti. Pedig nem szerette. Még csak szeretetet sem érzett iránta, nemhogy szerelmet. Nem érdeklik az összetört virágcserepek, a ripityára tört porcelán, nem érdekli, hogy felfüggesztik az állásából, nem érdekli, hogy hónapokon át sírva aludt el. Nem érdekli, hogy a férje élete darabokra hullik. Nevetett rajta hónapokon át, és csak magára gondolt. Kevin egyszerre szerette és győlölte Erint, és nem tudott kiigazodni rajta. Érezte, hogy elfelhısödik a tekintete. Megpróbálta visszapislogni a könnyeit. Delaware. Maryland. Aztán Washington külvárosai. Majd Virginia. Falta az órákat a soha véget nem érı éjszaka. Eleinte 299 zuhogott, aztán a szél eloszlatta a felhıket. Hajnalban, Richmond közelében Kevin megállt reggelizni. Két tükörtojás, négy szelet bacon, pirított búzakenyér. Megivott három csésze kávét is, majd megtankolt, és visszament az autópályára. Észak-Karolina határát már kéklı égbolt alatt lépte át. Bogarak tapadtak a szélvédıre, és kezdett fájni a háta. Föl kellett tennie a napszemüvegét, hogy ne hunyorogjon, és az arca viszketett a kiserkenı borostától. Jövök, Erin, gondolta. Hamarosan ott leszek. 300 33. fejezet Katie kimerülten ébredt. Éjszaka órákig hánykolódott az ágyban, és újra lejátszódott elıtte az esti jelenet, amikor olyan szörnyő dolgokat mondott Alexnek. Nem tudta, mi ütött belé. Igen, fölzaklatta Gladys Feldman halálhíre, de ha az élete múlik rajta, akkor sem tudta volna fölidézni, hogy mivel kezdıdött az egész vita. Vagyis emlékezett rá, hogy mivel kezdıdött, de annak nem volt semmi értelme. Hiszen akkor is pontosan tudta, hogy Alex nem akar nyomást gyakorolni rá, nem akarja olyasmire kényszeríteni, amire ı nem ál készen. Tudta, hogy ez a férfi távolról sem hasonlít Kevinre, és mégis mit mondott neki? Azt, hogy „Különben mi lesz? Megütsz? Hát rajta! ”. Ugyan miért mondott ilyet? Végül hajnali két óra után szenderült álomba, amikor már alábbhagyott az esı és a szél. Hajnalra kitisztult az ég, és a fákról madárdal hallatszott. Katie most, a verandán állva is látta a vihar utóhatásait: a ház elıtt elszórtan heverı letört faágakat, meg az udvart és a kocsibejárót borító tobozszınyeget. A párás levegıt már most szinte harapni lehetett. Érzıdött, hogy perzselı hıség várható, talán a nyár addigi legforróbb napja. Eszébe jutott, hogy mindenképp szólnia kell majd Alexnek, nehogy túl sokáig legyenek napon a gyerekek. Aztán eszébe jutott az is, hogy a férfi talán nem is akarja, hogy velük menjen. Hogy talán még mindig haragszik rá. 301 Nem „talán”, javította ki magát. Szinte biztos, hogy Alex dühös rá. És meg is van sértve. Az este nem is engedte meg a gyerekeknek, hogy elköszönjenek tıle. Katie leült a lépcsıre, és Jo háza felé fordult, mert kíváncsi volt, hogy fönt van-e már a barátnıje. Korán volt még, valószínőleg túl korán ahhoz, hogy bekopogtasson hozzá. Nem tudta, mit mondhatna neki, és mi haszna lenne annak. Úgysem mondaná el neki, hogy mit vágott Alex fejéhez – azt a legszívesebben nyomtalanul kitörölte volna az emlékezetébıl –, de Jo talán segíthetne abban, hogy megértse, miért volt olyan ideges. Hiszen még Alex távozása után is érezte a vállában a feszültséget, és az éjszaka hetek óta elıször eszébe jutott, hogy jobb lenne, ha égne a villany. Az ösztöne azt sugallta, hogy valami nem stimmel, de képtelen volt rájönni, hogy mi a baj, csak Feldmanékhoz tértek vissza újra meg újra a gondolatai. Gladysre gondolt, meg arra, hogy a Feldmanházban most óhatatlanul sok minden megváltozik. Mi lesz, ha valaki rájön, hogy nincsenek meg Katie iratai? Már a gondolattól összerándult a gyomra. – Nem lesz semmi baj – hallotta hirtelen. Megpördült a tengelye körül, és az oldalról érkezı Jot pillantotta meg futócipıben, kipirult arccal, izzadságfoltos pólóban. – Te meg honnan jössz? – Kocogtam egyet. Korán indultam, hogy megelızzem a nagy hıséget, de persze nem jött be. Már most olyan párás a levegı, hogy alig kaptam levegıt, és már azt hittem, hıgutában fogok kimúlni. De ha jól látom, még így is vígabban vagyok, mint te. Mert te kifejezetten morcosnak tőnsz. – A lépcsıre mutatott, és Katie arrébb csusszant. Jo leült mellé. – Tegnap este összevesztünk Alexszel. 302 – És? – Szörnyő dolgokat mondtam neki. – És bocsánatot kértél? – Nem – felelte Katie. – Elment, mielıtt megtehettem volna. Úgyhogy nem kértem bocsánatot, pedig kellett volna. És most… – Micsoda? Azt hiszed, már késı? – Jo megszorította Katie térdét. – Ahhoz soha nincs késı, hogy azt tedd, amit kell. Menj át hozzá, és beszélj vele. Ordított róla, hogy ideges. – És ha nem bocsát meg nekem? – Akkor nem az az ember, akinek gondoltad. Katie fölhúzta a térdét, és rátámasztotta az állát. Jo lefejtette a bırérıl az odatapadt pólóját, és azzal próbálta legyezgetni magát. – Meg fog bocsátani – folytatta. – Ezt te is tudod, igaz? Lehet, hogy most haragszik, és lehet, hogy megbántottad, de Alex jó ember. – Jo elmosolyodott. – Egyébként minden párnak szüksége van néha egy kis civakodásra. Be kell bizonyítaniuk, hogy olyan erıs a kapcsolatuk, hogy azt is túléli. – Most a terapeuta beszél belıled. – Igen, de attól még igaz, amit mondok. A hosszú távú kapcsolatok – vagyis azok, amelyek számítanak –, arról szólnak, hogy át kell vészelni a hullámhegyeket és a hullámvölgyeket is. Márpedig te továbbra is hosszú távú kapcsolatban gondolkodsz, ugye? – Igen. Abban. És igazad van. Jo megpaskolta Katie lábát, és kacsintott, majd föltápászkodott a lépcsırıl. – Mire valók a barátok, nem igaz? A barátnıje hunyorogva fölnézett rá. 303 – Kérsz kávét? Éppen fızni akartam egyet. – Ma reggel nem. Túl meleg van. Egy pohár jeges víz kell nekem, meg egy hős zuhany. Úgy érzem magam, mint aki mindjárt elolvad. – Kimész a karneválra? – Lehet. Még nem döntöttem el. De ha kimegyek, megkereslek – ígérte Jo. – Most pedig nyomás Alexhez, mielıtt meggondolod magad. Katie pár percig még üldögélt a lépcsın, majd visszament a házba. Lezuhanyozott, és fızött magának kávét, de Jonak igaza volt: ilyen melegben nem esett volna jól. Sortot és szandált húzott, majd hátrament a ház mögé, és nyeregbe pattant. A murvás út már kezdett fölszáradni, pedig nemrég még ömlött rá az esı. Katie így különösebb erıkifejtés nélkül tudott pedálozni, és ez bizony jól jött. Fogalma sem volt, hogy tudott Jo ebben a hıségben kocogni, akár kora reggel is. Úgy tőnt, minden és mindenki menekül a forróság elıl. Máskor látott útközben mókusokat és madarakat, de most, amikor kikanyarodott a fıútra, semmi mozgást nem észlelt. Alig volt forgalom. Csak egy-két kocsi suhant el mellette, kipufogógázt okádva. Pedálozott tovább, és a kanyar után meg is pillantotta a boltot, amely elıtt már állt vagy öt-hat autó. Jöttek a törzsvendégek a kolbászos szendvicsükért. Mégiscsak segített, hogy beszélt Jóval, gondolta. Legalábbis egy kicsit. Még mindig szorongott, de ennek nemigen volt köze Feldmanékhoz, vagy bármely más fölkavaró emlékhez. Annál inkább ahhoz, hogy mit mondjon Alexnek. 304 Megállt a bolt elıtt. A padokon pár idısebb férfi legyezgette magát. A pénztárban álló Joyce éppen egy vevıvel foglalkozott. A belépı nı láttán elmosolyodott. – Jó reggelt! – köszönt oda neki. Katie gyorsan körbepillantott az üzletben. – Alex itt van valahol? – Fönt van a gyerekekkel. Tudod az utat, ugye? A hátsó lépcsın kell fölmenni. Katie kiment, és megkerülte az épületet. A mólónál sorban álltak a tankolásra váró hajók. Csak némi habozás után kopogott be. Máris lépteket hallott, majd nagy lendülettel kitárult az ajtó, és ott állt elıtte Alex. Katie tétován rámosolygott. – Szia! – bökte ki. A férfi kifürkészhetetlen arccal bólintott. Katie megköszörülte a torkát. – Azt akartam mondani, hogy sajnálom, amit mondtam. Igazságtalan voltam. Alex arca továbbra sem tükrözött érzelmeket. – Elfogadom a bocsánatkérésedet. Pár másodpercig egyikük sem szólt semmit, és Katie hirtelen azt kívánta, bárcsak ne jött volna ide. – Elmehetek, ha akarod – nyögte ki végül. – Csak tudnom kell, hogy így is vigyázzak-e este a gyerekekre. A férfi még mindig hallgatott, és Katie a nagy csöndben megrázta a fejét. Már megfordult, és indult volna, amikor hallotta, hogy Alex közelebb lép hozzá. 305 – Várj – mondta. Hátrapillantott a válla fölött a gyerekekre, majd becsukta maga mögött az ajtót. – Amit az este mondtál… – kezdte, majd bizonytalanul elhallgatott. – Nem gondoltam komolyan – mondta halkan a nı. Valami más miatt zaklatott voltam, és rajtad vezettem le a feszültséget. – Bevallom, rosszulesett. Nem is az, hogy rám förmedtél, hanem az, hogy azt képzeled, képes lennék… ilyesmire. – Nem képzelem azt. Soha nem gondolnék ilyet rólad. Alex ezt emésztgette egy darabig, de látszott, hogy még van mondanivalója. – Szeretném, ha tudnád, hogy nagyra értékelem azt, ami most van köztünk, és mindennél fontosabb a számomra, hogy te ne érezd magad kényelmetlenül. Bármit is jelentsen ez. Sajnálom, ha úgy érezted, hogy sarokba akarlak szorítani. Mert nem ez volt a szándékom. – Dehogynem – mosolygott rá mindentudóan Katie. – Legalábbis egy kicsit. De nincs ezzel semmi baj. Úgy értem, ki tudja, mit hoz a jövı, nem igaz? Vegyük például a mai estét. – Miért? Mi van ma este? Katie az ajtófélfának dılt. – Az van, hogy ki tudja, mikor keveredsz haza. Lehet, hogy már késı lesz ahhoz, hogy hazabiciklizzek. És akkor könnyen lehet, hogy az ágyadban fogsz találni. Amikor Alex látta, hogy Katie nem viccel, a tenyerébe temette az állát, mintha erısen gondolkodna. – Ez bizony súlyos dilemma – mondta. – Persze, lehet, hogy nem lesz nagy a forgalom, és korán hazaérsz. Akkor még hazavihetsz. 306 – Általában az a jelszavam, hogy fı a biztonság. Nem szeretek száguldozni. Katie a férfihoz simult, és azt suttogta a fülébe: – Igazán okos döntés. – Hát, igyekszem – suttogta Alex, majd összetalálkozott az ajkuk. Amikor a férfi végül elhúzódott Katie-tıl, azon vette észre magát, hogy vagy öt-hat hajós nézi ıket. De nem érdekelte. – Hányszor próbáltad el a beszédedet? – kérdezte. – Egyszer sem. Csak… csak úgy jött. Alex még mindig érezte a csókjuk ízét. – Reggeliztél már? – suttogta. – Mit szólnál egy kis zabpehelyhez velem meg a gyerekekkel? Mielıtt elindulunk a karneválra. – Fejedelmi lakomának ígérkezik. 307 34. fejezet Észak-Karolina ronda egy hely, állapította meg Kevin. Az utat satuba fogó fenyvesek és hullámzó dombok monotóniáját csak mobil házak, farmok és gazzal benıtt, korhadó istállóépületek törték meg. Át kellett mennie az egyik államközi autópályáról a másikra. Wilmington felé fordult, és pusztán az unalomtól vezérelve ivott még egy kicsit. Az egyhangú tájat átszelı úton Erinre gondolt. Meg arra, hogy mit fog csinálni, ha rábukkan. Remélte, hogy otthon találja, de tudta, hogy ha véletlenül éppen dolgozik, akkor is csak idı kérdése, hogy megjöjjön. Feledhetı nevő, érdektelen városkák mellett kanyargott az autópálya. Kevin tízkor már Wilmingtonban volt. Áthajtott a városon, majd ráfordult egy kis vidéki útra. Dél felé haladt tovább. A hozzá közelebbi ablakon betőzött a nap. Ölbe vette a pisztolyát, majd visszatette az ülésre, és ment tovább. És végül ott volt a városban, ahol Erin élt: Southportban. Lassan hajtott át a városon. Az utcai karnevál miatt tennie kellett egy kis kitérıt, és olykor belenézett az internetrıl kinyomtatott útvonaltervébe. Az útitáskájából pedig kivett egy pólót, és ráterítette az ülésen heverı pisztolyra. A kisváros utcáiban takaros, szépen karbantartott épületek sorakoztak. Egy részük tipikus, széles teraszú déli ház volt, udvarán magnóliafákkal és zászlórúdra felhúzott csillagos-sávos lobogóval, más részük New Englandre emlékeztetett. És voltak nagy, 308 kastélyszerő vízparti rezidenciák is. Az árnyékuk közti hézagokban napfény pettyezte a vizet, és iszonyatos hıség volt. Akár egy gızfürdıben. Kevin pár perc alatt megtalálta az utat, ahol Erin lakott. Baloldalt fölbukkant egy vegyesbolt. Megállt, hogy tankoljon, és vegyen egy Red Bullt. A pénztárnál elıtte álló férfi faszenet és faszéngyújtó folyadékot vett. Utána Kevin is fizetett az idıs pénztárosnınek, aki mosolyogva megköszönte, hogy náluk vásárolt, és az öregasszonyokra jellemzı, kotnyeles módon megjegyezte, hogy még soha nem látta a környéken. Kevin azt felelte, hogy a karneválra érkezett. Amikor ismét kifordult az útra, szaporábban vert a pulzusa, mert tudta, hogy nem jár messze a céltól. A kanyar után lelassított. A távolban már látszott a murvás út. Az útvonalterv szerint rá kellett volna fordulnia, de nem tette. Tudta, hogy ha Erin otthon van, egybıl fölismeri a kocsiját, és ezt nem akarta. Még elı kellett készíteni pár dolgot. Megfordult, és félreesı parkolóhelyet keresett. Nem volt nagy választék. A vegyesbolt parkolója jöhetett számításba, de attól félt, hogy ott feltőnik valakinek. Elhajtott a bolt mellett, és keresgélt tovább. Az utat szegélyezı fák talán eltakarják valamennyire a kocsit… vagy nem. Nem akarta megkockáztatni, hogy valaki esetleg gyanút fogjon a fák közé rejtett autó láttán. Mivel a koffeintıl kissé feszült lett, inkább átváltott az idegnyugtató vodkára. A bánatnak se talált rejtekhelyet a kocsijának. Hát miféle átkozott város ez? Megint megfordult, és kezdett dühbe jönni. Nem lett volna szabad így megnehezítenie a saját dolgát: kocsit kellett volna bérelnie, de nem tette, és most nem találta a módját, hogy észrevétlenül Erin közelébe jusson. 309 A bolt parkolója volt az egyetlen megoldás. Visszament oda, és oldalt, az épület mellett állt meg. Erin háza onnan még majdnem két kilométerre volt, de nem tudta, mi mást tehetne. Még elmerengett egy kicsit, majd leállította a motort. Aztán kinyitotta az ajtót, és nyakába szakadt a forróság. Kiürítette a sporttáskát, és ledobta a ruháit a hátsó ülésre. A táskába a pisztoly, a kötél és a szigszalag került, no meg a másik üveg vodka. Vállára vetette a táskát, és körülnézett. Nem látta senki. Úgy gondolta, egy-két órára itt hagyhatja az autót, addig biztos nem fog gyanút senki. Kiment a parkolóból, és miközben az útpadkán gyalogolt, megint kínozni kezdte a fejfájás. Elképesztı volt a hıség, mintha élt és lélegzett volna. Megnézte magának az elhaladó autók sofırjeit. Erint nem látta – még a barna hajú Erint sem. Befordult a poros, kátyús, murvás útra, amely mintha a semmibe vezetett volna, de aztán a fıúttól alig egy kilométerre megpillantotta a két házikót. Érezte, hogy felgyorsul a szívverése: az egyikben Erin lakik! Lehúzódott az út szélére, és fától fáig haladt tovább, hogy amennyire lehet, láthatatlan maradjon. Némi árnyékban is reménykedett, de a nap magasan járt az égen, és egy pillanatra sem hagyott alább a forróság. Csuromvíz volt már a pólója, az izzadság végigcsorgott az arcán, és a fejbırére tapasztotta a haját. Hevesen vert a szíve, és végül megállt, hogy meghúzza az üveget. Messzirıl úgy tőnt, mintha egyik házikóban sem lakna senki. Sıt, még csak lakhatónak sem tőnt egyik sem. Nem lehetett ıket egy napon említeni a redınyös ablakú, falkiugrásokkal díszített dorchesteri házukkal, ahol pirosan csillogott a bejárati ajtó. A hozzá közelebb esı kulipintyó faláról lepattogzott a festék, és korhadt a veranda sarka. Közelebb lépett, és benézett az ablakon, hogy van-e odabent mozgás. De nem észlelt semmit. 310 Nem tudta, melyik Erin háza. Alaposan megvizsgálta mindkettıt. Elég ramatyul néztek ki, különösen az, amelyik gyakorlatilag elhagyatottnak tőnt. Kevin átment a másikhoz, amely jobb állapotban volt, de óvatosan, nehogy meglássák az ablakból. Harminc perc alatt ért oda a vegyesbolttól. Tudta, hogy Erin menekülni próbál majd, ha meglepi. Nem akar majd vele menni. Szökni próbál, talán még dulakodik is vele, ı pedig megkötözi, leragasztja a száját, és elhozza a kocsit. Akkor aztán bedugja a feleségét a csomagtartóba, és csak akkor engedi ki onnan, amikor már messze járnak ettıl a várostól. A ház oldalához lapult, az ablaktól továbbra is távol maradt. A hıség mintha megállás nélkül potyogott volna az égbıl, és a pólójából csavarni lehetett a vizet. Túl gyorsan kapkodta a levegıt, de hát olyan közel volt már Erinhez, és megint eszébe jutott, hogy a felesége elhagyta, és nem törıdött vele, hogy ı sír. Kinevette a háta mögött. İ is, meg az a férfi is, akárki legyen. Mert Kevin tudta, hogy kell lennie egy férfinak is. Erin ezt egyedül nem tudta volna végigcsinálni. Bekukucskált a ház mögé, de nem látott semmit. Elırelopakodott, és közben éberen figyelt. Megpillantott egy kisablakot, és a rizikót fölvállalva benézett rajta. Villany nem égett a házban, de tisztaság és rend uralkodott, a mosogató fölé szépen ki volt akasztva az edénytörlı. Pontosan úgy, ahogy Erin szokta. Kevin csöndben az ajtóhoz lépett, és elfordította a gömbkilincset. Nem volt bezárva. Lélegzet-visszafojtva belépett, majd megállt, és megint fülelt. De most sem hallott semmit. Átvágott a konyhán, és belépett a nappaliba, majd a hálószobába és a fürdıszobába. Hangosan elkáromkodta magát, amikor meggyızıdött róla, hogy Erin nincs otthon. 311 Feltéve, persze, hogy tényleg az ı házában jár. A hálószobában meglátta a komódot, és kinyitotta a legfelsı fiókját. Átnézte az ott talált kupac bugyit, hüvelyk- és mutatóujja közt morzsolgatta az anyagukat, de olyan régen látta már ıket, hogy nem volt benne biztos, hogy ezeket hordta-e otthon a felesége. A többi ruha sem volt ismerıs, de Erin mérete volt mindegyik. A sampont és a balzsamot megismerte, ahogy a fogkrém márkája is stimmelt. A konyhában egyenként átkutatta a fiókokat, míg végül talált egy közüzemi számlát. Katie Feldman nevére állították ki, és Kevinnek, aki a konyhaszekrénynek dılve bámulta a nevet, olyan érzése támadt, mintha befejezte volna a mővét. Csak az volt a probléma, hogy Erint nem találta otthon, és nem tudta, mikorra várhatja. Azzal tisztában volt, hogy a kocsiját nem hagyhatja ott akármeddig a boltnál, de hirtelen mindent elsöprı fáradtság lett úrrá rajta. Nem akart semmi mást, csak aludni. Egész éjszaka vezetett, és heveny fejfájás gyötörte. Ösztönösen a hálószoba felé vitték a lábai. Erin bevetette az ágyat, és Kevin, amikor fölhajtotta az ágytakarót, érezte az ágynemőn a felesége illatát. Mélyeket lélegezve szívta magába. Könnybe lábadt a szeme, és most döbbent csak rá, hogy mennyire hiányzik neki Erin, hogy mennyire szereti, és hogy boldogok lehetnének, ha a nı nem lett volna olyan önzı. Képtelen volt ébren maradni. Abban maradt magával, hogy csak egy kicsit alszik, nem sokat. Épp csak annyit, hogy ha Erin késıbb hazajön, mőködjön az agya, ne kövessen el hibákat, és ık ketten újra férj és feleség lehessenek. 312 35. fejezet Alex, Katie és a gyerekek biciklivel mentek a karneválra, mert a városközpontban lehetetlen volt parkolni. Hazajutni pedig még nehezebb lesz, ha szállingózni kezd a nép, és megindul a végtelen kocsisor. Az utcát mindkét oldalon kézmővesárut kínáló bódék szegélyezték, hot dog, hamburger, pattogatott kukorica, vattacukor illata terjengett a levegıben. A nagyszínpadon a Beach Boys Little Deuce Coupe címő számát játszotta egy helyi zenekar. Volt zsákbafutás, és délutánra dinnyeevı versenyt is hirdetett egy transzparens. Különbözı ügyességi, vagy inkább szerencsejátékokat lehetett játszani: lufira nyilazni, karikával célba dobni üvegekre, kosárra dobálni. Aki háromszor betalált a győrőbe, az nyert, egy plüssállatot. A park végében tornyosuló óriáskerék mágnesként vonzotta a családokat. Alex beállt a sorba jegyet venni, Katie pedig elindult a gyerekekkel a dodzsem és a körhinta felé. Hosszú sorok álltak mindenütt. A szülık el nem engedték volna gyerekeik kezét, a tinédzserek csoportokba verıdtek. A generátorok zúgása és a körbekörbe járó kisautók, kisvonatok kattogása minden más zajt elnyomott. Egy dollárért meg lehetett tekinteni a világ legmagasabb lovát, és aki leszurkolt még egy dollárt, az bebocsátást nyert a szomszédos sátorba is, ahol a világ legkisebb lova volt látható. A kerékhez 313 kikötött pónik izzadtan, fáradtan, lehorgasztott fejjel poroszkáltak körbe-körbe. A gyerekek be voltak sózva, mindenre föl akartak ülni, így Alex egy kisebb vagyont költött el a jegypénztárban. Gyorsan fogytak a jegyek, mert a legtöbb játéknál hármat-négyet is elkértek. Egy-egy menet ára így botrányos összegre rúgott, és Alex próbálta rávenni a gyerekeket, hogy ne dorbézolják el rögtön az összes jegyet, hanem nézzenek körül máshol is. Megnézték a kuglibábukkal zsonglırködı férfit, megéljenezték a kötéltáncos kutyát. Ebédre pizzát ettek az egyik helyi étteremben, ahol bemenekültek a hıség elıl a fedett részre, majd hallgatták egy kicsit a countryzenét játszó bandát. Utána a Cape Fear folyóban jetskízı társaságot nézték egy darabig, majd visszamentek a vidámparkba. Kristen vattacukrot akart, Josh pedig nyomtatott tetkót. Így teltek-múltak az órák a nagy melegben, zajban. Élvezték a kisvárosi élet örömeit. Kevin két óra múlva ébredt föl. A teste síkos volt az izzadságtól, a gyomra görcsbe rándult. Élénk, színpompás álmot hozott a hıség, és nem volt könnyő fölidéznie, hol is van. A feje mintha ketté akart volna hasadni. Kitámolygott a hálószobából a konyhába, és egyenesen a csapból oltotta el a szomját. Szédült, gyengének érezte magát; fáradtabb volt, mint amikor lefeküdt. De nem tétlenkedhetett. Eleve nem is lett volna szabad elaludnia. Visszament a hálószobába, és bevetette az ágyat, hogy Erin ne vegye észre, hogy ott járt. Már éppen indult volna, amikor eszébe jutott a csıben sült tonhal. Akkor figyelt föl rá, amikor átkutatta a hőtıt. Farkaséhes volt, és a felesége hónapok óta nem fızött neki vacsorát. 314 A levegıtlen viskóban lehetett vagy harmincöt fok. Kevin egy hosszú percen át csak hősölt a kinyitott hőtı elıtt. Aztán fogta a csıben sült tonhalat, és elıkotort az egyik fiókból egy villát. Lehámozta a fóliát, és evett egy falatot, majd még egyet. A fejfájáson nem segített az evés, viszont a gyomorgörcs kezdett alábbhagyni. Be tudta volna falni az egész tálat, de erıt vett magán, és a harmadik, utolsó falat után visszatette a hőtıbe. Erin nem tudhatja meg, hogy itt járt. Leöblítette a villát, majd megtörölte, és visszatette a fiókba. Megigazította az edénytörlıt, és vetett még egy pillantást az ágyra is, hogy úgy néz-e ki, mint amikor belépett. Miután úgy érezte, minden rendben, elhagyta a házat, és elindult a murvás úton a bolt felé. Égette a kezét a kocsi teteje, és amikor kinyitotta az ajtót, olyan forróság csapott az arcába, mintha bebújt volna a kemencébe. A parkolóban nem volt senki. Nem csoda, hogy ilyen melegben sincs kedvük kimenni a házból. Rekkenı hıség, sehol egy felhı, szélnek nyoma sincs. Ki a fene akar egy ilyen helyen élni? Vett a boltban egy üveg vizet, és hátul, a hőtıszekrényeknél megitta. Kifizette az öregasszonynak, aki kidobta az üres flakont. Megkérdezte, hogy jól érezte-e magát a karneválon. İ pedig azt felelte a kotnyeles vén szipirtyónak, hogy igen. A kocsiban ivott még egy kis vodkát, nem érdekelte, hogy már olyan meleg, mint egy csésze frissen fıtt kávé. Mindegy, csak csillapítsa a fejfájást. A nagy melegben nem forgott az agya. Ha Erin otthon lett volna, már robognának Dorchester felé. Talán, ha majd hazaviszi a feleségét, és Bill látja, hogy milyen boldogok együtt, visszakapja a munkáját. Hiszen ı jó nyomozó, és a fınöknek szüksége van rá. 315 A halántéka már nem lüktetett annyira, viszont kettıt látott mindenbıl, amibıl csak egynek kellett volna lennie. Nem hagyhatja, hogy eltompuljon az agya! Ugyanakkor a fejfájás és a hıség kikészítette, és fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Beindította a motort, kihajtott a fıútra, és Southport központja felé vette az irányt. Sok utcát lezártak, számtalan kitérıt kellett tennie, mire talált parkolóhelyet. Kilométereken át nem volt árnyék sehol, csak a tőzı nap és a szőnni nem akaró, fojtogató hıség. Úgy érezte, mindjárt elhányja magát. Erinre gondolt, hogy vajon hol lehet? Ivannál? Vagy a karneválon? Telefonálnia kellett volna, hogy dolgozik-e ma, és az éjjel meg kellett volna szállnia valahol. Semmi oka nem volt a sietségre, különösen így, hogy Erin nincs is otthon, de ezt, persze, nem tudhatta elıre. Felbıszítette a gondolat, hogy a nı most alighanem ezen is nevet. Csak nevet és nevet szegény Kevin Tierneyn, miközben csalja egy másik férfival. Kevin pólót váltott, bedugta a pisztolyt a farmere derékszíjába, és elindult a tengerpart felé. Tudta, hogy Ivan éttermét ott találja, mert ezt is megnézte az interneten. Tudta, hogy kockázatos odamennie, kétszer is visszafordult, de muszáj volt megtalálnia, muszáj volt meggyızıdnie róla, hogy Erin még létezik. A házában már járt, és belélegezte az illatát is, de ez nem elég. Mindenütt hömpölygött a tömeg. Falusi vásárra emlékeztette a forgatag, csak a disznók, lovak, tehenek hiányoztak. Vett egy hot dogot, de a gyomra lázadozott ellene, úgyhogy a nagy részét eldobta. Az emberek közt szlalomozva végül meglátta a távolban a tengerpartot, majd Ivan éttermét is. Gyötrelmesen lassan haladt a csıdületben. Mire a céljához ért, teljesen kiszáradt a szája. 316 Ivan étterme zsúfolásig megtelt, többen az ajtó elıtt várták, hogy fölszabaduljon egy asztal. Baseballsapkát és napszemüveget is kellett volna hoznia, de erre nem gondolt. Tudta, hogy Erin így azonnal fölismeri, ha meglátja, mégis odafurakodott az ajtóhoz, és belépett. Látott egy pincérnıt, de nem a felesége volt az. Aztán észrevett még egyet, de az sem ı volt. A fiatal, nyúzott lány éppen azt kereste, hova ültethetné le a következı csoportot. Zajos volt az étterem: zsivaj, tányércsörgés, az üveghőtı tartályban lötyögı víz… Lárma volt, zőrzavar, és az átkozott fejfájása sem akart elmúlni. Égett a gyomra is. – Erin dolgozik ma? – kérdezte a zajt túlkiabálva a pincérlánytól. Az zavartan pislogott. – Kicsoda? – Katie – helyesbített Kevin. – Katie Feldman. – Nem! – kiáltott vissza a lány. – Szabadnapos! De holnap bent lesz. – Az ablak felé intett a fejével. – Alighanem odakint van, ahogy mindenki más. Korábban mintha láttam volna itt elmenni. Kevin sarkon fordult, és az embereket félretaszigálva távozott. Nem érdekelte, kinek megy neki. Kint megállt egy árusnál, aki a járda mellett ütött tanyát. Vett egy baseballsapkát meg egy olcsó napszemüveget. Aztán sétára indult. Fáradhatatlanul rótta köreit az óriáskerék. Az egyik ülésben Alex és Josh ült, a másikban Katie és Kristen. Arcukba csapott a forró szél. Katie átkarolta Kristen vállát, mert tudta, hogy a kislány, bár rendületlenül mosolyog, egy kicsit szorong a magasban. Amikor fölértek a csúcsra, és eléjük tárult a southporti panoráma, a nı rádöbbent, hogy bár ı sem rajong kifejezetten a magaslatokért, sokkal jobban aggasztja maga az óriáskerék. A szerkezetet ugyanis 317 mintha csak hajcsatok és drótdarabok tartották volna egyben, pedig aznap reggel állítólag átment az ellenırzésen. Bár nem tudta, igazat mondott-e Alex, és tényleg bevizsgálták-e az óriáskereket, sıt abban sem volt biztos, hogy hallotta-e a férfi, amikor ı megkérdezte, hogy nem veszélyes-e felülni rá. Ezen, persze, utólag kár volt rágódni, ezért inkább a lenti sokadalmat szemlélte. Ahogy telt-múlt a délután, a karneválon még nagyobb lett a tömeg, de amúgy Southportban a hajókázáson kívül nem sok mindent lehetett csinálni. Álmos városka volt, és Katie gyanította, hogy egy ilyen esemény alighanem az év fénypontjának számít. Az óriáskerék lelassult, majd megállt, és ık az elsık közt szálltak ki, mások pedig bemásztak a helyükre. Katie azon kapta magát, hogy a tömeget fürkészi. Kristen most már nyugodtabbnak látszott, és fejét ide-oda forgatva nézelıdött ı is. Katie fölismerte az étterem néhány törzsvendégét, akik éppen jégkását eszegettek. Csoportról csoportra vándorolt a tekintete, és valamiért eszébe jutott, hogy pontosan ezt csinálta, amikor elkezdett dolgozni Ivannál. Amikor még folyton azt nézte, hogy nincs-e ott valahol Kevin. Kevin az árusok bódéi között bolyongott, és próbált Erin fejével gondolkodni. Meg kellett volna kérdeznie a pincérnıtıl, hogy egy férfival látta-e Erint, mert tudta, hogy biztos nem egyedül megy ki a karneválra. Folyton emlékeztetnie kellett magát arra, hogy a feleségének rövid, barna haja van, mert levágta és befestette. Meg kellett volna szereznie a pedofil rendırkollégájától a jogosítványképe másolatát, de akkor nem gondolt erre, most pedig már nem számít, hiszen tudja, hol lakik a nı, és majd ellátogat hozzá még egyszer. 318 Nyomta a derékszíjába tőzött pisztoly. Kényelmetlen volt, csípte a bırét, a baseballsapkában pedig majd megsült, pláne, hogy jól a szemébe húzta. Mintha szét akart volna robbanni a feje. Összeverıdött csoportokat, várakozó sorokat kerülgetett. Kézmővesáru. Díszes fenyı tobozok, berámázott, festett üvegtáblák, szélforgók. Régimódi, fából faragott játékok. Az emberek javában tömték a fejüket: perec, fagyi, csipsz, fahéjas tekercs. Babakocsikat is látott, és megint eszébe jutott, hogy Erin gyereket akart. İ pedig eldöntötte, hogy megadja ezt neki. Mindegy, hogy fiú lesz vagy lány, de azért egy fiúnak jobban örült volna, mert a lányok önzık, és nem értékelnék az életszínvonalat, amit ı biztosít nekik. A lányok már csak ilyenek. Körülötte beszélgettek, sugdolóztak az emberek, és egyik-másik mintha úgy nézte volna ıt, ahogy Coffey és Ramirez szokta. Ügyet sem vetett rájuk, Erin keresésére koncentrált. Családokat látott, meg egymást átkaroló tinédzsereket. Aztán egy sombrerós fickót, majd a karneválon dolgozó mutatványosok egy csoportját, akik egy utcai lámpa körül álldogálva dohányoztak. Cingár, tetovált, rossz fogazatú emberek. Alighanem drogosok is, és súlyos priuszuk van. Rosszul érezte magát tılük. Jó nyomozó volt, kiismerte az embereket, és ezekben nem bízott, de rá se hederítettek, amikor elfurakodott mellettük. Jobbra-balra szlalomozva, lankadatlanul haladt elıre a tömegben, és az emberek arcát fürkészte. Egy kicsit megtorpant, amikor elkacsázott mellette egy szendvicset zabáló, kipirult, foltos arcú, túlsúlyos házaspár. Kevin utálta a kövér embereket, úgy gondolta, gyengék, és nincs önfegyelmük. Nyavalyognak a vérnyomásuk, a cukorbajuk meg a szívpanaszaik miatt, és sírnak, hogy drága a gyógyszer, de képtelenek erıt venni magukon, és idıben letenni a 319 kést-villát. Erin mindig is vékony, de telt keblő nı volt, és most itt van egy másik férfival, aki éjszakánként fogdossa a melleit, és a gondolatra Kevin bensıje szinte lángra lobbant. Győlölte Erint. De vágyott is rá. Mert szerette. Nehezen tudott kiigazodni a saját gondolatain. Túl sokat ivott, és megviselte az az átkozott forróság. Miért is költözött a felesége ilyen pokoli helyre? A vidámparkban barangolva meglátta az óriáskereket. Közelebb ment hozzá, útközben összeütközött egy ujjatlan pólót viselı férfival, de tudomást sem vett a fickó dühös motyogásáról. Sorban megnézett a keréken minden ülést, arcról arcra villant a tekintete. De Erin nem volt köztük, és a várakozó sorban sem látta. Ment tovább a rekkenı hıségben a sok kövér ember között, kereste a sovány Erint meg a férfit, aki éjszakánként a mellét fogdossa. Minden egyes lépésnél eszébe jutott a Glock. Az óra járásával egyezı irányban haladó körhinta nagy sláger volt. Josh délelıtt már kétszer fölült rá, és az óriáskerék után Kristennel együtt kérlelni kezdték az apjukat, hogy hadd menjenek rajta még egyet. Mivel már úgyis csak néhány jegyük volt, Alex beleegyezett, de kikötötte, hogy ez a utolsó, és utána hazamennek. Azt akarta, hogy lezuhanyozzanak és egyenek, mielıtt ı elindul Raleigh-be. Bármennyire nem akarta, egyfolytában Katie korábbi, sokatmondó megjegyzésén járt az esze. Úgy tőnt, a nı is sejti, hogy mi foglalkoztatja, mert párszor rajtakapta, hogy ıt nézi, és kihívó mosoly bujkál a szája szegletében. Most pedig ott állt mellette, és mosolyogva nézte a gyerekeket. Alex közelebb húzódott, köréje fonta a karját, és érezte, hogy Katie odabújik hozzá. Nem szólt semmit, mert szavakra nem volt szükség, 320 és nem szólalt meg a nı sem. Csak a vállára hajtotta a fejét, és Alex hirtelen rádöbbent, hogy nincs is ennél jobb érzés a világon. Erin nem volt se a körhintánál, se az elvarázsolt kastélyban. Kevin a jegypénztárnál állt sorban, onnan nézelıdött. Igyekezett beolvadni a tömegbe, mert nem akarta, hogy Erin elıbb vegye észre ıt, mint ı Erint. Helyzeti elınyben volt, hiszen ı tudta, hogy a felesége ott van, Erin pedig nem tudott róla, de az embereknek néha szerencséjük van, és furcsa dolgok történnek. Például, amikor Karen Feldman elárulta neki Erin titkát… Átkozta magát, amiért a kocsiban hagyta a vodkát. A karneválon, úgy tőnt, nem lehet ilyesmit kapni, kocsmát, bárt sehol nem látott. Csak egy bódé volt, ahol sört árultak, és bár nem szerette, azért vett volna, ha nincs más választása. Hányingere volt az ételszagtól, ugyanakkor a gyomra is korgott, és verejtékben úszott a háta, a hónalja. Elsétált a szélhámosok által üzemeltetett szerencsejátékok mellett. Tiszta pénzkidobás, hiszen meg vannak buherálva a játékok, hogy ne lehessen nyerni, a sok idióta mégis ott tolong. Kevin az arcokat vizslatta. Erin sehol. Továbbment. A gyerekek dodzsemeztek, a felnıttek egyik lábukról a másikra álltak a sorban. A dodzsem után jött a körhinta. Kevin kikerült egy csoportosulást, és a nyakát nyújtogatta, hogy jobban lásson. Kezdett lelassulni a körhinta, de Kristennek és Joshnak még mindig fülig ért a szája. Katie igazat adott Alexnek, szerinte is ideje volt már lefújni a karneválozást. Elcsigázta már a hıség, jó lett volna hősölni egy kicsit. Arra gondolt, hogy a házikójának talán az az egyetlen hátránya – na jó, azért van több is –, hogy nincs benne 321 légkondi. Rászokott, hogy éjszakára nyitva hagyja az ablakokat, de az sem segített sokat. A menet véget ért. A gyerekek kicsatolták a láncot, majd kiugrottak az ülésbıl. Kristennek egy kicsivel tovább tartott a mővelet, mint a bátyjának, de aztán már tülekedtek is a tömegben Katie meg az apukájuk felé. Kevin látta, hogy a körhinta leáll, és az ülésekrıl leugrál egy rakás gyerek, de az ı figyelme nem rájuk összpontosult, hanem a körhinta körül álldogáló felnıttekre. Menet közben egyik nırıl a másikra villant a tekintete. Nem számított, hogy szıke vagy barna, csak Erin karcsú alakját kereste. Rossz helyen volt, nem látta a közvetlenül elıtte állók arcát, ezért irányt változtatott. Tudta, hogy a kölykök pár másodperc alatt kitódulnak, és akkor szétszéled a társaság. Sietısen lépkedett. Egy család állta útját, jegyekkel a kezükben vitatkoztak, hogy hova menjenek. Idióták! Kevin elfurakodott mellettük, hogy megnézze a körhintához közel állók arcát is. Sovány nıt nem látott… csak egyet. A rövid, barna hajú nı egy ısz hajú férfi mellett állt, aki átkarolta a derekát. Összetéveszthetetlen volt. Ugyanaz a hosszú láb, ugyanaz az arc, ugyanaz az izmos kar. Erin! 322 36. fejezet Alex és Katie kézen fogva ballagtak Ivan étterme felé a gyerekekkel. A bicikliket a hátsó ajtó közelében hagyták, Katie megszokott helyén. A férfi még vett egy kis vizet Joshnak és Kristennek, mielıtt elindultak volna hazafelé. – Na, jól telt a nap, srácok? – kérdezte, miközben lehajolt, hogy kinyissa a biciklizárakat. – Szuper volt, apu! – felelte a hıségtıl kipirult arcú Kristen. Josh megtörölte a száját a karjával. – Holnap is kijövünk? – Talán – sumákolt Alex. – Na, légyszííí! Szeretnék még körhintázni! A férfi közben végzett, és a vállára vetette a láncokat. – Majd meglátjuk – mondta. Az étterem hátsó eresze adott némi árnyékot, de azért így is nagyon meleg volt. Katie, amikor az ablak elıtt elhaladva meglátta, mekkora odabent a zsúfoltság, áldotta az eszét, hogy szabadnapot vett ki – még akkor is, ha másnap és hétfın dupla mőszakot kell lehúznia. Ez a mai nap bıven megérte. Nagyon jól telt az idı, és most majd pihenhet egy kicsit, miközben filmet néznek a gyerekekkel. Aztán, ha Alex visszaér a reptérrıl… – Mi az? – kérdezte a férfi. – Úgy néztél rám, mint aki mindjárt fölfal. 323 – Csak elbambultam egy pillanatra – kacsintott rá Katie. – Gondolom, a hıség miatt. – Aha – bólintott Alex. – Ha nem ismernélek, még el is hinném. – Hadd figyelmeztesselek, hogy ifjú fülek kagylóznak a háttérben, úgyhogy a helyedben vigyáznék a számra. – Azzal megcsókolta a férfit, majd gyengéden megpaskolta a mellkasát. Egyikük sem vette észre a baseballsapkás, napszemüveges férfit, aki a szomszédos étterem szabadtéri részérıl figyelte ıket. Kevint szabályosan megszédítette a látvány: ahogy Erin és az ısz hajú fickó megcsókolták egymást, ahogy a nı flörtölt vele… Látta azt is, hogy Erin lehajol, és rámosolyog a kislányra, megborzolja a kisfiú haját. Észrevette, hogy az ısz hajú fickó megveregeti a seggét, amikor a gyerekek nem néznek oda. És Erin – az ı felesége! – belemegy a játékba! Tetszik neki, sıt egyenesen bátorítja a férfit. Megcsalja ıt az új családjával, mintha ı, Kevin Tierney és a házasságuk soha nem is létezett volna. Aztán biciklire szálltak, és az épület mellett, tıle távolodva elkarikáztak. Erin az ısz hajú mellett pedálozott. Sortot és szandált viselt, mutogatta a lábát. Szexi volt, de valaki más kedvéért. A férfi követte ıket. Úszott a levegıben Erin hosszú, szıke haja… de aztán Kevin pislogott párat, és máris rövid, barna volt megint. Úgy csinál, mintha nem is a felesége lenne, biciklizik az új családjával, csókolózik egy másik férfival, és egyre csak mosolyog és mosolyog gondtalanul. Ez nem lehet igaz, mondta magában Kevin. Ez biztos csak álom. Rémálom. A víz szélén lágyan ringatóztak a kikötött hajók. Kevin befordult az épület sarkán. Erinék biciklivel mentek, ı pedig gyalog, de lassan haladtak, hogy a kislány se maradjon le. Így közelebb került hozzájuk, olyan közel, hogy jól hallotta a felesége 324 vidám nevetését. A derékszíjába tőzött Glockhoz kapott, elı is húzta, hogy aztán a pólója alá rejtse. A bıréhez nyomódott a fegyver. Levette a fejérıl a baseballsapkát, és azzal takarta el a körülötte nyüzsgı emberek elıl. Összevissza cikáztak a gondolatai, mint a kilıtt flippergolyók: jobbra-balra, föl-le. Erin hazudott, megcsalta ıt, összeesküvést szıtt ellene, aljas terveket forralt. Megszökött, és szeretıt talált magának. Beszél róla, és nevet rajta a háta mögött. Mocskos szavakat sugdos az ısz hajú fülébe, aki fogdossa a mellét, és Erin hevesen zihál. Úgy tesz, mintha nem is lenne férjnél, fittyet hány mindenre, amit tıle kapott, a sok áldozatra, amit hozott érte, nem érdekli, hogy vakargatnia kellett a cipıjérıl a rászáradt vért, hogy Coffey és Ramirez folyton pletykáltak róla, hogy legyek mászkáltak a hamburgeren, nem, Erint mindez nem érdekelte, mert megszökött, és neki egyedül kellett elmennie a kerti partira, és nem mondhatta meg Billnek, a parancsnoknak, hogy ı nem egy a „fiúk” közül, hiába próbál úgy tenni. Most pedig itt van, itt bringázik nagy lazán, csinosabb a rövid, festett hajával, mint valaha, és eszébe se jut a férje. Nem is törıdik vele. Elfelejtette ıt és a házasságukat, hogy az ısz hajú fickóval élhessen, hogy paskolgathassa a mellkasát, és csókolgathassa álmodozó arccal. Boldogan, derősen, mint akinek az égvilágon semmi gondja. Karneválokra jár, biciklizget… Alighanem énekelgetett is magának a zuhany alatt, miközben ı sírva idézte föl a parfüm illatát, amelyet karácsonyra vett neki, de ez mind nem számított, mert Erin önzı, és azt hiszi, csak úgy eldobhat egy házasságot, mint egy üres pizzásdobozt. Önkéntelenül is felgyorsított. A nagy tömeg lelassította a négy biciklistát, és Kevin tudta, hogy ha most fölemelné a fegyverét, 325 megölhetné Erint. Máris a ravaszra siklott az ujja, és kibiztosította a Glockot, mert a Bibliában az áll, hogy Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplıtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. Ez pedig azt jelenti, döbbent rá Kevin, hogy meg kell ölnie az ısz hajút is. Megölhetné itt és most, a felesége szeme láttára. Csak meg kell húznia a ravaszt. Csakhogy a Glockkal messzirıl szinte lehetetlen eltalálni valakit, ráadásul rengeteg ember nyüzsög körülöttük. Meglátnák a kezében a fegyvert, és sikítoznának meg üvöltöznének, ráadásul szinte esélytelen, hogy eltalálja az ısz hajút. Ezért inkább levette az ujját a ravaszról. – Ne menj közel a húgodhoz! – szólt rá a fiára az ısz hajú, és bár alig hallatszott el odáig a hangja, mégis valóságos volt, és Kevin elképzelte, milyen mocskos szavakat sugdoshat ez a hang Erin fülébe. Érezte, hogy majd szétveti a düh. Aztán a két gyerek hirtelen befordult egy sarkon, és a felnıttek követték ıket. Kevin zihálva megállt. Rosszullét környékezte. Ahogy Erin kanyarodott a biciklivel, a vakító fényben egy pillanatra profilból villant be az arca, és ı megint arra gondolt, hogy milyen gyönyörő a felesége. Mindig is törékeny virágszálra emlékeztette, olyan szép és kifinomult, és eszébe jutott az is, amikor megvédte a két surmótól, akik a kaszinó közelében meg akarták erıszakolni, és hogy Erin biztonságban érezte magát mellette, de még ez sem tartotta vissza attól, hogy elhagyja. Kevin lassanként hallani kezdte a mellette elsétáló emberek hangját. Semmiségekrıl locsogtak, és céltalanul bóklásztak, de ez is elég volt ahhoz, hogy kizökkenjen a merengésébıl, és akcióba lépjen. Kocogni kezdett, hogy minél gyorsabban odaérjen a sarokra, ahol befordultak, és a tőzı napon minden egyes lépésnél úgy érezte, 326 mindjárt elhányja magát. Síkos volt az izzadságtól a pisztolyon nyugvó tenyere. A sarokra érve bekukkantott az utcába. Embert nem látott, de két sarokkal arrébb úttorlasz zárta el a karneválra vezetı utat. Tehát Erinék nyilván az elsı utcába fordultak be. Más lehetıség nincs. Kevin úgy gondolta, csak jobbra mehettek, mert. arrafelé jutnak ki a városközpontból. Választhatott, hogy gyalog veszi üldözıbe ıket, vállalva a kockázatot, hogy meglátják, vagy elszalad a kocsijáért, és úgy ered a nyomukba. Próbált Erin fejével gondolkodni, és arra jutott, hogy biztos az ısz hajúhoz mennek. Hiszen a faviskó kicsi négyüknek, és nagyon meleg is van, és Erin egyébként is szívesebben megy drága bútorokkal berendezett, szép házba, mert azt hiszi, ilyen életet érdemel, nemhogy inkább megbecsülné azt, amije van. Tessék, válassz! Gyalog vagy kocsival? Kevin pislogva állt az utcasarkon, és gondolkodni próbált, de hıség volt, összezavarodott minden, és iszonyúan fájt a feje, és csak arra tudott gondolni, hogy Erin az ısz hajúval hál, és ettıl felfordult a gyomra. Valószínőleg csipkés alsónemőt vesz föl, és táncol neki, és olyanokat sugdos a fülébe, amitıl beindul. Könyörög neki, hogy hadd tegyen a kedvére, és hadd élhessen a puccos házában. Prostituált lett belıle, aki eladja a lelkét a luxusért. Gyöngyökért és kaviárért. Alighanem valamelyik tengerparti kastélyban tölti az éjszakákat, miután az ısz hajú elvitte valami puccos helyre vacsorázni. Belebetegedett a gondolatba. Úgy érezte, vérig sértették, elárulták. A heves indulattól kitisztult az agya, és rádöbbent, hogy egy helyben áll, miközben ık egyre távolodnak tıle. Több utcával arrébb állt a kocsija, mégis megfordult, és futásnak eredt. A karnevál területére 327 érve durván félrelökdöste az embereket, ügyet sem vetve a felháborodott kiáltozásukra. – El az útból! – ordított rájuk, és volt, aki félreállt, aki pedig nem, azt arrébb lökte. Mire átvergıdött a csıdületen, és szabad terület nyílt elıtte, már alig kapott levegıt, és meg kellett állnia egy tőzcsap mellett hányni. Néhány tinédzser kölyök nevetett rajta, és ı legszívesebben ott helyben lelıtte volna ıket, de végül, miután megtörölte a száját, csak elıhúzta és rájuk szegezte a pisztolyt, így is hamar torkukra forrt a röhögés. Botladozva haladt tovább, a fejét mintha jégcsákánnyal farigcsálták volna belülrıl. Újra meg újra beléhasított a fájdalom. Minden egyes lépésnél lesújtott a jégcsákány, és az járt a fejében, hogy Erin már biztos javában kábítja az ısz hajút, hogy milyen szexis dolgokat fognak csinálni az ágyban. Róla mesél neki, nevetgél, és odasúgja, hogy Kevin soha nem tudott úgy kielégíteni, mint te, pedig ez nem is igaz. Egy örökkévalóságig tartott, mire a kocsijához ért, amelyet úgy megsütött a nap, mint egy vekni kenyeret. Forró hıfelhı csapott ki az ajtón, és a kormánykerék szabályosan megperzselte a kezét. Ez maga a pokol! Erin úgy döntött, hogy egy katlanban akar élni. Kevin indított, letekerte az ablakokat, majd visszafordult a karnevál felé, és hangosan tülkölve rebbentette szét az utcán bóklászókat. Megint folyton kerülnie kellett. Úttorlasz úttorlasz hátán. Legszívesebben áthajtott volna rajtuk, ripityára törte volna ıket a kocsival, de tudta, hogy zsaruk még itt is vannak, és letartóztatnák. Hülye, dagadt, lusta zsaruk! Idióta barmok! Egyik se jó nyomozó, nem olyanok, mint ı, mégis mindnek van fegyvere meg jelvénye. A mellékutcákon haladva próbálta becserkészni Erint. Erint meg a szeretıjét. Házasságtörı mind a kettı, és a Bibliában az áll, hogy Ha 328 valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ı szívében. Emberek mindenütt. Ott mennek át az úton, ahol éppen eszükbe jut. Meg fogják állítani. Kevin a kormányra dılve, nyakát nyújtogatva kukucskált ki a szélvédın, és látta is a távolban a parányi emberalakokat. Egy távolabbi úttorlasz túloldalán voltak, és az Erin házához vezetı út felé tartottak. A sarkon egy zsaru állt, egy újabb idióta fánkzabáló. Kevin gázt adott, de hamar megállították: hirtelen ott termett egy férfi, és rácsapott a motorháztetıre. Bikanyakú déli tahó volt: hátul hosszúra növesztett haj, koponyás póló, tetkó. Kövér asszony, hájpacni kölykök. Lúzer bagázs. – Nézzél már körül! – ordított rá a suttyó. Kevin képzeletben lepuffantotta ıket mind egy szálig: bummbumm-bumm-bumm, de uralkodott magán, mert a sarkon álló zsaru már igencsak stírölte. Bumm! – mondta magában ötödször is. Az úttorlasz elıtt elkanyarodott, és ismét fölgyorsított. Aztán balra fordult, és megint gázt adott. Még egy balkanyar. Újabb úttorlasz. Jobbra fordult, majd a következı sarkon balra. Még egy útakadály. Labirintusba keveredett, mint egy kísérleti patkány. Összeesküdött ellene az egész város, és közben Erin egyre távolodik. Gyors mozdulattal rükvercbe kapcsolt, és hátratolatott. Megtalálta az utcát, befordult, és elrobogott a következı keresztezıdésig. Tudta, hogy közel jár. Ismét balra fordult. Látta, hogy mozog a kocsisor, és arrafelé halad, amerre neki is mennie kell. Erıszakosan bemanıverezte magát két kisteherautó közé. Gyorsított volna, de nem tudott. Hosszú sorban döcögtek elıtte a személykocsik és a kisteherautók, egyik-másik tahó a déli államszövetség zászlaját ragasztotta az ütközıjére. Az úton bóklászó 329 emberektıl alig tudtak haladni, úgy mászkáltak ott, mintha tudomást se vennének az autók létezésérıl. Még a korzózó gyalogosok is megelızték. A sok dagadt gyökér még most is zabált. Alighanem mást se csinálnak egész nap, ráadásul akadályozzák a forgalmat, és amíg ı itt vesztegel, Erin egyre messzebb jár. Elırearaszolt egy autóhossznyit, majd megint megállt. Araszolt, megállt. És ez így ment a végtelenségig. Kevin ordítani tudott volna, legszívesebben addig ütötte volna a kormányt, míg le nem szakad, de nem tehetett semmit, mert hemzsegtek körülötte a hájfejő tahók. Ha nem vigyáz, a végén még szól valaki egy semmirekellı helyi zsarunak, aki lázas nyomozásba kezd, és kiszúrja a rendszám alapján, hogy más államból való, és alighanem mindjárt le is tartóztatja csak azért, mert nem helybeli. Indulás, megállás, újra meg újra: szinte centinként tette meg az utat a sarokig. Most már csak ritkul egy kicsit a sor, gondolta, de nem ritkult, és Erin meg az ısz hajú már nem volt sehol. Csupán a kocsik és teherautók hosszú sora araszolt elıtte a mindent vagy semmit ígérı úton. 330 37. fejezet A bolt elıtt vagy tucatnyi autó parkolt, amikor Katie fölkísérte a gyerekeket a lépcsın a házba. Josh és Kristen hazafelé jövet szinte végig nyafogott, hogy mennyire elfáradt már a lábuk, de Alex ezzel nem törıdött, csak idırıl idıre emlékeztette ıket, hogy egyre kevesebb van hátra. Amikor pedig már ez sem jött be, akkor egyszerően kijelentette, hogy ı is fáradt, és nem akarja ezt még egyszer meghallani. A panasznapnak csak akkor szakadt vége, amikor megérkeztek. Alex megengedte, hogy vegyenek maguknak a bolti hőtıbıl üdítıt meg jégcukorkát, mielıtt fölmennek. De hihetetlenül frissítıen hatott már az arcukba csapó hővös levegı is, amikor benyitottak az üzletbe. Alex a konyhába vezette Katie-t, ahol a férfi megmossa a mosogatónál az arcát és a nyakát. A gyerekek már elnyúltak a kanapén, és bekapcsolták a tévét. – Bocs – szabadkozott Alex. – Úgy tíz perce azt hittem, mindjárt meghalok. – Nem is mondtad. – Persze hogy nem, hiszen kıkemény vagyok. – A férfi játékosan kidüllesztette a mellét. Aztán elıvett két poharat, tett beléjük jégkockát, majd töltött rá a hőtıben tartott vizeskancsóból. – Te viszont tényleg álltad a sarat – tette hozzá, és odaadta Katienek az egyik poharat. – Olyan hıség van odakint, mint a szaunában. – Hihetetlen, hogy mennyien kint maradtak még a karneválon – mondta a nı, majd ivott egy kis vizet. 331 – Sosem értettem, miért nem teszik át májusra vagy októberre, de úgy néz ki, az emberek úgyis idetódulnak, akármi van. Katie a faliórára pillantott. – Mikor is kell indulnod? – Kábé egy óra múlva. De ha minden jól megy, még tizenegy elıtt itt leszek. Az öt óra, gondolta Katie. – Van valami elképzelésed, hogy mit csináljak a gyerekeknek vacsorára? – Az olasz tésztát szeretik. Kristen vajjal, Josh pedig marinaraszósszal, és van is belıle egy üveggel a hőtıben. De lehet, hogy nemigen fognak enni, mert egész nap nassoltak. – És mikor feküdjenek le? – Amikor sikerül. Mindig tíz elıtt szoktak, de elıfordul az is, hogy már nyolckor ágyba bújnak. Bízd magad a józan ítélıképességedre. Katie az arcához szorította a hővös poharat, és körbepillantott a konyhában. Nem sok idıt töltött még Alexnél, de most feltőnt neki, hogy még mindig sok helyen látszik a házban az asszonyi kéz nyoma. Apróságokban mutatkozott meg: a függönyöket díszítı piros hímzés, a vitrinben feltőnı helyre kirakott porcelán, a tőzhely melletti csempékre festett bibliai idézetek mind-mind arról tanúskodtak, hogy Alex egy másik nıvel élt itt – de Katie azon vette észre magát, hogy ıt ez egyáltalán nem zavarja. – Beugrom a zuhany alá – mondta a férfi. – Elleszel pár percig? – Persze – nyugtatta meg Katie. – Addig majd körbeszaglászom a konyhádban, és kigondolom a vacsorát. 332 – A tésztát abban a szekrényben találod – mutatta Alex. – De figyelj, ha kijöttem, nagyon szívesen átviszlek hozzád, hogy te is lezuhanyozz és átöltözz. Vagy zuhanyozhatsz itt is. Ahogy akarod. Katie csábos pózba vágta magát. – Ezt vegyem invitálásnak? Alex szeme elkerekedett, majd a gyerekekre villant a tekintete. – Vicceltem – nevette el magát Katie. – Majd lezuhanyozok, ha elmentél. – De nem akarsz áthozni magadnak váltás ruhát? Persze, tudok kölcsönadni mackóalsót meg pólót… a mackóalsó nagy lesz rád, de szorosabbra veheted a zsinórját. Valahogy roppant szexinek tőnt a gondolat, hogy Alex ruháit viselheti. – Jó lesz – nyugtatta meg a férfit –, nem vagyok válogatós. Ma este csak a gyerekekkel fogok mozizni, emlékszel? Alex fölhajtotta a vizét, majd betette a poharat a mosogatóba. Aztán elırehajolt, megcsókolta Katie-t, és elindult a fürdıszoba felé. Miután elment, a nı a konyhaablak felé fordult. Az utat kémlelte, és valami megfoghatatlan szorongás kerítette hatalmába. Már délelıtt is érzett valami hasonlót, és biztosra vette, hogy az Alexszel kirobbant vitájuk utórezgése volt, de most azon kapta magát, hogy megint Feldmanék járnak a fejében. És Kevin. Az óriáskeréken ülve is eszébe jutott a férje. És amikor a tömeget pásztázta, nem az étterembıl ismert arcokat kereste. Igazából nem. Mert igazából Kevint kereste. Valami megmagyarázhatatlan okból elképzelhetınek tartotta, hogy ott van a tömegben. Nagyon is el tudta képzelni. Persze, csak az üldözési mániája ütötte föl újra a fejét. Hiszen Kevin nem tudhatja, hol van, semmiképpen nem nyomozhatta ki, 333 hogy kinek a nevén él. Hiszen ez lehetetlen, gyızködte magát. Az nem létezik, hogy kapcsolatba hozta ıt Feldmanék lányával, hiszen soha életében nem beszélt velük. Akkor viszont miért érezte úgy egész nap, hogy valaki követi, még akkor is, amikor már eljöttek a karneválról? Hiszen ı nem médium, és nem hisz az effélékben. Abban viszont igen, hogy a tudatalatti olyan mozaikdarabkákat is képes egymáshoz illeszteni, amelyek fölött a tudatos gondolkodás elsiklik. De most, ahogy ott állt Alex konyhájában, a mozaikdarabkák még mindig kusza összevisszaságban hevertek szanaszét, nem rendezıdtek semmiféle alakzatba, és miután végignézte, ahogy a ház elıtt elhalad vagy tíz-tizenöt autó, végül elfordult az ablaktól. Alighanem csak a régi félelmei ütötték föl rusnya fejüket, mert ı hagyta. Hevesen megrázta a fejét. A gondolatra, hogy beálljon Alex mellé a zuhany alá, várakozásteli forróság öntötte el. De azért… azért tudta, hogy mégsem olyan egyszerő ez a dolog, és nem is csupán azért, mert ott vannak a gyerekek. Hiszen lehet, hogy Alex számára ı Katie, Erin viszont Kevin felesége. Azt kívánta, bárcsak valaki más lenne, egy másik nı, aki habozás nélkül a szeretıje karjaiba omolhat. Végül is Kevin szegte meg a házasság összes létezı szabályát, amikor elıször kezet emelt rá. Katie majdnem biztos volt benne, hogy ha Isten belenézne a lelkébe, İ is úgy látná, hogy nem bőn, amit tesz. Ugye…? Katie felsóhajtott. Alex… Nem tudott másra gondolni, csak ırá. Meg arra, hogy késıbb. Tudta, hogy a férfi szereti ıt, kívánja ıt, és mindennél jobban szerette volna megmutatni, hogy ı is hasonlóan érez iránta. Érezni akarta, ahogy a teste a testéhez simul, akarta ıt szıröstül-bıröstül, ameddig csak ı akarja. Örökre. 334 Katie erıt vett magán, hogy ne errıl képzelegjen, hogy ne ábrándozzon a jövırıl. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon az agya, és bement a nappaliba. Leült a kanapéra Josh mellé, és nézte velük a gyerekcsatornán a számára ismeretlen rajzfilmet. Egy idı után fölpillantott az órára, és rádöbbent, hogy csak tíz perc telt el. Pedig mintha egy óra lett volna. Alex zuhanyozás után készített egy szendvicset, leült melléjük a kanapéra, és ott eszegette. Tiszta illatot árasztott, és a hajszálai nedves vége olyan ingerlıen tapadt a fejbırére, hogy Katie legszívesebben végigcsókolgatta volna. A képernyıre meredı gyerekek ügyet sem vetettek rájuk, még akkor sem, amikor Alex letette a tányérját a kisasztalra, és lassan le-föl húzogatta az ujját Katie combján. – Gyönyörő vagy – súgta a fülébe. – Borzalmasan nézek ki – ellenkezett a nı, és próbált nem tudomást venni a combját lángba borító futótőzrıl. – Még le sem zuhanyoztam. Amikor eljött az indulás ideje, Alex megpuszilta a gyerekeket. Katie kikísérte az ajtóig, és a búcsúcsóknál hagyta, hogy a férfi keze lejjebb vándoroljon, a dereka alá, miközben az ajka az ajkára tapad. Egyértelmő volt, hogy szerelmes belé, egyértelmő volt, hogy kívánja ıt, és gondja volt rá, hogy ezt Katie is észrevegye. Már-már az ırületbe kergette, és a jelek szerint ezt még élvezte is. – Hamarosan látjuk egymást – mondta végül Alex, és elhúzódott tıle. – Vezess óvatosan – súgta Katie. – A gyerekekkel jól megleszünk. Amikor már a lépcsın lefelé haladó férfi lépteit hallgatta, nekidılt az ajtónak, és hosszan, lassan kifújta a levegıt. Te jóságos isten, gondolta. Te jóságos isten! Házassági eskü ide vagy oda, bőntudat 335 ide vagy oda, eldöntötte magában, hogy ha Alex nem is, ı mindenképpen olyan hangulatban lesz… Megint megnézte, mennyi az idı, és biztos volt benne, hogy ez lesz élete leghosszabb öt órája. 336 38. fejezet A francba! – mondta el jó sokszor Kevin. – A jó büdös francba! – Órák óta autózott. Egyszer megállt egy élelmiszerboltnál, és vett négy üveg vodkát. Az egyik üveg már félig üres volt, és a volánnál ülı férfinak csukva kellett tartania a fél szemét, hogy ne lásson mindent duplán. Bicikliket keresett. Egészen pontosan négyet, köztük egy olyat, amelyikre kosarak vannak fölszerelve. De ennyi erıvel egy ritka planktonfajtát is kereshetett volna az óceánban. Csak furikázott keresztül-kasul a városon, és közben bealkonyodott. Nézett jobbra, nézett balra, de hiába. Tudta, hol lakik Erin, tudta, hogy idıvel úgyis megtalálja otthon. De közben az ısz hajú fickó ott van Erinnel, és rajta röhög, mondván, hogy Ugye, mennyivel jobb vagyok, mint Kevin, bébi? Üvöltve káromkodott a kocsiban, és vadul püfölte a kormányt. Kibiztosította a Glockot, majd vissza, és látta maga elıtt, ahogy Erin csókolgatja az ısz hajút, a fickó karja pedig a derekára fonódik. Eszébe jutott, hogy milyen boldognak látszott Erin, aki azt hiszi, átverte a férjét. Becsapta, és megcsalta. A szeretıje alatt nyög és suttog, az pedig rajta zihál. Alig látott valamit, fél szemmel próbálta fölvenni a harcot a félhomállyal. Egy autó a nyomába szegıdött egy darabig, a végén már ott volt a sarkában, és rávillogott. Kevin lelassított, és az ujjai a pisztolyon babráltak. Győlölte a bunkókat, akik azt hiszik, övék az egész út. Bumm! 337 A szürkület árnyas labirintussá változtatta az utcákat, egyre jobban elrejtette a kerékpárok cérnavékony körvonalait. Amikor már másodszor hajtott el a murvás bekötıút elıtt, Kevin hirtelen ötlettıl vezérelve megfordult, és még egyszer megnézte a kulipintyót, hátha. Egy kicsit távolabb állította le a kocsit, ahol még nem lehetett látni. A feje fölött egy sólyom körözött, és a kabócák zümmögését is hallotta, de egyébként úgy tőnt, kihalt a környék. Elindult, de már messzirıl látta, hogy a ház elıtt nem áll bicikli. És a villany sem égett, de még nem is sötétedett be egészen, úgyhogy Kevin odaosont a hátsó ajtóhoz. Most sem volt bezárva. Erin nem volt otthon, és nem úgy nézett ki, mintha járt volna ott az ı elsı látogatása óta. Rekkenı hıség honolt a házban, mégis zárva volt az összes ablak. Ha Erin idıközben hazajött volna, nyitott volna ablakot, ivott volna egy pohár vizet, vagy lezuhanyozott volna. De semmi erre utaló jel nem volt. Kevin kiment a hátsó ajtón, és a szomszéd házat kémlelte. Micsoda romhalmaz! Alighanem üresen áll. Jól van. Erin viszont nincs itthon, és ez azt jelenti, hogy az ısz hajú fickónál van. Becsapja ıt is, úgy csinál, mintha nem lenne férjnél. Elfelejti, hogy van egy otthona, amit ı, Kevin vett neki. A lüktetı fejfájás a szíve dobogásával egy ütemre nyilallt belé újra meg újra, mintha késsel döfködnék. Szúr, kiránt, szúr, kiránt. Nehéz volt így koncentrálni. Behúzta maga mögött az ajtót. Hála a magasságos égnek, odakint már hővösebb volt, mint a házban. Erin egy szaunában lakik, ott izzad az ısz hajú fickóval. Most is együtt verejtékeznek valahol, együtt vonaglanak a takaróba burkolózva, összegabalyodva. Coffey és Ramirez pedig a térdüket csapkodva röhögnek ezen, remekül szórakoznak az ı kárán. Mit gondolsz, nekem is meglehetne? – kérdi Coffey. Hát nem tudtad? – feleli Ramirez. Megvolt már a fél rendırırsnek, amíg Kevin dolgozott. Ezt 338 mindenki tudja. Bill is kiinteget az irodájából, az ı felfüggesztését lobogtatja. Nekem is megvolt minden kedden, egy éven át. Igazi vadmacska az ágyban. Olyan mocskos dolgokat mond, hogy még! Kevin ujját a pisztolyon tartva botorkált vissza a kocsijához. Rohadékok, egytıl egyig azok! Győlölte ıket. Elképzelte, ahogy besétál az ırsre, és beléjük üríti a tárat. Megmutatja nekik. Az összes rohadéknak. Meg Erinnek is. Megállt, és kétrét görnyedve odaokádott az út szélére. Görcsbe rándult a gyomra, és mintha karmolászták volna belülrıl, mintha ott rekedt volna valami kis rágcsáló. Megint hányt, majd szárazon öklendezett, és forgott vele a világ, amikor megpróbált fölállni. Közel volt a kocsi, tántorogva elindult felé. Nyakon ragadta a vodkásüveget, meghúzta, és igyekezett Erin fejével gondolkodni, de közben ott állt Bill kerti partiján, kezében egy hamburgerrel, amelyen nyüzsögtek a legyek, és mindenki mutogatott rá, és röhögtek. Vissza a kocsihoz! Itt kell, hogy legyen valahol az a ribanc. Végig fogja nézni, ahogy az ısz hajú meghal. Végignézi, ahogy mind meghalnak. És a gyehenna tüzén égnek el. Odakerül az összes. Óvatosan bemászott a volán mögé, és indított. Ahogy megfordult, nekifarolt egy fának, majd nagy gázzal, szitkozódva, kavicsot szórva kirontott a murvára. Hamarosan leszáll az este. Erin errefelé jött, itt kell lennie valahol. A kiskölykök nem bírják sokáig a biciklizést. Maximum öt-hat kilométert tudnak menni, esetleg hetet-nyolcat. Errefelé már minden utcán végigment, minden egyes házat megnézett. Bicikli sehol. Lehet, hogy bevitték ıket a garázsba, vagy a kerítés mögött állnak. Majd türelmesen vár, és Erin elıbb-utóbb hazajön. Valamikor ma este. Vagy holnap. Holnap este. A szájába dugja majd a pisztolyt, vagy a mellére céloz vele. Mondd meg, ki az, dörren rá. Csak 339 beszélni akarok vele. És akkor majd megkeresi az ısz hajút, és megmutatja neki, mi vár arra, aki más feleségével hál. Úgy érezte magát, mint aki hetek óta nem aludt, nem evett. Nem értette, miért nincs világos, azon törte a fejét, mikor sötétedett rá. Arra sem emlékezett pontosan, mikor ért ide. Az még rémlett neki, hogy látta Erint, megpróbálta követni, és összevissza furikázott a kocsival, de hogy most hol van, abban már nem volt biztos. Jobb kéz felıl egy bolt tornyosult elıtte, ami úgy nézett ki, mint egy verandás ház. BENZIN ÉLELMISZER, hirdette a neontábla. Erre emlékezett korábbról, de hogy mikor látta, azt már nem tudta volna megmondani. Önkéntelenül is lelassított. Éhes és fáradt volt. Muszáj találnia valami szállást. Háborgott a gyomra. Ismét nyakon ragadta az üveget, és fejre állította. A folyadék égette a torkát, és a gyomra valamelyest megnyugodott. De amint leengedte az üveget, megint háborogni kezdett. Behajtott a parkolóba, és igyekezett erıt venni magán, hogy ki ne jöjjön belıle a vodka. Csorgott a nyála. Tudta, hogy kezd kifutni az idıbıl. A bolt elıtt csúszkálva megállt, és kiugrott a kocsiból, majd beleöklendezett a vaksötétbe. Egész testében remegett, és alig állt a lábán. Úgy érezte, kifordul a gyomra. És jön föl a mája is. Az egész, úgy, ahogy van. Valahogy még mindig ott volt a kezében az üveg, még nem tette le. Mélyeket lélegzett, nagyokat fújt, és ivott, hogy kiöblítse a száját, nyelte, nyelte a vodkát. Végzett egy újabb üveggel. És akkor, mintha csak álmodna, a ház mögött, a homályban meglátott négy egymás mellett álló biciklit. 340 39. fejezet Kattie elküldte a gyerekeket fürödni, majd utána pizsamába öltöztette ıket. Ezt követıen ı is lezuhanyozott. Elidızött egy kicsit a vízpermet alatt, a tőzı napon végigizzadt hosszú órák után alaposan kiélvezte a jólesı érzést, ahogy a sampon és a szappan lemossa a bırérıl a lerakódott sókat. Megcsinálta a gyerekeknek az olasz tésztájukat, majd vacsora után átböngészték a DVD-győjteményt. Olyan filmet kerestek, amelyet Josh és Kristen is szívesen megnézne. Végül a Némó nyomában lett a szerencsés nyertes. Katie a gyerekek között ült a kanapén, és mivel az ölében ott volt egy tál pattogatott kukorica, a kis kezek mindkét irányból automatikusan odanyúlkáltak. Az Alex által kikészített, kényelmes melegítıalsó volt rajta, meg egy viseltes Carolina Panthers futballmez. Lábát maga alá húzva nézte a filmet, és aznap elıször szállta meg teljes lelki nyugalom. Odakint tőzijátékként ragyogott az égbolt, majd a vibrálóan élénk szivárványszínek pasztellekké halványultak, hogy végül kékesszürkében, majd indigókékben olvadjanak össze. És miközben a föld kibocsátotta az utolsó hıhullámokat, elıbukkantak a reszketegen pislákoló csillagok is. Kristen ásítozni kezdett, de valahányszor fölbukkant a képernyın Szenilla, a memóriazavaros doktorhal, mindig föléledt, és azt csipogta: – İ a kedvencem, de már nem emlékszem, miért? – Katie másik oldalán Josh vitézül küzdött az álmossággal. 341 Amikor vége lett a filmnek, és Katie elırehajolt, hogy kikapcsolja, Josh fölemelte a fejét az ölébıl, majd eldılt a kanapén. Ahhoz már túl nagy volt, hogy a nı a karjában vigye át a gyerekszobába, ezért megbökdöste a vállát, és szólt neki, hogy ideje lefeküdni. A fiú morgolódva-nyafogva fölült, majd ásított egyet, talpra állt, és Katie kíséretében eltámolygott az ágyáig. Zokszó nélkül bemászott a takaró alá, és Katie adott neki jóéjt-puszit. Nem tudta, kell-e a kisfiúnak éjszakára lámpa, ezért a folyosón égve hagyta a villanyt, de az ajtót félig becsukta. Ezután Kristen következett. Megkérte Katie-t, hogy feküdjön mellé pár percre, amit ı meg is tett. A plafont bámulta: kezdte érezni, hogy hosszú, nehéz napja volt. A kislány perceken belül elaludt, és Katie is csak némi erıfeszítés árán tudott ébren maradni. Végül lábujjhegyen kiosont a szobából. Eltakarította a vacsora maradványait, és kiürítette a pattogatott kukoricás tálat. A nappaliban körbepillantva mindenütt látta a gyerekek nyomait: a könyvespolcon egy kupac kirakójáték hevert, a sarokban is állt egy játékkosár, nem is beszélve a kényelmes bırkanapékról, amelyek, hála az égnek, folyadékbiztosak voltak. Megvizsgálta a dísztárgyakat is: a régimódi órát, amelyet naponta föl kellett húzni, a kanapé melletti polcon sorakozó, ısrégi lexikonokat, az ablakpárkány melletti asztalon álló kristályvázát. A falon omladozó dohányszárító pajták berámázott, fekete-fehér fényképei lógtak. Katie jól emlékezett rá, hogy amikor átutazott ÉszakKarolinán, „élıben” is látott jó néhányat ezekbıl a hamisítatlanul déli építményekbıl. Ott voltak a nyomai Alex hektikus életvitelének is: a kanapé elıtti futószınyegen piros folt éktelenkedett, a fapadlóból itt-ott kitört egy kis darab, a szegélyléc szélein porcicák ültek. De Katie önkéntelenül 342 is elmosolyodott, mert ezek az apró hibák is pontosan jelezték, kicsoda Alex: egy megözvegyült családapa, aki a tıle telhetı legjobban neveli a két gyerekét, és rendes, ha nem is tökéletes háztartást vezet. A ház mintha csak pillanatfelvétel lett volna az életérıl, és a nınek tetszett a szobák által árasztott fesztelen, otthonos hangulat. Lekapcsolta a villanyt, és lerogyott a kanapéra. Fogta a távkapcsolót, és szörfözött egy kicsit a tévécsatornák között. Olyan mősort keresett, ami érdekes, de nem követel elmélyült figyelmet. Rádöbbent, hogy már mindjárt tíz óra. Egy órát kell még várnia. Hátradılt a kanapén, és végül a Discovery csatornánál állapodott meg, ahol valami vulkános mősor ment. Észrevette, hogy erıs fény vetül a képernyıre. Nagyot nyújtózva lekapcsolta a kisasztalon álló lámpát, és a szoba sötétbe borult. Elégedetten dılt hátra ismét, így már jobb. Pár percig még bámulta a tévét, és alig-alig jutott el a tudatáig, hogy valahányszor pislog, mindig egy icipicivel tovább marad csukva a szeme. Lelassult a légzése is, és a teste mindinkább belesüppedt a díszpárnákba. Emlékfoszlányok lebegtek a tudata peremén. Eleinte összefüggéstelenül villantak be a vidámparki játékok meg az óriáskerékrıl elé táruló panoráma képei. Kis csoportokba verıdött emberek, fiatalok és öregek, tinédzserek és házaspárok. Családok. És valahol a távolban egy baseballsapkás, napszemüveges férfi, aki célirányosan haladva hámozza át magát a tömegen, majd végül eltőnik a szeme elıl. Valamiért mintha ismerıs lett volna az a férfi: a járása, az elıreugró állkapcsa meg ahogy lóbálta a karját. Katie most már megállíthatatlanul sodródott az álmok birodalma felé: a bevillanó képek elhomályosultak, a tévé hangja elhalkult. 343 Sötétebb és csöndesebb lett a szoba. Miközben lassan elnyomta az álom, újra meg újra bevillant az óriáskerékrıl panorámája. És persze a férfi is, akit látott: úgy mozgott, mint a zsákmányra lesı vadász a bozótban. 344 40. fejezet Kevin félig üres vodkásüveggel a kezében – aznap este már a harmadikkal – bámulta a ház ablakait. Ügyet sem vetett rá senki. A ház mögötti mólón állt, és idıközben átöltözött hosszú ujjú, fekete ingbe meg sötétkék farmerbe. Egy ciprusfa mögé bújt, csak a fejét dugta ki, de az is árnyékban volt. Onnan figyelte az ablakokat. Figyelte, mikor gyújtanak villanyt, figyelte, hogy ott van-e Erin. Sokáig nem történt semmi. Meg-meghúzta az üveget, szépen haladt a feneke felé. A boltba pár percenként érkezett valaki, sokan hitelkártyával fizettek a benzinért. Micsoda forgalom itt kint, a semmi közepén! Kevin most a bolt oldalához osont, és fölnézett az emeleti ablakokra. Egybıl felismerte a tévé villódzó, kékes fényét. Ott ülnek négyen a tévé elıtt, eljátsszák, hogy ık egy boldog család. Vagy az is lehet, hogy a gyerekek már lefeküdtek, mert elfárasztotta ıket a karnevál meg a biciklizés. Lehet, hogy csak Erin meg az ısz hajú ülnek összebújva a kanapén, ott csókolóznak és fogdossák egymást, miközben a képernyın Meg Ryan vagy Julia Roberts beleszeret valakibe. Kevinnek fájt mindene, fáradt volt, és továbbra is kavargott a gyomra. Megtehette volna, hogy fölmegy a lépcsın, berúgja az ajtót, megölhette volna ıket már vagy féltucatszor, és túl is akart már lenni rajta, de az üzletben emberek voltak. A parkolóban meg kocsik. İ a sajátját leállított motorral betolta a ház mögött egy fa alá, ahol nem láthatták az elhaladó autókból. Szerette volna rájuk fogni a Glockot, és meghúzni a ravaszt, majd végignézni, ahogy kimúlnak, de 345 legalább ennyire szeretett volna elnyúlni valahol, és elaludni, mert életében nem volt még ilyen fáradt, és azt is szerette volna, hogy ha fölébred, ott találja maga mellett Erint, mintha soha nem is hagyta volna el. Késıbb látta profilból az ablakban, látta, ahogy mosolyogva elfordul, és tudta, hogy az ısz hajúra gondol. A szexre gondol, pedig a Bibliában az áll, hogy Szodoma és Gomorra és a körültök lévı városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak elıttünk, örök tőznek büntetését szenvedvén. İ az Úr angyala. Erin vétkezett, márpedig a Bibliában az áll, hogy És kínoztatik tőzzel és kénkıvel a szent angyalok elıtt. A Biblia mindig tőzrıl beszél, mert az megtisztít és megsemmisít, és Kevin ezt pontosan értette. A tőz irdatlan erejő fegyver, a bosszú angyalainak fegyvere. Kiitta a maradék vodkát, és berúgta az üveget a bokrok alá. Közben kocsi érkezett a benzinkúthoz. A sofır kiszállt, betolta a nyílásba a hitelkártyáját, és tölteni kezdte a benzint. A kút melletti tábla arról tájékoztatta az embereket, hogy tilos dohányozni, mert a benzin gyúlékony. Kevin tudta, hogy a boltban faszéngyújtó folyadék is kapható. Emlékezett rá, hogy amikor délelıtt megérkezett Southportba, és itt tankolt, a pénztárnál elıtte álló férfi azt vett. Tőz… Alex fészkelıdött az ülésen, és az ujjait mozgatta a kormányon, hátha az segít. Joyce és a lánya hátul ültek, és mióta beszálltak a kocsiba, be nem állt a szájuk. A mőszerfalon lévı órán látta, hogy elég késıre jár. Arra gondolt, hogy a gyerekek már biztos ágyban vannak, vagy legalábbis hamarosan ágyban lesznek, és ez pillanatnyilag örömére szolgált. 346 Útközben vett egy üveg vizet, de még mindig szomjas volt, és azon rágódott magában, hogy megálljon-e még egyszer. Biztos volt benne, hogy sem Joyce, sem a lánya nem bánná, de nem akart megállni. Minél gyorsabban haza akart érni. Vezetés közben ide-oda csapongtak a gondolatai. Josh és Kristen jutott eszébe, aztán Katie, és a Carlyhoz főzıdı emlékein is elmerengett. Megpróbálta elképzelni, mit szólna a néhai felesége Katie-hez, és azon tőnıdött, hogy vajon helyeselné-e, hogy neki adja át a levelét. Eszébe jutott az a nap, amikor Katie segített Kristennek a babáját öltöztetni, és az is, hogy milyen gyönyörő volt azon az estén, amikor vacsorát fızött neki. Amikor arra gondolt, hogy ez a nı otthon várja ıt, legszívesebben tövig nyomta volna a gázpedált. Az autópálya túloldalán gombostőfejnyi fénypontok bukkantak föl a távolban, hogy aztán lassanként eltávolodjanak egymástól, nagyra nıjenek, és kirajzolódjanak belılük a szembejövı autók lámpái. Egyre fényesebben ragyogtak, majd tovasuhantak. A visszapillantóban Alex messzeségbe veszı, piros fényeket látott. Délebbre száraz villám sújtott le, majd megint elsötétült az égbolt, mintha a diavetítı már menne is tovább a következı képre. Jobb kéz felıl egy farmházban égtek a földszinti villanyok. Alex megelızött egy virginiai rendszámú kocsit, és vállkörzésekkel próbálta lerázni magáról a kimerültséget. Egy tábla mellett haladt el, amely azt mutatta, milyen messze van még Wilmington, és nagyot sóhajtott. Még elég messze. Rebbent az álmodó Katie szemhéja: a tudatalattija mintha túlórázott volna. Diribdarab töredékek próbáltak egymáshoz kapcsolódni. 347 Aztán véget ért az álom. A nı pár perc múlva fölhúzta a térdét, és az oldalára fordult. Kis híján fölébredt, de aztán fokozatosan lelassult a légzése. Tíz órakor már majdnem üres volt a parkoló. Mindjárt zár a bolt. Kevin elıjött a ház mellıl, és belehunyorgott az ajtón kiszőrıdı fénybe. Aztán belökte az ajtót, harsány csilingelést keltve. Kötényes férfi állt a pénztárban. Rémlett, hogy látta már, de nem tudta hova tenni. A fehér kötényére jobboldalt rá volt nyomtatva, hogy ROGER. Kevin elsétált a kassza elıtt, és igyekezett érthetıen kiejteni a szavakat. – Innen nem messze kifogyott a benzin a kocsimból. – A benzineskannákat a hátsó falnál találja – mondta föl sem nézve Roger, majd mégis rápillantott, és mindjárt pislogott is néhányat. – Jól érzi magát? – Igen, csak fáradt vagyok – felelte Kevin, aki már a polcok között járt. Igyekezett nem túl feltőnıen viselkedni, de tudta, hogy a pénztáros fickó figyeli ıt. Pedig a nadrágszíjába tőzve ott van a Glock, úgyhogy Roger jobban teszi, ha a maga dolgával törıdik. A hátsó falnál húszliteres mőanyag benzineskannák sorakoztak. Kevin odavitt a pénztárhoz kettıt, és pénzt tett a pultra. – Majd elszámolunk, ha teletankoltam ıket – mondta. Odakint teletöltötte a két kannát, és közben nézte, ahogy a kijelzın szaladnak a számok. Miután végzett, visszament a boltba. Roger merın nézte, és habozott, hogy átvegye-e a pénzt. – Elég sok ez a benzin ahhoz, hogy kézben cipelje. – Erinnek kell. – Ki az az Erin? Kevin sőrőn pislogott. 348 – Akkor kifizethetem azt a nyomorult benzint, vagy nem? – Biztos, hogy ilyen állapotban vezetni akar? – Rosszul voltam – motyogta Kevin. – Hánytam egész nap. Nem tudta, hisz-e neki Roger, de a pénztáros némi habozás után elvette a pénzt, és kiszámolta a visszajárót. Kevin kiment a két kannáért a kúthoz. Mintha ólom lett volna bennük. Minden erejét megfeszítve fölemelte ıket, miközben háborgott a gyomra, és a két füle közt lüktetett a fájdalom. Elindult az út szélén, és lassan maga mögött hagyta a bolt fényeit. Az úttól egy kicsivel arrébb letette a két benzineskannát a magas főbe, majd visszaosont a bolt mögé. Meg kellett várnia, hogy Roger bezárjon, és kialudjanak a fények. És hogy odafönt mindenki elaludjon. Elıvett a kocsiból még egy üveg vodkát, és belekortyolt. Wilmingtonban Alex kezdett föléledni, mert tudta, hogy már nincs messze az út vége. Talán fél óra, mire Southportba ér. Aztán még pár perc, amíg kiteszi Joyce-ot meg a lányát, és már mehet is haza. Az járt a fejében, hogy vajon tényleg ébren várja-e majd Katie a nappaliban – vagy esetleg az ágyában, ahogy a nı évıdve kilátásba helyezte. Annak idején Carly mondott efféléket. Elıfordult, hogy az üzletmenetrıl beszélgettek, vagy arról, hogy tetszik-e a szüleinek Florida, és a felesége egyszer csak közölte, hogy unatkozik, és nem mennének-e át a hálószobába marhulni egy kicsit… Alex az órára meredt. Negyed tizenegy, és Katie már várja. Az út mellett, a füvön öt-hat kıvé dermedt ızet pillantott meg, a szemük, amelyben tükrözıdött a kocsi reflektorának fénye, már-már természetellenesen izzott. Kísértetiesen. 349 Kevin a leshelyérıl figyelte, ahogy a benzinkút fölött villódzva kihunynak a neonfények. Utána azt is jól látta, hogy Roger bezárja az ajtót. Biztos, ami biztos, még meg is rángatta egy kicsit, aztán ment a dolgára. A murvás parkoló túlsó végében szállt be egy barna kisteherautóba. Vinnyogva-csikorogva indult be a motor. Laza az ékszíj. Roger túráztatta egy kicsit a motort, fölkapcsolta a fényszórót, majd sebességbe tette a járgányt. Kikanyarodott a fıútra, és a városközpont felé vette az irányt. Kevin várt öt percet, hátha a fickó ott felejtett valamit. Az út csöndes volt, egyik irányból sem jött semmi. Odakocogott a bokrokhoz, ahol elrejtette a két benzineskannát. Miután vetett még egy pillantást az útra, odavitte a ház mögé az egyik kannát, majd a másikat is. Letette ıket a rothadó étellel teledobált fémkukák mellé. Iszonyatos bőz terjengett a levegıben. Az egyik emeleti ablakot továbbra is kék fényben fürdette a tévé. Sehol máshol nem égett villany, és Kevin biztos volt benne, hogy Erinék meztelenek. Elöntötte a düh. Most, gondolta magában. Itt az idı. A benzineskannákért nyúlt, de négyet látott belılük. Aztán lehunyta az egyik szemét, és maradt kettı. Lépett egyet, de megbotlott, és elvesztette az egyensúlyát. Megpróbálta elkapni a fal sarkát, hogy el ne vágódjon, de elvétette, és nagyot koppant a feje a kavicson. Csillagokat látott a fájdalomtól, és alig kapott levegıt. Megpróbált fölállni, de megint elesett. A hátára hengeredett, és a csillagokat bámulta. Nem volt részeg, hiszen ı sosem részegedett le, de valami határozottan nem stimmelt. Pörögtek-forogtak a pislákoló fénypontok, mintha tornádó szippantotta volna be ıket. Jó erısen lehunyta a szemét, de az ırült pörgés-forgás csak fokozódott. Az 350 oldalára hengeredett, és odahányt a kaviccsal felszórt talajra. Biztos valami drogot csempésztek a vodkájába, hiszen egész nap alig ivott valamit, mégis olyan rosszul lett tıle, mint még soha. Vakon tapogatózott a szemeteskuka után. Megragadta a fedelét, és abba kapaszkodva próbált meg fölállni, de túl erısen húzta meg maga felé. A fedél éktelen zajjal lecsapódott, és kiömlött egy zsák szemét. Az emeleten Katie összerezzent a nagy csattanásra. Eltelt egy kis idı, mire a szemhéja megrebbent, majd kinyílt, és valamelyest magához tért mély álmából. Kótyagosan fülelt, de nem igazán tudta, hogy miért, még abban sem volt biztos, nem csak álmodta-e azt a zajt. És utána már nem is hallott semmit. Visszahanyatlott a kanapéra, és ismét átadta magát az álomnak, amely ott folytatódott, ahol abbamaradt. A karneválon volt, az óriáskeréken, de már nem Kristen ült mellette. Hanem Jo. Kevin végül nagy nehezen föltápászkodott, és megállt a lábán. Föl nem foghatta, mi történt vele, miért nem tudja megırizni az egyensúlyát. Arra koncentrált, hogy rendesen lélegezzen, be-ki, beki. Megint a benzineskannákra tévedt a tekintete, megint tett egy lépést feléjük, és majdnem megint elesett. De csak majdnem. Fölemelte az egyik kannát, majd tántorogva elindult a hátsó lépcsıhöz. A korlát felé nyúlt, de elvétette, aztán még egyszer megpróbálta. Megvan! Úgy vonszolta föl a benzineskannát a lépcsın, mintha teherhordó serpa lenne a Himalájában. Végül eljutott a fönti lépcsıpihenıig, és nagy zihálva lehajolt, hogy lecsavarja a kanna kupakját. A fejébe tódult a vér, és meg is szédült, de a kannába kapaszkodott, és nem esett el. Eltartott 351 egy ideig, mire lecsavarta a kupakot, mert folyton kicsúszott az ujjai közül. Miután kinyitotta a kannát, fölemelte, és az ajtóra meg a lépcsıpihenıre locsolta a tartalmát. A kanna minden egyes nekirugaszkodásnál egyre könnyebb volt, a nagy ívben kiömlı benzin eláztatta a falat. Egyre simábban ment a dolog. Lötykölte a benzint jobbra-balra, hogy az ajtó mindkét oldalára jusson belıle. Aztán elindult lefelé a lépcsın, és buzgón locsolt tovább. Rosszullét környékezte a benzingıztıl, de csak locsolt rendületlenül. Mire leért a lépcsı tövébe, és pihenıt tartott, már nem sok benzin maradt a kannában. Erısen zihált, és megint hányinger gyötörte, de ügyet sem vetett rá. Indult tovább, és most már célirányosabban mozgott: határozottan, elszántan. Félredobta az üres kannát, és a másikért nyúlt. A magasabb régiókban már nem tudta megöntözni a falat, de ami tıle telt, megtette. Meglocsolta a ház oldalát, majd hátul körbement, és sort kerített a túloldalára is. A feje fölött még mindig villódzott a tévé kék fénye, de teljes csönd honolt. A túloldalon kiürítette a kannát, így az épület elejére már nem maradt benzin. Az utat pásztázta a tekintetével, de egyik irányból sem jött kocsi. Fönt Erin és az ısz hajú anyaszült meztelenül röhögnek rajta, és a feleségét majdnem megtalálta Philadelphiában, miután megszökött, de akkor Erica néven futott, és most sem Erin a neve, hanem Katie. Kevin a bolt elıtt állva azon töprengett, mi lesz, ha betöri az ablakot. Lehet, hogy be van riasztózva a bolt, lehet, hogy nincs. Öngyújtófolyadék, motorolaj vagy terpentin kellett neki, bármi, ami meggyullad. De ha egyszer betöri az ablakot, utána nem lesz túl sok ideje. 352 A könyökével sújtott oda, de nem hallott vijjogást. Kiszedegette az üvegszilánkokat, alig-alig érezte, hogy összeszabdalják az ujjait, és észre sem vette, hogy vérzik. Újabb ütés: darabonként esett szét az ablak. Most már úgy tőnt, elég nagy a nyílás, de a karja beleakadt egy cakkos szélő üvegdarabba, amely mély sebet ejtett rajta. Tépteszaggatta a húsát, de most már nem állhatott meg. A karjából folyó vér lassan csordogált lefelé, és elkeveredett a megvágott ujjai vérével. A hátsó falnál álló hőtık még világítottak, azok fényénél mászkált a polcok között. Szórakozottan eltőnıdött, hogy vajon meggyullad-e a gabonapehely meg a vaníliás piskóta. Vagy a DVDk. A faszenet könnyen megtalálta, és a gyújtófolyadékot is. De csak két dobozzal volt belıle. Az nem sok. Sıt, nem is elég. Kevin pislogva körülnézett, hogy van-e valami más. Es ekkor fölfedezte a bolt hátsó felében a grillsütıt. Az gázzal megy. Propángázzal. Arrébb tette a térelválasztó paravánt, és máris ott állt, szemben a grillsütıvel. Begyújtott egy gázrózsát, majd még egyet. Tudta, hogy kell lennie valahol szelepnek is, de nem tudta, hol találja, és nem ért rá keresgélni, hiszen bármikor arra tévedhetett valaki. Eszébe jutott, hogy Coffey meg Ramirez most biztosan rajta köszörüli a nyelvét. Aztán már látta is ıket, ahogy röhögnek rajta, és kajánul kérdezgetik, hogy evett-e rákpogácsát Provincetownban. Roger köténye ott lógott a fogason. Kevin rádobta a gázlángra, majd kinyitotta a bádogdobozt, és fröccsentett egy kis öngyújtófolyadékot a grillsütı falára. A doboz síkos volt a vértıl, és Kevin nem tudta, hogy került oda az a sok vér. Felszökkent a pultra, löttyintett egy kis folyadékot a plafonra is, majd lelépett a földre. Csíkban szétlocsolta a bolt elülsı felében a folyadékot, és közben észrevette, hogy a kötény most már amúgy istenigazából ég. 353 Kinyitotta a második dobozt, és abból is löttyintett a mennyezetre. A kötényt felfaló lángnyelvek nyaldosni kezdték a falat és a plafont. Kevin a pénztárhoz lépett, öngyújtót keresett, és talált is egy csomót a cigaretták mellett, egy mőanyag dobozban. Locsolt a faszéngyújtó folyadékból a pénztárgépre meg az a mögötti asztalkára is, majd miután a második fémdoboz is kiürült, a betört ablak felé botorkált. Kimászott, és amikor földet ért, üvegcserepek ropogtak a talpa alatt. A ház oldalánál állva fölkattintotta az öngyújtót, odatartotta a benzinbe áztatott falhoz, és nézte, ahogy a faanyag tüzet fog. Hátul, a lépcsınél pedig szinte meg sem gyújtotta az öngyújtót, és máris magasra csaptak a lángok. Villámgyorsan elérték az ajtót, majd továbbterjedtek a tetı felé. Ezután következett az épület túlsó oldala. Tőzvirágba borult a ház, hömpölygıtt-morajlott a lángtenger, mert Erin bőnös, és bőnös a szeretıje is, és a Bibliában az áll: Meg fognak lakolni örök veszedelemmel. Kevin hátralépett, és miközben az épületet lassan elemésztı tüzet nézte, megtörölte az arcát, de vérnyomokat hagyott rajta a keze. A narancsszínő, izzó fényben úgy nézett ki, mint egy szörnyeteg. Katie álmában az óriáskeréken ülı Jo nem mosolygott. Mintha a lenti tömeget pásztázta volna feszülten, homlokráncolva. – Ott van – mutatta. – Ott, látod? – Mit keresel te itt? Hol van Kristen? – Alszik. De most már emlékezned kell. Katie meresztgette a szemét, de óriási volt a tömeg, nagy volt a nyüzsgés. – Hol van? Nem látok semmit. – Itt van – mondta Jo. – Kicsoda? 354 – Tudod te azt. Álmában az óriáskerék nagyot zökkenve megállt. Üvegcsörömpölésre emlékeztetı, erıs zajt hallott. A karnevál színpompás forgataga fakulni kezdett, a lenti panoráma egybefüggı felhızetté olvadt össze. Mintha lassanként kiradírozták volna a világot, aztán hirtelen elsötétült minden. Áthatolhatatlan sötétség vette körül Katie-t, csak a látómezeje perifériáján törte meg egy-egy reszketeg fényvillanás, meg valakinek a hangja. – Érzed a szagot? Katie, még mindig eléggé kábán, beleszimatolt a levegıbe. Rebbent a szeme, majd kinyílt, és csípte valami, amikor megpróbálta kidörzsölni belıle az álmot. A tévé még ment, és Katie rádöbbent, hogy a nappaliban nyomta el a buzgóság. Az álomképek már halványultak, de Jo hangját még tisztán hallotta. – Érzed a szagot? Mély lélegzetet vett, és miközben föltolta magát ülı helyzetbe, egybıl rátört a köhögés. Egy pillanat alatt felfogta, hogy a szoba megtelt füsttel. Villámgyorsan fölpattant a kanapéról. Márpedig ahol füst van, ott tőz is van… és már látta is az ablakon át a táncoló-tekergızı, narancsszínő lángokat. Égett az ajtó, és sőrő füstfelhı jött be a konyhából. Katie olyasféle zúgást hallott, mintha vonat húzna el a ház mellett. Aztán valami recsegett-ropogott, és egyszeriben megvilágosodott minden. Istenem! A gyerekek! Futva indult el a folyosó felé, és a két kis szobából gomolygó, fejszével vágható füst láttán pánik fogta el. Josh szobája volt közelebb, oda rohant be elıször, két karjával csépelve a torkát, szemét maró, fekete ködöt. Az ágyhoz érve megragadta a fiú karját, és fölrángatta. 355 – Josh! Kelj föl! Ég a ház! Ki kell mennünk innen! A kisfiú már-már nyafogni kezdett, de Katie kicibálta az ágyból, és a torkára forrasztotta a szót. – Gyere már! – kiáltott rá. Josh köhögni kezdett, és kétrét görnyedt, miközben a nı kifelé taszigálta. A folyosón áthatolhatatlan füstfal állta útjukat, de ı csak futott tovább, és a kisfiút is húzta maga után. Kitapogatta Kristen szemközti szobájának kilincsét. Itt nem volt olyan súlyos a helyzet, mint Joshnál, de így is érezte, hogy a hátuk mögött egyre jobban felforrósodik a levegı. A fiú egyre csak köhécselt, jajgatott, és nemigen bírta a tempót, de Katie tudta, hogy nem szabad elengednie a kezét. Odaszaladt Kristen ágya mellé, és a szabad kezével megrázta a kislányt, majd kirángatta az ágyból ıt is. A tőz morajától a saját hangját is alig hallotta. Kivonszolta, vagy inkább kicipelte a gyerekeket a szobából, és ekkor a folyosó végén, a bejáratnál meglátta a füstfelhın át épphogy kivehetı, narancsszínő, izzó fényt. A lángok a falat, a mennyezetet nyaldosták, és egyre közeledtek feléjük. Nem volt idı gondolkodni, csak cselekedni. Katie megfordult, és a nagy hálószoba felé tuszkolta a két gyereket, ahol nem volt olyan sőrő a füst. Berontott az ajtón, és fölkapcsolta a villanyt. Még mőködött. Az egyik falnál Alex ágya állt, a másiknál egy fiókos szekrény. Szemben pedig egy hintaszék volt meg az ablak, ezeket szerencsére még nem érte el a tőz. Katie bevágta maguk mögött az ajtót. Köhögırohamoktól gyötörve botladozott elıre, és rángatta magával Josht meg Kristent. A két gyerek a heveny köhécselés közepette kétségbeesetten jajgatott. Katie megpróbálta kiszabadítani a kezét, hogy föltolja az ablakot, de Josh és Kristen iszonyú erıvel csimpaszkodott belé. 356 – Ki kell nyitnom az ablakot! – ordított rájuk, miközben lerázta ıket magáról. – Ez az egyetlen kiút! – A pánikba esett gyerekek ezt nem értették, de Katie-nek nem volt ideje elmagyarázni. Eszelısen rángatta a régimódi ablakzárat, és próbálta föltolni a nehéz ablaktáblát, de az meg se mozdult. Katie jobban megnézte magának, és rádöbbent, hogy be van ragadva, mert a keretét lefestették, alighanem évekkel azelıtt. Nem tudta, mitévı legyen, de a két gyerek halálra rémült tekintete láttán kitisztult a feje. Kétségbeesett igyekezetében körülnézett, és végül megragadta a hintaszéket. Nehéz volt, de valahogy sikerült a feje fölé emelnie, és minden erejét beleadva az ablakhoz vágta. Az üvegtábla megrepedt, de nem tört ki. Katie zokogva próbálkozott újra, és ez a második, adrenalin és páni félelem főtötte nekibuzdulás sikerrel járt: a hintaszék kirepült az ablakon, majd éktelen robajjal rázúdult az ereszre. Katie az ágyhoz szaladt, és szinte letépte róla a paplant. Ráterítette Joshra és Kristenre, majd az ablak felé tuszkolta a két gyereket. A háta mögül hangos reccsenést hallott: a fal egy része lángra lobbant, és a mennyezetet is nyaldosta a tőz. A pánikba esett Katie megfordult, és tanácstalanul megállt – épp csak annyi idıre, hogy észrevegye a falon lógó arcképet. Meredten bámulta. Tudta, hogy csak Alex feleségét ábrázolhatja a portré, senki mást. Pislogott néhányat, mert azt hitte, csak káprázat, amit lát, hogy a füst és a rettegés érzékcsalódást idézett elı. Önkéntelenül is tett egy lépést a kísértetiesen ismerıs arc felé, de aztán a feje fölött heves morajlás jelezte, hogy a plafon is kezdi beadni a derekát. Katie megpördült a tengelye körül, és a két gyereket hóna alá kapva kiugrott az ablakon. Közben elrebegett egy fohászt, hogy a paplan megvédje ıket az üvegszilánkoktól. 357 Egy örökkévalóságnak tőnt, míg végül landoltak az eresz tetején. Katie a levegıben úgy fordult, hogy a gyerekek ırá essenek. A hátára érkezett, és hangosat nyekkent. Nem zuhantak nagyot, az eresz talán egy-másfél méterrel lehetett az ablak alatt, de Katie így is levegıért kapkodott, majd hullámokban tört rá a fájdalom. A halálra rémült Josh és Kristen egyszerre csuklott, sírt és köhögött. De életben voltak. Katie szaporán pislogott, igyekezett nem elveszteni az eszméletét, bár biztos volt benne, hogy eltört a gerince. De nem, mégsem tört el: sikerült megmozdítania az egyik lábát, majd a másikat is. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon a látása. A rajta fekvı két gyerek kapálózva próbált kiszabadulni a paplan alól. A fejük fölött, a kitört hálószobaablakból már ki-kicsaptak a lángok. Lángokban állt minden, égett az egész ház, és Katie tudta, hogy csak másodpercek vannak hátra az életükbıl, ha valahogy össze nem szedi az erejét, és el nem tőnnek onnan. A Joyce-tól hazafelé tartó Alex észrevette, hogy a város szélén, a feketéllı fák teteje fölött narancssárgán izzik az égbolt. Befelé jövet, amikor Joyce háza felé haladt a város utcáin, még nem látta. Most viszont összeráncolta a homlokát. Az ösztöne azt súgta, hogy baj van, és pillanatnyi habozás után tövig nyomta a gázpedált. A gyerekek már fölültek, amikor Katie a hasára hengeredett. Az eresz úgy három méterrel lehetett a föld felett, de muszáj volt megreszkíroznia az ugrást. Kezdtek kifutni az idıbıl. Josht rázta a sírás, de nem tiltakozott, amikor Katie elmagyarázta neki, hogy mit fognak csinálni. Megragadta a kisfiú két karját, és igyekezett viszonylag nyugodt hangon beszélni. – Leengedlek, ameddig tudlak, de aztán le kell majd ugranod. 358 Josh bólintott, úgy tőnt, sokkos állapotban van. Katie gyorsan kicsúszott az eresz szélére, és magával vonszolta a kisfiút is. Az eresz már remegett, a két tartóoszlopán kúszott fölfelé a tőz. Josh lábbal elıre, Katie-be csimpaszkodva kimászott a mélység fölé, a nı pedig a hasán csúszott utána. Lejjebb engedte a kisfiút… Te jóságos ég, hogy sajog a karja… Csak egy méter, maximum százhúsz centi, gyızködte magát. Nem magasról zuhan le, és talpra esik. Az eresz hevesen megrázkódott. Katie elengedte a kisfiút. Az eresz széle felé kúszó Kristen egész testében remegett. – Jól van, kicsim, te jössz – sürgette Katie. – Add a kezed. Kristennel is végigcsinálta ugyanazt, amit a bátyjával. Lélegzetvisszafojtva engedte el. A kislány pillanatokon belül talpon volt, és Joshsal együtt meredten nézték ıt. Várták. – Fussatok! – kiáltott rájuk. – El a háztól! A szavait elnyelte a soron következı köhögıroham, és tudta, hogy igyekeznie kell. Megragadta az eresz peremét, és leengedte elıbb az egyik, majd a másik lábát. Csak egy pillanatig lebegett a föld fölött, nem tudta tovább tartani magát. Amikor talajt ért, összecsuklott a térde, majd arrébb gurult egy kicsit. A bolt bejárata elıtt állt meg. Iszonyú fájdalom nyilallt a lábába, de biztonságba kellett helyeznie a gyerekeket. Odamászott hozzájuk, megfogta a kezüket, és arrébb vonszolta ıket. A tőz járta ırült táncát, ugrált-lövellt az ég felé. Lángra kaptak az épülethez közeli fák is, ropogtak a felsı ágaik, mint a durranó cukorka. Fülsértı csattanás hallatszott, csengett bele Katie füle. Megreszkírozta, hogy hátranéz a válla fölött, és éppen elkapta a pillanatot, amikor beomlottak a ház falai. Aztán fülsiketítı robbanást hallott, és a gyerekekkel együtt elsodorta a perzselı légáram. 359 Mire levegıhöz jutottak, és hátrafordultak, a bolt helyén már csak egy gigantikus, lángoló vulkánkúp volt. De megcsinálták, kijutottak! Katie magához húzta Josht és Kristent. Átölelte a két pityergı gyereket, és csókot nyomott a fejük búbjára. – Semmi baj – suttogta. – Most már biztonságban vagytok. Csak akkor döbbent rá, hogy tévedett, amikor meglátta maga elıtt a földre vetülı hatalmas árnyat. İ volt az, ı tornyosult fölébük pisztollyal az oldalán. Kevin! A dzsip továbbra is padlógázzal robogott, és Alex aggodalma másodpercrıl másodpercre fokozódott. A tőz még mindig túl messze volt ahhoz, hogy meg tudja állapítani a pontos helyét, de így is egyre inkább összeszorult a gyomra. Arrafelé ugyanis nem volt túl sok épület, csak néhány félreesı farmház. És persze a bolt… Rádılt a kormányra, mintha így akarná gyorsabb tempóra ösztökélni az autót. Gyerünk már! Katie-nek nehezére esett feldolgozni a látványt. – A fickó hol van? – szólalt meg reszelıs hangon Kevin. Akadozott a nyelve, de a nı így is megismerte a hangját, bár a kormos-véres arca félig árnyékban volt. A háta mögött lángolt a tüzes pokol, és az ingén is elmaszatolódott valami, amirıl Katie gyanította, hogy vér lehet. A férfi kezében csillogott a Glock, mintha megmártotta volna egy olajoshordóban. „Itt van „ – mondta az álmában Jo. „Kicsoda? ” „ Tudod te azt. ” 360 Kevin rászegezte a pisztolyt. – Csak beszélni akarok vele, Erin. Katie föltápászkodott. Kristen és Josh belecsimpaszkodott, az arcvonásaikba szinte beleégett a félelem. Kevin tekintete állatias indulatokat tükrözött, a mozdulatai szaggatottak voltak. Amikor közelebb lépett hozzájuk, kis híján elvesztette az egyensúlyát. A pisztoly ide-oda imbolygott a kezében. Látszott, hogy alig áll a lábán. Katie rádöbbent, hogy képes megölni valamennyiüket. Hiszen már akkor is ezzel próbálkozott, amikor rájuk gyújtotta a házat. De részeg, nagyon részeg. Életében nem látta még ennyire részegnek. Elvesztette az önkontrollját, képtelen már józanul gondolkodni. El kell tüntetnie onnan a gyerekeket, adnia kell nekik egy esélyt, hogy elszaladjanak. – Szia, Kevin! – dorombolta, és mosolyt erıltetett az arcára. – Miért van nálad az a pisztoly? Azért jöttél, hogy hazavigyél? Jól vagy, bébi? Kevin pislogott. A hangja… az a halk, szenvedélyes, bőbájos hang. Szerette, amikor Erinnek ilyen a hangja, olyan volt, mintha álmodna. De nem álmodott: a felesége tényleg ott állt elıtte, és mosolyogva közelebb lépett hozzá. – Szeretlek, Kevin, és mindig is tudtam, hogy eljössz értem. Egy pillanatra kettı volt Erinbıi, aztán megint csak egy. Mindenkinek azt mondta, hogy a felesége New Hampshireben van a beteg barátnıjénél, de a hóban nem voltak lábnyomok, a hívásait átirányították, és egy kisfiút lelıttek, és csupa pizzaszósz volt a homloka, most pedig itt van Erin, és azt mondja, hogy szereti. Még közelebb, gondolta Katie. Mindjárt ott vagyok. Tett még egy lépést Kevin felé, és belökte a két gyereket a háta mögé. 361 – Haza tudsz vinni? – Esdeklı volt a hangja, mint annak idején Eriné, de a haja rövid volt és barna, és egyre közelebb jött, és a férfi nem értette, miért nem fél tıle, és legszívesebben meghúzta volna a ravaszt, ha nem szerette volna Erint. Bárcsak ne fájna így a feje, mintha kalapáccsal ütnék… Katie hirtelen elıreugrott, és elütötte Kevin pisztolyt markoló kezét. Az elsülı fegyver olyan hangot adott, mint egy hatalmas, csattanós pofon, de Katie csak közeledett felé rendületlenül, megmarkolta Kevin csuklóját, és nem eresztette. Kristen sikított. – Fussatok! – kiáltott hátra a válla fölött Katie. – Josh, fogd a húgodat, és fussatok! Minél messzebbre, aztán bújjatok el! A hangját átitató pánik mintha életet lehelt volna a kisfiúba: megragadta a kislány kezét, és futásnak eredtek. Az út felé tartottak, hogy aztán Katie háza felé vegyék az irányt. Az életükért futottak. – Te ribanc! – bıdült el Kevin, és megpróbálta kiszabadítani a karját. Katie lehajolt, ráharapott, ahogy csak bírt, a férfiból pedig állatias üvöltés szakadt föl. Tovább rángatta a karját, a szabad kezével pedig Katie halántékába öklözött. A nı szeme elıtt fehér fény villant. Megint belemélyesztette a fogait a férje kezébe, ezúttal a hüvelykujjába, és a férfi üvöltve elengedte a pisztolyt. A Glock csörömpölve a földre hullt, és Kevin bevitt még egy ütést. Ez a nı arcát találta telibe, leterítve ıt a földre. Kevin belerúgott a hátába, és áldozata nagyot homorított a fájdalomtól. De nem maradhatott a földön, mert úrrá lett rajta a pánik, hiszen most már egészen biztos volt benne, hogy a férfi ıt is, a gyerekeket is meg akarja ölni. Muszáj idıt nyerjen, hogy elmenekülhessenek. Négykézlábra állt, és mászni kezdett, egyre gyorsabban, míg végül talpra szökkent, mint a térdelırajttal induló vágtázó. 362 Futott, ahogy a lába bírta, őzte-hajtotta magát elıre, de aztán hátulról nekicsapódott Kevin teste, és ı megint a földön feküdt, levegı után kapkodva. A férje megragadta a haját, és ismét megütötte. Aztán a karját próbálta hátracsavarni, de nehezen tudta megırizni az egyensúlyát, így Katie a hátára tudott fordulni. Odakapott Kevin szeméhez, és sikerült is beakasztania az ujját a szemgödre sarkába. Az életéért küzdött, hajtotta az ereiben felhalmozódó adrenalin. Küzdött, hogy bosszút álljon azért a számtalan esetért, amikor nem tette, és a gyerekekért is harcolt, hogy legyen idejük elrejtızni. Közben sikítva szórta átkait a férfira, mert győlölte, és nem volt hajlandó hagyni, hogy még egyszer megüsse. Kevin a szemébe akaszkodó ujjak után kapott, de közben megtántorodott, így a tekergızı-vonagló Katie arrébb tudott kúszni. A férfi a lábaiba csimpaszkodott, de nem fogta elég erısen, így az egyiket ki tudta szabadítani. Fölhúzta a térdét az álláig, és minden erejét összeszedve megrúgta Kevint, akit megdöbbentett az állkapcsára bevitt ütés ereje. Katie lába másodszor is kirúgott, és a férfi erre már oldalra dılt, a keze a semmit markolászta. A nı fölpattant, és megint futni kezdett, de Kevin is ugyanolyan gyorsan talpra állt. Katie meglátta, hogy tıle egy-két méterre ott hever a pisztoly, és utánavetıdött. Alex most már vakmerıen, semmivel sem törıdve vezetett. Buzgón fohászkodott magában Kristen, Josh és Katie testi épségéért, pánikszerően, suttogva ismételgette a nevüket. Elszáguldott a murvás bekötıút elıtt, bevette a kanyart, és összeszorult a gyomra, mert a balsejtelme beigazolódott: mintha valami pokoli életképet látott volna a szélvédın keresztül. 363 Elırébb, az út mentén mozgást vett észre. Két apró, fehér pizsamás emberalakot látott. Josh és Kristen! Alex a fékbe taposott. Szinte még meg sem állt a dzsip, amikor ı már kiszállt, és rohant a gyerekei felé. Josh és Kristen nagyot kiáltott, ı pedig lehajolt, és a karjaiba zárta ıket. – Semmi baj – suttogta újra meg újra, és jó szorosan átölelte mind a kettıt. – Semmi baj, semmi baj. Mindkét gyerek hüppögött, csuklott, és Alex elıször nem is értette, mit mondanak, mert nem a tőzrıl beszéltek. Hanem egy pisztolyos férfiról, és azt kiáltozták, hogy Miss Katie verekszik vele, és az apjuk egy csapásra hátborzongatóan tisztán látta, hogy mi történt. Belökdöste a gyerekeket a dzsipbe, megfordult a kocsival, és Katie háza felé robogott, miközben az ujja már nyomta is a mobilján a gyors tárcsázó gombot. Kétszer kicsöngött, majd riadt hangon beleszólt Joyce. Alex arra kérte, hogy vitesse át magát a lányával Katie házába, mert vészhelyzet van, és azonnal hívja a rendırséget. Azzal letette. Spriccelt a kavics, amikor a dzsip csúszkálva megállt a házikó elıtt. Kitette a gyerekeket, és meghagyta nekik, hogy szaladjanak be a házba, ı pedig amint lehet, visszajön értük. A másodperceket számolva fordult meg a kocsival, és indult el padlógázzal a bolt felé, imádkozva, hogy ne túl késın érjen oda. Hogy Katie-t még életben találja. Kevin ugyanakkor vette észre a pisztolyt, mint a felesége. Ö is rávetıdött, és ı érte el elıbb. Fölkapta, és a dühtıl tombolva rászegezte Katie-re. Aztán megragadta a hajánál fogva, a 364 halántékához nyomta a Glockot, és úgy vonszolta maga után a parkolón keresztül. – Azt hitted, csak úgy elhagyhatsz? Hát nem! Katie a bolt mögött, egy fa alatt megpillantotta a férfi massachusettsi rendszámú kocsiját. Perzselte az arcát a tőz melege, megpörkölte a karján a szırt. Kevin dühödten, rekedtes hangon, akadozó nyelvvel szidalmazta. – A feleségem vagy! Katie már felfigyelt az alig hallható szirénavijjogásra, de úgy tőnt, nagyon messzirıl jön. Amikor odaértek a kocsihoz, megint megpróbált ellenszegülni, de Kevin úgy odacsapta a fejét az autó tetejéhez, hogy majdnem elájult. A férfi ezután fölnyitotta a csomagtartót, és megpróbálta betuszkolni. Katie-nek valahogy sikerült kifordulnia, és a férfi ágyékába mélyesztette a térdét. Hallotta, hogy a férje fájdalmasan felnyög, és a szorítása egybıl elernyedt. Katie vakon ellökte magától, kitépte magát a kezébıl, és futni kezdett az életéért. De tudta, hogy mindjárt jön a golyó, tudta, hogy most meg fog halni. Kevin nem értette, miért küzd ilyen elszántan Erin. Szinte levegıt sem kapott a fájdalomtól. A felesége addig soha nem szállt szembe vele, soha nem próbálta kikaparni a szemét, nem rúgta, nem harapta. Nem úgy viselkedik, ahogy a felesége szokott, és barna a haja, de a hangja Eriné… Támolyogva utánaindult, fölemelte a fegyvert, célzott, de két Erin volt, és mind a kettı futott. Meghúzta a ravaszt. Katie a lövés hallatán felszisszent, és várta az észvesztı fájdalmat, de nem jött. Futott tovább, és hirtelen eszébe villant, hogy Kevin 365 elhibázta. Még mindig a parkolóban volt. Jobbra-balra szlalomozva, kétségbeesetten keresett valami fedezéket. De nem látott semmit. Kevin támolyogva ment utána, a véres keze csúszkált a ravaszon. Úgy érezte, mindjárt újból elhányja magát. Erin egyre távolodott tıle, és jobbra-balra kanyargott, ezért folyton szem elıl tévesztette. Szökni próbált, de ez nem fog sikerülni, mert a felesége. Hazaviszi, mert szereti, utána pedig agyonlövi, mert győlöli. Katie egy kocsi reflektorfényét pillantotta meg az úton. Úgy száguldott az a dzsip, mint egy versenyautó. Szeretett volna kirohanni az útra, és leinteni a sofırt, de tudta, hogy úgysem ér oda idıben. A kocsi azonban meglepetésére lassított, és ahogy oldalra billenve bekanyarodott a parkolóba, fölismerte az autót, majd a volánnál ülı Alexet is. A dzsip elrobogott mellette, és Kevin felé tartott. Most már közelebbrıl hallatszott a szirénázás. Katie szíve egy csapásra megtelt reménységgel. Kevin a közeledı dzsip láttán lövésre emelte a Glockot, majd tüzelt, de a dzsip egyre csak jött felé. Félreugrott elıle, de a robogó jármő elcsapta a kezét. Eltört a kézfejében az összes csont, és a pisztoly elrepült valahova a sötétbe. Kevin felüvöltött fájdalmában, és ösztönösen megfogta a sérült kézfejét a másik kezével, a továbbrobogó dzsip pedig elszáguldott az égı romhalmaz elıtt, majd megcsúszott a kavicson, és egyenesen belerohant a raktárépületbe. A távolból szirénázás hallatszott. Kevin üldözıbe akarta venni Erint, de tudta, hogy ha nem tőnik el innen, letartóztatják. Végül a félelme bizonyult erısebbnek, és bicegve odakocogott a kocsijához. 366 Tudta, hogy el kell húznia onnan, és nem értette, hogy alakulhatott ilyen rosszul ez az egész. Katie látta, hogy Kevin a murvát fölverve elindul a kocsival, és kirobog a fıútra. Hátrafordulva pedig azt látta, hogy Alex dzsipjét félig elnyeli a raktárépület, de a kipufogócsı még mindig köpködi a füstöt. Rohanni kezdett arrafelé. A tőz reszketeg fénye a kocsi hátuljára vetült, és Katie-n kezdett úrrá lenni a pánik. Imádkozott, hogy Alex mutassa már meg magát. Már közel járt, amikor megbotlott valami kemény tárgyban. Kiderült, hogy a pisztolyra lépett rá. Fölkapta, és futott tovább az autó felé. Az elsı ajtók résnyire nyitva voltak, de mindkét oldalon útjukat állta a kidöntött fal törmeléke. Katie-nek minden porcikáját átjárta a megkönnyebbülés, hogy Alex él, de egybıl eszébe jutott az is, hogy gyerekek nincsenek ott. – Alex! – kiáltotta, majd dörömbölni kezdett a dzsip hátulján. – Ki kell jutnod innen! A gyerekek… meg kell találnunk ıket! Az ajtó beszorult, de az ablakot le lehetett tekerni. Amikor a férfi kihajolt, Katie látta, hogy vérzik a homloka, és gyenge volt a hangja is. – İk jó helyen vannak… Elvittem ıket hozzád… Katie ereiben megfagyott a vér. – Jaj, istenem! – nyögte ki rekedtes hangon, magában pedig azt hajtogatta, hogy Jaj, ne, jaj, ne, jaj, ne…! – Siess? – püfölte ismét a kocsi hátulját. – Szállj már ki! Kevin most indult el! – Hallotta a saját hangját átitató páni félelmet. – És éppen arra ment! A kézfeje úgy fájt, hogy ahhoz foghatót még soha nem tapasztalt, és a vérveszteségtıl szédült is. Nem értett már semmit, és a keze 367 használhatatlanná vált. Hallotta a szirénákat, de elhatározta, hogy megvárja Erint a háza közelében, mert az éjjel, vagy legkésıbb holnap úgyis hazajön. A másik, elhagyatott kulipintyónál állította le a kocsit. Furcsamód Ambert pillantotta meg az egyik fa mögött, és a nı azt kérdezte, nem hívja-e meg egy italra, de aztán eltőnt a látomás. Eszébe jutott, hogy otthon kitakarított, és a füvet is lenyírta, de a mosógépet soha nem tanulta meg kezelni, és Erin most Katie néven fut. Nem volt mit innia, és rettenetesen elfáradt. Vérfoltos volt a nadrágja, és rádöbbent, hogy véreznek az ujjai, meg a karja is, de hogy mitıl, arra már nem emlékezett. Nagyon vágyott egy kis alvásra. Tudta, hogy muszáj pihennie egy keveset, mert keresni fogja a rendırség, és frissnek kell lennie, ha a közelébe jutnak. Egyre halványabbnak, egyre távolibbnak tőnt a világ, mintha teleszkóppal nézné. Hallotta a hajladozó fák susogását, de azt már nem érezte, hogy szél fújna az arcába, úgy tőnt, mozdulatlan, forró nyári levegı veszi körül. Megborzongott, de közben izzadt is. És az a rengeteg vér… megállíthatatlanul folyt a kézfejébıl, a karjából. Pihennie kellett, képtelen volt ébren maradni, már csukódott is le a szeme. Alex sietve rükvercbe tette a dzsipet, felbıgette a motort, de a kerekek csak pörögtek egy helyben, és a kocsi nem mozdult. Lázasan járt az agya, és páni félelemmel töltötte el a tudat, hogy Josh és Kristen veszélyben van. Levette a lábát a gázpedálról, négykerék-meghajtásra váltott, és újra próbálkozott. Most már megmozdult a dzsip: a tükrök letörtek, a karosszériát karcolta-hajlította a törmelék. Végül a kocsi nagyot zökkenve kiszabadult, de Katie hiába rángatta az anyósülésnél az 368 ajtót, ezért Alex elfordult a vezetıülésen, és kirúgta. Katie beugrott mellé. A férfi megfordult a dzsippel, és nagy gázt adott. Éppen odaértek a tőzoltók, amikor kihajtott az útra. Padlógázzal robogtak, és egyikük sem szólt egy szót sem. Alex még soha életében nem félt annyira, mint akkor. Jött a kanyar, aztán a murvás bekötıút. Alex élesen vette be a kanyart, jócskán kifarolt a kocsi. Aztán újra felgyorsított, és már látták is, hogy Katie-nél ég a villany. Kevin kocsijának viszont nyoma sem volt, és Alex nagyot fújt. Csak most vette észre, hogy addig visszafojtotta a lélegzetét. Kevin a motorzúgásra fölriadt. A rendırség, gondolta, és automatikusan a pisztolyáért nyúlt a rossz kezével. Felüvöltött a fájdalomtól meg a döbbenettıl, hogy a Glock nincs sehol. Pedig ott volt az elsı ülésen! Végképp összezavarodott a fejében minden. Kiszállt a kocsiból, és az utat kémlelte. Már látta a dzsipet, azt, amelyik kis híján halálra gázolta a bolt parkolójában. A kocsi most megállt, és kiugrott belıle Erin. Elıször alig akart hinni a szemének, hogy ilyen szerencséje van, de aztán eszébe jutott, hogy a nı itt lakik, és ı ezért van itt. Erısen remegett a jó keze, amikor fölnyitotta a csomagtartót, és elıhúzta a feszítıvasat. Látta, hogy Erin meg a szeretıje a veranda felé rohannak. Tántorogva-sántikálva elindult ı is a ház felé, nem volt hajlandó megállni, de nem is tudott volna, hiszen Erin a felesége, szereti ıt, és az ısz hajúnak meg kell halnia. Alex csúszkálva megállt a ház elıtt, és egyszerre ugrottak ki a kocsiból, egyszerre indultak el futva, a gyerekek nevét kiáltozva az 369 ajtó felé. Katie kezében még mindig ott volt a pisztoly. Josh éppen kinyitotta az ajtót, amikor odaértek, és Alex a karjaiba zárta a kisfiát. Kristen is elıbújt a kanapé mögül, és odaszaladt hozzájuk. Az apja ıt is az ölelésébe vonta, miután könnyedén elkapta a ráugró kislányt. Katie az ajtó közelébıl nézte ıket, és könnybe lábadt a szeme a megkönnyebbüléstıl. Aztán Kristen feléje nyújtotta a kezét, és ı közelebb lépett hozzájuk. Ahogy átölelte a kislányt, elöntötte a boldogság mindent elsöprı hulláma. A túláradó érzelmek viharában egyikük sem vette észre a magasra emelt feszítıvassal belépı Kevint. Lendült a feszítıvas, majd Alex arccal a padlóra zuhant, a gyerekek pedig halálra rémült, döbbent arccal estek hanyatt. Kevin fülének muzsika volt a lesújtó feszítıvas tompa puffanása, és kellemes, bizsergetı érzés volt, ahogy az ütés ereje megreszkettette a karját. Az ısz hajú magatehetetlenül hevert a padlón, Erin pedig felsikoltott. Abban a pillanatban nem számított más, csak Alex és a gyerekek. Katie ösztönösen nekirontott Kevinnek, és kilökte az ajtón. Csak két lépcsı volt, de a férfi így is hanyatt vágódott a földön. Katie megpördült a tengelye körül. – Zárjátok be az ajtót! – kiáltott rá a gyerekekre, és ezúttal Kristen mozdult gyorsabban, pedig közben sikított. A feszítıvas a földre esett. Kevin nagy üggyel-bajjal az oldalára hengeredett, majd fölállt. Katie rászegezte a pisztolyt. A férje imbolygott, kis híján elvesztette az egyensúlyát. Halottfehér volt az arca, és úgy tőnt, képtelen egy pontra nézni. Katie érezte, hogy könnybe lábad a szeme. 370 – Valamikor szerettelek – mondta. – Azért mentem hozzád, mert szerettelek. Mintha Erin lett volna az, de ennek a nınek rövid, barna haja volt, márpedig Erin szıke. Kevin gyorsan elırelépett az egyik lábával, mert megint majdnem elesett. Miért mond neki ilyeneket ez a nı? – Miért kezdtél el verni? – kérdezte sírva Katie. – Soha nem értettem, miért nem tudod abbahagyni még akkor sem, ha megígéred. – Remegett a keze, és rettenetesen nehéz volt a pisztoly. – A nászutunkon is megütöttél, amiért lent hagytam a napszemüvegemet a medence partján… A hang Eriné volt, és Kevin nem tudta, álom-e ez az egész, vagy valóság. – Szeretlek – motyogta. – Mindig is szerettelek. Nem tudom, miért hagytál el. Katie érezte, hogy a mellkasából feltörni készülı, heves zokogás szinte fojtogatja. Mindent elsöprı áradatként, megállíthatatlanul, kapkodva dılt belıle a szó, hosszú évek bánatát adta ki magából. – Nem engedtél autót vezetni, nem lehettek barátaim, magadnál tartottad a pénzt, és könyörögnöm kellett érte! Tudni akarom, miért képzelted, hogy ezt megteheted velem! A feleséged voltam, és szerettelek! Kevin alig állt a lábán. Az ujjaiból csúszós vér csöpögött a földre, és ez elvonta a figyelmét. Igen, beszélni akart Erinnel, igen, meg akarta találni, de ez nem lehet igaz. İ most biztosan alszik, a felesége meg ott fekszik mellette, és otthon vannak Dorchesterben. Egy bakugrással azonban máris egy lepukkant lakásban termett, ahol egy nı keservesen zokogott. 371 – Csupa pizzaszósz volt a homloka – motyogta, és botladozva elırelépett. – A kisfiúnak, akit lelıttek, csupa pizzaszósz volt a homloka, aztán az anyja leesett a lépcsın, és letartóztattuk a görögöt. Katie-nek fogalma sem volt, mirıl beszél, nem értette, mit akar tıle. Győlölte Kevint, tombolt benne az évek során felgyülemlett indulat. – Fıztem rád, mostam rád, de ez mind nem számított! Te meg csak ittál és vertél! Kevin imbolygott, mint aki mindjárt összeesik. Összefolytak a szavai, nem lehetett érteni, mit mond. – Nem voltak lábnyomok a hóban. De a virágcserepek összetörtek. – El kellett volna engedned! Nem kellett volna követned! Nem lett volna szabad idejönnöd! Miért nem tudtál egyszerően elengedni? Hiszen sosem szerettél! Kevin megint elırelódult, de most a fegyvert próbálta kiütni Katie kezébıl. Csakhogy már nagyon elgyengült, és a nı jó erısen markolta a Glockot. Kevin most a felesége felé kapott, de fájdalmasan felordított, amikor a sérült keze a nı karjához ért. Ezután ösztönösen, vállal nekiment, és nekilökte a ház falának. Az járt a fejében, hogy muszáj elvennie tıle a fegyvert, és a halántékához szorítania. Tágra nyílt, győlölettıl izzó tekintettel meredt Katie-re. Magához húzta, majd a jó kezével a pisztolyért nyúlt, és teljes súlyával rádılt a nıre. Érezte, hogy az ujja hegye már súrolja a Glock csövét, és a ravaszt keresve matatott a fegyveren. Megpróbálta Erin felé fordítani, de rossz irányba mozdult el, és most lefelé mutatott. 372 – Szerettelek! – mondta zokogva Erin, és az utolsó csepp dühét, az utolsó csepp erejét is Kevin ellen fordította. A férfi úgy érezte, mintha átszakadna benne egy gát, és egy pillanatra kitisztult az agya. – Akkor soha nem lett volna szabad elhagynod – suttogta, és dılt belıle az alkoholszag. Meghúzta a ravaszt, és hangos dörrenés hallatszott, és Kevin ekkor tudta, hogy mindjárt vége. Erin meg fog halni, mert ı megmondta neki, hogy úgyis megtalálja, és megöli, ha még egyszer megszökik. És megöli a férfit is, aki szereti ıt. De Erin furcsamód nem zuhant a földre, sıt meg se rezzent. Csak nézte ıt merın az indulattól izzó, zöld szemével, és rendületlenül, pislogás nélkül állta a tekintetét. És Kevinnek ekkor olyan érzése támadt, mintha égne valami a gyomrában. Mintha lángra lobbant volna az egész gyomra. A bal lába összecsuklott, és próbált ugyan állva maradni, de a testét már nem tudta irányítani. Összerogyott a verandán, és a gyomrához kapott. – Gyere haza velem – suttogta. – Kérlek! A sebbıl kilövellı vér az ujjai közt folyt szét. A fölötte álló Erint hol élesen látta, hol elmosódottan. Szıke volt a haja, aztán megint barna. Látta ıt a nászútjukon bikiniben, még azelıtt, hogy ott felejtette volna a napszemüvegét a medencénél, és akkor olyan szép volt, hogy ı nem is értette, miért akart férjhez menni hozzá. Szép volt. Annyira szép volt, gondolta Kevin, aztán megint elhatalmasodott rajta a fáradtság. Szaggatottá vált a légzése, és fázni kezdett, rettenetesen fázott, aztán meg remegés fogta el. Még egyszer kifújta a levegıt, olyan hangot adott, mint amikor leeresztenek egy autógumit. Aztán már nem mozdult a mellkasa. A szeme tágra nyílt, elkerekedett, és látszott rajta, hogy már semmit sem ért a világból. 373 Katie egész testében remegve nézte, ahogy ott hever elıtte a földön. Nem, gondolta magában. Soha nem megyek haza veled! Soha nem is akartam! De Kevin nem tudta, mit gondol, mert már nem élt, és Katie lassan felfogta, hogy most már végleg, igazán, valóban vége van. 374 41. fejezet Katie-t majdnem reggelig ott tartották megfigyelésre a kórházban. Miután elbocsátották, ott maradt a váróban: nem volt hajlandó elmenni, hallani akarta, hogy Alex föl fog épülni. Kevin feszítıvasa ugyanis kis híján betörte a koponyáját, és a férfi még mindig nem nyerte vissza az eszméletét. A váróterem négyszöglető ablakain bevilágított a reggeli napfény. Zajlott a nıvérek, orvosok mőszakváltása, és a váró kezdett megtelni emberekkel: behoztak egy lázas gyereket, majd jött egy férfi, aki nehezen kapott levegıt. Aztán egy várandós nı és a pánikba esett férje lökte be a lengıajtót. Katie valahányszor meghallotta egy orvos hangját, fölnézett, hátha most engedik be Alexhez. Az arcát, karját kék-zöld foltok borították, a térde csaknem a duplájára dagadt, de a röntgen és más vizsgálatok után végül csak jégtömlıt kapott a zúzódásokra, és fájdalomcsillapítót. Ugyanaz az orvos kezelte, aki Alexet, de nem tudta megmondani, mikor tér magához a férfi, és a CT-felvételekrıl is csak annyit közölt, hogy semmi sem derül ki belılük egyértelmően. – A fejsérülés nagyon komoly dolog tud lenni – mondta. – Remélhetıleg pár órán belül okosabb leszek. Katie nem tudott gondolkodni, enni, aludni, és képtelen volt úrrá lenni az aggodalmán. Joyce hazavitte a gyerekeket a kórházból, és a nı csak remélni tudta, hogy nincsenek rémálmaik. Vagy legalább nem gyötrik majd ıket életük végéig… És szívbıl remélte azt is, hogy Alex teljesen fel fog épülni. Imádkozott érte. 375 Félt lehunyni a szemét, mert valahányszor megtette, mindig megjelent elıtte Kevin. Látta az elkenıdött vérfoltokat az arcán meg az ingén, látta az eszelıs tekintetét. Valahogy lenyomozta ıt, valahogy mégis megtalálta. Eljött Southportba, hogy hazavigye, vagy megölje, és kis híján sikerrel járt. Pillanatok alatt porig rombolta a biztonság törékeny illúzióját, amelyet ı a városba érkezése óta összeeszkábált magának. A hátborzongató látomások, amelyeknek a férje volt a fıszereplıje, végtelen számú változatban tértek vissza, ráadásul idınként egészen más jelent meg Katie lelki szemei elıtt, mint ami valójában történt. Voltak pillanatok, amikor a verandán vérzıhaldokló önmagát látta, amint döbbenten bámulja a fölébe tornyosuló, győlölt férfit. Ilyenkor ösztönösen a hasához kapott, kereste a nem létezı sebet, de aztán ott volt újra a kórházban, ott üldögélt a neonlámpák alatt. Aggódott, hogy mi lesz Kristennel és Joshsal. Úgy volt, hogy Joyce hamarosan behozza ıket az apjukhoz. Katie azon rágódott, hogy vajon meggyőlölik-e ıt a történtek miatt, és a gondolattól könny mardosta a szemét. A kezébe temette az arcát, és azt kívánta, bárcsak bevackolhatná magát egy mély gödörbe, ahol soha senki nem talál rá. Ahol nem talál rá Kevin sem, gondolta, de aztán eszébe jutott, hogy látta meghalni a férjét a verandán. Úgy visszhangoztak a fejében a szavak – „ı már halott” –, mint egy mantra, amelytıl nem tud szabadulni az ember. – Katie? Fölnézett. Alex kezelıorvosa állt elıtte. – Most bejöhet – mondta a férfi. – Úgy tíz perce magához tért. Még mindig az intenzíven van, úgyhogy nem maradhat bent sokáig, de látni akarja magát. 376 – És jól van? – Pillanatnyilag annyira van jól, amennyire ez az adott körülmények között várható. Nagyon csúnya ütés érte a fejét. Katie kissé bicegve követte az orvost a kórterembe. Mielıtt belépett, mély lélegzetet vett, kihúzta magát, és azt ismételgette magában, hogy nem fog sírni. Az intenzív osztályon gépeket és villogó lámpákat látott mindenütt. Alex a kórterem sarkában álló ágyon feküdt bekötött fejjel. Most Katie felé fordult, de csak félig volt nyitva a szeme. Mellette kitartóan pityegett egy monitor. A nı odalépett az ágy mellé, és megfogta a kezét. – Hogy vannak a gyerekek? – suttogta Alex. Lassan formálta a szavakat. Nehezére esett a beszéd. – Jól vannak. Joyce hazavitte ıket. İ vigyáz rájuk. A férfi ajka halovány, alig látható mosolyra húzódott. – És te? – kérdezte. – Én is jól vagyok. – Szeretlek. Katie-nek minden erejét össze kellett szednie, hogy ne omoljon össze megint. – Én is szeretlek, Alex. A férfi szemhéja még lejjebb ereszkedett. Kába volt a tekintete. – Mi történt? Katie dióhéjban beszámolt neki az elmúlt tizenkét óra eseményeirıl, de már a történet közepe táján látta, hogy Alex szeme lecsukódik. Amikor pedig késıbb fölébredt, csak részben emlékezett arra, amit hallott, és Katie elmondta neki még egyszer az egészet. Igyekezett nyugodt, tárgyilagos hangon beszélni. 377 Joyce behozta Josht és Kristent, és bár gyerekek általában nem mehettek be az intenzív osztályra, az orvos most pár percre odaengedte ıket az apjukhoz. Kristen rajzolt neki egy kórházi ágyban fekvı embert, és azt is odaírta színes ceruzával, hogy GYÓGYULJ MEG, APU, Josh pedig hozott neki egy horgászmagazint. Ahogy teltek-múltak az órák, Alex egyre összefüggıbben tudott beszélni, gondolkodni. Délután már nem bóbiskolt el minden szíreszóra, és bár rettenetes fejfájásra panaszkodott, több-kevésbé visszajöttek az emlékei. Erısebben csengett a hangja is, és amikor közölte a nıvérrel, hogy éhes, Katie megkönnyebbülten elmosolyodott, mert végre-valahára biztos lehetett benne, hogy a férfi meg fog gyógyulni. Másnap ki is engedték a kórházból, és Joyce-nál fölkereste ıket a seriff, hogy fölvegye a hivatalos vallomásukat. Elmondta nekik, hogy Kevin véralkoholszintje annyira magas volt, hogy gyakorlatilag megmérgezte magát. És ha ehhez hozzávesszük a vérveszteségét, kész csoda, hogy egyáltalán magánál volt, sıt még valamennyire összefüggıen tudott gondolkodni. Katie nem szólt semmit, de csak az járt az eszében, hogy aki nem ismeri Kevint, az nem értheti az ıt irányító démonait. Miután a seriff távozott, Katie kiment a napra, és próbált értelmet adni az érzéseinek. Mert bár részletesen elmondta a seriffnek az este történteket, azért nem osztott meg vele mindent. Sıt, még Alexszel sem – hogy is tehette volna, ha egyszer ı maga se nagyon értette, mi játszódik le benne? Nem mondta el nekik, hogy a Kevin halála utáni pillanatokban, amikor odaszaladt Alexhez, mindkettıjükért hullatta könnyeit. Hihetetlennek tőnt, hogy még most is, amikor újra átéli a férjével töltött utolsó órák borzalmát, eszébe jutnak a ritka boldog 378 pillanataik is: amikor a kis privát vicceiken nevettek, vagy békésen ejtıztek a kanapén. Nem tudta, hogyan békíthetné össze a múltja eme darabkáit az este átélt szörnyőségekkel. De volt még valami, amit nem értett, és ezért inkább ott maradt Joyce-nál, mert félt hazamenni a házikójába. Késıbb Alex és Katie a parkolóban állva bámulta a bolt elszenesedett maradványait. Itt-ott még voltak felismerhetı tárgyak: a romhalmaz tetején ott meredezett, a félig elégett, oldalára billent kanapé, egy polc, amelyen a férfi egykor élelmiszert tárolt, és a megfeketedett fürdıkád. Néhány tőzoltó kotorászott a törmelékben. Alex megkérte ıket, hogy a széfet keressék, amelyet a gardróbszekrényben tartott. A kötést már levette a fejérıl, és Katie látta a kékesfekete, bedagadt foltot, ahol leborotválták a haját, hogy összeöltsék a bırét. – Bocsáss meg nekem – szólalt meg a nı. – Mindenért. Alex a fejét rázta. – Nem a te hibád. Nem te csináltad. – De Kevin értem jött ide… – Tudom – szakította félbe Alex, majd pillanatnyi hallgatás után folytatta: – A gyerekek elmondták, hogy segítettél nekik kijutni a házból. És Josh azt is elmesélte, hogy miután föltartóztattad Kevint, rájuk kiáltottál, hogy fussanak. És elvontad a figyelmét, amíg elmenekültek. Szeretném ezt megköszönni neked. Katie lehunyta a szemét. – Ezen nincs mit megköszönni. Ha velük bármi történik, nem tudom, képes lettem volna-e valaha is a tükörbe nézni. 379 Alex bólintott, de mintha képtelen lett volna a nıre pillantani. Katie egy kis hamukupacot rugdosott, amelyet a szél összehordott a parkolóban. – És most mit fogsz csinálni? Mármint a bolttal? – Gondolom, újjáépítem. – És hol fogtok lakni? – Azt még nem tudom. Egy darabig Joyce-nál maradunk, de megpróbálok keresni egy nyugodt helyet, ahonnan szép kilátás nyílik. Ha már nem dolgozhatok, akár élvezhetem is a szabadságot. Katie gyomra összeszorult. – El sem tudom képzelni, mit érezhetsz most. – Fásultságot. Meg a gyerekeket sajnálom. És még mindig sokkol ez a dolog. – És dühös is vagy? – Nem – felelte Alex. – Nem vagyok dühös. – De hát elvesztetted mindenedet! – Nem mindenemet – felelte a férfi. – A fontos dolgokat nem vesztettem el. A gyerekeim épségben vannak, és épségben vagy te is. Engem igazából csak ez érdekel. Ezek itt – mutatott körbe – csak dolgok. A nagy része pótolható. Csak idıbe telik. – Alex most hunyorogva nézett valamit a romhalmazban. – Egy pillanat! Egy elszenesedett törmelékkupachoz lépett, és elıhúzott belıle egy horgászbotot, amely a megfeketedett deszkák közé ékelıdött be. Mocskos volt, de ettıl eltekintve sértetlennek látszott. Alex most elıször mosolyodott el, amióta megérkeztek. – Josh ennek örülni fog – mondta. – Bárcsak megtalálnám Kristen valamelyik babáját is! Katie keresztbe fonta a karját a hasán, és érezte, hogy könny győlik a szemébe. 380 – Majd veszek neki egy újat. – Nem kell, van biztosításom. – De szeretnék. Ha én nem vagyok, ez az egész nem történt volna meg. Alex ránézett. – Tudtam, mibe mászom bele, amikor elıször randira hívtalak. – De erre azért nem számíthattál. – Hát nem – ismerte el a férfi. – Erre nem. De rendbe fog jönni minden. – Hogy mondhatsz ilyet? – Úgy, hogy igaz. Életben maradtunk, és csak ez számít. – Katie keze után nyúlt. Összefonódtak az ujjaik. – Még nem is mondtam, hogy részvétem. – Ugyan miért mondanád? – Mert meghalt valakid. Katie nem igazán tudta, mit mondjon erre. Alex a jelek szerint megértette, hogy ı egyszerre szerette és győlölte is a férjét. – Soha nem akartam, hogy meghaljon – kezdte. – Csak azt akartam, hogy hagyjon békén. Katie most tétován a férfi felé fordult. – És köztünk most mi lesz? Mármint ezek után… – Azt hiszem, ez rajtad múlik. – Rajtam? – Az én érzéseim változatlanok. Továbbra is szeretlek, de hogy a te érzéseid megváltoztak-e, azt neked kell eldöntened. – Nem változtak meg. 381 – Akkor meg fogjuk találni a módját, hogy feldolgozzuk ezt az egészet, mert én tudom, hogy veled akarom leélni az életem hátralevı részét. Mielıtt Katie válaszolhatott volna, odakiáltott nekik az egyik tőzoltó. A hang irányába fordultak. A férfi éppen azon fáradozott, hogy kiszabadítson valamit a romok alól. Egy kis széffel a kezében állt föl. – Lett valami baja? – kérdezte Alextıl Katie. – Nem szabadna. Tőzálló. Ezért vettem. – És mi van benne? – Fıleg iratok, de szükségem lesz rájuk. Meg memóriakártyán tárolt fotók, és negatívok is. Olyan felvételek, amiket meg akartam ırizni. – Örülök, hogy megtalálták a széfet. – Én is – mondta Alex, majd kis szünet után hozzátette: – Mert van benne valami, ami téged illet. 382 42. fejezet Katie, miután kitette Alexet Joyce-nál, hazament a kocsival. Nem akarta viszontlátni a házát, de tudta, hogy nem halogathatja a végtelenségig. Hiszen ha nem is akar tovább ott lakni, pár holmiját úgyis össze kell pakolnia. Nagy porfelhıt kavart a murvás út kátyúiban ugrándozó dzsip, amely több helyen behorpadt ugyan, és összevissza volt karistolva, de azért ment rendesen. Katie, miután megállt a ház elıtt, a kocsiban ülve bámulta az ajtót, és felidézıdött elıtte, ahogy Kevin meredten az arcába bámult, miközben elvérzett a verandán. Nem akarta látni a vérfoltokat, és attól is félt, hogy ha benyit az ajtón, eszébe jut, hogy nézett ki Alex, miután Kevin fejbe vágta. Szinte hallotta a görcsösen apjukba csimpaszkodó gyerekek hisztérikus zokogását, és nem állt készen arra, hogy mindezt újra átélje. Ezért inkább Jo háza felé indult el. A kezében ott volt a levél, amit Alex átadott neki. Amikor megkérdezte tıle, hogy miért írt neki levelet, a férfi megrázta a fejét. – Nem én írtam. – Miután Katie zavartan meredt rá, hozzátette: – Majd ha elolvasod, megérted. Ahogy közeledett a szomszéd ház felé, hirtelen mocorogni kezdett benne egy emlékfoszlány. Valami, amit az égı házban látott, de nem igazán tudott hova tenni. Csakhogy amikor már úgy érezte, mindjárt ráfókuszál az agya, az emlékkép elillant. Katie lelassította a lépteit, és zavartan összeráncolta a homlokát. 383 Jo házának ablaka csupa pókháló volt, és a redıny darabokra törve hevert a főben. Törött volt a verandakorlát is, és a deszkák közt burjánzott a gaz. Katie mindent látott, de képtelen volt megemészteni az elé táruló képet: a kilazulva leffegı, rozsdás kilincset, a sokéves mocskot az ablaküvegen… Sehol egy függöny… Sehol egy lábtörlı… Sehol egy csilingelı szélforgó… Katie megtorpant. Nem tudta mire vélni a dolgot. Furcsán érezte magát, mintha súlytalanul lebegett volna, akár egy éber álomban. Minél közelebb ment a házhoz, annál lerobbantabbnak tőnt, mintha ott, a szeme láttára rohadna szét. Miután pislogott néhányat, azt is észrevette, hogy az ajtó közepén hosszú, függıleges repedés húzódik, és egy odaszögezett deszka erısíti a szintén málladozó kerethez. Megint pislogott, és feltőnt neki, hogy a fal egy része, fönt a sarokban, már teljesen elkorhadt, és jókora, cakkos szélő lyuk tátong a helyén. És miután harmadszor is pislogott, már azt is látta, hogy az ablak alsó fele megrepedezett, és ki is tört; a verandán üvegszilánkok hevertek szanaszét. Katie föllépett a verandára: képtelen volt megállni. A betört ablakhoz hajolt, és bekukucskált a sötét házikóba. Por, mocsok, törött bútorok, szemétkupacok. Semmi sem volt kifestve, kitakarítva. Katie hátralépett, és kis híján lebucskázott a törött lépcsıfokon. Nem! Ez nem lehet igaz, ez egyszerően lehetetlen! Mi történt Joval, és mi lett a kis házával, amit annyit csinosítgatott? Hiszen ı látta, amikor kiakasztotta a szélforgót, és amikor átjött hozzá, arról panaszkodott, hogy festenie és takarítania 384 kell! Kávéztak, boroztak, sajtot eszegettek, és Jo ugratta ıt a bicikli miatt. Sıt, egyszer megvárta az étterem elıtt, és elmentek egy kocsmába. A pincérnı látta mindkettıjüket. İ rendelt magának is, Jonak is egy-egy pohár bort… Csakhogy Jo pohara érintetlen maradt, jutott eszébe hirtelen. Katie a halántékát masszírozta, és közben lázasan dolgozott az agya. Seregnyi kérdésre keresett választ. Jól emlékezett arra is, hogy a barátnıje ott ült a lépcsın, amikor Alex hazahozta ıt. Még Alex is látta… Vagy mégsem? Katie elhátrált az omladozó háztól. Jo valóban létezik! Az nem lehet, hogy csak a képzelete szüleménye legyen! Nem ı találta ki! De hiszen Jonak tetszett minden, amit csináltál, ugyanúgy itta a kávéját, ahogy te, megdicsérte a ruháidat, amiket vettél, és még Ivan alkalmazottairól is megegyezett a véleményetek. Egyszeriben tucatszám, egymás hegyén-hátán tódultak az agyába az apró részletek, és két hang vívta szópárbaját a fejében… Jo itt lakott! Akkor miért ilyen romhalmaz a ház? De hát együtt néztük a csillagokat! Egyedül nézted ıket, ezért nem tudod ma sem a nevüket. De hát még boroztunk is, amikor egyszer átjött! Egyedül ittad meg azt az üveg bort, azért szédültél annyira. De hát mesélt nekem Alexrıl! Azt akarta, hogy összejöjjünk! Csak akkor mondta ki a nevét, amikor már úgyis tudtad, és Alex kezdettıl fogva érdekelt. De hát ı foglalkozott a gyerekekkel, mint terapeuta! És te ezzel az ürüggyel nem említetted meg soha Alexnek, hogy ı a szomszédod. De hát… De hát… De hát… 385 És jöttek sorban a válaszok, olyan gyorsan, amilyen gyorsan gondolkodni bírt: hogy miért nem tudta Jo vezetéknevét, és miért nem látta soha autót vezetni… hogy miért nem hívta át soha magához a barátnıje, és miért nem engedte, hogy segítsen a festésben… hogy miért tudott mintegy varázsütésre fölbukkanni kocogószerelésben… Katie úgy érezte, mintha a bensıjében leomlana egy fal. Egy csapásra minden a helyére került. Rádöbbent, hogy Jo sosem létezett. 386 43. fejezet Katie visszabotorkált a saját házikójához, de még mindig úgy érezte magát, mintha álmodná az egészet. Leült a hintaszékbe, és Jo házát bámulva arra gondolt, hogy teljesen elvesztette az eszét. Tudta, hogy a gyerekek gyakran találnak ki maguknak képzeletbeli barátokat, de hát ı már nem gyerek! Persze, igencsak stresszes volt az élete, amikor megérkezett Southportba. Itt volt egyedül, barátok nélkül, szökevényként, folyton hátratekingetve, rettegve, hogy mikor bukkan a nyomára Kevin – hát ki ne szorongana ilyen körülmények között? De ez vajon elég ahhoz, hogy teremtsen magának egy alteregót? Egyes pszichiáterek szerint talán igen, de ı azért nem volt ebben olyan biztos. A probléma csak az volt, hogy nem akarta elhinni, hogy ez történt. Képtelen volt elhinni, mert az egész olyan… valóságosnak tőnt. Emlékezett a beszélgetéseikre, látta maga elıtt, mikor milyen arcot vágott Jo, hallotta a nevetését. A vele kapcsolatos emlékei ugyanolyan valódinak tőntek, mint az Alexhez főzıdık. Persze, valószínőleg ı sem valós személy. Alighanem csak ı találta ki a férfit is. Meg Kristent és Josht. Úgy néz ki, az ágyához szíjazva feküdt valami bolondokházában, és beleveszett a maga teremtette világba. Bosszúsan, zavartan csóválta a fejét, és mégis… Volt még valami, ami nem hagyta nyugodni, megfoghatatlan hiányérzet gyötörte. Megfeledkezett valamirıl. Valamirıl, ami nagyon fontos. 387 De akárhogy törte a fejét, képtelen volt rájönni, hogy mi az. Az utóbbi napok eseményei kizsigerelték, és idegileg igencsak megviselték. Fölnézett. Lassan már szürkült az égbolt, és csökkent a hımérséklet. A fák közelében enyhe köd ereszkedett a talajra. Katie elfordult Jo házától – mert tudta, hogy mindig is így fogja hívni azt a házat, függetlenül attól, hogy milyen lelkiállapotot sugall –, és vizsgálgatni kezdte a levelet. A borítékra nem írtak semmit. Volt ebben a fölbontatlan levélben valami ijesztı, bár nem igazán tudta, hogy miért. Talán Alex arcán látott valamit, amikor odaadta neki… Mindenesetre értette, hogy nem csupán komoly dologról van szó, hanem olyasmirıl, ami a férfi számára nagyon fontos. Arra gondolt, hogy vajon miért nem mondott errıl semmit Alex? Nem tudta, de azt igen, hogy hamarosan besötétedik, és kezd kifutni az idıbıl. Megfordította a lepecsételt borítékot, és fölbontotta. A gyérülı fényben végighúzta az ujját a sárga levélpapíron, majd széthajtogatta a lapokat, és olvasni kezdett. A nınek, akit a férjem szeret. Ha furcsállod, hogy a kezedben tartod ezeket a sorokat, kérlek, hidd el, hogy én ugyanolyan furcsán érzem magam most, írás közben. Persze, ez a levél egyébként sem nevezhetı normálisnak semmilyen szempontból. Rengeteg mindent akarok megosztani veled, és amikor tollat ragadtam, még minden tiszta volt a fejemben. Most viszont már küszködöm, és azt sem tudom, hol kezdjem. Elıször is hadd mondjak el valamit: ma már mélyen hiszek abban, hogy minden ember életében eljön a gyökeres változás tagadhatatlan, kitüntetett pillanata, amikor a körülmények összjátéka folytán egy csapásra átalakul minden. Számomra ez a pillanat az 388 volt, amikor megismerkedtem Alexszel. Nem tudom, hol és mikor olvasod ezt a levelet, de azt tudom, hogy ha olvasod, az azt jelenti, hogy ı szeret téged. És azt is jelenti, hogy össze akarja kötni veled az életét, és ha semmi más nem is, ez mindenképpen közös lesz bennünk. A nevem, amint azt valószínőleg már tudod, Carly, de a barátaim életem nagy részében Jonak hívtak… Katie félbehagyta az olvasást, és csak nézte a kezében tartott levelet, de képtelen volt fölfogni a szöveg értelmét. Mély lélegzetet vett, és még egyszer elolvasta az utolsó szavakat: a barátaim életem nagy részében Jonak hívtak… Görcsösen markolta a levélpapírt, úgy érezte, végre felszínre került az emlék, amelyet addig nem tudott fölidézni. Egy csapásra újra ott volt Alex hálószobájában, a tőz éjszakáján. Érezte, hogy megfeszülnek a kar- és hátizmai, ahogy kihajítja a hintaszéket a csukott ablakon, újra átélte a pánikot, amely akkor tört rá, amikor bebugyolálta Josht és Kristent a paplanba, és újra hallotta a háta mögött a hangos reccsenést. Abban a pillanatban megvilágosodott minden: eszébe jutott, hogy akkor megpördült a tengelye körül, és meglátta a falon lógó portrét, Alex feleségének portréját. Ott, a rettegés füstöt okádó poklában össze volt zavarodva, és rövidzárlat állt be nála. Pedig tisztán látta a nı arcát. Igen, még közelebb is lépett, hogy jobban megnézze magának. Ez a nı nagyon hasonlít Jora, gondolta akkor, de az agya képtelen volt ezt földolgozni. Most viszont, a lassanként besötétedı égbolt alatt, a verandán üldögélve teljes bizonyossággal tudta, hogy tévedett. Súlyos tévedés volt minden. Ismét Jo házára emelte a tekintetét. 389 Az a nı azért hasonlított Jora, döbbent rá hirtelen, mert ı volt Jo. És ekkor kéretlenül, magától föltolult egy újabb emlékfoszlány, annak az emléke, amikor a barátnıje egy délelıtt elıször jött át hozzá. A barátaim Jonak szólítanak, mondta akkor bemutatkozás gyanánt a nı. Ó, istenem! Katie elsápadt. Jo… Ekkor nyilallt belé a felismerés, hogy nem csak elképzelte Jot. Hogy nem ı találta ki. Jo valóban ott volt. Katie torka összeszorult. Nem azért, mert olyan hihetetlen volt ez az egész, hanem azért, mert hirtelen világossá vált elıtte, hogy a barátnıje, Jo – az ı egyetlen barátja, az ı bölcs tanácsadója, támasza, bizalmasa – soha többé nem jön vissza. Soha többé nem kávéznak együtt, soha többé nem isznak meg egy üveg bort, nem üldögélnek a verandán. Soha többé nem hallja Jo nevetését, nem láthatja, ahogy fölvonja a szemöldökét. Soha többé nem hallja panaszkodni, hogy kétkezi munkát kell végeznie… És Katie sírva fakadt, elsiratta az ı csodálatos barátnıjét, akivel az életben nem találkozhatott. Nem tudta, mennyi idı telhetett el, mire újra hozzá tudott fogni az olvasáshoz. Kezdett sötétedni. Nagy sóhajjal fölállt, és elfordította a kulcsot a zárban. Belépett a házba, és leült a konyhaasztalhoz. Eszébe jutott, hogy Jo egyszer ott ült a szemközti széken, és megmagyarázhatatlan módon kezdett megnyugodni. Hát, jó – gondolta magában. – Most már készen állok rá, hogy meghallgassam, mit akarsz még mondani. 390 …de a barátaim életem nagy részében Jonak hívtak. Kérlek, szólíts te is így, és csak hogy tudd, máris a barátnımnek tekintelek. Remélem, mire a levél végére érsz, te is ugyanígy érzel majd irántam. A halál furcsa ügy, nem foglak untatni a részletekkel. Lehet, hogy néhány hetem van még, lehet, hogy néhány hónapom, és közhely ugyan, de igaz, hogy sok minden, amit valaha fontosnak hittem, már nem az. Nem olvasok újságot, nem érdekelnek a részvényárfolyamok, nem aggaszt, hogy esni fog-e a szabadságunk alatt. Inkább az élet lényegi momentumain elmélkedem. Alexre gondolok, hogy milyen jóképő volt az esküvınk napján. Eszembe jut a kimerültség és a diadalmámor, amit akkor éreztem, amikor elıször tartottam a karomban Josht és Kristent. Csodálatos babák voltak, sokszor az ölembe fektettem és bámultam ıket, amikor aludtak. Órákig el tudtam nézni ıket, hogy az én orromat örökölték vagy Alexét, az én szememet vagy az övét. Néha, amikor álmodtak valamit, a kis kezük ökölbe szorult, és megmarkolta az ujjamat, és jól emlékszem, hogy akkor úgy éreztem, ennél tisztább, tökéletesebb örömöt még sosem éltem át. Amíg nem voltak gyerekeim, nem is értettem igazán, hogy mi az a szeretet. Ne érts félre, nagyon szeretem Alexet, de az más, mint a Josh és Kristen iránti szeretetem. Nem tudom, hogy magyarázzam el ezt neked, és az sem tudom, hogy igényel-e egyáltalán magyarázatot. Csak annyit tudok, hogy a betegségem dacára úgy érzem, Isten áldása van rajtam, mert megtapasztalhattam ezt az érzést. Teljes értékő, boldog életet éltem, és átélhettem azt a fajta szeretetet, amelyet sokan nem ismerhetnek meg. Mégis riaszt a prognózis. Ha Alex itt van, igyekszem bátran viselkedni, a gyerekek pedig még kicsik ahhoz, hogy megértsék, mi történik valójában, de a csöndes pillanatokban, amikor magam 391 vagyok, folynak a könnyeim bıven, és néha már kezdek kételkedni benne, hogy elapadnak-e valaha is. Tudom, hogy nem szabadna, mégis rendre azon rágódom, hogy soha nem fogom iskolába vinni a gyerekeimet, és soha többé nem lehetek szemtanúja, hogy milyen izgatottan várják a karácsonyt. Soha nem lesz rá alkalmam, hogy segítsek Kristennek ruhát venni a szalagavatójára, vagy megnézzem Josh baseballmeccsét. Rengeteg dolog van, amit soha nem fogok látni, vagy együtt csinálni velük, és néha kétségbeesem, hogy mire megházasodnak, már csak egy régi emlék leszek a számukra. Hogy mondhatom meg nekik, hogy szeretem ıket, ha egyszer nem vagyok velük? És Alex… İ az én nagy álmom, az én társam, a szeretım, a barátom. Nagyon odaadó apa, sıt, mi több, ı az én ideális férjem. Leírhatatlan megnyugvás tölt el, ha magához ölel, és leírhatatlan izgalommal várom, hogy este befekhessek mellé az ágyba. Van benne valami rendíthetetlen emberség, az élet jóságába vetett hit, és megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy egyedül marad. Ezért kértem meg, hogy adja át neked ezt a levelet; úgy gondoltam, így talán könnyebben betartja az ígéretét, hogy egy szép napon ismét talál magának egy különleges nıt, aki szereti ıt, és akit ı is szeretni tud. Szüksége van erre. Valóságos áldás, hogy öt éven át a házastársa lehettem, és, bár ennél rövidebb ideig, a gyerekeink anyja. Most viszont az életem lassan véget ér, és te fogod átvenni a helyemet. Te leszel Alex felesége, aki együtt öregszik meg vele, és te leszel az egyetlen anya, akit a gyerekeim ismerni fognak. El sem tudod képzelni, milyen nehéz itt feküdni az ágyban, nézni a családomat, és tudni mindezt, meg azt is, hogy nem változtathatok semmin. Néha arról ábrándozom, hogy visszajövök majd valahogy, megtalálom a módját, hogy a gondjukat 392 viseljem, és jól alakuljon az életük. Szeretném hinni, hogy nézhetem majd ıket a mennyországból, hogy meglátogathatom ıket álmukban. Szeretném hinni, hogy az én nagy utazásom még nem ért véget, és imádkozom, hogy a határtalan szeretet, amit irántuk érzek, valahogy lehetıvé tegye a folytatást. És itt jössz a képbe te. Szeretném, ha megtennél valamit a kedvemért. Ha szereted Alexet, akkor szeresd örökké. Nevettesd meg újra, és becsüljétek meg az együtt töltött idıt. Sétáljatok, biciklizzetek, mozizzatok a kanapén, a takaró alatt összebújva. Csinálj neki reggelit, de ne kényeztesd el. Csináljon reggelit ı is neked, hogy meg tudja mutatni, milyen különlegesnek tart. Csókold meg, szeretkezz vele, és érezd magad szerencsésnek, amiért összehozott vele a sors, mert ı az a fajta ember, aki bizonyítani fogja, hogy jól döntöttél. Arra is megkérlek, hogy szeresd a gyerekeimet ugyanúgy, ahogy én szeretem ıket. Segíts nekik leckét írni, adj puszit a lehorzsolt könyökükre, térdükre, ha elesnek. Borzold meg a hajukat, és biztasd ıket, hogy nyugodtan belevághatnak majd bármibe, amit a fejükbe vesznek. Este takargasd be ıket, és segíts nekik elmondani az esti imát. Csinálj nekik tízórait, támogasd a baráti kapcsolataikat. Rajongj értük, nevess velük sokat, segítsd ıket abban, hogy kedves és független felnıttek váljanak belılük. Idıvel tízszeresen visszakapod tılük a szeretetet, amit adtál nekik, ha másért nem, hát azért, mert Alex az apjuk. Kérlek, könyörögve kérlek, tedd meg ezt a kedvemért! Végsı soron ık most már a te családod, nem az enyém. Nem vagyok féltékeny, és nem haragszom rád, amiért átvetted a helyemet: mint már említettem, a barátnımnek tekintelek. Boldoggá tetted a férjemet és a gyerekeimet, és azt kívánom, bárcsak ott 393 lehetnék, hogy személyesen mondjak köszönetet ezért. De csak annyit tehetek, hogy biztosítalak örök hálámról. Ha Alex téged választott, akkor szeretném, ha elhinnéd, hogy én is téged választottalak. Lelki társad: Carly Jo Katie a levél végére érve letörölte a könnyeit, és végighúzta az ujjait a lapokon, majd visszacsúsztatta ıket a borítékba. Ezután szép csöndben leült, és elgondolkodott Jo szavain, de tudta, hogy pontosan azt fogja tenni, amire Alex néhai felesége kérte. Nem a levél miatt, gondolta, hanem azért, mert tudta, hogy valami megmagyarázhatatlan módon Jo volt az, aki az elején szelíden noszogatta ıt, hogy adjon Alexnek egy esélyt. Elmosolyodott. – Köszönöm, hogy bíztál bennem – suttogta, és tudta, hogy Jonak mindvégig igaza volt. Hiszen valóban beleszeretett Alexbe, megszerette a gyerekeit, és már el sem tudta képzelni nélkülük a jövıjét. Ideje hazamenni, gondolta, ideje meglátogatni a családot. A hold ragyogó, fehér korongja mutatta az utat a dzsiphez. De mielıtt beszállt volna, Katie még hátrapillantott a válla fölött a barátnıje háza felé. Égtek a villanyok, ragyogó, sárga fény szőrıdött ki az ablakokon. És Jo is ott állt a frissen kifestett konyha ablakánál. Katie ennél többet nemigen látott, mert túl messze volt, de úgy tőnt, hogy Jo mosolyog. A barátnıje búcsúzóul barátságosan odaintett neki, újfent emlékeztetve Katie-t arra, hogy a szerelem néha a lehetetlenre is képes. 394 De amikor pislogott egyet, a ház megint elsötétült. Mindenütt kialudt a villany, és eltőnt Jo is, de Katie mintha hallotta volna a levélbıl ismerıs szavakat: a lágy szellı szárnyán suhantak tova. „Ha Alex téged választott, akkor szeretném, ha elhinnéd, hogy én is téged választottalak. ” Katie elmosolyodott, és elfordította a fejét. Tudta, hogy csak érzékcsalódás volt, a képzelete szüleménye. Tudta, mit látott. És azt is tudta, mit hisz. 395.

Richard és Grace hamarosan egybekelnek, az örömteli eseményt azonban beárnyékolja, hogy Richard gyerekei úgy érzik, Grace jogtalanul készül elfoglalni anyjuk helyét a családban. Nem titkolják, mit gondolnak a készülő frigyről, és mikor egy hétvégi házban ragadnak a gyűlölt nővel, mindent megtesznek, hogy a tudtára adják, nem kérnek belőle. S ha mindez nem lenne elég, egyre több különös dolog történik a házban. A filmet a Jó éjt, anyu (2014) direktorai, Veronika Franz és Severin Fiala… több». El albergue download free para. Értékelés: 1 szavazatból Richard és Grace házasodni készülnek. Ennek a férfi két gyermeke nem annyira örül, mert nem látják a lány helyét a családban az anyjuk helyén. Ezt nyomatékosan ki is fejezik, amikor Grace egyedül marad a gyerekkel az Isten háta mögötti téli házban. Aztán, ezen felül még rejtélyes események is elkezdik borzolni az idegeket. Az osztrák rendezőpáros, Veronika Franz és Severin Fiala korábbi filmjével, a Jó éjt, anyu! című művészhorrorral már versenyzett a CineFesten, így ők is visszatérő alkotóink! Stáblista.

El albergue download free ringtones.